Agrárkönyvtári Hírvilág, 2010. XVII. évfolyam 2. szám

Nálunk történt – Agrárkulturális rendezvények

 

Budai parkok és Magyarország legnagyobb fái

 

Könyvtárunk agrárkulturális rendezvénysorozatának május 19-én megtartott eseménye az első és második kerületi zöld tájakról és hazánk legnagyobb fáinak kutatásáról szólt. Az előadók kellemes, mesélős hangulatot teremtettek a szép számú közönséget befogadó teremben. A rendezvénnyel egyidőben, mintegy annak illusztrációjaképpen kiállítás nyílt a Galériában könyvtárunk munkatársainak fákkal, természettel kapcsolatos fotóiból.

Először Neogrády Judit, okleveles táj- és kertépítész sokat látott és hozzáértő „szemével jártuk” végig a belső budai kerületek parkjait. Védendő természeti értékekre, megőrzendő műemlékekre hívta fel a figyelmünket, mindről képet is mutatott. Az I. és II. kerületet az Ördög-árok köti össze, ami nyáron sokszor kiszárad, bár volt idő, mikor az áradása nagy kárt okozott (1873), ma már a patakot nemigen látni, szinte teljesen le van fedve. Képzeletbeli utunkat a II. kerületi Heinrich István utcában kezdtük, ahol az 5-7. szám alatt található az ún. szentföldi rész. Az 1939-45 között, a hazai Bauhaus építészet egyik legjelentősebb képviselője, Molnár Farkas tervei alapján készült, de a csonkán maradt Magyar Szentföld-templom ma műemlék. A ferencesek az 1932-es szentföldi zarándoklat után merészen nagy és újszerű templomot terveztettek, de a tervező halála és a II. világháború miatt az épület nem készült el. A félben maradt templom döbbenetes látvány, ma funkciója nincs (régebben használták levéltárnak, gépszerelő műhelynek), a ferences rend sem vette vissza. A Vadaskerti úton volt egykor a híres Drasche-téglagyár, ahova még a Moszkva térről vitték az agyagot. Pasarétre az illatos virágokkal, termő szőlőkkel, szépen kialakított lugasokkal tarkított kertes családi házak a jellemzők. A Bauhaus-szellemű építkezés nyomai mai napig láthatók a Napraforgó utcai villatelepen: egyforma kerítések, lapos tetejű kocka alakú házak sorakoznak itt. Az Apáthy szikla, amelynek lábától kezdődik Pasarét, nevét Apáthy István zoológus-természettudósról kapta, mellette egy több mint öthektáros természetvédelmi terület található. A terület változatos élővilága, nyugalma kirándulásra csábít. A zsibongó nagyvárosból hamar ki lehet jutni ide, amit sajnos nem csak a kirándulók vettek észre, és hiába van tiltakozás, egyre több lakóházat húznak föl arrafelé. Az Apáthy sziklától lejjebb jutva az egykori Fedák Sári kertben megcsodálhatjuk a 3 méter kerületű és 12 méter magas libanoni cédrust, amelyen kívül ilyen nagy példány csak kettő található az országban. A Pasaréti térre érkezve az ugyancsak Bauhaus stílusban épült Páduai Szent Antal plébániatemplomot láthatjuk, a tér egyben buszvégállomás is, a középen található Mária-kutat egykor gyönyörűséges rózsák vették körül. A Moszkva tér felé haladva a Hűvösvölgyi úton található az 1800-as évektől működő, volt Hadapród Iskola, amelyet nem régen adott el az önkormányzat, remélhetőleg jó kezekbe került, és a hagyományőrző lovasoktatás mellett a tervezett akadémiakert is elkészül. A három kerület csomópontjában található Moszkva tér helyén még nem is olyan régen a téglagyári kitermelés okán keletkezett gödörben korcsolyázásra alkalmas tó volt. 1928-tól kezdve folyamatosan alakult közlekedési csomóponttá. Bár több terv készült a téren uralkodó káosz megszüntetésére és kellemesebbé tételére, de ennél tovább jutni még nem sikerült.

A Moszkva térről eljutottunk az I. kerületbe, itt is a Batthyány térre. Régen Bomba térnek nevezték, és a középen lévő piacot szép házak vették körül. Az épületeket megviselte az idő, az illetékesek pedig nehezen mozdulnak a felújításukat tekintve. Buda legszebb tere lehetne, remek kilátással, de itt is a közlekedés az, ami tönkre tette szépségét. Neográdynak és munkatársainak van terve a tér megújítására, amelynek egyediségét az adná, hogy a vizet közelebb hoznák a térhez, üvegszobrász segítéségével még a Duna hullámai is láthatóvá válnának. A Vérmezőhöz jutva, viszonylag nagy, szépen gondozott parkot láthatunk. A kép csalóka, mert a fák gyökere az évszázadok során mindenfélével feltöltött talajba ágazik, amiben nem tudnak jól megkapaszkodni, ezzel magyarázhatók a tavasz végi viharok okozta fakidőlések. Az Alagúthoz közel található a Horváth-kert, ami egy „csudadolog”. Egykor a Szentgyörgyi Horváth családé volt e terület, ami a Budai Színkörnek is otthont adott. Az Alagút megépülésekor Buda városa megvette, ám a család azzal a feltétellel adta oda, hogy játszótér legyen a parkban. A park elkészült, a gyerekeknek is van öröme benne, sőt, egy ideig szökőkút is volt ott. Az Ördögárok lefedve a park alatt folyik, de egykor nem volt teljesen fedett, és egy kis híd ívelt át a víz fölött, amit egy Nepomuki Szent János szobor őrzött. Az 1950-es években elbontott helyére 2003-ban került új szobor, ez már csak a híd emlékét őrzi. A Duna partjára jutva szemünkbe tűnik a vár oldalában futó egykori vári bazársor. Elegáns múltat idéz a Kaszinó épületével a sétány, érdemes lenne a vároldalba újra életet lehelni. A Gellért-hegy 263 méter magasan támaszkodik a folyópartra, és az idők során több helyen kellett betonnal megerősíteni. A mesterséges beavatkozások ellenére sikerült megőrizni karsztbokorerdős, sziklagyepes növényvilágát. Az országban egyedül itt él a sárgás habszegfű.

