Agrárkönyvtári Hírvilág, 2010. XVII. évfolyam 4. szám

Nálunk történt – Agrárkulturális rendezvények

 

A biharugrai halastavak közelről

 

Simay Gábor

Valóban, szinte érezni lehetett a víz ringatását, a nedves fű csillogását, a madarak szárnysuhogását, a fényképezőgépek kattogását, olyan közel jutottunk egy film és az előadó segítségével a román határ mellett fekvő természetvédelmi területhez. Az OMgK szeptember 29-én megtartott agrárkulturális rendezvényén a Békés megye északkeleti sarkában található biharugrai halastavakról, azok élővilágáról, az ott végzett munkáról, illetve a természetvédelem és a halászat egymás melletti jó megféréséről hallottunk Simay Gábor ökológustól. A tájat jól ismerő, terepen dolgozó fiatalember saját, szép fotóival illusztrálta előadását.

A XX. század elejére drasztikusan csökkent a vizes élőhelyek területe Magyarországon, ezért mesterségesen halastavakat hoztak létre, gondolva a halászati tevékenységből befolyó gazdasági haszonra is. Így született meg a Kárpát-medence harmadik legnagyobb halastórendszere, amely három tórendszert foglal magába, a begécsit és biharugrait, valamint – immár a román oldalon – a cséfait. Ezek egyenként is több mint húsz kisebb-nagyobb tóból állnak, 20 ezer hektárnál is nagyobb területen. A halastórendszer 1990 márciusa óta védett Biharugrai Tájvédelmi Körzetként, 1997 óta a Körös–Maros Nemzeti Park része, Natura 2000-es terület, vonatkozik rá a ramsari egyezmény is (Egyezmény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különös tekintettel a vízimadarak élőhelyeire, az egyik legrégebbi nemzetközi természetvédelmi egyezmény). 1992 óta tilos a vadászat a magyar tavakon, utána ugrásszerűen megnőtt a ludak és a récék száma, tízezres nagyságban éjszakáznak a vadludak, míg a román tavakon – mivel ott nem tiltott a vadászat – ez nem jellemző. A Bihar Közalapítvány a biharugrai tórendszer legrégebbi tavait gondozza 2004-től. Ez a közel 500 hektáros természetbarát módon kezelt terület elsősorban madártani értékei miatt fokozottan védett, a legtávolabb található a civilizációtól, engedéllyel, bejelentkezéssel látogatható. Legkiemelkedőbb értéke az itt átvonuló, fészkelő és telelő vízimadárfajok tömege. Alkalmanként a madarak száma jóval meghaladja az ötvenezret.

A biharugrai halastavakon 3 éves haltermelési rendszert alkalmaznak, ivadéknevelés nincs. A polikultúrás halállomány kb. 73 százaléka ponty, 19 százaléka busa, 5 százaléka amur és a fennmaradó 3 százaléka ragadozó hal. A természetközeli gazdálkodás egyik alappillére a madarak megtartása, és ezért bizonyos szabályokat be kell tartani. Így például a halhozam növelését takarmánnyal vagy trágyával, de nem műtrágyával lehet elősegíteni. A tómedrek, a halak meszezése tilos. A lehalászásokat késő ősszel kell végezni, a tavakat évente – kétévente kell leengedni, a medret kotorni, hogy ne töltődjön fel, a túlburjánzott növényzetet irtani.

