Agrárkönyvtári Hírvilág, 2012. XIX. évfolyam 2. szám

Nálunk történt – Könyvbemutató

                                    

„A” magyar nyelvű kertészeti szakkönyv

Lippay János: Posoni kert. Nagyszombat, Bécs, 1664, 1667

 

Az OMgK olvasóköri rendezvényeinek sorában e sorok írója mutatta be Lippay János Posoni kert című művét.

Az első magyar nyelvű kertészeti munka szerzője, Lippay János 1606. nov. 1-jén született Pozsonyban, nemesi családban. Apja id. Lippay János (†1616) királyi személynök volt. Három testvére közül Lippay György (1600-1666) esztergomi érsek volt, Lippay Gáspár (†1652) pedig hat éven keresztül a Magyar Kamara elnöke. Lippay János tanulmányait Pozsonyban és Bécsben végezte, majd 1624-ben belépett a jezsuita rendbe. Szerzetesként a grazi és a bécsi egyetemen keleti nyelveket oktatott, majd 1643-ban visszatért Magyarországra, ahol előbb a győri jezsuita kollégium igazgatója, aztán trencséni rendházfőnök lett. Innen Ungvárra került elöljárónak, majd a bátyja hívására Pozsonyba került, ahol bátyja haláláig az érseki kertet igazgatta. A gyakorlati kertészkedés mellett a szakma tudományos, elméleti kérdéseivel is foglalkozott korának megfelelő, sőt sok esetben azokat messze túlhaladó szinten. Ismerte a keleti, görög és a római gazdasági írók műveit, de korának szakmai irodalmát is. Visszatért Trencsénbe, és ott érte a halál 1666. jún. 2-án.

Lippay Jánosnak öt könyvét ismerjük, melyek mind magyar nyelvűek. Calendarium oeconomicum perpetuum. Pozsony, 1661.; De insitione et seminatione. Pozsony, 1663.; Hortenses praeceptiones et deliciae. Bécs 1664.; Posoni kert. Nagyszombat, Bécs, 1664, 1667.; De fructibus diversissimis producendis. Pozsony, 1666 vagy 1667.

Az öt könyvből a Posoni kert és a Calendarium oeconomicum perpetuum maradt fenn. Az utóbbiban a hónapokon végigmenve 278 pontban magyarázza el a gazdasági (szántóföldi és kerti növénytermesztés, állattenyésztés, állatgyógyászat) teendőket. Ez a munka még nem önálló megfigyeléseken alapul, hanem antik szerzők (Palladius, Martialis, M. Terentius Varro) munkáit foglalja össze. A könyv utószavában már megígéri, hogy hamarosan részletes könyvet fog írni Posoni kert címmel.

 

  

 

Lippay János Posoni kertjének címe a pozsonyi érseki kertre utal. A kert telkét Oláh Miklós esztergomi érsek (1553-1568) vásárolta meg Pozsony külterületén. A telken reneszánsz díszkertet Forgách Ferenc esztergomi érsek (1607-1615), a tulipán magyarországi meghonosítója létesített. Ezt a kertet Lippay György 1642-1663 közt építtette át európai hírűvé. A kertet Bél Mátyás 1735-ben írta le a Notitia Hungariae novae historico-geographica című munkájában. Képi ábrázolása az ifj. Lippay György által készített rézmetszetekből ismert. A kert itáliai mintát követve alakult ki. Keleti részén egy kétszintes palota volt található, amely mögött nyugat felé nézett a kert, főtengelye 200 lépés hosszú volt. A kertet fallal vették körül. A palotától északra halastó volt, délre labirintus. A kert északnyugati sarkában remetelakot építettek szobrokkal, a délnyugati sarokba Parnasszus került. A palotához közel szimmetrikusan elhelyezve 24 (8x3) virágágyást létesítettek, míg azokon túl gyümölcsöskert volt. A kert északi falánál olaszkertet alakítottak ki üvegházzal az átteleltetéshez. A kertet Lippay utódai elhanyagolták, majd a XVIII. sz. közepén francia klasszicista mintára átépítették.