A budai vár kertjéről külön előadásban lehetne beszélni. Röviden annyit tudtunk meg, hogy története kolostorkerttel kezdődött, majd állatokkal, vadakkal benépesített vadaskert lett. A katonák részére platánsorral védett gyakorlótereket alakítottak ki benne, később a kor divatja szerint angolkertet formáltak belőle. A Dísz téren sokáig piac volt, az egész vár mediterrán jellegű képet mutatott. A múlt század közepéig a várban lakók saját zöldséges- és gyümölcsöskertjüket művelték. A Bécsi kapu tér 8-ban, a ház udvarán egy védetté nyilvánított lenyűgöző méretű Izabella fajtájú szőlőtőke található. A ma már közel harminc cm átmérőjű szőlőtő 1945-ben a világháborús törmelékek alól bújt elő, és két évre rá hozta első fürtjeit. Fővárosi védettsége most veszélybe került, a budavári önkormányzatnak lépni kell, ha nem akarja elveszíteni ezt a fél évszázados csodát. Az udvar másik érdekessége az ún. kocsifordító, amelyre az udvar szűkössége miatt volt szükség. Egykori rendelet szerint, amikor még szőlősorok futottak a budavári, a naphegyi és a tabáni területeken, az itteni szőlőkből bort készítők az esti harangkongatásig a várban árulhatták saját borukat. Pünkösdig csak saját bort lehetett eladni, ami jó pénzforrásnak és egyben jó adóalapnak is bizonyult. Ám a filoxéravész letarolta a szőlőskerteket.

 

 

A dendromániáról, azaz Magyarország legnagyobb fáinak – papíron való – szenvedélyes gyűjtéséről tartott előadást dr. Pósfai György, aki civilben biológus, biokémikus a Szegedi Tudományegyetemen. A listás (vagyis a fajtól függően 500, 600 vagy 700 cm-es törzskörméretet elérő) fákat gyűjtik össze, rendszerezik, és az interneten mindenki számára elérhetővé teszik a „fázók” (vagyis a nagy fákat keresők). A törzskörméretet a talajszint és 130 cm között mérik, ahol a legvastagabb a fa. Irodalmi források, túrabeszámolók, személyes beszélgetések alapján indulnak keresni a nagy fákat, amelyeket végül Pósfai „hitelesít”, azaz leméri, és az adatokat összeveti a többiével.

Nagy fákban leggazdagabbak a fás legelők, de idős, tekintélyes példányokat az eldugott települések kastélyparkjaiban is találhatunk. Az ártereken ugyancsak érdemes járni, hiszen Magyarország jelenlegi legnagyobb fája egy a Dráva völgyében élő fekete nyár, amelynek törzskörmérete 10 m 64 cm. Nehéz megmondani, hogy milyen öregek a legnagyobbak. A legtöbb öreg fa belül korhadt, csak az évgyűrűk megszámolásával állapítható meg biztosan a koruk. Ám kivágni ezeket a fákat már nem érdemes, sem faipari alapanyagnak, sem tűzifának nem jók, sokszor göcsörtösek, nehéz lenne a kivágása, de a szállítása is, mert gyakran nincsenek könnyen megközelíthető helyen. Így ezek a famatuzsálemek addig állnak, amíg van élet bennük. Vannak olyan villámsújtotta vagy betegségektől szenvedő példányok, amelyeknek egy-egy ágában még van erő a tavaszi levélhozáshoz. A „fázók” évről évre nyomon követik a legnagyobbak sorsának alakulását.

A listás fákat megcsodálhatjuk a www.dendromania.hu honlapon. Az előadó a weblap szerkesztőjeként havonta frissíti az újabban fellelt nagy fákról készült fotókkal a képtárat, a mért adatokkal a falistát, és a fák pontos helyének megjelölésével a térképet. A falistában lehet keresni a növény nemzetsége és az előfordulásának helye (megye és település) szerint. Ezer fánál is több található már az adatbázisban, hosszan lehet a listát böngészni. A honlapot sokan látogatják: eddig 20–30 ezer kattintást számoltak össze, volt olyan nap, hogy 3000-en voltak kíváncsiak a famatuzsálemekre. 2005-ben az Alexandra kiadónál könyv alakban megjelent ez a gyűjtemény, a könyvet hamar el is kapkodták.

Felmerülhet a kérdés, van-e még kis hazánkban felfedezésre váró nagy fa? Az előadó szerint érdemes felkerekedni, mert mindig vannak újabb példányok, amelyeket fel lehet venni a listára, ha „trónkövetelőként” is. Az élet folyamatos körforgásának törvényszerűsége az, hogy egyszer a legnagyobb fák is elpusztulnak, helyettük aztán újak nőnek, jön az új – akár a listára is kerülhető – nemzedék.

Kripner Veronika