Dimenzióváltásról a könyvtárban

A tudomány és az ember különös kapcsolatban áll egymással. Az ember tudományos munkásságán keresztül arra hivatott, hogy felfedezze a világ működésének titkait és közben a tudományos fejlesztései révén a világ tudatos alakítójává legyen. A világ harmonikus rendben működik. Ha felismerjük, hogy a működésében egyetlen fő uralkodó elv létezik, ami nem más mint az örök változás, akkor mi is harmóniában élhetünk a világban. Dr. Sinóros-Szabó Botond a Debreceni Egyetem Kutatási és Fejlesztési Intézetének igazgatója, az MTA doktora előadásával elhozta az Országos Mezőgazdasági Könyvtár fizikai terébe ezt az új szellemiséget 2012. november 15-én, a Magyar Tudomány Ünnepén. Olyan világban élünk, ahol mérhetetlen információval és a technika vívmányaival rendelkezünk, mégis ha nem megfelelő perspektívából szemléljük a jelenségeket, a tudomány vívmányai nem hozhatnak megoldást a problémáinkra. Csakis rendszer szemléletű fejlesztésekben szabad gondolkodni. Az előadó szerint a gazdasági, társadalmi, környezeti és humán-környezeti problémákra egyedül olyan fenntartható technológiai fejlesztésekkel lehet válaszolni, amelyek hosszú távon képesek harmóniában működni a világrenddel. Olyan iránymutató projektekre van szükség, amelyeket az ökológiai rendszerbe és a társadalmi térbe helyezve együttműködést generálnak, növelik a társadalmi kohéziót, erősítik a piacot. Ilyen projekteket valósít meg például a Keleti Háromhatár-Szeglet Kutató-Fejlesztő Központ Közhasznú Egyesület valamint a Duna Régió Stratégia.

Valószínűen kevesen tudják, hogy Észak-Magyarország egyik kisvárosában, Nyírbátorban működik Európa egyedülálló biogáz üzeme. A komplex vállalkozás elsődleges célja a környezetvédelmi szempontból problémás, a tagvállalatok termelése során keletkező hulladékanyagok energetikai célú felhasználása. Mindez oly módon történik, hogy a biogázból közvetlenül hőt, illetve villamos energiát állítanak elő helyi felhasználásra és közvetlen értékesítésre. A működéshez szükséges erőforrásokat a tagvállalatok biztosítják, ahol 9 millió liter tejtermelés, 3-3,5 millió brojlercsirke nevelés és 10 millió brojlercsirke feldolgozás folyik éves szinten. A rendszerfejlesztő kutatók arról is gondoskodtak, hogy a biogáztermelés során melléktermékként keletkező fermentált hígtrágya miként tud újrahasznosulni a mezőgazdasági termelés során. A fermentációs maradék alkalmazhatóságát a Debreceni Egyetem ATC Kutató Központ vizsgálta 2004-2007 között. A beruházás nem csak az ökológiai rendszerbe helyezve áll harmóniában a professszor által bemutatott világgal, hanem a társadalmi kohéziót is növeli a munkahelyek biztosításával.

Az alkalmazottak teljesítményét, és ezáltal a megelégedettségüket növelve sajátos tulajdonosi rendszert alkalmaznak, amely lehetővé teszi a vállalat egésze és az azt alkotó egyes ember sikerességét, boldogulását, mondta dr. Petis Mihály címzetes főiskolai tanár, a Bátorcoop Szövetkezet elnöke, a Bátor Trade Kft. ügyvezetője. Az általa kidolgozott és szerzői joggal védett, az önelszámoló egységekre épülő érdekeltségi rendszert 167 mezőgazdasági nagyüzem alkalmazza eredményesen. Dr. Petis 1970 óta dolgozik a nyírbátori szövetkezetben. 1992-től a nyírbátori Bátorcoop Szövetkezet elnöke és a nyírbátori Bátortrade Kft. igazgatója. Hosszú évek tapasztalatai alapján felismerte, hogy a vállalkozás sikeressége elválaszthatatlan az alkotó elemei, a dolgozók egyedi sikerességétől. Minden ember egyedi és különleges képességekkel rendelkezik, cél, hogy megtalálja azt, amiben kiemelkedő eredményeket tud nyújtani.

Jobbra elöl dr. Sinóros-Szabó Botond és dr. Petis Mihály

A dimenzióváltás, paradigmaváltás nem kerülheti el a mezőgazdasághoz szervesen kapcsolódó vízgazdálkodást sem. Globális és hazai szempontból jelentős, vízzel kapcsolatos innovációkról dr. Ligetvári Ferenc egyetemi tanár, az MTA doktora, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetsége elnöke tartott előadást. Véleménye szerint minden egyes gazdasági beruházás elképzelhetetlen innováció nélkül, melyhez ismernünk kell a rendelkezésre álló társadalmi és gazdasági potenciált, valamint az ezt működtető intézményrendszert. Magyarország természeti kincsekben bővelkedik. Ezek a napfény, a talaj és a víz. Sajnos a víz amíg csak átfolyik az országon addig nem nyújthat előnyt, pedig 30 év múlva a vízkészletek csökkenésével akár nemzetbiztonsági kérdés is lehet a betározott víz mennyisége. Ligetvári professzor előadásában a „fenntarthatatlan” fenntarthatóság témakörét vizsgálta a vízgazdálkodás szempontjából. Előadásából kiderült, hogy sajnos Magyarországon az öntözés kérdésköre nagyon elhanyagolt. Az öntözési törvényünk 75 évvel ezelőtt született, és még 1942-ben is 120 öntözési szakember foglalkozott ezzel a kérdéssel, míg napjainkban egy államilag támogatott kutató sincs Magyarországon, aki az öntözés innovációit vizsgálhatná. A fenntartható fejlődés helyett a fenntartó fejlesztés fogalmát javasolja bevezetni az előadó, miszerint a folyamatos fejlődés nem lehetséges, hanem az egyensúlyra törekvő fejlesztésnek kell megadnia a dinamizmus és a statikus szakaszok közötti optimalizációt. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a fejlesztések a természeti potenciálra alapozva kerülnek harmóniába a mindennapok kihívásaival.                                                         

Siadak-Balogh Beáta