Lippay János fő műve, a Posoni kert három részben jelent meg. Az 1. könyv, a Virágos kert 1664-ben Nagyszombaton, a 2. a Veteményes kert ugyanabban az évben Bécsben, míg a 3. a Gyümölcsös kert a szerző halála után, 1667-ben szintén Bécsben jelent meg. A könyvet egybekötve, táblák nélkül Streibig Gergely János 1753-ban Győrött újra kiadta. Fakszimile kiadása 1965-ben jelent meg az Akadémiai Kiadónál. Ennek utószavában Somos András a következőképpen méltatja a munkát: E mű megjelenése tekinthető a magyar nyelvű kertészeti szakirodalom kezdetének. Abban az időben nemzetközi vonatkozásban is kiemelkedett az e témakörben írt könyvek közül terjedelemben, az anyag elrendezésében és tudományos megalapozottságában egyaránt. A magyar kertészet múltjának tanulmányozásához, a szakma fejlődéstörténetéhez nélkülözhetetlen alapot nyújt. Szakirodalmunk legfontosabb forrásmunkái közé tartozik. Lippai János irodalmi hagyatéka jelentős mértékben segítette a magyar kertészet fejlődését, és személyében méltán tiszteljük szakmánk egyik legnagyobb hazai megalapozóját.

 

  

 

A Posoni kertet Lippay János bátyjának, Lippay Györgynek ajánlotta. Az Ajánló levélben az eget mennyei kertnek, a kertet a földi egeknek nevezi. Ahogy az egek virágai a csillagok, úgy a kertek csillagai a virágok. A virágok nemcsak gyönyörködtetik az embert, hanem orvosságot is adnak. Írásával Lippay a virágok ismertségét, szeretetét igyekszik „megromlott országunkban” terjeszteni. Könyvébe a virágok mellé vette a veteményest és a gyümölcsöst is, hogy a kert hasznos és méltóságos tagjai együtt lehessenek.

A Kegyes olvasóhoz címet viselő előszóban Lippay leírja, hogy a filozófusok szerint az érzékeket leginkább az indítja fel, ami előttünk forog. Mivel ő évekig a pozsonyi kertben élt, ezért ír arról. Meg azért is, hogy a kertészek ne csak a közönséges növényeket (hagymák, káposzta) neveljenek, hanem nemeseket is. A tudatlanság az oka, hogy sokan megelégednek az egyszerű kerttel, aki pedig díszesebb kertet szeretne, az kénytelen külföldről kertészt hozatni. Azért is írja művét, hogy a pozsonyi érseki kert ne merüljön feledésbe, mint a visegrádi vagy a tatai. Lippay szerint lesznek olyanok, akik szerint ilyen háborús időkben nem kell kertről és kertészetről írni, de ő reméli, hogy a háború hamarosan véget ér, és elkezdődhet az újjáépítés. Szintén szerinte lesznek, akik a szerzetesi hivatással összeférhetetlennek tartják a kertekről való írást. De más szerzetesek is tettek ilyet, és hasznos arról írni, ami az emberi életet táplálja.

A Virágos kert 16 részből áll. A részeket négy nagyobb csoportba lehet beosztani. Az 1-2. rész általános bevezetőnek is tekinthető. Az első részben, amely Az Kertnek böcsületes, gyönyörűséges és hasznos munkáiról címet viseli, Lippay hitet tesz a kertészkedés mellett. Azt, hogy a kertészkedés első a majorsági munkák között, Lippay azzal bizonyítja, hogy Ádámot az Úr kertbe helyezte, és ezzel az első embert az első kertésszé tette. Isten annyira szerette a kertet, hogy maga is a paradicsomba járt sétálni. Kyros perzsa nagykirály híres kertész volt. Idegen országokból növényritkaságokat gyűjtött, és akinek gondozott kertje volt, azt kitüntette, míg a kertjüket elhanyagolókat megbüntette. Lippay azt, ki a böcsülletes kerti munkától irtózik, és annak gyönyörűségét megveti, […] én, több okos emberrel együtt, az emberi természettül elfajult állatnak ítélem. A kertészkedés meghosszabbítja az életet, oltalmazza az egészséget, a fáradt erejét megnyugtatja, súlyos gondjait enyhíti, minden tagját vigasztalja. Aki kerttel bír, mindent megtermelhet, amit amúgy a piacon venne. A 2. részben – Az kertnek helyheztetéséről, földnek csínnya és az égnek részéről, a melly fölé köll azt fordítani  – ír Lippay arról, hogy a föld műveléséhez tehetség, akarat és tudomány kell. Tehetségen a kertészkedéshez szükséges pénzt érti. Fontos a föld (talaj) megismerése, ami látás, tapasztalás, kóstolás és szaglás útján történhet. A szerző ebben a részben írja le azt is, hogy milyen talajba milyen növényt kell vetni, és a kertet hol kell kijelölni.

