Agrárkönyvtári Hírvilág, 2011. XVIII. évfolyam 1. szám

Nálunk történt – Kiállításmegnyitó

Képszőnyegek

2011 januárjában a 30 éve elhunyt Munkácsy-díjas festőművész, Pekáry István emlékkiállítására került sor az OMgK Ujhelyi Imre termében. A gobelineket és gobelinterveket bemutató kiállítást rendezte dr. Oláh István, megnyitotta Lükőné Örsi Gabriella főigazgató, majd Kralovánszky Ubul Pál – a művész unokaöccse – bemutatta Pekáryt a festőt, a textiltervezőt, a rokont. Kiállítási katalógust is összeállított, innen az alábbi szemelvény:

Dr. Oláh István, Lükőné Örsi Gabriella és Kralovánszky Ubul Pál

Pekáry István művészi tevékenysége szerteágazó. E kiállítási lehetőség keretében most alkotókészségének csak egyik területébe pillanthatunk be. A gobelin, a kárpit, a torontáli típusú faliszőnyegkészítés évtizedeken át foglalkoztatta. Ezek új alkotási megnyilvánulásra késztették. A festményekkel ellentétben ugyanis a gobelineknél nem lehetséges figurákon, helyzeten vagy színeken „menet közben” változtatni. Még az összhatást zavaró legkisebb momentum is megelőzendő, mert a „retusálás” a későbbiekben nem oldható meg.

Ha közelebbről vizsgáljuk a témakört, nem lehet tagadni, hogy a faliszőnyegek készítését megelőzően Pekáry István érthetően kerül újszerű vajúdási állapotba: a felvetett saját ötlet vagy a megrendelő kívánsága, egyaránt időigényes érlelést indokol. A pillanatnyi elképzelés ugyanis nem elegendő. A „képi meglátáson” túlmenően a térbeli harmónia és a színhatások megteremtése épp annyira esszenciális fontosságú, mint a megadott téma történeti vagy történelmi hátterének érzékeltetése. Ez utóbbiak megjelenítése, ,‚jelzése” Pekáry Istvánnak egyben sajátos „szerkesztési” karakterét jelenti: az elsődleges látvány mögött tartalmi hátteret is nyújt a szemlélőnek. Nem hagyhatjuk említés nélkül – sőt kiemelten indokolt hangsúlyozni –, hogy Pekáry István minden létező „üres” helyet kihasznál, és ott virágokkal, fákkal, állatokkal, növényekkel teszi színesebbé műveit. Olyan jelenetekkel is gazdagítja a főcselekményt, melyek látszólag háttérbe szorulnak, mégis jelentős szerepük van, mert a valós élet eseményeivel képes tovább mélyíteni műveit.

Érdemes áttekinteni e képszőnyegek születési fázisait: először a vízfestéses színes vázlatterv születik meg, hogy annak alapján a megrendelő vagy bíráló zsűri véleményt mondhasson. Az elfogadást követően e tervezetből, eredeti méretnagyságú szövési kartonrajzot kell készíteni, majd arról a szövőnők részére milliméternyi pontosságú vonalas/kontúros pauszrajz születik. Ezt helyezik a szövőszékre „sorvezetőnek”. Ezen már a színmegjelölések is láthatók.

Az olykor hetekig-hónapokig tartó szövés hihetetlenül pontos és gondos munkát igényel. De a művészi előkészítés fázisai sem kisebb jelentőségűek. A fonalak kiválasztása, minősége, a színek tartóssága és skálája alapvetően meghatározó a kivitelezés tökéletessége érdekében. Természetesen a szövőszék mérethatárait is figyelembe kellett venni. Pekáry természetesen jól tudta, hogy a festmény és a szövött kép kivitelezése között alapvető eltérések vannak, hiszen a technikák különbözők. Amíg a festő lágy, szinte észrevétlen átmeneteket festhet, a gobelin felületén minden színfokozatot külön kell elhatárolni, vagyis a színfelületeket, az árnyékfoltokat részletekkel szükséges gazdagítani. E hónapokig tartó tevékenységben az összhangot megteremteni valódi csapatmunka. Pekáry nem csak a „hajóskapitány” szerepét vállalta, hanem a szövések alatt senkit/semmit nem hagyott magára. Naponként többször is megnézte a szövőmunka haladását – és ez többször személyes élményem is volt –, órákig ült egy hatalmas fonáltömeg között és válogatta a különböző színárnyalatú fonalakat. Amennyiben pedig a színeket nem találta megfelelőnek, két-három vagy négy eltérő árnyalatú fonalból ujjával csavarintva alakította ki a kívánt színösszetételt s így adta oda „élő mintaként” a szövőnőknek. Ezzel kívánta elérni, hogy végletekig kihasználja a fonállal szövés sajátos tulajdonságát és a faliszőnyeg, a megfestett „vázlathoz” képest, végső megvalósulásként színében, árnyalataiban harmonikusabb, világítóbb és erőteljesebb legyen.

