Agrárkönyvtári Hírvilág, 2011. XVIII. évfolyam 3. szám

Kitekintő

 

Országos konferencia Komáromban

 

A Publika Magyar Könyvtári Kör, az Eszterházy Károly Főiskola Könyvtára, valamint a Jókai Mór Városi Könyvtár közös szervezésében – igen frappáns címmel – Tanítunk–tanulunk, mi a haszna? került sor konferenciára június 24-én Komáromban. Dr. Molnár Attila, a város polgármestere, Billédi Ferencné dr., a Publika Kör elnöke, és Györgyné Rabi Lenke, a Jókai Mór Könyvtár igazgatója köszöntötte a szép számú jelenlevőt.

A könyvtári szolgáltatások és eredményességük került terítékre a lifelong learning, azaz az életen át tartó tanulás kapcsán. Nem elegendő, ha mi magunk tudjuk, hogy hasznos, jó munkát végzünk, valahogyan szükséges mérni is az eredményeket, majd pedig kellő publicitása is kell, hogy legyen a munkának. Az összehasonlíthatóság érdekében egységesíteni kell, és gondoljunk a hatás mérésére is. Az angliai Múzeumok, Könyvtárak és Levéltárak Tanácsa (MLA) készített egy módszertani kiadványt, amely a könyvtárak tanulást segítő szolgáltatásainak hatásvizsgálatáról szól – ezt ismertette nagyon jól, nagyon összeszedetten dr. Bartos Éva, a Könyvtári Intézet igazgatója.

Az ENTITLE projekt új eleme ez a bizonyos hatásfelmérés, amelyhez a módszert kidolgozták. A tanulás értelmezését kibővítették, a tudás megszerzésétől egy szélesebb társadalmi-kulturális szemléletig. Azt mondják, mérjük a ráfordítást (alkalmazottak létszáma, gyűjtemény mérete, alapterület, anyagi eszközök stb.), a teljesítményt (foglalkozások száma, résztvevők száma stb.) és kapjon nagyobb hangsúlyt az eredményesség mérése a költség/haszon számítással szemben, mert ez jelzi a szolgáltatás hatását. A jó indikátor tevékenységközpontú, megfelelő az adott helyzetben, mérhető, ugyanakkor egyszerű az alkalmazás és az elemzés tekintetében. A könyvtárak támogathatnak formális és nem formális tanítási programokat, valamint segíthetik az informális tanulási formákat is.

A Generikus Tanulási Eredmények (GTE)  szocio-kulturális értelmezés, felöleli a tanulás különféle perspektíváit. A könyvtárban segít a szolgáltatások elemzésében, az egyénekre és közösségekre gyakorolt hatás megfogalmazásában, az értékelési módok fejlesztésében, a következtetések levonásában, a jobb tervezésben, valamint az alkalmazottak és a felhasználók tudatosságának fejlesztésében.

 

 

Az értékelési modell hét lépésből áll: a szolgáltatások áttekintése, az eredmények, az indikátorok és az adatgyűjtési módszerek kiválasztása, az összegyűjtött adatok elemzése, a megállapítások értelmezése és bemutatása, végül pedig a továbblépés a hosszú távú hatások mérése felé.  Az eredmények kiválasztásánál azt ajánlja, építsük fel a szolgáltatás „történetét”. Az eredmény mérésére különböző szempontokat kínál: legfőbb helyi probléma, korábbi kutatási vagy értékelési eredmények, kormányzati prioritások, a könyvtár elképzelései, küldetése, illetve pénzügyi feltételek. A jó indikátor tevékenységközpontú, releváns, mérhető, egyszerűen alkalmazható és elemezhető. Az adatgyűjtés történhet kérdőív kitöltetésével, a vélemények leíratásával, beszélgetéssel vagy megfigyelés alapján. A mennyiségi adatokat rendezhetjük táblázatba, grafikonba, számolhatunk százalékot, a minőségi adatokat pedig például kódolhatjuk. A megállapításokból készíthetünk jelentést.

