Tudományos eredményeink

Könyvtárosi képzettségem s változatos beosztásaim eredményeként abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ismeretszolgálat szempontjából lépést tarthattam a tudományos élet alakulásával. Mint mérnöki könyvtáros, Winnipegen bepillantást nyerhettem a technológiai tárgyakba. Később, mint a földművelési minisztérium könyvtárosa, megismerkedtem az élettani tárgyakkal és az agrárkutatás új módszereivel. Ezzel egyidőben aktív szerepem volt a humán tárgyakban, s főleg az irodalomban is. Előbb gyűjteni kezdtem a tárgyakkal kapcsolatos bibliográfiai adatokat, globális szempontok szerint. Ezt mutatják a tollam alól kikerült szakbibliográfiák, melyek a talajtan, az öntözéses gazdálkodás, a rovartan, s a gazdasági növények hideg és melegbíró képességéről szólnak. A humán tárgyakban pedig a kanadai nemzetiségi irodalmak felkutatását s hetven-valahány nemzetiségi csoport irodalmi műveinek rendszerbe foglalását vállaltam magamra. Ez a kettős kilátás később kedvező lehetőséget kínált számomra a kanadai magyar eredmények megismerésére, s ezt az alábbiakban lehetne összegezni:

Szakmai és természettudományok

Ide sorolhatjuk a biológiai tudományokat, az agrárkutatást, a mérnöki és az elvont tárgyakat (matematika, fizika), s az egészségügyi ágazatokat, melyekben a kanadai magyarok dicséretes eredményeket értek el. E tárgyak nemzetközi jellege miatt a kutatók származása általában másodrangú szerepet játszik. Egyedül születési helyük, s olykor kutatási területük szolgál életrajzi tényezőül. A magyar tudósok a természettudományos és az elvont tárgyakban, melyeket „Pure sciences” néven ismer az angol nyelvű olvasó, elért eredményeik alapján világviszonylatban is nagy elismerésben részesülnek. Otthoni talajtanosainkról, s különösképpen Szabolcs Istvánról és Várallyai Györgyről, agrárkutatóinkról, egészségügyi (orvosi és állatorvosi) kutatóinkról elismeréssel beszéltek a más nyelvű specialisták. Szakkönyvtárosi beosztásomban egymás után jöttek a megbízatások magyar nyelvű tanulmányok lefordítására. A kanadai egyetemi és nagy szakkönyvtárak állványain előkelő helyet foglalnak el a magyar tudósok úttörő munkái.

Ezekben a tárgyakban a kanadai magyarok is kitüntették magukat. Ha fellapozza az ember az enciklopédiákat és szakbibliográfiákat, köztük a nyolckötetes Ameriacan Men and Women of Sciences, s a 3 kötetes Who's Who in Frontier Science and Technology forrásmunkát, büszkeséggel láthatja, hogy számos magyar származású tudóst tartanak számon. A McGrawHill of Modern Scientists and Engineers című forrásmunka s a Canadian Who's Who évi kiadványai pedig kanadai magyar mérnökök, építészek, egyetemi tanárok és újítók adatairól számol be.

Kanadában, a művészeti és irodalmi tárgyakhoz hasonlóan, a humán és reál tudományok is az ötvenes években indultak fejlődésnek. A gazdasági helyzet kedvező alakulása s a természeti kincsek iránti fokozott kereslet nagy lehetőségeket nyitott a szakemberek számára. Az állami költségvetésben első helyet kapott a felsőoktatás gyors kifejlesztése. Ennek eredményeként új egyetemek, főiskolák és technikumok nőttek ki a termékeny talajból. A meglévő hatvan egyetem közül huszonhét az ötvenes évek óta jött létre. A megalapozott tanodák is káprázatos fejlődésen mentek keresztül. Új, szakosításra berendezkedett tanszékek, fakultások alakultak, az atomfizikától a genetikai mérnöktanig, a DNA-től a genom kutatásig. A korlátlan anyagi beruházások eredményeként komplex felszerelésekkel rendelkező laboratóriumok születtek szerte az országban. A hamiltoni baptista felekezetű McMaster egyetem például négyezer növendékről tizenhétezerre duzzadt alig két évtized alatt, s orvostudományi, vegyészeti, mérnöki fakultásaival, de főleg atomkutatásával vált világhírűvé.

A nemzeti érzelmek felbuzdulásaként végre bennszülött kanadai tudósok kerültek a kutatómunkák élére, köztük jó pár, immár nem csupán az oxfordi, a harvardi, a cornwalli, hanem európai, s főleg német, magyar és holland egyetemeken is megfordult. A bevándorló magyar szakemberek ebbe a szellemi reneszánszba csöppentek bele a háború és az októberi forradalom után. A lelkes felsőoktatás, az ambíciókkal telített tudományos intézetek s nagyüzemek örömmel fogadták a képzett bevándorló kutatókat. A Kanadai Országos Statisztikai Hivatal új módszereket alkalmazott, melyek kidolgozásában olyan közgazdászok szerepeltek, mint az Ottawában letelepedett Horváth Antal és Zsigmond Zoltán. A Statistics Canada élén e sorok írása idején is magyar származású tudós, Fellegi Iván áll. (Ez utóbbi kutató, Jimmy Carter akkori amerikai elnök meghívására részt vett az amerikai statisztikai rendszer modernizálásában.) Az egzotikus számba menő leprakutatásban és stressz elméletben is olyan nevek váltak közismertté, mint az orvoskutató Kátó László és Selye János.

