Agrárkönyvtári Hírvilág, 2011. XVIII. évfolyam 1. szám

Nálunk történt – Agrárkulturális rendezvények

Egyszer volt Budán… – sáskavásár az OMgK-ban

A Sáskák, szöcskék, tücskök világa: természetvédelem, sáskajárások, kultúrtörténet című rendezvényre várta vendégeit az OMgK 2011. március 23-án.

Lükőné Örsi Gabriella főigazgató bevezetője után dr. Nagy Barnabás (MTA Növényvédelmi Kutatóintézet, Állattani Osztály) fotókkal gazdagon illusztrált, számos érdekességgel gazdagított előadásából megismerkedhettünk az egyenesszárnyúak rendjének általános jellemzőivel, azon belül a sáskákkal, melyek már 20 000 éve is szerepet játszhattak az emberiség életében, hiszen barlangi rajzokon már megjelenik az ábrázolásuk. Hazánkban körülbelül 120 sáskafaj él, az egyenesszárnyúak közül 30 faj védett. Egyik igen értékes fajunk (50 000 Ft) a fűrészlábú szöcske, mely a középhegységeinkben fordul elő, és érdekessége az, hogy csak a nősténye található meg. A védett fajok közé tartozik a tőrös szöcske, a tarka hegyisáska, a bujkáló avarszöcske és az álolaszsáska is, melynek eszmei értéke 100 000 Ft.

A Magyarországon megtalálható sáskák, szöcskék és tücskök fotóinak bemutatása után kitekinthettünk a nagyvilágba, és láthattuk a rendkívüli szín- és formagazdagsággal rendelkező Orthopterák fényképeit.

Az előadást filmvetítés, illetve az énekhangokat, a ciripelést bemutató hangfelvételek is színesebbé tették, továbbá egy 1901-es kiadású egyenesszárnyúakkal foglakozó könyvet is a kezünkbe vehettünk (dr. R. Tümpel: Die Geradflügel Mitteleuropas).

Dr. Nagy Barnabás	Dr. Szentkirályi Ferenc

Az egyenesszárnyúak (Orthoptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. Ide tartoznak a tücskök, a szöcskék és a sáskák. A tücskök és a szöcskék úgy különböztethetők meg legkönnyebben a sáskáktól, hogy csápjuk – szemben a sáskákéval – hosszú, sokszor a testükön is túlér. Az egyedek közötti kommunikáció a hátsó lábakkal történő jelbeszéd, valamint hangadás, a ciripelés útján jön létre. Ez utóbbinak a párválasztás során van nagy szerepe. Főként a hímek énekelnek, de néha a nőstények is adnak hangot, mely halkabb és egyszerűbb. Táplálkozásukat tekintve a szöcskék zöme ragadozó (előfordulnak növényevők és vegyes táplálkozásúak is), a levéltetű-fogyasztással némi hasznot is hajtanak. A sáskák szinte kivétel nélkül növényevők. Nagy tömegben felszaporodva nem válogatnak a tápnövények között, mindent letarolnak, még a száraz nádtetőt is megrágják erős rágószájszervükkel. Naponta testtömegük 20-30%-ának megfelelő mennyiségű növényi táplálékot fogyasztanak el, ez akkora mennyiség, mintha egy ember 20-30 kg táplálékot venne magához minden nap. A vándorsáskák felszaporodására jellemző a fázisváltás, ami azt jelenti, hogy magányos és társas vándorló alakok jelennek meg. Ezt a folyamatot, azaz, hogy a vedlés után mely alakot veszik fel, az agyukban keletkező szerotonin nevű anyag koordinálja. A sáskajárások végigkísérik az emberiség történelmét. Magyarországon 1993-ban volt utoljára egy kisebb sáskajárás, ekkor a marokkói sáska gradációja volt megfigyelhető Tatárszentgyögy és Kunbaracs körzetében. Az Európában valaha nagy számban élő változatos színű keleti vándorsáska – Locusta migratoria – a folyószabályozások következtében hazánk területéről szinte teljesen kipusztult. Fő tápnövényéhez, a sáshoz és a nádhoz a lecsapolások következtében nem jutott hozzá elegendő mennyiségben. Ma már csak néhány példánya bukkan fel a Nyírség területén. A kiszáradt Alföldön a marokkói sáska található meg nagyobb számban (elterjedésének északi határán vagyunk), illetve az olaszsáska terjedt el.

