Agrárkönyvtári Hírvilág, 2011. XVIII. évfolyam 3. szám

Vándorgyűlés

 

 A helyszín ezúttal Pécs volt

 

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete évrőlévre megrendezendő vándorgyűlésének ebben az évben Pécs adott helyet július 14–16-án. A rendezvény mottója Tanulás, tudás, műveltség – Könyvtárosok a jövő szolgálatában volt. A rendezvény két fő helyszíne az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozatra épült Dél-dunántúli Regionális Központ és Könyvtár illetve a Kodály Központ volt. Utóbbi helyen került sor a nyitó plenáris ülésre.

Bakos Klára és a köszöntők

A nyitó ülés első fele a protokollról szólt. A résztvevőket és a meghívott vendégeket elsőként Bakos Klára, az MKE elnöke köszöntötte. A vándorgyűlés azt fogja vizsgálni, milyen a kapcsolat a tudásalapú társadalomban tudás, tanulás és műveltség között – mondta. Elavul-e a műveltség a tudásalapú társadalomban? Hogyan változik a műveltségfogalom és elveszti-e értékét az általános műveltség? Mik a korszerű műveltség értékei? Az utóbbi évtizedekben új kulcsképességek jelentek meg mint műveltségelemek: problémamegoldás, kreativitás, tanulási képesség, kommunikációs képesség, IT-kompetenciák. Az utóbbit a nemzetközi szakirodalom digitális írástudásként, illetve információs műveltségként emlegeti. A digitális írástudás megteremtése ma ugyanolyan fontos feladat, mint az ipari forradalom idején az írástudatlanság felszámolása volt. Az Európai Bizottság által kidolgozott Európa 2020 stratégia digitális menetrendet is megfogalmaz, melyben a digitális tartalmak feltöltése és elérése mellett fontos szerepe van az információs műveltséghez kapcsolódó készségek kialakításának is. Bakos Klára beszéde végén hangsúlyozta, hogy a könyvtárak – értve a kor igényeit – megbízható intézményei lettek az értékek és információk közvetítésének, és a könyvtárosok a digitális írástudás tanítóivá váltak. A könyvtárak szolgáltatásai a tudás és műveltség megszerzésének tanulási folyamatát támogatják. 

A következő felszólaló dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter volt. Kiemelte, hogy Magyarország legnagyobb kulturális hálózata a könyvtári hálózat. Ennek működtetői, a könyvtárosok utat mutatnak az információk labirintusában. Kultúránk alapja az olvasás. Kutatók, diákok, tanárok munkáját segítik a könyvtárosok. Akik felnőttként most ismerkednek az információs technológiákkal, azok számára is fontos a könyvtáros szerepe. Nincs jövő tudás és műveltség nélkül.

Ezt követően a Baranya Megyei Önkormányzat közgyűlésének alelnöke Jakabné Pohl Marietta köszöntötte a résztvevőket. Hiszi, hogy Pécs és a Tudásközpont jó helye lesz a vándorgyűlésnek. Mint szülő beszélt arról, hogy a gyerekeket meg kell tanítani a könyvből való információszerzés élvezetére. Baranya megye az egyik olyan megye, ahol nincs minden településen könyvtár. Ezért a Megyei Könyvtár könyvtárbusza 28 településre szállít könyveket. A könyvtárbusznak 700 beiratkozott olvasója van.

A negyedik köszöntőt prof. dr. Bódis József, a Pécsi Tudományegyetem rektora mondta el. Beszéde elején szólt arról, hogy a nyitó ülés helyszíne jelképes. A Kodály Központ nagyterme akusztikailag egyedülálló hely, amely egyaránt alkalmas művészeti és tudományos események befogadására. Pécs és az egyetem kapcsán meg kell említeni két évszámot, 1367-et (Nagy Lajos megalapítja a Pécsi Tudományegyetemet) és 1774-et (Klimó György nyilvánossá teszi könyvtárát). Egyetem nincs könyvtár nélkül, és a könyvek maradandó értéket közvetítenek. A rektor szerint a Kulturális Főváros rendezvénysorozat új fellendülést adott Pécsnek. A múlt évben átadott Tudásközpont él és működik.

A rektort dr. Fischerné dr. Dárdai Ágnes, a PTE Egyetemi Könyvtárának főigazgatója követte, aki a rendezvény egyik főszervezője volt. A szervezés kapcsán arról beszélt, hogy abban 3 könyvtár (egyetemi, megyei, városi) munkatársai vettek részt, valamint pécsi könyvtároshallgatók. A vándorgyűlés logójára nyílt pályázatot írtak ki, és 25 pályázó közül választották ki Sümegi János építőművész hallgató tervét.

A köszöntők között az utolsó Németh Zsolté a KSH elnökhelyetteséé volt, aki kakukktojásként szerepelt a meghívottak közt. Az elnökhelyettes tájékoztatta a résztvevőket arról, hogy 2011-ben kerül sor a tizenötödik magyarországi népszámlálásra. Ennek gördülékenyebb lebonyolításához a KSH együttműködési megállapodást kötött az MKE-vel és az IKSZ-szel.

 

 

Ekkor következtek a díjátadások. Elsőként a Fitz József-díjat adták át. Ebben az évben 3 könyvet tüntettek ki: Divatok és korok; Mindent varró tű; Sorsával tetováltan önmaga – Válogatás Lesznai Anna naplójegyzeteiből. A Fitz-díjat az MKE-emlékérmek átadása követte. Emlékérmet kapott Silvia Stasselova, Béresné Dávid Magdolna (az OMgK egykori munkatársa); Kovács Beatrix, Molnárné Loridon Ilona és Papp Margit. Végül átadták Az év fiatal könyvtárosa díjat és különdíjat, amit Bedekovity Zóra és Tóth Renáta kapott meg.

A plenáris ülés fő előadója Pléh Csaba, a BME Kognitív Tudományi Központ vezetője következett, Az internet és az olvasó ember világa: A kognitív megközelítés és a WEB alapú kultúra címmel az ember és a számítógép közti viszonyt elemezte. Jelenleg három felfogás van erre vonatkozólag. A gépi determinista szerint a számítógépek átalakítják életünket, a metafórikus szerint átalakítják metafóráinkat (másképp gondolkodunk az emberről), míg az instrumentális szerint a számítógépek átveszik az emberi gondolkodást (sakkprogramok). A számítástechnika a pszichológiát is átalakítja. Segítségével gyorsabban lehet pszichológiai kísérleteket végezni. A pszichológusoknál olyan betegek jelennek meg, akiknek a számítástechnika miatt vannak fóbiáik. A számítógépes hálózatok ráirányítják a figyelmet az emberek közti hálózatokra is. Újragondoljuk a tudás fogalmát is (egyéni és osztott tudás).

A bevezetést követően Pléh Csaba a gondolkodási keretrendszerekről, az architektúrákról beszélt. Ezek lassan alakulnak ki, és lassan változnak. A nyelv például évtízezrek alatt alakult ki. (Az érzékelés keretrendszerei, pl. a látás, évmilliók alatt). Kétféle emlékezeti rendszer van, egy átmeneti és egy tartós. Az architektúrák self alattiak, self és self felettiek lehetnek.

Az emberiség története során a megszerzett tudás átadása többször változott. A reprezentációnak a következő forradalmai voltak: epizodikus, mimetikus, mitikus, teoretikus, gutenbergi, hálózati. Jelenleg az utóbbi elején vagyunk és még nem tudjuk, a folyamat mivé alakul. Benne élünk egy átalakulásban, ez olyan, mintha Gutenberg gondolkodna a nyomtatás következményeiről. Amiket mondunk, az csak spekulatív lehet.

A hálózat okozta változásokra Pléh Csaba azt a példát hozta, hogy ő egyetemistaként 8-10 könyvtárba járt egyszerre, a lánya már először azt nézi, a keresett információ megvan-e  a neten. A hálózati világban a tudás osztott, és gyorsabban el lehet jutni hozzá. A társas optimisták szerint, mindannyian gyorsan változóak leszünk, nyitottabbak és ezáltal labilisabbak. Éppen ezek a változások nem tetszenek a társadalmi pesszimistáknak. Az előadó a harmadik csoporthoz tartozónak vallja magát, akik biológiai optimisták. Szerintük a technológia csak kiegészíti a társadalmi kapcsolatokat. A beszéd miatt sem felejtettük el a gesztikulálást.

Mit jelentenek a fentiek az olvasás szempontjából? A klasszikus műveltség múltorientált, míg az új gyakorlat- vagy hasznostudás-orientált. A kettő nem szembeállítható egymással. Vannak kódjaink, ismereteink és megoldásmódjaink, amelyek közül mind lehet általános vagy specifikus. A könyvekkel kapcsolatos kétely a kezdetektől létezik. Szinte a nyomtatás megjelenésétől kezdve mindig megkérdezzük: mi haszna a könyveknek? Egyszerre írják az emberek a könyveket és kételkednek bennük.