A világpiac kedvező alakulása drámai hatással volt a kanadai agrárkutatásra, erdészetre és ásványtanra, mely tárgyakat talán az Isten is a bevándoroló magyaroknak teremtette. A minisztériumok kutatóintézetei, kísérleti telepei, az országos és tartományi bányászat és erdészet laboratóriumai magyar származású munkások befogadói lettek.

A hazai növénynemesítési és kertészeti módszereket olyan kutatók honosították meg ebben az országban, mint Molnár István, Rajháthy Tibor, Molnár József, Pungor Ákos és mások.

A mezőgazdasági kutatás forradalmi változásokon ment keresztül az ötvenes évektől. Mint a „Hódolat Böszörménynek” című interjúban elmondtam, az agrárkutatásban a háború után a terméshozam növelésén volt a hangsúly. Ezt később a termelési módszerek javítása, gépesítése váltotta fel. Utána a növény és állatnemesítés következett, a gazdasági növények hő és hidegálló, majd a káros rovaroknak és vegyianyagoknak ellenálló képességű fajták kikísérletezése vált létfontosságúvá. Újabban a termékek piaci versenyképessége s a mezőgazdaság mint társadalmi és nemzeti jelenség foglalkoztatja a szakembereket. Ottawában Rajháthy Tibor, a Brit Columbiában Molnár József kutatóintézeti igazgatók arra képezték kutatóikat, hogy felkészülten reagáljanak a termőföld fogyását veszélyeztető településterjeszkedés korlátozására, a szél és víz okozta erózió, a talaj javítás problémáira, s hogy szakszerűen alkalmazzák kutatómunkájukban a jövőszázadba mutató módszereket, a biotechnológiát, a számítógépes adatbázisok láncolatát.

Ezek a kutatók a szemünk láttára nőttek itt óriássá. Rajháthy Tibor és a fiatal Molnár József az ottawai központi kutatóintézetben kezdte pályafutását. A pozsonyi születésű Rajháthy mint citológus és zab specialista, Molnár József mint gyümölcs nemesítő. Rajháthy Tibor elmondta, hogy amikor megérkezett fiatal családjával a halifaxi kikötőbe, azonnal telefonáltak az ottawai földművelésügyi minisztériumba.

- Halló. Van itt egy ötvenhatos magyar menekült. Gyanús alak.

- Hogy értsük ezt?

- A bőröndje cókmók helyett tele van növénymagvakkal. Mit csináljunk vele?

Még aznap útnak indították Jack Morrison búzanemesítőt, hogy nézzen utána a dolognak. Pár nap leforgása alatt Rajháthyt a földművelésügyi minisztérium kutatási osztályán alkalmazták.

Molnár István Debrecenből Albertába került a forradalom után, s a Brooks Kutatóintézetben kapott állást. 1973 körül, a tartományi mezőgazdasági kutatók szövetsége elnöke volt, s nagy tisztelettel emlegették a nevét megyeszerte.

Az erdészettel kapcsolatban azt írtam az „Isten veled, kutatóintézet” című riportomban, hogy a soproni erdőmérnöki tanárok és hallgatók, ideérkezésük idején elképedve látták a kanadai erdészetben alkalmazott rablógazdálkodást. S hogy manapság az erdészetet gazdaságosság, a fakitermelést a környezetvédelem számára is kedvező újratelepítés és más eljárások követik, abban nagy szerepet játszott a hazai évszázados hagyományokon nevelkedett soproni fakultás ide áttelepült nemzedéke.

A felsőoktatásban is látható szerepet játszanak a kanadai magyarok. A Torontói Egyetem öt Nobel-díjasa között szerepel a magyar származású vegyész, John Polányi. A hamiltoni alma materen, a McMaster University új provostja, Szatmáry Emőke, 1300 alkalmazott, egyetemi tanár, előadó, kutató és adminisztrátor munkásságát irányítja. Nincs olyan egyetem és főiskola Kanadában, melyen magyarok ne hallatnák a hangjukat. A waterlooi egyetem „Distinguished Professor”-a, Aczél János, s az ottawai Carleton Egyetem tanára, Csörgő Miklós matematikában szerzett elismerést. Sándor Tamás és Sándorfy Camille a montreáli egyetemen biokémiában és ve gyészetben ért el átütő eredményeket. Sándorfy munkáit a látás és altatás kémiájáról tankönyvként használják Japántól Indiáig. Az ugyancsak montreali Nógrádi György a Húsvét Szigetek mikroflórája feltérképezésével végzett úttörő munkát. Dr. Thököly Imre két évtizeden át vezette a quebeci tuberkulózisdiagnosztikai intézetét. Dr. László Béla az ország központi tuberkulózis intézetét vezette s a lepra diagnosztikai iskola élén állt. A saskatchewani egyetemen Hajnal Zoltán geofizikus neveli a kutatók nemzetékeit s végez nemzetközi elismerésnek örvendő tanulmányokat. Selye Jánosról feljegyezték, hogy tizenegy nyelven tartott előadásokat, s nyolc díszdoktorátus és tizennégy akadémiai tagság állt mögötte.

A magyar kutatók eredményeik jegyéül megkülönböztetett elismerésnek örvendnek. Többen közülük a legmagasabb kitüntetésekben részesültek, tudományos társaságok, állami és intézeti alapítványok tiszteletbeli tagságát élvezik. Ezek között említendő az Egyesült Királyság Royal Society of Medicine, az amerikai New York Academy of Sciences és a Massachusetts Institute of Technology, a kanadai Royal Society of Canada, az Order of Canada és más társaság kitüntetése.

Miska János
Kanadában élő író, információs szakember