Agrárkönyvtári Hírvilág, 2011. XVIII. évfolyam 2. szám

Tanulmányút

Rododendron virágzáskor

Az OMgK idei tanulmányi kirándulását a rododendronok virágzási idejéhez igazította. Május 11-én kora hajnalban buszra szálltunk és a nyugati végekre, Vas megyébe, a Jeli Arborétum felé vettük az irányt.

Rododendron a Jeli Arborétumban	Rododendronok kavalkádja

A térképen hiába keresnénk Jeli községet, nem találjuk, már a középkorban elpusztult. Az iránymutató táblát Kám községben találjuk, innen olyan 3–4 km-re van az arborétum, amely dr. Ambrózy-Migazzi István gróf nevéhez fűződik. Első arborétumát a Felvidéken, Malonyán létesítette, s már annak híre bejárta Európát. Amikor az első világháború következményei miatt elveszítette azt a birtokot, úgy gondolta, Vas megyében, a Kemenesháton talán megvalósíthatja élete főművét. Kám mellett a terület alkalmasnak ígérkezett, megfelelő a talaj, sok a csapadék, szárazföldi, szubalpin és szubmediterrán a klíma. A munkát 1922-ben kezdte el, s egészen 1933-as haláláig dolgozott a kerten. Szerencsére az ezután következő viharos történelmi évtizedekben is mindig akadtak olyan szakemberek, akik szívügyüknek tekintették az arborétumot, így az még fejlődni, bővülni is tudott az idők folyamán. Jelenleg a Szombathelyi Erdészeti Rt. kezeli. A kertben egymástól kis távolságra helyezkednek el a különböző növénytársulások. Olyan növényritkaságokat láthatunk, amelyeket csak fáradságos utazások árán tudnánk megcsodálni eredeti élőhelyükön.

Dr. Ambrózy-Migazzi István gróf

Ambrózy-Migazzi István a párás, szűrt napfényű környezet kialakításához több tucat fenyőfélét, tuját, tiszafát, babérmeggyet, valamint bukszusok, madárbirsek és borbolyafélék tömegét ültette el. A sétautakat páfrányokkal, nárciszokkal, liliomokkal szegélyezte. A kialakult mikroklíma már alkalmas volt a rododendronok telepítésére.

A hatvanas években Ambrózy nyomdokain haladtak tovább, és kísérleti célú telepítések történtek. Tájkörzeteket alakítottak ki, amelyek bemutatják Kína, Japán, Amerika, a Kaukázus és a Balkán, hazánk földrajzi szélességével és domborzatával megegyező területeinek erdőtársulásait. A hetvenes évektől neves erdészek és botanikusok egész sora dolgozott az arborétum fejlesztésén, ennek eredményeképpen napjainkra a fenyőfélék száma meghaladja az ötvenet. A nyírgyűjtemény 39 különböző fajtáján kívül számos lombos fafaj örökzöld és lombhullató cserje is fellelhető. Megtalálható még a lágy szárú hagymás, hagymagumós és gyöktörzses növények 100-nál több faja is. Sétautak, esőházak épültek, padok és útbaigazító táblák várják a látogatókat. A kertépítés napjainkban is folytatódik.

A legtöbb látogatót a havasszépe (Rhododendron) tömeges virágzása vonzza. A hangafélék Ericaceae családjába tartozó növény a magashegységekből, a hűvösebb régiókból származik, például Észak-Amerika atlantikus területeiről, Nyugat-Kínából, a Himalájából, Japánból és a Kaukázusból. Anglián keresztül jutott be Európába, a XVII. században még alig ismerték, ma pedig 800 fajában gyönyörködhetünk. A Jeli Arborétum több mint 300 rododendron taxonnal dicsekedhet, a példányok száma több ezer. Májusban és júniusban a kert virágruhába öltözik. A Vasi-Hegyhát gyöngyszemét a tavaszi virágzás tette Európán is túljutó hírűvé.

Mi a lehető legjobbkor érkeztünk, néhány tő már elvirágzott, mások hervadoztak éppen, megint mások viszont bimbóztak. Fantasztikus volt a színek kavalkádja és az illatorgia.