Az internet elterjedése óta ingyenes virtuális információ áll rendelkezésünkre. (Az üzleti oktatásban több, mint pl. a műszakiban.) Kezd elterjedni a felszínes olvasás. Mi ennek a következménye? Az hogy a fiatalok egyre kevesebb időt töltenek a feldolgozással, kevésbé értik a szövegeket, kifejezési formájuk is szűkül. Ez sajátos életkorfüggő keresési változásokkal is együtt jár. Érdekes módon a fiatalok és az idősek hasonló eredményeket mutatnak: ha azt mondja nekik egy ismerős, hogy olvassanak el valamit, akkor elolvassák – a középkorúak nem biztos. 

Susan Greenfield hobbiból foglalkozik a témával. Szerinte az olvasott tartalom feldolgozása egyre felszínesebb, a tartalom helyett a folyamat számít, kezdik az emberek nem érteni, amit befogadnak. A hálózati kapcsolattartás miatt nincs testbeszéd, szemkontaktus. Szerinte az emberek dopamin-függők lesznek, és az állandó jelen fog meghatározni minket. Pléh Csaba megjegyzése szerint ez túl pesszimista elképzelés.

Patricia Greenfield hivatásosként vizsgálja a változásokat. Szerinte a számítógépet sokat használók verbális IQ-ja nő. Ugyanakkor az öröm alapú olvasás aránya kezd csökkeni. Úgy látja, hogy a mai ifjúság vizuálisan jobban szocializált. Ma jóval nagyobb az osztott figyelem aránya. Pl. ahol engedik, hogy a diákok óra alatt használják a laptopjukat, ott a diákok kevésbé figyeltek az órán történtekre. Ezt kísérlettel igazolták. Nem igaz, hogy a fiatalok egyszerre több dologra azonos mélységben tudnak figyelni. Ugyanakkor az orvosi egyetemeken a laparoszkópiás gyakorlatokban jobbak voltak azok, akik korábban sokat videojátékoztak.

Nicholas Carr elemzése szerint, miközben intellektuálisan csábíthatóak vagyunk, egyre nehezebb folyamatosan olvasnunk. Carr szerint a webes keresés állandó erőfeszítéseket igényel, ezért kifáraszt. Ezen a téren óriási különbség van profik és amatőrök között! A profi keresők több ellenőrzést végeznek. Őket is fárasztja a keresés, de kevésbé.

Pléh Csaba Vörös Zsófiával végzett kísérleteket arról, hogy egyetemisták számára ismeretlen területekről kellett információkat megjegyezniük. A magas vizuális memóriájúak jól emlékeznek a hierarchiára. Az alacsony vizuális memóriájúak csak 2-3 szintig jegyzik meg a hierarchiát. A hipertextes szöveg feldolgozásában sokkal könnyebb dolguk van a jó vizuális memóriájúaknak.

Konklúzió, hogy ember és szöveg viszonyát felül kell vizsgálni az „olcsó szövegek” korában. A könnyű szöveg felszínesebbé tesz. A 13 évesek napjuk nagy részét az új típusú technológiákkal töltik. Ma már nem tekintjük valóságnak a könyvben leírtakat sem. Az előadó véleménye szerint ez a technológiával is meg fog oldódni a jövőben.

A következő nap a kisplenáris üléssel kezdődött. Ennek előadója prof. Komlósi László Imre, a PTE rektorhelyettese volt, aki Többnyelvűség, szocializáció, műveltség címmel tartotta meg előadását. Bevezetőjében felhívta a figyelmet arra, hogy a Dél-Dunántúlt a XVIII. sz. elejétől etnikai sokszínűség jellemzi. Az etnikai sokszínűség magával hozza a többnyelvűséget. A többnyelvűség az én számára szemléletformáló. Éppúgy világsokszorozó, mint a könyv. Az előadó szerint a műveltség receptje a következő: végy egy kultúrát, amely szabályoz, és a tudásalapokból, valamint a  képességekből alakíts ki kompetenciákat. A többnyelvűségnek van egy mechanizált szemlélete. Szokták mondani, hogy valaki folyékonyan beszél egy nyelvet, de ez nem így van. Az kétnyelvű, aki két nyelvet egyforma szinten beszél. Az anyanyelvi szintű kétnyelvűség nagyon ritka. Annak is van domináns nyelve, aki születésétől fogva kétnyelvű. Kérdés, hogy ki melyik nyelvet használja, kivel és mikor. Létezik a nyelv társadalmi munkamegosztása. A szaknyelv ismerete nyelvi tekintélyt ad. Az előadó idézte Wittgensteint, aki szerint: Nyelvem határai, világom határai. Amit nyelvben ki tudunk fejezni, addig terjed a fantáziánk. A globalizáció egyik jelensége a praktikus többnyelvűség. Brüsszelben a pályázatíróknak külön nyelve van, de ilyen a Basic-English vagy a Chinglish. (Kevert, illetve az alapszíntű nyelvek persze már korábban is léteztek.) Ezekben az esetekben a tökéletesség nem kritérium. A nyelv megtanulásánál a formális (iskola, nyelvtanfolyam) mellett az informális tanulás (feliratos filmek, zeneszövegek, ismerősök) is fontos. A legintenzívebb nyelvi fejlődés az 1-3. évben zajlik. Az államok a befektetett összegeket a 3. év után kezdik növelni, pedig már az első három évben kellene a gyerekeket koruknak megfelelően tanítani. A széteső, hátrányos helyzetű családokkal önkéntes alapon kellene foglalkozni, hogy a szellemi felemelkedésből ők se maradjanak ki.

 

 

Lukács Szabolcs, a KELLO ügyvezető igazgatója volt, aki Könyvtárak számára nyújtott központi szolgáltatások – a Könyvtárellátó feladatai címmel tartott előadást. A 2011 áprilisában végre elkezdődött Márai programnak a KELLO a lebonyolítója. A programra 287 kiadó jelentkezett, és végül 273 kiadó jelölt könyvet. A könyvek a http://marai.kello.hu címen érhetők el. A kiadókhoz képest hátrányban van a KELLO, mert csak terjesztő. Ők egyszerre folytatnak közhasznú és üzleti tevékenységet. A közhasznú tevékenységre példa az Új könyvek, az üzletire a beszerzés, az expedíció, az ügynöki hálózatuk és a két könyvesboltjuk. Legtöbb bevételük az intézményi vevőkből származik.

A plenáris ülést követően több helyszínen kezdődtek el a szekcióülések. E sorok írója az ebben az évben alakult Jogi Szekció ülésén vett részt. A szekció első előadója dr. Berke Gyula, a PTE Állam- és Jogtudományi Karának dékánja volt, aki Mit jelent a jogi műveltség napjainkban? címmel tartott előadást. Érződött, hogy a dékán tájékozott a könyvtárügyben. Az előadás első felében áttekintést kaptunk a magyar egyetemi (kari, tanszéki) könyvtárakban található jogi anyagról. Általánosságban elmondható, hogy szakkönyvből sok, míg folyóiratból kevés található a jogi anyagot gyűjtő könyvtárakban. A jogi könyvtárakban gyűjtési szempontból specializálódás van. Ugyanakkor a jogi karok közt nem kooperatív, hanem konkurens az attitűd. Mivel a jogász szakma is eléggé specializálódott, ezért a könyvtárak anyagát nem használják eleget. Ma a jogi műveltség terjesztésére leginkább a fogyasztóvédelem és a PSZÁF részéről van törekvés. Az előadás végén a dékán beszélt a pécsi jogi kar helyzetéről. A kar évi húszmillió Ft-ot költ könyvtárának állománygyarapítására. Ennek nagy részét a központi könyvtár kapja, a tanszéki könyvtárak gyarapítását korlátozni akarják, hogy ne jöjjenek létre oktatói házi könyvtárak.

A következő előadást Bragyova András alkotmánybíró tartotta, melynek címe Könyvtár és jogtudomány volt. Szerinte a jogtudósok könyvtáraknak írnak és könyvtárakból írnak. A jogi könyvtár a jogi tudás forrása, őrzője és továbbadója. Vannak, akik szerint jogtudomány nem létezik. Ennek kapcsán megemlítette, hogy Magyarországon jogszabályok megalkotásánál, bírósági döntések meghozatalánál nem támaszkodnak eléggé a jogelméletre. A jognak van egy külön nyelvezete, a jogi nyelv, melyet a bírósági döntvények és ezek kommentárjai őriznek. Jogi nyelv nélkül jogrendszer nem létezik. A kriminológia, a jogszociológia és a jogtörténet egyaránt a jogtudomány határterülete. Óvott attól, hogy a jogtudomány átvegye a természettudományok „tudománymetriai terrorját”.