Az elmúlt három évben egy nemzetközi projektben vett részt Biharugra, amelynek keretében jelentős fejlesztések valósulhattak meg. A Wings over Wetlands Természetvédelmi célú fejlesztések fontos vízimadár gyülekező területeken az Eurázsia/Afrika vonulási útvonalak mentén című projekt vezérelve, hogy csak a helyesen kezelt vizes élőhelyek láncolatával lehet a vonuló vízimadarak védelmét biztosítani. A balti államokkal, Törökországgal és afrikai országokkal közösen valósult meg a beruházás, ami természetvédelmi célú élőhely-fejlesztést, az ökoturizmus megalapozását, a természetbarát halgazdálkodás megerősítését célozta. Az élőhelyfejlesztés során mesterséges költőszigeteket építettek a sirályok és a küszvágó csérek részére; a kisebb kiterjedésű medreket feltöltötték a cigányrécék fészkelését elősegítendő; és rendszeres, részletes vízimadár monitoringot indítottak a halastavak területén. Az ökoturizmusban nagyot léptek előre, mivel a turizmus a térség életében eddig nem játszott komoly szerepet, de mostantól mindinkább törekednek megmutatni természeti értékeiket. 2007-ben felépült egy látogató központ, madárvárta, ahol komfortosan meg lehet szállni. További, tájba illeszkedő, hasznos építményeket terveznek felhúzni: madármegfigyelő tornyokat, pihenő faházat, és a természeti értékek bemutatására szolgáló táblákat kívánják megerősíteni, megtöbbszörözni. A HAKI-val (Halászati és Öntözési Kutatóintézet) közösen készített tanulmányban a horgászturizmus megtelepedését is szívesen látnák, amihez egy kisebb horgásztó kialakítását tervezik. A természetbarát halgazdálkodást tekintve a már említett szerves trágya/takarmány használatát optimalizálnák, a tavakat gravitációs vízzel táplálnák, szemben a nagy energiafelhasználású szivattyús megoldással, a kistavas intenzív-extenzív termelést kombinálnák, elindulhatna az ivadéknevelés és a biohaltenyésztés a több lábon állás megteremtéséhez.

A biharugrai tavaknál megforduló madártömegnek egy-egy figyelemre méltó képviselőjéről is hallottunk az előadótól. A kis kárókatona a ’80-as évek végén jelent meg a Hortobágyon, bár a Közel-Kelet és a Balkán az otthona. Mivel jellemzően sehol sem tömeges az előfordulása, sokáig a veszélyeztetett fajok listáján szerepelt, ám nálunk mostanra jelentős állománynövekedés történt, és már a Dunántúlon is megjelent. A sok kárókatona sok kárt okoz a halászoknak, bár a kis kárókatona inkább a kisebb halakat eszi, a nagy kárókatona az, amelynek a „piaci” hal a tápláléka. A rétisas egyedszáma az elmúlt évtizedek során a nagy vegyszerhasználat miatt csökkent, mára azonban ismét egyre terjed. Lassú szaporodású, a tojó 6-9 éves korban rak tojást először. A védelmében meghozott megfelelő szabályozással sikerült elérni mind több pár biztonságos fiókanevelését. A fattyúszerkő az úszó hínáron telepesen fészkel, élőhelyspecialista, hazánknak kiemelkedő szerepe van a faj megtartásában. Az elmúlt években rekordszámú fattyúszerkő fészkelt a tavakon, számuk meghaladta a 100 párt. A cigányréce Európában ritkaságnak számít, nálunk és keletebbre sok fészkel a halastavak közelében. Számuk megcsappant, ezen próbálnak változtatni a Wings over Wetlands projekttel. A gulipán is élőhelyspecialista, fészkelőhelyeinek száma az elmúlt évszázadban csökkent. Speciális fészkelési területe a nyáron kis vízen tartott halastavi medrek, amit a biharugrai tavaknál igyekeznek megvalósítani. Ennek már eredménye is van, hiszen kedvező körülmények között 180 pár is költhet.

 

 

A rendezvényen bemutatott film, a Biharország – Madárvonulás egyik szakértője volt előadónk, Simay Gábor. A VI. Pusztaszeri Országos Természetfilm fesztiválon a világ tájai kategóriában első helyezést elérő alkotás a Tajmírtól Afrikáig vonuló madarakat mutatja be. A gyönyörű képekkel és zenével megelevenedő élet a biharugrai tájon lenyűgözte a közönséget.

A film a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület valamint a Bihar Közalapítvány megbízásából készült a Wings over Wetlands nemzetközi vízimadár védelmi projekt keretein belül. Könyvtárunk kapott egy kópiát, így nyitva tartás alatt megnézhető.

Kripner Vera