Agrárkönyvtári Hírvilág, 2012. XIX. évfolyam 2. szám

Kitekintő

 

Csodás tavaszi nap a Balaton északi partján

 

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Műszaki Könyvtáros Szekciója és Veszprém Megyei Szervezete közös rendezvényre invitálta az érdeklődőket május 17-ére. Veszprémben olyan orkán-szerű szél fogadott, majd elvitt. Azt mondták később a kolléganők, hogy itt vagy fúj a szél, vagy harangoznak. Ezt a mondást eddig csak Sopronnal kapcsolatban hallottam, de igaz lehet mindkét városra. Először is az Eötvös Károly Megyei Könyvtárba mentünk, ahol Schreiber Márta igazgatóhelyettes és Pardiné Mórocz Magdolna, a Veszprém Megyei Szervezet titkára fogadott és vezetett körbe minket. Az 1952 óta önálló intézmény 1968-ban vette fel Eötvös Károly író és politikus nevét, és ennek az évnek az augusztus 20-án költözött mostani helyére. 1998 augusztusa óta működik – közel 5000 m²-en, majd 370 ezres dokumentumállománnyal – az átépített, felújított és Nívó-díjjal elismert épületegyüttesben az intézmény. 2010-ben összevonták a Veszprém Megyei Közművelődési Intézettel, így az új neve Eötvös Károly Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet lett.

 

 

A kollégák a Veszprém Megyei Szervezetből az – 1990 óta, az alapító igazgatója tiszteletére átnevezett – Laczkó Dezső Múzeum (korábban, 1951-től Bakonyi Múzeum) előadótermében konferenciával vártak minket. Dr. Limbacher Gábor, a múzeum igazgatója, Sárköziné Sárovits Hajnalka, a VMSz elnöke, a balatonfüredi Városi Könyvtár igazgatója, valamint Nagy Zoltán, az MKSz elnöke köszöntötte a megjelenteket.

 Elsőként Koncz Pál restaurátor kapott szót, aki gyönyörű archív könyvekről (és hajdani környezetükről) mutatott fotókat, és mesélt érdekes részleteket. Molnárné Liszi Erzsébet, a múzeum könyvtárosa vitte tovább a fonalat. Helyhiány miatt 2007 óta a megyei levéltárban (és külső raktárban) kapott elhelyezést a korlátozottan nyilvános könyvtár 44 ezres állománya, néprajzi, történeti, helytörténeti, régészeti, családtörténeti, numizmatikai könyvek. Ugyan 1995 óta számítógépes feldolgozás van a könyvtárban, de nem könyvtári programmal folyik a munka, és meglehetősen sok a hibásan bevitt tétel. A könyvtár archív állománya a múzeumban van, szépen rendbehozva. Látványkönyvtár és Tudástár címmel az interneten is nézegethetjük, megtalálható: http://www.vmmuzeum.hu/kiallitas/latvanytar.html címen. Érdekes élményt ígér a böngészés a térképgépen is.

            Dr. Hermann Istvánnak, a pápai Jókai Mór Városi Könyvtár igazgatójának nagyon érdekes előadását Takács Mónika tolmácsolásában hallgathattuk meg a pápai céhek XVII. századi történetéről. Pápa mezőváros volt, és egy időben a megye székhelye. Jelentős volt az iparos réteg, sok ötvös dolgozott a városban. A város bíróinak többsége a szabó céh tagjainak sorából került ki.

            Elek Miklós nyugalmazott könyvtáros nagy gyűjtő hírében áll, numizmata, de ma már csak a szükségpénzeket gyűjti. Előadása is erről szólt, kezdve a 48-as szabadságharccal, amikor az aprópénzből ágyút öntöttek, így ennek pótlására használták a szükségpénzt.

            Ezután megnéztük a múzeum kiállításait, a látványkönyvtár zárt polcain sorakozó szép régi kiadványokat, valamint a térképet, a szükségpénz-kiállítás érdekes darabjait, az 1 DIRH-emet, az 1 FONtomat, az 1 Kvazi Markát, a különböző étkezési jegyeket, a hajmáskéri koronásokat, filléreket, a Sobri Bankót. Aztán felmentünk az emeletre, ahol az állandó kiállítás tekinthető meg Szellem a tárgyban, … a helyben, … a képben címmel (http://www.vmmuzeum.hu/kiallitas/szellem/index.html).

            Délután következett a kirándulás. Sárköziné Sárovits Hajnalka vezetésével indultunk útnak. Elhúztunk Baláca mellett, ahol egy római villa maradványai láthatók, el a Nosztori tetőn, ahol kalandparkot építettek ki, a Nosztori lejtőn leértünk Csopakra, majd a Balatoni Riviéra következett, azaz Füred. Ezen a tájon a rómaiak honosították meg a mandulát, a szőlőt, a diót, a fügét. Füred több falu egyesítésével jött létre. Keleten a Balaton melletti terület volt régen Magyare, felette Arács, majd a kiserdő alatt a Fürdőtelep vagy Savanyóvíz, a vasúton túl, a mai városközpont volt Füred falu. Tőle nyugatra Papsoka – a XIV. századtól Siskének nevezik –, északra pedig a Kéki-völgy, amely napjainkig megőrizte az egykori Kék falu nevét. 1909-ben indult a vasúti közlekedés, 1971-ben kapott városi rangot. A Balaton mellett négy hónap a szezon, télen 90%-os a munkanélküliség. A nagy múltú balatoni hajógyártásból egy kb. ötven embert foglalkoztató kisvállalkozás maradt.

