Agrárkönyvtári Hírvilág, 2011. XVIII. évfolyam 3. szám

Kitekintő

 

Könyvtár és természetvédelem

 

Majd ha az ember kivágja az utolsó fát,

megmérgezi az utolsó folyó vizét,

kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben,

hogy a pénzt nem lehet megenni.

(indián mondás)

 

1893-ban Herman Ottó kezdeményezésére létrejött a Magyar Ornithológiai Központ, a későbbi Magyar Madártani Intézet. Herman Ottót számos tudományág tekinti megalapítójának, ilyenek a madár- és rovartan, a néprajz, az ember- és őslénytan, a természettudományos ismeretterjesztés. Mesteréhez, a szintén polihisztor Brassai Sámuelhez hasonlóan, sok neves tudóst nevelt. Az ornitológusok kiválóságai, mint Schenk Jakab, Chernel István, Csörgey Titusz és mások, bekapcsolódtak a Madártani Intézet munkájába. Az intézet feladata elsősorban a madárvonulás kutatása, a megfigyelt adatok feldolgozása, a madárfajok gazdasági jelentőségének megállapítása volt.

            Látván a madarak számának csökkenését, foglalkoztak még madárvédelemmel és tudományos ismeretterjesztéssel is. Kiváltságos jogokat szereztünk, de ezekből folyó kötelességeket is… – írta Chernel István 1899-ben. A következő sorokat Herman Ottó írta 1901-ben: A rovarok világa egyáltalában óriási hatalom, és ott, a hol a tudatlanság nem számolva, irtja vagy csökkenti a rovarokat pusztító egyéb állatokat, a rovarkár évente, pénzben kifejezve, nem százezrekre, hanem száz milliókra rúg. Húsz évvel ezelőtt talán szemébe nevettek volna annak, a ki ilyent mondott volna; de a mióta egy, puszta szemmel alig látható picziny rovar, a fillokszera, tönkretette a leghiresebb szőlős vidékeket: megszünt a nevetés és gúnyolódás. Chernel István Magyarország madarai különös tekintettel gazdasági jelentőségökre című, a magyar madártan számára korszakalkotó művében különféle tanácsokat ad a gyakorlati madárvédelemhez, részletes leírást közöl fészkelő ládikák, madáretetők elkészítéséhez.

            1906-ban sikerült megvalósítaniuk régi tervüket, Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletet adott ki a madarak és fák napjáról, amely előírta, hogy a népiskolákban a tanító évente egy napot arra szenteljen, hogy a tanulókkal a hasznos madaraknak és azok védelmének jelentőségét megismertesse.  

            … irtunk, és kifosztjuk a természet kincseit, melyekkel csak akkor gazdálkodhatunk magunkhoz méltóan, ha érzelmeink sugalmazására is hallgatunk – vallotta Chernel István.

 

 

Változott-e valami az azóta eltelt száz esztendőben a természetvédelem területén? Többen és többet beszélnek róla, még a kisiskolásoknak is elég sok hangzatos kifejezés jut eszükbe, ha a téma szóba kerül. Mindenki tudja: a természetet védeni kell. És mi történik mégis? A természet fogy, természeti értékeink eltűnőben vannak. Rövid távú anyagi érdekek oltárán áldozza fel őket az emberiség!  A természetes élőhelyek pusztulnak, felaprózódnak utak és egyéb létesítmények építése során.  A talaj, a levegő és a vizek a legkülönfélébb vegyszerektől, le nem bomló hulladékoktól szennyezettek. A tengerek lassan elnéptelenednek a túlhalászás miatt, melynek során gyakran esnek áldozatul tengerfenéken található élőhelyek is. Nem őshonos, betelepített növények és állatok agresszívan szaporodnak, kiszorítva az őshonosakat. Erdők tűnnek el, néha egészen csekély anyagi haszon érdekében. Fogy a természet, csökken a fajok száma, a Vörös Könyv egyre csak terebélyesedik.

Pedig a természetvédelem nem „úri huncutság”, valami hobbiféleség, és nem is egy leküzdendő akadály a „fejlődés” útjában. A természet nem múzeum, ahova néha kedvtelésből ellátogathatunk. Tudomásul kellene vennie mindenkinek, felelős döntéshozóknak és szép bolygónkon élő egyszerű embereknek: a természetvédelem nem gátja jólétünknek, hanem jövőnk záloga. Az emberi faj része a biológiai sokféleségnek, része a természetnek. Függünk is a természettől, hiszen a természetből nyerjük táplálékunkat, a nélkülözhetetlen levegőt, vizet és mindazt, ami szükséges gazdaságunk működtetéséhez.

