Jó szomjat!

H. Molnár Magda plein-air festő Vízpartokon – Értől az óceánig címmel állított ki 2012 január közepétől február végéig az OMgK Galériában. Magda – szerencsére – visszatérő vendég mifelénk. Ha jól számolom harmadik önálló kiállítása ez képtárunkban. Dekoratív, szemet gyönyörködtető képein megjelenik a Duna, a Balaton, de az Adriai- és a Kelta-tenger is. Tiroli tavakon nyugszik a tekintet, és Manhattannél az Atlanti-óceánt is felfedezni vélem. Korunk kulcs-mozaikszava a www (world wide web). Van ennek keresztény megfejtése (Via Veritas Vita), és van ideillő is (változatos vízi világ). Engedje meg kedves Magda, hogy az alábbi mini-kollekciót töltsem ide frissítő gyanánt. Jó szomjat!

Kertesi Ingrid, Hegedűs Valér, Herczeg Renáta,
Bíró József és H. Molnár Magda

Amennyiben a forrás vize az élet szimbóluma, annyiban a tenger vize a halál szimbóluma.

Az Ér nagy, álmos, furcsa árok,
Pocsolyás víz, sás, káka lakják.
De Kraszna, Szamos, Tisza, Duna
Oceánig hordják a habját.

S ha rám dől a szittya magasság,
Ha száz átok fogja a vérem,
Ha gátat túr föl ezer vakond,
Az Oceánt mégis elérem.

Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Oceánba.

Szeretlek. Szeretlek, mert minden szeretet a világon olyan, mint egy-egy folyó, amely ugyanabba a tóba tart, és ott találkoznak egymással, hogy átalakuljanak egyetlen nagy szeretetté, amely esőként áldást hoz a földre. Szeretlek, mint a folyó, amely lehetővé teszi, hogy a nyomában növényzet és erdő nőjenek. Szeretlek, mint a folyó, amely inni ad a szomjazóknak, és elviszi az embereket oda, ahova el akarnak jutni. Szeretlek, mint a folyó, amely érti, hogy a vízesésben másképpen kell folynia, a völgyben pedig meg kell pihennie. Szeretlek, mert mindannyian ugyanott születtünk, ugyanabban a forrásban, amely mindig több vízzel táplál minket. Ezért ha gyengék vagyunk, nincs más dolgunk, mint várni egy kicsit. Újra eljő a tavasz, a tél hava elolvad, és újult energiával tölt fel minket. Szeretlek, mint a folyó, amely magányosan és gyengén indul útnak a hegyen, aztán elkezd növekedni, csatlakozik más folyókhoz, és végül már nincs az az akadály, amit ne tudna leküzdeni, hogy eljusson oda, ahova akar. Így hát elfogadom a szereteted, és átadom neked az enyémet. Nem a férfi szerelmét egy nő iránt, nem az apa szeretetét a lánya iránt, nem az Isten szeretetét teremtményei iránt. Hanem egy olyan szeretetet, amelynek nincs neve, nincs magyarázata, ahogy a folyó sem tudja megmagyarázni, miért pont arra tart, amerre tart, csak folyik előre. Egy olyan szeretetet, amely nem kér és nem ad semmit cserébe, csak van. Én soha nem leszek a tiéd, te soha nem leszel az enyém, de így is elmondhatom, hogy szeretlek, szeretlek, szeretlek.

A kiállítást Herczeg Renáta művészettörténész nyitotta meg, közreműködött Kertesi Ingrid, a Magyar Állami Operaház magánénekese, a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze, Hegedűs Valér zongoraművész és Bíró József színművész, költő.