Végül néhány tanács: keressünk támogatókat a szolgáltatásainkhoz, a könyvtár munkatársainak és a felettes szerveknek ismerniük kell a terveket és a prioritásokat, de vonjuk be a nyilvánosságot is, hiszen minél többen tudnak a szolgáltatásainkról, az elkötelezettségünkről, annál nagyobb lesz könyvtárunk presztízse. Mai világunkban mindennél fontosabb, hogy bizonyítani tudjuk könyvtárunk hasznosságát – azt hiszem jó lesz ezen mindenkinek alaposan elgondolkodni…!

Dr. Németh Erzsébet, az Állami Számvevőszék kommunikációs vezetője Kommunikáció és eredményesség címmel tartott előadást. Mottója: Tegyünk jót és beszéljünk is róla!, majd definiálta, mi is a kommunikáció. Az egymással kapcsolatban levő emberek a gondolataikat, érzéseiket a nyelv segítségével szóban fejezik ki, és ehhez járulnak a nem szóbeli kommunikatív jelek, a testbeszéd. Ezután arról beszélt, hogyan tudunk eredményesen kommunikálni: az üzenetünknek figyelemfelkeltőnek kell lennie, a mondanivalót strukturáljuk jól, a lényegi dolgokat ismételjük meg, kérdezzük vissza, a megerősítéshez alkalmazzunk jutalmazást vagy büntetést. Jutalommal oda lehet szoktatni embereket, viszont egy rossz mondattal el is lehet riasztani valakit.

Az asszertív viselkedés a legeredményesebb, mert nem agresszív, nem megalázkodó (szubmisszív), hanem elegánsan magabiztos. Ilyenkor a testtartás egyenes, a gesztusok nyitottak és határozottak, a hang csengő. Az asszertív ember kiáll az érdekeiért, véleményt mond, kifejezi érzelmeit, ugyanakkor figyelmesen meghallgat másokat, komolyan veszi és tiszteletben tartja véleményüket, érzelmeiket. Az egyenrangú kommunikáció során mindenkinek joga van, hogy meghallgassák, tisztelettel bánjanak vele, kérdezhessen, elmondhassa a véleményét, kifejezze az érzelmeit, kiálljon az érdekeiért, nemet mondjon, hibázzon, segítséget kérjen vagy, hogy azt mondja, nem tudom.

Empátiánkat aktív figyelemmel tudjuk kifejezni, vagyis minden figyelmünket a beszélőre irányítjuk és befogadjuk a szóbeli és a nem szóbeli közléseit, hogy minél pontosabban megértsük a mondanivalójával együtt az érzelmi és indulati állapotát is. Ezt meg lehet tanulni, be lehet gyakorolni, és ennek jutalomértéke van a kliens számára. Az aktív figyelem segít megfogalmazni a gondolatokat, feltárni a problémákat, megtalálni a megoldásokat. Az aktív hallgatás jele a szemkontaktus, a bólogatás, az odafordulás, a megértés szóbeli gesztusai és a kérdezés. Összegzésképpen röviden összefoglaljuk a hallottakat, hogy pontosan értettük-e a problémát. Ha viszont empátiát akarunk kelteni, el kell, hogy mondjuk az érzelmeinket, de nem szabad hagyni, hogy azok eluralkodjanak rajtunk.

Amikor kifogást kell kezelni, először is el kell dönteni, hogy az jogos, részben jogos vagy jogtalan. Ennek megfelelően elnézést kérünk és intézkedünk, vagy megértéssel elismerjük a jogos részleteket, a jogtalanokat viszont elutasítjuk. A jogtalan kifogásnál is megértést kell tanúsítani, de el kell azt utasítani. Nem könnyű nemet mondani, hogyan tegyük meg mégis. Maradjunk nyugodtak és magabiztosak, foglaljuk össze a partner kívánságát, majd közöljük, hogy annak nem akarunk, nem tudunk eleget tenni. Hangsúlyozzuk ki a saját szempontjainkat. Figyeljünk a visszajelzésekre, mutassunk megértést, és ha van ötletünk a megoldásra, vessük fel. Végső esetben alkalmazhatjuk a „megakadt lemez” módszerét, azaz mondjuk el újra és újra, hogy miért teljesíthetetlen az adott kérés.

Czeglédi László, az Eszterházy Károly Főiskola könyvtári főigazgatója a Partnerség vagy konkurencia – együttműködő könyvtári szolgáltatásfejlesztés elektronikus eszközökkel témával állt a hallgatóság elé. Kik a partnerek és kik konkurensei egymásnak, a könyvtárak vagy a könyvtárak és más intézmények, milyen tényezők a partnerség, és melyek a konkurencia forrásai – ezekkel a kérdésekkel foglalkozott elsőként az előadó. Kiss Gábort, a zalaegerszegi Deák Ferenc Megyei Könyvtár igazgatóját idézte, aki szerint Óriási harc folyik az emberek szabadidejéért, pénzéért, és ebbe a konkurenciaharcba a könyvtáraknak is be kell szállniuk.

Milyen területeken van leggyakrabban partnerség és konkurencia, ez volt a következő kérdéskör. Digitalizálás és a kapcsolódó szolgáltatások, valamint képzések és oktatástámogatás. Megállapítható, hogy a könyvtárak az oktatástámogatás terén erős jövőképpel rendelkeznek könyvtártípustól függetlenül, mondta Czeglédi László, majd bővebben is kifejtette a két tématerületet. Beszélt az egri közös pályázatról. Tematikája az elektronikus tanulás körül forog, annak erőforrásai, eszközei, a tananyag mediális elemei, weblapszerkesztés, animáció készítése, minőségbiztosítás, illetve az e-learning könyvtári vonatkozásai. A pályázatban részt vett könyvtárak partnerei, de egyben konkurensei is lehetnek egymásnak. Vizsgálat tárgyává kell tenni, hogy a pályázat lezárása után a községi és kisvárosi könyvtárak, az egyházi, a nem nyilvános intézményi és szakkönyvtárak mennyire válnak (vagy nem) egyenrangú partnerré a könyvtári rendszerben, illetve mennyire felelnek meg szolgáltatásaik a korszerű követelményeknek.

 

 

Gál Tibor, a főiskolai könyvtár főigazgató-helyettese az Oktatástámogatás a szakkönyvtárakban – kihívások és lehetőségek címmel kapott szót. Az oktatástámogatást két részre bontotta, közkönyvtárakra és nem közkönyvtárakra, de a kérdések egységesen: kinek, hogyan és mit. A felsőoktatási könyvtárak vezető szerepe mellett tette le a voksát. Szóba hozta Kultsár Istvánt, aki komáromi születésű, nemesi származású pap, majd tanár volt, végül az MTA alapszabályait kidolgozó bizottság tagja lett. Értékes könyvtárát Komáromnak ajándékozta, ma a Duna Mente Múzeumban, Révkomáromban látható.

Az előadó szerint a leggyakoribb támogatási forma a használóképzés. Azt ajánlja, a könyvtárak éljenek a lehetőségekkel és bővítsék kínálatukat. Fontosnak tartja a szakkönyvtárakkal való együttműködést. Diagramja szerint 448 nem felsőoktatási szakkönyvtár van, ebből 9 országos, 36 MTA intézményi, a többi egészségügyi, munkahelyi, illetve egyéb szakkönyvtár.

A program fórummal zárult – Elég a pénz? címmel –, vezette Fonyó Istvánné, a BME–OMIKK főigazgatója. Értékes hozzászólásokat – egy-egy kisebb előadást – hallhattunk dr. Hangodi Ágnestől, dr. Tóth Mátétól, Bobokné dr. Belányi Beátától és dr. Tóvári Judittól.

Délután Györgyné Rabi Lenke igazgató asszony vezetésével tartalmas, szép sétát tettünk Révkomáromban, de hívhatjuk Észak-Komáromnak vagy Öreg-Komáromnak is.

A Duna bal partján ez a nagyobbik városrész, mintegy 35 000 lakossal. Ketel vezér épített itt először várat, majd városi jogait 1265-ben IV. Béla királytól kapta. Az osztrákok az 1848-as forradalom során több ízben ostromolták a Klapka György és serege által védett várat.

