Utazás – de hová?

2013. februárjában két fiatal képzőművész, Lewandowskaja Veronika és Végh Lajos képeit láthattuk Utazás címmel az OMgK Galériájában. A kiállítás címét és szépen szerkesztett plakátját látva már előre kíváncsian vártam a képeket, annak reményében, hogy valódi koncepcióval fölépített (hiszen téma-központú) tárlatot fogunk látni, melyen a közös emberi gondolatiság majd fölébe kerekedik az afféle „művészi személyességnek“, mellyel X.Y. – a többé vagy kevésbé tehetséges festő – arról a magánügyéről akar minket kiállítással tudósítani, hogy ő fest.

Beharangozó szövegük is nagyon sokat ígért. Először is négy képzőművészt és egy megnyitóbeszédet mondó művészettörténészt, akik közül valami okból csak Veronika és Lajos hozta el képeit és jelent meg a megnyitón – ami persze megesik, és nem is baj. De azután mindenféle "testi–szellemi utazással kapcsolatos élmények képi lenyomatait... egyetemes emberi kérdések fölmerülését... az életút metaforikus színtereinek fölfedezését..."

Mindebből véleményem szerint csak egy best of X.Y.-jellegű, stíl-szürrealista látványtár kerekedett ki.

Végh Lajos képei a klasszikus, XX. század eleji szürrealizmus stílusát képviselik (Giorgio de Chirico, Salvador Dali, Max Ernst stb.). E stílust a kipepecselt agyrémek szókapcsolattal jellemezhetjük. Mindig is ellentmondásos volt számomra, hogy az ilyen stílusú képeken a minden ízükben meghökkentő, merész és nyárspolgár-pukkasztó képzelmek festői értelemben mennyire eszköztelenül vannak elmondva. Hogy ez a festői eszközkészlet a realisztikus giccsek festésének eszközkészletével teljesen azonos. Hogy ecsetkezelés, színkezelés, vonalvezetés: mindez mennyire harmadlagos ezeken a „prózában írott“ képeken, melyek – minden látszat ellenére – egyáltalán nem a tudattalant, hanem a kulturálisan viszonyítgató, humorizáló tudatosságot szólítják meg.

Végh Lajos képeinek erénye a hangsúlyos címválasztás. A cím többnyire szellemes, hozzájárul a kép összhatásához. Emiatt nekem legjobban az a képe tetszett, melyet nagyvonalúan így címzett meg: Isten.

Végh Lajos: Isten

Végh Lajos: Csirkék lázadása

Lewandowskaja Veronika képei másképpen szürrealisták. Ő a fotórealisztikus festészet által van megérintve. A kiállításon szereplő öt képéből két irányát látjuk ennek az érintettségnek. Egyfelől vannak olyan képei, melyeken nehezen értelmezhető test- és élethelyzetben ábrázol embert, egy kamera objektívjének teljesen esetleges üvegszemével láttatva. Az ember mint motívum, mint gépszem által rögzített nem tudni mi. Ezek a képek elgondolkodtatók, saját mivoltunkra nézve zavarba hoznak.

Lewandowskaja Veronika: Pihenés a csúcson

Másik fajta alkotásmódja, mikor fotorealisztikusan ábrázolt motívumok valóság fölötti módon kapcsolódnak egymással (ha tetszik: vannak összehordva) a képen. Egyes motívumok gyakran reklámgrafika ízűek, giccsbe hajlók; szerintem ilyenkor a kép legföljebb jól néz ki kategóriás.

Lewandowskaja Veronika: Álom a Beluga hátán

A megnyitó estéje – február 4. – nagyon barátságos hangulatú volt. Végh Lajos animációval is foglalkozik, zenével és vetített mozgóképpel aláfestett homokanimációt – ehhez hasonlót – rögtönzött az egybegyűltek legnagyobb örömére. