Erdeink fontos közjóléti szerepet töltenek be

2011. december 6-án az OMgK agrárszakmai rendezvényén Holdampf Gyula, a VM nyugalmazott főosztályvezető-helyettese Erdészet és közjó címmel tartott előadást. Az előadás mellett az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) Erdők a Közjóért Szakosztály ülésére is sor került.

 Holdampf Gyula kiemelte, hazánkban az elmúlt évtizedekben az erdők mindvégig fontos közjóléti funkciót láttak el. Az erdő közcélú, közjóléti igénybevételének alapjai már az 1935. évi IV. erdőtörvényben megfogalmazódtak, mely elsőként hangsúlyozta az erdészeti hasznosítás mellett a természetvédelem fontosságát. Az erdők közjóléti szerepének érvényesítését az 1961. évi VII., majd az 1970. évi II. törvény megerősítette. Ekkortájt kezdődött az erdők sokrétű hasznosítása keretében az a céltudatos közjóléti fejlesztési munka, melynek fő célja az erdők szabadidős pihenésre való alkalmassá tétele volt, az erdőterület nagyságának növelése mellett. Az erdőgazdaságok  a  közjóléti tevékenységet  a hagyományos erdészeti feladatok közé illesztve az elmúlt évtizedekben számos erdei szolgáltatással (pihenők, kilátók, tanösvények stb.) járultak hozzá a lakosság számára a szabadidő hasznos eltöltéséhez. Az Európai Unió erdészeti politikájában ma is kiemelt helyen szerepel az erdők ilyen funkciójának megerősítése, melyet közjóléti, illetve ökológiai szerepének javítását célzó beruházások támogatásával (2. illetve 3. tengely intézkedései) igyekszik elősegíteni. Hazánk uniós csatlakozását követően a hazai vidékfejlesztési stratégiában is a vidéki gazdaság egyik fontos tényezőjeként szerepel.

Holdampf Gyula felhívta a figyelmet, napjainkban az erdők közjóléti funkciójának új típusú megközelítése alapján a rekreációs (szabadidős, illetve egészségmegőrző) célt megelőzi az erdők pozitív környezeti hatásának vizsgálata, illetve javítása. A folyamatos erdőborítás fenntartása, illetve az erdőterületek növelése a globális klímaváltozás elleni küzdelem, valamint a környezetszennyezés mérséklése szempontjából kiemelt jelentőségű feladat. Ezt a célt már az 1997-es kiotói klímaegyezmény is megfogalmazta, melynek egyik célkitűzése a trópusi esőerdők területcsökkenésének megállítása volt. Az előadó ugyanakkor kiemelte azt is, hogy a légkörbe juttatott szén-dioxid mennyiségének csökkentése mellett az erdő, illetve a fa a biomassza-termelés, illetve megújuló energiaforrásként való hasznosíthatósága révén is kulcsfontosságú szerepet játszik.

Miután a globális felmelegedés elleni sikeres küzdelemhez az erdők védelme nemzetközi rendszerének kialakítása elengedhetetlen, ennek érdekében több kezdeményezés is napvilágot látott. Már az 1992-es riói egyezmény kapcsán felmerült egy globális, a Föld minden országára kiterjedő erdőegyezmény létrehozásának szükségessége, ez azonban az aláíró országok eltérő véleménye miatt nem valósulhatott meg. Az Európai Unió 2007–2011-es időszakra szóló erdészeti cselekvési tervében célként fogalmazza meg az erdők védelmét célzó kezdeményezések egységes, uniós szinten való összefogását. 2011 nyarán az erdőgazdálkodásért felelős európai miniszterek nemzetközi tárgyalássorozatot kezdtek az erdők védelméről szóló európai egyezmény létrehozása érdekében, mely az erdő biológiai változatosságot megőrző szerepének fenntartása mellett az elvesztett erdőborítás helyreállítását, illetve az erdőirtás csökkentését célozza.

Az előadást követően a meghívottak, illetve a jelenlévő szakosztálytagok között élénk vita alakult ki az erdőgazdaságok közjóléti feladataival kapcsolatban. Dobó István, az Erdők a Közjóért Szakosztály elnöke felszólalásában hangsúlyozta, az erdő értéke nem egyenlő a faanyagban kifejezhető pénzértékkel. Az erdő nem anyagi szolgáltatásai közé tartoznak azok az ökoszisztéma szolgáltatások (jó minőségű víz és levegő, talajerózió elleni védelem, szélkárok mérséklése, árvízkockázat csökkentése), melyek elengedhetetlenek mind a mezőgazdasági termelés, mind a lakosság életminőségének szempontjából. Ezek értékét megfelelő közgazdaságtani módszerrel szintén számszerűsíteni kellene, így kiszámíthatóvá válna erdeink tényleges értéke.

Papp Mónika