Győrfi Lajos 2009-ben felavatott Szent István-szobránál kezdtük a sétát, amely az egykori Komárom-Vidéki Takarékpénztár szecessziós épülete előtt áll. A XVII. századi Szent András templom következett, amelyet a jezsuiták építettek. Több katasztrófa (földrengés, tűzvész) után az 1850-es években nyerte el mai alakját. Vele szemben áll a Hültl Dezső tervezte Kultúrpalota, amely ma a Duna Mente Múzeum, előtte Berecz Gyula alkotása a város szülöttéről, Jókai Mórról. A Ghyczy-kúria mellett elhaladva kiértünk az 1715-ben a pestis áldozatainak emlékére épült Szentháromság szoborhoz. Pár lépés ide a főtér – a Klapka tér –, középen Róna József Klapka György-szobra, mögötte a városháza. Tornyában időről időre kinyílik egy ablak, és az ott levő életnagyságú huszárszobor előrejön a fülkéjéből, és trombitán eljátssza Egressy Béni Klapka-indulóját (Fel-fel vitézek a csatára…). A tér torkolatában egy sátorból vadul harsogott a zene, talán valamilyen eseményre hívogatták a városlakó fiatalokat.

 

 

Megnéztük az angol gótikát idéző volt Tiszti Pavilon szépséges épületét, homlokzatán Ferenc József jelmondatával: Viribus unitis, azaz Egységben az erő. Belső kertje hangulatos, kellemes pihenőhely szabadtéri színpaddal. A széksorokat igen elmés megoldással, egy tükörfallal takarták el, amelyben a kert gyönyörű növényei láthatók, mintegy megnövelve ezáltal annak méretét. A várhoz vezetett tovább utunk, megnéztük a Lipót kaput, majd elsétáltunk a várost védő Kőszűzig. Szobra a bástyán áll, alatta a vár bevehetetlenségére utaló felirat: Nec arte, nec marte, vagyis Sem csellel, sem erővel. Az Anglia Parkon keresztül indultunk vissza a belvárosba. Néhány gyönyörű fa ölelésében áll V. László királyunk szobra. Gáspár Péter alkotását 2000-ben avatták fel. Idézzük csak fel kicsit a történelmet. V. László 1440-ben itt született, anyja Luxemburgi Erzsébet, aki a magyar koronát komornájával, Kottanner Ilonával lopatta el a fia számára.

 

A Tiszti Pavilon és környéke

 

Az Európa-udvarban harmincöt európai ország építészetét mutatják be, és úgy tervezték, hogy a város új szolgáltató központja lesz, különféle üzletekkel, éttermekkel, kávézókkal. Az ötlet kitűnő, de sajnos egyelőre befejezetlen a tér, az elkészült házak pedig üresek. Vannak ugyan csinos éttermek, kávézók, a hangulat mégis elillant. Sajnálom… Sok királyunk szobra megtalálható a téren: Mátyás király, Mária Terézia, III. és IV. Béla, II. András, Nagy Lajos, Károly Róbert, Luxemburgi Zsigmond és ráadásnak Hunyadi János, középen pedig szökőkút.

 

V. László királyunk szobra, Gáspár Péter alkotása

 

Innen aztán Jókai nyomába eredtünk, megnéztünk az 1784-88 között épített református templomot, amelyben a Jókai család padja áll. Szemben vele Jókai Mór iskolája, az 1796-ban épült református kollégium, kertjében a Trianoni emlékmű.

Végezetül átsétáltunk a Jókai Színházhoz. A színház parkjában áll a Vágsellyén született, 47 éves korában (2007-ben) elhunyt nagyszerű színész, Kaszás Attila 2008-ban felavatott szobra.  Búcsú a színpadtól a címe Gáspár Péter alkotásának.

 

Búcsú a színpadtól – illetve Kaszás Attilától
Gáspár Péter szobra

 

Másnap szebbnél szebb kirándulások – a Monostori erőd bejárása, Révkomárom múzeumainak megtekintése, illetve Révkomárom és környéke nevezetességeinek felfedezése – vártak azokra a szerencsés résztvevőkre, akiknek nem kellett hazasietniük az esti vonattal.

 

Benczekovits Beatrix