Agrárkönyvtári Hírvilág, 2010. XVIII. évfolyam 3. szám

Nálunk történt – Agrárszakmai rendezvények

 

A ponty, az afrikai harcsa és a Balaton

 

E háromban az a közös, hogy az OMgK december 8-i szakmai előadásainak témáját adták. Tamás Enikő, főszerkesztő volt a Mint hal a vízben című rendezvény szervezője és levezetője.

A pontynak fontos szerepe van a világ élelmezésében, termelésének volumene nő – mondta dr. Váradi László a HAKI (Halászati és Öntözési Kutatóintézet) főigazgatója. A közép- és kelet-európai országok a pontytenyésztés motorjai. Technikai újításaikkal más földrészeken segítettek megalapozni, illetve fejleszteni az ágazatot. Magyar szakembereknek köszönhető például a brazil termelés fölfutása. A világ első öt termelője Közép- és Kelet-Európából, valamint Délkelet-Ázsiából kerül ki. Hazánk az ötödik legnagyobb előállító. Az Európai Unióban az összes haltermelés 23 százalékát a ponty teszi ki, amiből 2007-ben 66 ezer tonnát termeltek. Magyarország ehhez több mint 10 ezer tonnával járult hozzá. Örvendetes tény, hogy hazánkban egyenletesen nő a pontyfogyasztás, ami jelenleg 4 kg/fő. Dicséretes a magyar tenyésztői munka, a '60-as évektől Bakos János jó alapot teremtett a halászati kutatásnak a szarvasi HAKI-ban, valamint komoly szaporodásbiológiai kutatások folynak a Szent István Egyetemen. A fajtafenntartó gazdaságok szerepe is nagy, megfelelő technológiafejlesztéssel, innovációval elérhetik a 220 mázsa megtermelését hektáronként, vagy például a 10 dekás halat másfél kilónál is többre tudják felhozni. Hazánkban található a pontytenyésztés egyik élő génbankja, Európában még négy országban van ilyen gyűjtemény. A magyar halászati szakemberek aktívan részt vesznek a nemzetközi akvakultúra-fejlesztési programokban, nemcsak tagként, hanem vezetőként is. Említésre méltó az Európai Akvakultúra Technológiai és Innovációs Platform (EATIP), amelynek célja a kutatási eredmények eljuttatása a gazdálkodókhoz, illetve a fogyasztókhoz, ebben hazánkat a SZIE képviseli. Egy európai uniós projektben, az EUROCARP-ban a HAKI vállalt szerepet: betegség- és stresszellenálló pontyfajták létrehozásán dolgoznak. Egy másik kiemelkedő nemzetközi együttműködés a halas kutatóintézetek összefogása, amelynek központja ugyancsak Szarvason van. A kutatási programok nagyon fontosak, mert a halastavak egyre nagyobb értéket képviselnek: nemcsak gazdasági, hanem természetvédelmi, sőt létbiztonsági jelentőségük is van.

Egy másik, hazánkban egyre kelendőbb halfajról, az afrikai harcsáról, beszélt dr. Müller Tibor, a Szarvas-Fish Kft. gazdasági igazgatója. Húsz évvel ezelőtt a neves halászati szakember, dr. Woynarovich Elek hozta be Magyarországra ennek az édesvízi halnak a lárváját. Néhány lelkes vállalkozó összeállt, és belevágott az afrikai harcsa tenyésztésébe a kételyek ellenére. 1994 óta stabilan termelhető környezeti igényeinek megfelelő meleg vizes rendszerben. Az országban több üzemben folyik a termelés, így például a szarvasi Szarvas-Fish Kft.-nél, ahol norvég-magyar közös munka eredménye a sikeresen működő halgazdaság. Kezdetben a harcsák 80 százalékát külföldön, 20 százalékát belföldön értékesítették. Később igyekeztek ezt az arányt megfordítani, ami jól sikerült, köszönhetően a feldolgozásnak. A konyhakész termékek előállításával a nagyáruházakban meghódították a magyar vevőket. 1997-től kapható feldolgozott afrikai harcsa: lehet haltörzset, bőrös füstölt halat, bőrös filét, nyúzott törzset és nyúzott filét vásárolni. Az étkezési halak között jelenleg 10 százalékos a részesedése az afrikai harcsának. Iparszerűvé vált a termelése, amelynek minden lépése az üzemben történik. Folyamatos a szaporítás és a keltetés, az ivadéknevelést is itt végzik, rendszeres a vérfrissítés az anyahalaknál. A termékek eladása folyamatos, a termékeket a cég maga szállítja ki. 