A buszról kinéztünk a füredi könyvtárra, majd Örvényes felé vettük az irányt, ahol az 1055 óta álló ipartörténeti emlék, a vízimalom vízimolnára várt ránk. Őrléskor a legfinomabb a kenyérliszt, a következő minőség a finomliszt, majd a rétesliszt, végül a gríz következik. A korpát régen a disznóknak adták. Megcsodáltuk a jókora vízikereket, amelyre fentről folyik rá a Pécsely-patak vize, bent pedig a tökéletesen működő gépet és a sok érdekes régi berendezést, tárgyat meg a szép szemes kályhát, amelyben sütni is lehet.

 

 

            Sietnünk kellett tovább, hiszen dr. Praznovszky Mihály – a Petőfi Irodalmi Múzeum, illetve az Eötvös Károly Megyei Könyvtár egykori igazgatója, aki jelenleg a balatonfüredi városi múzeumok fejlesztések programjának vezetője – várt minket, hogy Füreden, a reformkori városrészben a kalauzunk legyen. Füred, több EU-s pályázat nyerteseként megújította a parti részt, a reformkori negyedet, és most a harmadik ütem megvalósítása folyik. A séta a Vaszary-villánál indult. Vaszary Kolos főapát kezdte építeni 1891-ben historizáló, neobarokk stílusban. Egy időre az orosz hadsereg tulajdonába került, és az 1960-as években egy vasbeton szerkezetű, háromemeletes, téglatoldalék épült hozzá. 2004 óta műemléki védettséget élvez, és a 2010-re megvalósult restaurálással Balatonfüred egyik legrangosabb és legjelentősebb épülete lett. Múzeum működik benne; Csók István szépséges képeiben, az OSzK-ból idehozott Skultéty Csaba-féle, fürdővárosokból származó képeslap-gyűjteményben, valamint szállodai enteriőrökben gyönyörködhettünk.

            Az 1870-ben építtetett kora eklektikus stílusú Jókai-villa is átesett egy alapos felújításon. Teljesen úgy van berendezve, mint egy ma is lakott ház. Minden élő, mintha csak lementek volna Jókaiék a strandra, noha tudjuk, hogy az ő idejükben ez még nem volt divat, és Jókai úszni sem tudott. Szeretett viszont kertészkedni, hajókázni és csillagot vizsgálni, de leginkább az íróasztalánál ült és írt. Itt született például Az arany ember. Laborfalvi Róza testvére, Huray István fürdőorvos volt Füreden, ő tanácsolta Jókainak a füredi letelepedést, hogy kigyógyuljon a makacs hörghurutjából.

            Visszasétáltunk a Városi Múzeumhoz, amely egykor a fürdőigazgató villája volt. Négy nagyobb téma: a közlekedés, a gyógyfürdő, az Anna-bál és a színház köré csoportosítva mutatja be Balatonfüred reformkori történetét az interaktív múzeum. A nézelődés mellett kormányozhatunk például vitorlást, vagy felmehetünk szerepelni a színpadra.

A múzeummal átellenben áll Blaha Lujza klasszicista stílusú villája, amely 1861-ben épült, ma szállodaként működik. A ház bejárója fölött a háromszögletű oromzaton olvasható: E ház volt a nemzet csalogányának legkedvesebb fészke, fölötte pedig: Blaha Lujza nyaralója 1893-1916.

            A Füredi Panteon fedett sétányán azoknak a kiváló költőknek, tudósoknak, kutatóknak az emléktáblái találhatók, akik Füredről írtak, vagy sokat tettek a városért, pl. Garay János költő, Czuczor Gergely, Krúdy Gyula, Eötvös Loránd, Ady Endre, Vörösmarty Mihály, Bihari János zenész, Szabó Lőrinc, Fáy András, az első magyar takarékpénztár megalapítója, Eötvös Károly stb. A gyönyörűen gondozott kertben áll Kisfaludy Stróbl Zsigmond Gyík című szobra.

 

Borkóstolás a Végh Családi Pincében

 

A kiserdőben állították fel a Magyar Játékszín hat megmaradt dór oszlopát, melyek a magyar színjátszás hőskorára emlékeztetnek. A Dunántúl első kőszínházának szülőatyja Kisfaludy Sándor volt. 1831. július 3-án nyitott (1868-ig működött) Karl Töpfer Magyar hölgy címen magyarított művével.

            A Szívkórház és a Kossuth Lajos-forrás díszes kútháza mellett lesétáltunk a Balaton partjára, a Tagore sétányra, amely a világhírű bengáli hindu költő emlékét őrzi, aki 1926-ban hársfát ültetett a gyógy-parkban, gyógyulása örömére. Űrhajósok, tudósok, költők és államfők is ültettek fákat a sétány melletti parkban.

            A nap utolsó programja a Végh Családi Pince meglátogatása volt. Végh Endre 1972 óta foglalkozik borral, szőlőtermesztéssel. A borvidéken működő, 2001-ben alakult Balatonfüred és Környéke Borút Egyesület elnöke, a Magyarországi Borutak Szövetsége alelnöke.

            A szőlőbirtok Füred nyugati részén, a domboldalban található, csodás kilátással a tóra. A borkóstoló vidám hangulatban, jó borokat kortyolgatva, kellemes beszélgetések közepette zajlott le.

            Gyönyörű napsütéses tavaszi napot töltöttünk a szépséges Balaton északi partján, köszönet érte a szervezőknek!

 

Benczekovits Beatrix