Utunkat az Őrségben folytattuk, amely zömében Nyugat-Magyarországon, kisebb részben a szlovéniai Muravidéken található történeti és néprajzi tájegység. Története azzal kezdődik, hogy a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek, innen ered a táj neve. Az Őrség a nyugat-dunántúli flóravidék Castriferreicum flórajárásába tartozik. A patakok mentén égerligetek, szórványosan égerlápok fordulnak elő struccpáfránnyal, zergeboglárral és különféle mohafajokkal. Megtalálható itt a kereklevelű harmatfű, a tőzegeper, a vidrafű és még számos védett növény.

Figyelemre méltó az Őrség faunája is. Az énekes madarak közül megleshetjük a sárgafejű és a tüzesfejű királykát, a keresztcsőrűt, a süvöltőt, a csízt és az erdei szürkebegyet. A ragadozó madarak közül a darázsölyv a legjelentősebb. A templomtornyokban fészkel a fokozottan védett gyöngybagoly. A kisemlősök közül gyakori a csalitjáró pocok és a pirókegér. Az alkonyi órákban találkozhatunk menyéttel, hermelinnel, nyesttel, nyuszttal és keleti sünnel is. A vidék egyetlen, fokozottan védett emlőse a vidra. Él itt néhány borz is. A vaddisznó, az őz, a szarvas és a róka általánosan elterjedt. A természeti környezetet az Őrségi Nemzeti Park védi.

A szelíden hullámzó dombvidéken jellegzetes településszerkezet alakult ki. A néhány házból álló dombtetői településrészek a szerek, amelyek laza együttese alkotta az egyes településeket. Az itt élő emberek évszázadok alatt alakították ki a táj mozaikos képét, apró parcellás gazdálkodásukkal és a tájba simuló épületeikkel, megőrizve a természetet és fenntartva annak változatosságát. Hagyományos építőanyaguk a fa. A boronaházas építésű házak a XIX. században váltották fel az oszlopokon nyugvó, kiugró tornáccal ellátott úgynevezett kódisállásos házakat.

1392-ben az Őrség különleges szabadságjogot élvező határőrei földesúri hatalom alá kerültek. 1524-ben a Batthyány család tulajdonába került a terület, és a szabadságjogokat már nem vették figyelembe. A XVI. és XVII. században a hazai adókon kívül a töröknek még robottal is tartoztak. A protestantizmus terjedése a XVI. századtól indult meg, és az itt élő szabad emberek körében hódított tért. E kor jellegzetes emlékei a haranglábak. Közöttük a legrégebbi a pankaszi, 1755-ben épült. A harangot védő sisakot fazsindellyel, a szoknyát zsúppal fedték. Az agyagos talajból jól megéltek a fazekasok.

A szalafői Pityerszeren álltunk meg, hogy megnézzük a Népi Műemlékegyüttest. A hangulat középkori, de – mily meglepő! – sokan még a XX. században is ilyen körülmények között éltek. A házakat gerendákból építették, faragott végeik szépen mutatnak. Agyaggal kevert szalmával tapasztották be, majd lemeszelték. A tetőkön rozsszalmából van a zsúpfedél. A legrégebbi házacska még füstösház, ablak helyett tolitu volt beépítve, ami egy eltolható deszkadarab, és azért füstösház, mert ebben még füstöskonyha volt. Később a füstöskonyhát a konyhai mászókéményes tüzelőberendezés váltotta fel, amely egyben volt sparhelt, sütő, kemence, húsfüstölő és a szobai cserépkályha tüzelőnyílásának ajtaja is. Újabb kori a kerített ház, amelynek végében volt a favágitu, itt hasogatták a tűzifát. A házakhoz kástu is tartozott, amely egyszerre volt éléskamra és jószágélelem tárolására alkalmas építmény. A porták mellett kellett, hogy legyen 2–4 m mély tóka, ebben gyűjtötték az esővizet az állatok itatására. Kerítést nem építettek, a birtok határa a kaszáló gyümölcsös volt. Láttunk lopott tornácos istállót, ezt azért hívják így, mert az istálló alapterületéből van kihasítva a tornác. A legújabb ház konyhájában nagy újdonság volt a lábakon álló, fából készült mosogató. A szobában állóka volt, ebbe állították be a tipegős babákat, és ide takaros cserépkályha is készült. A pajtában különböző eszközök kaptak helyet, szőlőprés, szélrosta, borító kas a tyúkok ültetéséhez, nagyobbítható szekér. A pajtát nagy családi összejövetelek idején kiürítették, asztalokat, padokat tettek be, és így kvázi ebédlővé alakították.

