| Agrárkönyvtári Hírvilág, 2010. XVIII. évfolyam 3. szám | Nálunk történt – Kiállításmegnyitó |
Kiemelés tőlem
A Székely Bertalan Baráti Társaság vagy
más néven Székely Bertalan Baráti Kör
2009 decemberében állította ki alkotásait az OMgK Galériájában. A tárlatot Pongrácz
Zoltán festőművész nyitotta meg 1-jén, közreműködött Mezei Zsuzsa festő- és előadóművész.
A
sokféle alkotói törekvés és megvalósítási mód változatosan ingerelte
látószervünket. Én azonban önkényesen kiválasztottam egyet a művek közül, és
erről fogok elmélkedni. Ez az „elmélkedni” nagyon is tudatos megfogalmazás,
elmélkedni a katolikus szubkultúrában, olyan, mint meditálni a buddhistában,
alapvető. Rokon szavak a kérügma, tanúságtétel, buzdítás. Nos, ez a kép – Tasi Istváné – történetesen hajléktalanokat ábrázol. Nagyon közel
állnak hozzám. Fekszenek az aluljáróban pokrócokba csavarva, piros lámpánál
ballagnak autótól-autóig, benéznek az ablakon, az autós, míg beér a
munkahelyére fél tucattal is találkozik. Hozzánk, gyalogosokhoz is odajönnek,
kéregetnek, én cigit mindig szívesen adok nekik, azt mondják éhesek, aztán ha
kapnak egy szendvicset megsértődnek. Szerintem innának inkább, de nem vizet. Ez se baj, hisz Krisztus Vére bódító. Van egy
tetszetős elméletem, miszerint az Amerikai Egyesült Államok Krisztus Testét
adagolja túl, kenyerek, mekik és börger kingek, kövér amerikaiak. A másik
véglet Oroszország, ők Krisztus Vérét adagolják túl, annak is tudatmódosító
faktorára koncentrálva, vodka vodkával. Közöttük Európa, egyensúlyteremtésre
ítélve mindörökre.
|
|
Tasi István képén
két alak menekül
önmaga elől
kutya nehéz sors
|
A
hajléktalanok valójában köztünk élő krisztusok. Eleven provokációk.
Figyelmeztetnek minket, hajlékosokat, birtoklásunk véget érhet, és ez felettébb
zavaró, ezért elfordítjuk fejünket, de ők akkor is büdösek. Odébb húzódhatunk,
de ők kántálnak, ha részegek. A
hajléktalanok is emberek, sőt, ők az
emberek. Az alábbi három idézet ide kapcsolódik, mindegyikben szerepel egy
nincstelen öregasszony, egy kvázi-hajléktalan:
Pajor Tamás (Ámen): Keleti
Keleti emberek
a Keletinél
És egy köpésre
innen a Teleki tér
A nyalókás, aki
csalódást okoz
És a kalauz,
aki magában morog
Hesszelős
nepperek
És seftelős
gengszterek
Ki menne erre,
ha
Az este jön,
nem szeretsz
Ez a tér, ahol
a kerület véget ér
A zsaru fél
Kegyetlen harc
megy az életért
A főnök
állítólag itt van a városban
Tegnap
szabadult Baracskáról
És szabad lábon
van
Vállán még a
régi szöges dzseki
Nem bánt, ha
két sört fizetsz neki
De jobb, ha
megismételed a rendelést
Mert könnyen
szétveri a berendezést
Napejos tea
És sittes leves
Az önkibe
portyázó híres-neves
Klosár király
Ő a bulvár
szatírja
Hóna alatt
hullámpapírja
Bal kezében
száz sportszatyor
A jobbal épp
egy csávót zsarol
De ha levennéd
róla sötét szemüvegét
Alatta látnád
riadt tekintetét
És ki tudja még
Azt a sok ezer
nehezen gyógyuló súlyos sebét
Minden
vagányról kiderül egyszer
Hogy kisfiú
Nincs egy
barátja
Hazudott
magának
Nincs kiút
Tetovált
arcokon szigorú szöveg
Ledarált
magyarok
Kiborult tömeg
Mint egy
felhúzható játék
Ha megakad, jár
még a kerék tovább
Mint a
kamikaze, ami azért nem ért célt
Mert önmagát
üldözi a robotpilóta
Nem tudni
meddig és mióta már
Egy idős hölgy
a kocsma mélyén
Huszonötödször
meséli
Élete legszebb
történetét
Mikor Jávor
Pállal játszott egy jelenetben
És ő
megdicsérte huncut fintorát
De a cinikus
csapos csak röhög rajta
És körülötte
alvó cimborák
Száján a csikk
egy darab rúzst elken
A könnycsepp
kis utat vág a púderben
A cigi tövig ég
Az élet rövid
és
Meglepi a tér
őt a Keletinél
De a mozipad
melegít
Elaludt a néni
A négyrészes
film a legolcsóbb kégli
Néni, ébresztő
Élni fogsz
Kelj föl
Mert a Fény és
az Erő
Jézus most
eljött
Gyere elő
A homályból!