 

Dr. Müller Tibor, dr. Váradi László és Varga László

 

Kevésbé sikeres a története a balatoni halgazdálkodásnak – tudtuk meg Varga Lászlótól, aki a Balatoni Halászati Zrt. elnök-vezérigazgatója (volt). A Balaton mindig nagy halászati és természetvédelmi jelentőséggel bírt, így gyakran vált szakmai és politikai kísérletek elszenvedőjévé. Az évek során a tóhoz csatlakozó vizes területeket lecsapolták, a déli vasútvonal megépítésével a berkekben óriási kárt tettek. Százhúsz km hosszan kikövezték a partját, házakkal, telkekkel teljesen körbefogták, jelentős nádpusztulás következett be. Megváltoztak az üdülési szokások, és hatalmas embertömeg lepi el időről-időre a vizet és a partot. Az 1800-as évek végén került egyetlen kézbe a tó halászata. Az 1920-as években tiszai halászok jöttek, akik megismertették a nagyüzemi módszereket. Az '50-es években – ugyancsak Woynarovich professzornak köszönhetően – elindult a ponty, a süllő mesterséges szaporítása. 1969-ben a felső-somogyi tógazdaságok a Balatoni Halászati Részvénytársasághoz kerültek. Kiemelkedően jó halfogások voltak a II. világháborútól a '70-es évekig tartó időszakban. 1980-ban halfeldogozó- és konzervüzem épült a jelentős mennyiségű busa feldolgozására. Még a '90-es években is elegendő termelési eredményt produkáltak, ám ez lassanként visszaesett. A pénzhiányt épületek, tógazdaságok eladásával fedezték, de sajnos idővel az így szerzett összeget is felélték. 2000 óta rendszerint az összes fogás mindössze 200 tonna. Hol vannak már az 1500 tonnás fogások? Jelenleg főként keszeget és busát halásznak, kevés süllőt, a horgászoknak ritkán ponty is akad a horgukra.

 

 

Az erőteljes eutrofizáció miatt a víz minősége romlott az 1970-es évektől, ami jelentős halpusztulással járt. Ezért angolnát és busát telepítettek a vízminőség javítására, ezek a halfajok később igen elszaporodtak. 1984-ben megszüntették a busa telepítését, majd az angolnáét is, látva az 1994-es tömeges angolnapusztulást. A busa elszaporodásával a nem őshonos halak nyertek teret a Balatonban. Jelenleg 7700-10 000 tonnára becsülik a tó halállományát, ebből a busa a legjelentősebb (5-6 ezer tonna), majd a dévérkeszeg, garda, süllő, küsz következik.

Az 1960-as évektől fejlődni kezdett a horgászturizmus, most kb. 40 ezer a horgászok száma. A halfogyasztási szokások változtak: a keszeg és a busa keresettsége csökkent, a pontyé nőtt. A halászati jog teljességgel a Balatoni Halászati Zrt.-é, így, védve a halállományt, a vállalatnak kell a rapsicok ellen fellépni. Akad munkájuk az orvhalászokkal: idén 13 ezer méter hálót szedtek össze a süllőket engedély nélkül lehalászóktól. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumhoz kerülve haltelepítési feladatuk fő eleme az őshonos halállomány fejlesztése, valamint a horgászok számára a pontytelepítés, illetve a rekreációs tevékenységek elősegítése. 2009 decemberében kiválás útján a Balatoni Halászati Zrt.-ből létrejött a tisztán állami tulajdonban lévő Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. Az új cég a halászattal, horgászattal kapcsolatos jogokat és feladatokat viszi tovább, ilyen pl. a horgászengedélyek kibocsátása. Varga László ennek a nonprofit zrt.-nek lett a vezetője. A Balatoni Halászati Zrt.-nél a piaci tevékenységek maradtak, úgy, mint a tógazdasági termelés és a feldolgozóüzem irányítása. Ezt a céget később privatizálni akarják.

                                                                                                                     

Kripner Vera