Pityerszeri kerített ház	Rozsszalmából zsúpfedél

Velemér volt az utolsó állomásunk, amely 10 falu központja volt az Árpád-kor elején, ezért feltehető, hogy a templom elődjének építését még Szent István rendelte el. A falu neve hun eredetű, ebből a hun kor óta folyamatos lakottságra lehet következtetni. Már az avar korban is lehetett (vesszőfonatos falú) temploma. A most látható templom építésének pontos évszámát nem lehet tudni, a stílus alapján az 1200-as évek végére teszik. A Szentháromság tiszteletére szentelt, egyhajós, nyugati tornyos, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel ellátott, kőből és téglából épült, keletelt katolikus templom. Freskóit Aquila János festette 1378-ban, önarcképe is felfedezhető a szentélyben. Aquila Jánosról annyit lehet tudni, hogy magyar volt, ez egy felvett név, egy művésznév, sas mester. A határ szlovén oldalán vannak még festményei. A festményeket úgy készítették, hogy a különböző időszakokban (téli napforduló, napkelte) beeső sugarak különböző képeket világítsanak meg. Sok viszontagságon esett át a templom (reformáció, tűzvész). Rómer Flóris az 1800-as években alaposan feltérképezte a templomot, sajnos azóta sokat romlott a freskók állaga.

A veleméri Szentháromság templom	Templombelső

Most pedig nézzük, milyen freskókat lehet még felismerni. Az északi falon Szt. Imre, Szt. László, majd a háromkirályok csoportja, Szt. István, végül Szt. László (ez a legrégebbi, és valószínűleg hiteles ábrázolás Árpád-házi királyunkról) és Myrai Szt. Miklós látható. A szentély előtti falon az Ítélő Krisztus, bal oldalán lent a tisztítótűz, felette az üdvözültek, jobb oldalán pedig a pokol, vörös, macskaszerű ördöggel. A szentély két oldalán a Kálvária, illetve a Mettercia (Szt. Anna, Szűz Mária és a kisded) látható. A déli falon csak Árpád-házi Szt. Erzsébet látszik halványan, amint kenyeret oszt a szegényeknek. A nyugati falon látható Szt. Márton, aki a köpenyét osztja meg egy koldussal. Alatta a köpenyes Mária az oltalmat kereső bűnösökkel. A kapu másik oldalán Szt. György a sárkánnyal, alatta Jeruzsálem. A kapu felett egy pelikán, aki saját vérével táplálja fiókáit. A szentélyben fent a Szentháromság jelképe, majd északról (balról) haladva Máté evangélista (angyal), Salamon alakjában Aquila János (felirata: minden szentek könyörögjetek a templom festőjéért), Szt. Márk evangélista (oroszlán), Gábriel arkangyal. Középen az ablak fölött egy Krisztus arc. A jobb oldalon, Szt. János evangélista (sas), Szűz Mária (Gábriel arkangyallal az Angyali üdvözletet alkotják így együtt), majd pedig Szt. Lukács evangélista (bika), illetve Szt. Mihály a lélekmérleggel. A templom külső falán volt még egy Szt. Kristóf ábrázolás, de mára csak a glóriájának egy darabkája maradt meg.

Ezt látni kell! Aki most nem tudott velünk jönni, gyorsan nézze meg! Csodás kirándulás volt ragyogó napsütésben.

Benczekovits Beatrix