Müller Péter (Sziámi): Anti-hitetlen rap
Vissza idő, vissza tér, ez itt a visszatérítő
Te nem lehetsz most itt,
Mert tiltja neked a hit,
De majd csak akad egy viszonylag hitvány tanítvány,
Valaki, aki mégiscsak itt van,
Hiába kísérti őt is a hittan,
Egy illető, aki átadja az üzenetet,
Akinek a hitnél fontosabb a gyülekezet:
Ide is eljár,
Meg oda is eljár,
És ha majd ott lesz, akkor már a szája is eljár,
De akkor nehogy majd megint kiátkozz, jó?
Mert ez az egész csak pusztába kiáltott szó,
Mert szerintem
Te most puszta vagy belül,
Egy teljesen tipikus magyar ugar,
Amin ugat az elvakult becsvágy
Nekem te nem vagy most más,
Csak egy műanyag kegytárgy,
Ami hivalkodóan kelleti magát
A kirakatban, amit annyira megvet,
Neked szentesíti az eszköz a célt,
Ha magadhoz csinálhatsz általa kedvet,
Lám, a népszerűséged legelső évében
A TV-terrortól óvsz meg - a TV-ben.
De miért pont a TV-ben?
De miért pont a TV-ben?
De miért pont a TV-ben?
Na és nehogy már letold a szatyros nénit,
Mert a moziban várja az élete végit!
Addig nem túl vonzó ez a te tévhited,
Amíg az ebédjét nem te téríted,
Amíg hitetlen turkálsz a sebeiben,
Akár kezdő zsebes a zsebeiben,
Akár egy kukában a kukás,
Ez az a siker,
Ami tuttira bukás,
Ő az árnyékban, te meg a napon, Tamás,
De az a Nap, az is naponta más...
Tudom, hogy megvan neked is a kereszted,
Csak mondd már meg, hogy honnan szerezted?
- Fél kiló színtiszta arany az a buzibizsu,
A Krisztus meg biztos platina rajta,
Ádáz és csalárd az a szent család,
Aminek te vagy az egyik oszlopos tagja.
Tudod, lazába' jobb azért a halandzsa
És én inkább legyek bandzsa, mint hülye,
Te meg inkább legyél narkós,
Mint ez a barkós bunkó,
Ez a pajeszos tamburmajor,
Akit a hite,
Akit a hite,
Akit a hite, az az almáspite,
Akit a hite felold a tudása alól.
Nekem az nem baj, ha nem hiszel semmiben
Nekem az elég, ha te tudsz néhány dolgot
És boldog lennék, ha pár év múlva se
Fordulna ki magadtól a gyomrod
Rajtad az álarc, és te vagy ez a jelmez
Amin látszik, hogy mennyire jól jövedelmez
A buli, a biznisz, hisz,
A buli, a biznisz, hisz,
A buli, a biznisz, hisz:
Boldogul, ugye, aki ebben hisz?
Tudod, a színvonal, az nem csak a kocsi
Meg az alpakka öltöny, öcsi!
Gyere ki a fényből!
Gyere ki a fényből!
Gyere ki a fényből!
Gyere, és nézd meg, hogy mi lett
Egy nem olyan régen még
Értelmes lényből!
És mielőtt még az agyad is ráment
Mondjál már erre a dologra ámen-t!
Gyere ki a fényből!
Gyere ki!