Ezt követően Sipos Anna Magdolna (PTE FEEK Könyvtártudományi Intézet) tartotta meg előadását, Egységesülő Európában egységes könyvtárügy? Az európai integráció és a könyvtárak jogi szabályozása címmel. Az európai könyvtárügyben már a XIX. sz. végén elkezdődik a jogi egységesülés. Ekkor jelennek meg Európa-szerte a kötelespéldány-rendeletek. Ismertette az UNESCO 1949-es nyilatkozatát, amely a közkönyvtárak törvényi szabályozásának szükségességéről szólt. A nyilatkozat kimondta, hogy közkönyvtárakat törvény alapján kell létrehozni és fenntartani, közpénzből kell működtetni őket, a használat ingyenes kell, hogy legyen, és a használóknak egyenlő jogokkal kell rendelkezniük. Ezt a nyilatkozatot később többször aktualizálták. Az Európai Unió kulturális téren nem avatkozik be a tagországok ügyeibe. Az unió tagállamaiban eltérő a könyvtári kultúra színvonala. Ugyanakkor az unión belül vannak jelei a tagállamok egységesülő könyvtári rendszerének létrehozása felé. Az uniótól független Európa Tanács az EBLIDA-val együtt még 2000-ben dolgozott ki irányelveket könyvtári jogszabályokra és könyvtárpolitikára. Az irányelv szerint a tagállamok törvényeit a nemzetközi irányelvekhez kell igazítani, ahol szükséges új törvényeket kell alkotni. A 2000-es irányelvek érvényesülését nemrégiben vizsgálták, és csalódottan állapították meg, hogy az ET tagállamai azokat nem ültették át a gyakorlatba.

2009 májusában az EBLIDA és a NAPLE Forum Bécsben nyilatkozatot fogadott el, amely a könyvtári szolgáltatás szerepének és lehetőségeinek Európa-szerte történő megerősítéséről szólt. A nyilatkozatban az Európai Bizottság számára fogalmaztak meg négy ajánlást.

1. Azt kérik a bizottságtól, hogy fogadjon el fehér könyvet Közkönyvtárak az európai tudástársadalomban címmel, melyben a közkönyvtárak új szerepét fogalmaznák meg.
2. Az európai közkönyvtárak számára létre kell hozni egy Európai Tudásközpontot, amely koordinált, aktuális és megbízható információt nyújt a közkönyvtári szolgáltatásokról valamennyi európai tagállamban és az EGT-ben, és amelynek székhelye az EBLIDA-nál lesz.
3. A bizottság támogasson olyan uniós finanszírozású projekteket, melyek jelentős és fenntartható módon elősegítik a könyvtárak fejlődését. A projekteknek a könyvtári infrastruktúra fejlesztése (digitális fejlesztés, on-line elérés erősítése, tanulás elősegítése) legyen a feladata.
4. Szüntesse meg a tudásalapú társadalom fejlődését akadályozó és alapelveinek ellentmondó gátakat az Európai Unióban. Olyan méltányos szerzői jogi politikára van szükség, amely figyelembe veszi a jogtulajdonosok jogait, de ugyanakkor a könyvtári tevékenység számára is ésszerű kivételeket tesz.

A szekcióüléseket a záró plenáris ülés követte, melynek levezetője Kiss Gábor, az MKE alelnöke volt. Először Bakos Klára beszélt, aki elmondta, mekkora öröm volt neki, hogy az érdeklődők 10 szekció több mint 60 előadásán vehettek részt. Megerősítette, hogy fontos az MKE-IKSZ együttműködés, és megköszönte a szervezők fáradhatatlan munkáját. Ezután Fehér Miklós, az MKE új főtitkára következett, aki kiemelte, hogy az MKE-emlékéremmel jutalmazottak a szakma különböző szeleteit képviselik. Azoknak, akik a tavaszi ünnepélyes bemutatón nem vettek részt, bemutatta az MKE jubileumi évkönyvét, és felolvasta a szerzők nevét, akiknek emléklapot adtak át.  Ezt követték a szekcióajánlások. A korábbi évek gyakorlatától eltérően itt nemcsak az ajánló mondatok hangzottak el, hanem a szekcióülésen történteket is ismertették. Végül átadták a vándorbotot, és befejeződött a Vándorgyűlés hivatalos része. Jövőre Győrben találkozunk!

 

A könyvtárbusz

 

A tudósításhoz felhasználtam Habók Lillának a vándorgyűlésről született bejegyzéseit, köszönet érte.

 

Horváth Tamás