Juh, gyapjú, rokka, orsó

Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár egyedülálló kezdeményezésnek adott otthont 2013 első félévében: havonta egy napon a juhoké és a gyapjúé a főszerep. Az esemény nyitánya december 3-án volt, amikoris bemutattuk Füzes Zsuzsannának a Cser Kiadónál megjelent Fonás rokkán és kéziorsón című könyvét. Rokkák, orsók, fonalkötegek, valamint szövött és kötött kis költemények garmadáját nézegethettük, tapogathattuk, sőt ki is próbálhattuk a technikákat. December 15-én, a karácsonyváró napon is hasonló volt a helyzet, majd január 21-én új fordulatot vett a történet az első témanappal. Délelőtt és délután gyapjúfonal készítésén, fonáson lehetett részt venni, majd pedig az elméleti ismereteinket bővíthettük. Ez alkalommal a juhfajták bemutatására került sor. Az előadó, dr. Póti Péter, a SzIE tanszékvezető egyetemi tanára a birkákat a gyapjúfeldolgozás tükrében ismertette.

A haszonállatok közül az ember először a kecskét és a juhot háziasította, elsősorban nem a gyapjáért. Leletek bizonyítják a korai domesztikálást, és hogy miért esett erre a két állatfajra a választás? Mert táplálékukban nem konkurensei az embernek, rendkívül jó az alkalmazkodóképességük, nagy szaporaságúak, testtömegükhöz képest relatíve nagy a tejtermelő képességük, magas biológiai értékű táplálékot jelentenek, kedvezőtlen adottságú területeken is megélnek (ma Afrikában, Ázsiában a kevésbé fejlett országokban jelentős az állományuk), a túlélést biztosító tartalék élelmiszert adhatják, a gazdagság mérői lehetnek, és vallási jelentőségük is van. Alapvetően a juh húsát, tejét hasznosították/hasznosítják. Egyrészt ez alapján csoportosíthatók a fajták: húsjuh (pl. suffolk, pannon húsjuh, awassi stb.), tejelő juh (pl. keletfríz stb.).

A középkorban, majd az ipari forradalom után lett igazán jelentősége a juhot takaró szőrzetnek, a gyapjúnak. A textilipar számára használható különböző átmérőjű, finomságú, hosszú szálas gyapjak alapján is csoportosíthatók a juhfajták, erre történt külön nemesítés is az évszázadok során. A gyapjúszál a szőrszálhoz képest gyengébb, „finomabb”, nincs benne velőállomány. A legjobban használhatók a 26 mikron átmérő alatti gyapjúszálak, ilyen a finom gyapjas juhok gyapjúja, például a merinóé. A középfinom szálas gyapjú a 27-36 mikron közötti, és ugyancsak ilyen átmérőjű az ún. crossbred juhok gyapja, amely mindig fehér színű, tömött, rugalmas, könnyen fonható, és jól használható az iparban (például a charolais fajta). Vannak még a durva (37-50 mikron átmérő közötti), a kevert gyapjas és a felszőrt növesztő juhok.

Lükőné Örsi Gabriella és dr. Póti Péter

A finom gyapjas merinó még tovább csoportosítható: posztógyapjas (az 1700-as évek végéig kiváltságos helyzetük volt, róluk mintázták az aranyszőrű bárányt a mesékben, ilyen pl. az elektoral, negretti stb.), fésűsgyapjas merinó (pl. a vegyes hasznosítású magyar fésűsmerinó vagy a rambouillet), húsmerinó (pl. német húsmerinó) és szapora merinó. Az ausztrál merinó gyarmatosítás kori kitenyésztésével nagy mennyiségű gyapjút tudtak előállítani, és ma is piacvezető ország ezen a területen. A gyapjú eloszlása látványos: a nyakon redőzötten jelentkezik.

És ezzel az érdekes előadással még nem ért véget a nap. Juhok a könyvtárban címmel kiállítás nyílt, amelyen a könyvtári állomány juhászattal kapcsolatos, XVIII-XIX. századi kiadványaiból, valamint a juhászat, a gyapjúfeldolgozás kellékeiből és viseletekből volt látható válogatás. A tárlat január végéig várta az érdeklődőket.

                                                                                                          F. Kripner Veronika