Az 1938. évi Szent István emlékévben készült el a székesfehérvári Polgármesteri Hivatal nagy tanácstermében elhelyezett Székesfehérvár története gobelin. A hatalmas, mintegy 10 m² nagyságú faliszőnyegen öt történelmi jelenet látható. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban lévő gobelin szintén l938-ban készült, és különlegesen cirkalmas elnevezést kapott: Szent István seregének Csanád vezénylete alatt Ajtonnyal szemben vívott győzelme. 1942-ben sikerült megszőni a Noé bárkája című gobelint, melyet néhány év alatt már több változat is megelőzött. Az elkészült gobelint (162 x 194 cm) nagyra kellett méretezni. Hiszen a szereplők létszáma és kellő mértékű megjelenítése csak így volt lehetséges. A bárkán Noé családtagjain kívül a megmentésre szánt szinte egész állatvilág: házi- és vadállatok, madarak, több mint 30 állatfaj is helyet kapott.

Pekáry Istvánnak többször visszatérő témája a szőlőszüret. 1952-ben Badacsonyi szüret címmel el is készült egy kb. 10 m²-es gobelin. E faliszőnyegen a szőlőhegyen dolgozó emberek, kisebb szüreti tevékenységek szerepelnek. Mindezeket hatalmas tablóvá sűrítette össze. A háttérben húzódó falu szinte néptelen, mindenki a szőlejében dolgozik, kosarakba gyűjtik a fürtöket, és szedik az éppen érő gyümölcsöt.

Az 1955 és 1959 közötti években még három nagyobb munkára kapott megbízást, és így készülhettek el állami reprezentációs célú rendeltetésre a Magyarország, a Kisfaludy, a Falu című gobelinek.

Számos faliszőnyeg készült a Szent Családról, Szűz Máriáról, az Utolsó vacsoráról és a keresztre feszített Krisztusról. Szent Ferencről még egy portré is született falszőnyegként: a glóriás és a nyilván böjtölésben lefogyott – vezeklő öves – Assisi szent bal kezében az erőt nyújtó imakönyv. Másik kezével áldást int, közben hozzá közeleg két madár, majd egy harmadik a vállára is telepedik. E kép is tökéletes.

Ismertetésünk során nem hagyható említés nélkül a Fiatalok gobelin, melyen egy jegyespár áll előttünk, talán éppen az esküvő előtt vagy közvetlen utána. E gobelin az OMgK Tessedik termét díszíti.

Sajátosan szép gobelint tervezett Pekáry István Szőlőbe menők címmel. Az ismeretlen keletkezési időpontú képen két fiatal nyugodt és hangtalan léptekkel halad szőlőjük felé. Kettejük között teljes az egység, mozgásuk is azonos. A harmónia teljes, egyszerűségében üde, szépségesen letisztult formájú alkotás. Egyik kritikusa nem véletlenül fogalmazta meg véleményét ekképpen: „a történelmi, bibliai témák és a magyar mondák jelenetei úgy olvasatják magukat, akárcsak a regények. Találó a definíció: a Pekáry-gobelin igazából képszőnyeg.”

Végezetül ide citálnám Kralovánszky Ubul Pál szellemes megjegyzését az OMgK-ról. Ez a hely bizony háromszorosan is tár; egyrészt fő funkcióként könyvtár, de a földszinten helyet kapott egy kitűnő képtár, és nem utolsó sorban az épületben jó társaság dolgozik.

Csak így tovább kollégák!

K. G.