A Virágos kert 3-5. részeiben azt írja le, milyen legyen a kerítés, hogyan kell a kertet lugasokra és utakra osztani, hogyan kell labirintusokat és virágágyásokat létesíteni. A 6-13. részében részletesen bemutatja a virágok ültetését. Külön szól a gömbölyű és csomós gyökerű virágokról, a gyökéren és nem magon ültetettekről, a trágyázott ágyásba vetettekről és a teleltetett virágokról. Végül az utolsó részekben a kikelt virágok gondozásáról (ásás, kapálás, trágyázás, öntözés, gyomlálás, hideg elleni védelem) és a virágok mesterséges neveléséről, mai szóval nemesítéséről ír.    

A Veteményes kert 14 részből áll. Az első három részben a veteményes kert helyéről, a kert nagyságáról és felosztásáról, valamint a veteményesnek való föld tulajdonságairól ír a szerző. Ezt követően a veteménymagok kiültetését ismerteti, ami tudománytörténetileg nagyon érdekes fejezet, mert a csillagjegyek és az akkor ismert hét égitest tulajdonságai alapján határozza meg, hogy melyik hónapban, és a hónapon belül melyik holdfázisban mit kell ültetni. A vetemény gondozásának ismertetése után a különböző veteményes-növényeket (fűszerek, saláták, káposzták, hagymák, gyökerek) ismerteti több részen keresztül. Egy fejezet szól a földi gyümölcsökről (uborka, dinnye, görögdinnye, tök, borsó, bab és eper), egy a vetemények tartósításáról (sózás, savanyítás), és végül a vetemények károsítói elleni védekezésről szóló résszel fejeződik be a második könyv.

A Posoni kert utolsó könyve, a Gyümölcsös kert Lippay János halála miatt befejezetlen maradt. Ez a könyv is 16 fejezetből áll. Általános bevezetőjében a szerző leírja, hogy a gyümölcsös tavasszal, nyáron és ősszel vidámítja az ember szemét. Fontosságát az is bizonyítja, hogy Ádám és Éva a Paradicsomban gyümölccsel táplálkozott. A továbbiakban a magon vetett gyümölcsfákról, azok ültetéséről és neveléséről ír, majd áttér a gyümölcsfák oltására. Az oltásról több rész is szól. A könyv részletesen ismerteti a különböző oltásfajtákat. Az oltások után a csemetenevelésről ír, majd 14 gyümölcsfa- és 4 gyümölcsbokor-fajtát mutat be. Ezután ismerteti a fákkal való munkát (irtás, tisztítás, érvágás, kapálás, trágyázás, öntözés), majd a fabetegségeket és azok gyógyítását. Végül az utolsó két részben a gyümölcsök leszedéséről, tárolásáról, a lekvárfőzésről és az aszalásról lehet olvasni.

Lippay könyve nem könnyű olvasmány, de tudománytörténeti jelentősége miatt ma is érdeklődésre tarthat számot. Ez még inkább így volt a megjelenése utáni másfél évszázadban, amikor ez a könyv volt A magyar nyelvű kertészeti szakkönyv. Jelentőségét mutatja, hogy sok XVIII. századi magyarországi hagyatékban két könyv található meg, a Biblia és a Posoni kert!

 

Horváth Tamás