A sáskák minden földrészen jelen vannak, az aszályos, arid területeken számítani kell az előfordulásukra. Ausztráliában a Chortoicetes terminifera nevű faj felelős a legsúlyosabb pusztításokért, a kontinens északkeleti részén jelenleg az Austracris guttulosa felszaporodása figyelhető meg. Afrikában a sivatagi vándorsáska (Schistocerca gregaria) keseríti meg az emberek életét, előfordulására számítani kell a földrész nyugati részétől egészen Indiáig. Észak-Amerikában a sziklás-hegységi sáska (Melanophus spretus) okozott valaha nagy károkat, mára teljesen eltűnt a faunából.

A sáskák ellen számos védekezési módszert használtak az emberek az évszázadok folyamán: pulykákat, disznókat hajtottak ki és ezekkel próbálták feletetni a rovarokat, vagy fűhálózással gyérítették számukat. Az összeterelés módszere a lárvák ellen hatásos, melyek nem repülnek. Az egy helyre összegyűjtött állatokat felgyújtották vagy földdel betemették. Későbbi korokban lóvontatta sáskadózert vagy ennek magyar változatát a Jablonowski-féle acélkefés sáskairtót, illetve sáskafelszívó és -zúzó gépezetet használtak. Napjainkban radarirányítású repülőgépekről irtják a rovarokat. A fejlődés útja olyan baktériumok, gombák használata, mely kizárólag a megcélzott sáskákra jelent veszélyt. Ennek kidolgozásához a természetes ellenségek alaposabb megismerése segít. A sáskák súlyos megbetegedését és pusztulását okozza az Entomphthora grylli nevű gomba, a sáskavész pedig baktériumos eredetű betegség. Bársonyatkák, fonálférgek és madarak (tövisszúró gébics, pásztormadár) is gyérítik a sáskák számát.

A rendezvény második előadója dr. Szentkirályi Ferenc (MTA Növényvédelmi Kutatóintézet, Állattani Osztály) egy érdekes hobbival ismertette meg a hallgatóságot. Két évtizeddel ezelőtt, pontosan 22 éve került hozzá egy virágcsendéletet és rovarokat ábrázoló képeslap, melynek hatására elkezdte gyűjteni a rovartani témájú lapokat. Bevezetőjében elmondta, hogy a kulturális entomológia ma már külön tudományterület. A rovarábrázolásokból következtethetünk arra, hogy milyen szerepet játszott ez az élőlénycsoport az emberiség történelmében. A sok érdekes képeslap között olyanokat is láthattunk, melyek igen régi korokba kalauzoltak vissza bennünket. Ilyen volt például az, amelyik az azték teremtéstörténetre utalt; bemutatta az ember és a sáska együttes születését, a köztük kialakult konfliktust és a sáskaisteneket. Az Orthopterákkal kapcsolatos kultúrtörténeti érdekességek képeslapokkal történő illusztrációjára alkalmas gyűjtemény legrégebbi darabjai már több mint 100 évesek. A képeslapok három kategóriába rendezhetők: 1. üdvözlőlapok, 2. modern lapok műtárgyakról, 3. tudományos ismeretterjesztő lapok.

Botsáskát vegyenek!

A rendezvény ideje alatt a Teki-lak társállat-szaküzlet – mely egzotikus díszhalakkal, kétéltűekkel, hüllőkkel, ízeltlábúakkal, puhatestűekkel, díszmadarakkal, kisemlősökkel várja a vásárlóit – sáskavásárt tartott, ahol többek között botsáskák és különböző tücsökfajok beszerzésével lehetett gazdagítani az otthoni társállat-gyűjteményt.

Polgárné Balogh Eszter