A természetvédelmi munka lényeges eleme az adatgyűjtés, a fajok nyomon követése. Ebben volt és van lényeges szerepe a Madártani Intézetnek és könyvtárának. A világszerte elismert könyv- és folyóirat-gyűjtemény nagy része 1944-ben a bombázások során elpusztult. Megsemmisült többek között 60 ezer kötet könyv, a teljes irattár, 8000 madárpreparátum, 7500 darabos tojásgyűjtemény, gyűrűzési törzskönyvek és kartonok, fényképek.

A Madártani Intézet és a könyvtár újraélesztése elsősorban Keve Andrásnak, a hazai ornitológia nemzetközi szaktekintélyének köszönhető, aki kapcsolatban volt a világ jelentős szakembereivel, így keze alatt a könyvtár hamarosan Közép-Európa egyik legjelentősebb gyűjteményévé fejlődött, amely a mai napig a madártan irodalmának alapforrása. Elsősorban magánszemélyek, intézmények adományaiból, az intézet Aquila évkönyvéért cserébe érkező dokumentumokból épült újjá és gyarapszik ma is az állomány. 1974-től – Keve András nyugdíjba vonulása után – a sorozatos átszervezésekből eredő gazdátlanság miatt a könyvtár ismét romlásnak indult.

1992-ben Büki József vállalkozott a könyvtár rendbetételére. Valószínűleg álmában sem gondolta, hogy egyszer könyvtáros lesz. Elvégezte a Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Karát, dolgozott is erősáramú gépészként a Ganz Villamossági Műveknél, ám vonzalma a természet iránt nem hagyta nyugodni. Aktívan részt vett az akkor fellendülésnek indult madárgyűrűzési munkában, szabadságát madárgyűrűző táborokban töltötte, és vizsgát is tett. Egy Magyar Madártani Egyesülettől érkezett állásajánlatra örökre hátat fordított eredeti szakmájának és végleg a természetvédelemnek szentelte magát. Később – a Madárgyűrűző Központ vezetőjeként – részt vett a mára teljesen digitalizált madárgyűrűzési adatbázis építésében, majd megbízták az egykori Madártani Intézet könyvtárának rendbetételével. Ekkor a könyvtár már romokban hevert, ledőlt polcok közül válogatta ki az anyagot. A hiányokat részben antikváriumokból, részben kiadóktól és más országok madártani intézeteitől gyűjtötte össze. A könyvtár gyűjtőkörét kibővítette: mindent gyűjt, ami a természetvédelmet érinti. Speciális könyv- és folyóirat-állománya Kelet-Közép-Európában egyedülálló, elsősorban a természetvédelemben dolgozó köztisztviselőket, tudományos kutatókat, egyetemi hallgatókat szolgálja, de bárki érdeklődőt szívesen fogad.

 

Büki József a Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtárban

 

Állománya jelenleg 10 000 kötet könyv, 1600 kutatási jelentés. Ezen kívül 1050 külföldi folyóirat cím, melyből 325 kurrens (kb. 18 000 kötet) és 120 hazai folyóirat, melyből 61 kurrens (kb. 2400 kötet). A folyóiratok közül mintegy 400 olyan, ami a Kárpát-medencében csak itt található meg.

2008-ban a könyvtár felvette Keve András nevét, az illő tiszteleten felül ezzel a fenntartó nevének gyakori változásától függő névváltoztatásnak is gátat szabva.

Büki József az állományt teljes egészében feldolgozta nyilvános katalógusban, a magyar kiadású szakfolyóiratok cikkeit a kezdetektől napjainkig a MATARKA adatbázisban tette kereshetővé. Tevékenységét, a természetvédelmi kutatás támogatását, a madárgyűrűzési adatbázis és a szakkönyvtár fejlesztéséért végzett munkáját 2011 áprilisában dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter Pro Natura díjjal jutalmazta.

Büszkén mutatja kincseit, sorra kerülnek le a polcokról a kötetek: a világ összes emlősét bemutató sokkötetes könyv, egy másik a világ összes madaráról, Magyarországon egyedül itt olvasható folyóiratok, neves természettudósok dedikációi és tulajdonosi bejegyzései. Közben magyaráz, tanít, megértően figyel, tanácsot ad. Vajon minden természetvédő ilyen türelmes?  Bizonyosan, hiszen a természet megfigyeléséhez együttérzésre, empátiára, önkontrollra van szükség. Adjon az Isten nekünk sok ilyen emberszerető természetvédőt és Büki Józsefnek – a könyvtár alapítóihoz méltó utódnak – még szép, hosszú, dolgos éveket!

A Keve András Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtár a Jókai-kertben, a XII. ker., Költő utca 21-ben várja – előzetes bejelentkezés alapján – olvasóit. Reméljük, még nagyon hosszú ideig!

 

Pálfai Annamária