Dobosné Szücs Rita szerint a természet egyensúlya törékeny.

Kádár Katalin művészként mozgósít a környezet védelmére.

Gombkötő Erzsébet szerint a Föld sorsa az ember kezében van.

Czirok Ferenc szerint a jövő reménye: átlépni a régi gondolkodásunkon.

Simon Tímea Klára élhető, tiszta és biztonságos környezetet teremtene.

Péter László közösen a természettel öko-ikonokat készít.

Blaich Josefine számára a művészi munka az Élet.

Gajdán Zsuzsa belső tájakból merít, intellektusából építkezik.

Hencz Anikó kihasználja a digitális alkotás határtalan lehetőségeit.

Kleinheincz Magdolna az alkotás öröméért mond köszönetet szüleinek és a Teremtőnek.

Vasanits Zoltán számára a művészet örök, benne mi porszemek vagyunk.

Hornok Magdolnát a természet alkotta jelenségek kíváncsivá teszik.

Kovács Sylvia az alkalmazkodás előnyeiről beszél.

Orgoványi Anikó mély alázattal tekint minden teremtményre, élettelenre és élőre egyaránt.

Doszkocs Zsuzsa szerint az óceánok vizének emelkedése katasztrófához vezet.

Takács Ferenc szerint ez a katasztrófa a halál képében közelít.

Margot Sippl: a harc elkerülhetetlen.

Gyebnár  István  dr. megmutatja milyen következményekkel jár, ha a jelen generációk felélik a következők életéhez szükséges természeti erőforrásokat.

Neuberger István számára ezek a végidők; versenyszellem, profitmánia, önző akaratok jellemzik.

Pállay József a 21. századi ember belső konfliktusait vetíti elénk.

Horváth Vera az elsivatagosodást ábrázolja szenvtelenül és riasztóan.

Paksi William vágya, hogy tengerparti sétánk során ne lépjünk partra vetett olajba, bűzlő haltetembe.

Waltraude Moser szerint a megszűnő Golf-áram Európában is drasztikus változást okozhat.

Resánszky Máriát az Antarktisz hátborzongató szépsége ihleti.

Harsányi Elvira eljátszik a jéghegyek elolvadásának gondolatával.

Dano Károly megfesti az utolsó jegesmedvét.

Vályi Csabát  az elbomlás, lebomlás, elmúlás kérdésköre izgatja.

Gaál Tivadar földtörténeti őszt remél.

Arató Gáborné az apadó Dunát ábrázolja.

Maté Judith mindenben észreveszi a szépet.

Katona-Zsombori Mária üzenete: mindnyájunk kötelessége a Bolygó megkímélése.

Irén Rieger-Dezmond szerint a változáshoz a kisemberek tettei szükségesek.

Czomba Ilike azt szeretné, ha nem lennének kiszáradt folyómedrek.

Tomor Gábort világunk félelmes jelenségei megkeményítik.

Bérces Katalinnak a fény lételeme, legyen az napsütés vagy gyertyafény.

Harsányi Zsolt a kies tájakat és a színpompás virágokat félti.

Némethné Sebestyén Katalin a Föld és az Univerzum kölcsönhatását ábrázolja.

Ritók Lajos felfedezné azt az energiát, ami nagyon mélyen valahol, csak nekünk szól.

Antos Péter csodálatosan mutatja meg az elronthatatlan harmóniát Ég és Föld között.

Manhercz Kovács Gabriella hisz a gondolat teremtő erejében.

Katalin Müller megerősíti: a klímaváltozás sorsa a mi kezünkben van.

Kékessy-Isoz  Gertrud figyelmeztetése: tudjuk a tudnivalókat, higgyük a hinnivalókat, tegyük a tennivalókat.

Helene Kleindienst-Guggi idézi a jól ismert indián bölcsességet, mely szerint a pénzt nem lehet megenni.

Török Tivadar szerint kellene már egy forradalom, ami zöldbe borítaná a világot.

Géczy Olga és David Aurell, a kiállítás szervezői szintén bemutatkoztak alkotóként is.

A június 15-ei kerekasztal beszélgetés résztvevői

A június 30-ai kerekasztal beszélgetés résztvevői