Agrárkönyvtári Hírvilág, 2012. XIX. évfolyam 2. szám

Nálunk történt – Kiállításmegnyitó

 

A tulipán csak egy egyszerű tavaszi virág?

 

Bőr és hagyomány – kiáll(ít)ás a népi bőrművességért címmel Terényi Gyöngy bőrműves iparművésznek és tanítványainak munkáiból kaphattunk ízelítőt 2012. áprilisában az OMgK Galériájában. A szívvel-lélekkel, ugyanakkor komoly mesterségbeli tudással készített tárgyakról így vallanak az azokat készítő tanítványok.

 

Szász-Sikó Dalma:

A hajdani emberek értették a bőr nyelvét, hiszen ők is más nyelven beszéltek, más módon éltek és más céljaik voltak. Napjaink urbánus emberei viszont eltávolodtak a természet nyelvétől, értékrendjük megváltozott. Úgy váltogatják értéktelen, „mű” tárgyaikat, mint magánéletükben a kapcsolataikat. Véleményem szerint a hasonlóan ősi anyagok segítik a fiatalokat visszavezetni egy helyesebb értékrendhez, melyet nagyapáink még ismertek.

 

Bagó Zoltánné Natália Bőrbanyatündér:

A tulipán, sokak szerint csak egyszerű tavaszi virág. Bőrös tanulmányaim alatt megtudhattam, hogy a világmindenség benne lehet egy olykor egészen csekély nagyságú virágban is. A tulipán, női jelentéssel és óvó-védőszereppel is bír. Ezért hat rám mélyen minden találkozáskor. Célomnak tekintem a népművészet tárgyi világát, ornamentika jeleit újra felfedezni és méltón „bele gyöngyhímezni” az általam készített bőrtárgyakba. Ezzel hirdetve őseink hagyományait, gondolatmenetük tisztaságát „az idők szelleméhez alkalmaztatva”.

 

 

Kardosné Reményi Julianna gyógypedagógus-logopédus, bőrtárgy-készítő:

Büszke vagyok rá, hogy Terényi Gyöngytől, Dékány Dórától és Pisztrai Bálinttól tanulhattam. Számomra a bőrművesség az elődök tudásának tiszteletét; hagyományunkból kiinduló, napjainkban használható tárgyak készítését; az alkotás örömét jelenti. Tanulmányaim során különleges emberekkel találkoztam, barátokkal gazdagodtam. Ismereteimet folyamatosan bővítem és adom tovább. Egy szem vagyok a láncban, mely – remélem –sosem ér véget.

 

Galántai Kata:

Nagyon fontosnak tartom, hogy ezt a szép mesterséget megtanulhattam, és tovább tudom adni a kézművességnek ezt a szép ágát. A bőr megismerése megváltoztatta a kézművességhez való viszonyomat. Nagy teret foglal el az életemben. Megmutatni az embereknek, hogy a kézművesség milyen érték és, hogy mennyire szerepet játszik az életünkben manapság is a bőr. A fiatalok szépérzékét és ízlésvilágát nagyon meg tudja határozni egy-egy szép kézműves tárgy. Fontosnak tartom, hogy ez az ősi mesterség fennmaradjon és tovább tudjuk adni gyerekeinknek.

 

Vitányi Katalin:

 Ez a tárgykészítés önfeledté tesz, energiával tölt fel, békességet ébreszt bennem. Most már sikerélményt is nyújt, önbizalmat ad. Megtanítottak a mestereim arra, hogy a hagyományunk nagyon gazdag, de semmit nem lehet változtatás nélkül – egyetlen mintát sem – átvenni. Meríteni kell és lehet belőle, de a saját lényünkön átszűrve, a készülő tárgyhoz kell igazítani! Külön boldogság számomra, hogy általános iskolai tanítóként tanítványaimat gazdagíthatom közös kincsünkkel, a népi mesterségekkel, a népi motívumokkal és a népi kultúrával. Mindezt úgy tehetem, hogy hiteles vagyok, mert gyakorlom azt, amit tanítok. Ez nagyon felemelő érzés.

 

Kelemen Eszter Klára szociális testvér:

A bőr – emberek, állatok bőre. Arra teremtetett, hogy megvédje a testet a külső ártalmaktól, de meg is mutassa azt a külvilág felé. Amikor a test elpusztul, a bőr új életet kap azáltal, hogy feldolgozzuk, és a legtermészetesebben tudja tovább hordozni eredeti funkcióit: megvéd és megmutat, mint ruha, lábbeli, tok, vagy tarisznya. Jelek ezek a tárgyak mai műanyag, eldobós világunkban. Nincs két egyforma darab. Már a tervezéskor annak a személynek az egyéniségére alakítom, aki használni fogja. Azután pedig sok évig szolgál gazdájának, sőt ha szükséges, javítható is. A bőrtáska nem akkor a legszebb, amikor elkészült, hanem amikor a használatban gömbölyödik a formája, érik a színe, kezünkhöz simul a fogója…

 

 

Vincze Petronella:

Hálás vagyok a Sorsnak és Torma Lászlónak, hogy évekkel ezelőtt összehozott Terényi Gyönggyel. Megismerve őt nem csak egy különleges, sajátos életfelfogást, látásmódot ismerhettem meg, hanem általa kerülhettem közelebbi kapcsolatba a bőrrel, ezzel a csodálatos, egyedülálló tárgyalkotó anyaggal, és sajátíthattam el a különböző készítéstechnikai fortélyokat. Bár tudom még rengeteg tanulnivaló áll előttem, de érzem, a képzés, amelyet kaptam olyan biztos hátteret nyújt – nem csak nekem, hanem mindnyájunknak, akik részesülhettünk benne –, amelyből bátran építkezhetünk, erőt, ihletet meríthetünk…

 

 

  

 

A tanítványok szavai után a Mester gondolataival zárom beszámolómat.

 

Terényi Gyöngy bőrműves-iparművész:

Gondolatok pogácsasütés közben

Vidéken élek s ma reggel egy ismeretlen boltban ismeretlen márkájú tejfölt vásároltam. A márkája nem volt fontos csak a mennyisége. Itthon a kibontáskor láttam, hogy a szép széles szájú dobozt igencsak szűkre méretezték belülről. A fedőlapja még a rég méretű, de az űrtartalma, az már nem! Becsapottnak éreztem magam.

A Kedves Látogatót ezen a kiállításon biztos, hogy nem éri csalódás. Ezek a munkák nemcsak értékesnek látszanak, hanem valóban azok is, mind egytől egyig! Átgondolt tervezés előzte meg a szabásminta készítését, majd hosszas mérlegelés után a jól megválasztott alapanyagból gondos, körültekintő munkával készültek ezek a „lelkes” tárgyak.

De hát akkor korszerűtlenek? Éppen ellenkezőleg! Mai, rohanó világunk a pillanatnak él. Óriási mennyiségben hozza létre az értéktelen, hamar környezetünket terhelő, szemétté váló tömegcikkeket.  Előállításukkor a pillanatnyi haszon a legfontosabb szempont. A valódi értéket alkotó bőrműves számára sokkal fontosabb az értékes alapanyag, a bőr tisztelete, és a hagyományban fennmaradt, sok évezredes tudás „újjászülése”. Teremtő munka ez a javából!

Nagycsütörtökön van a kiállítás megnyitója, és mi mind egybegyűlünk, mint egykor az ország nagyjai Mátyás királlyá választásának előestéjén.

Ne feledjük, hogy áldozatos munkával, kitartással jutottak idáig ezek az ifjú alkotók. Értéket, valódi minőséget mutatnak fel, maguk és mindannyiunk örömére. Ezzel beteljesítik a szeretet parancsát, és a magyarság küldetését. Sok erőt, kitartást kívánok a további munkáikhoz!

A kiállítást Győriné Fogarasi Katalin bőrműves iparművész, tankönyvíró nyitotta meg, közreműködött Szórádi Viktor.

Kapcsolódva a témához április 26-án Vincze Petronella kitűnő előadást tartott, beavatva kicsit a hallgatóságot ennek a szép szakmának a rejtelmeibe, anyagaiba, eszközeibe, szerszámaiba.

 

Kabai Gábor Buda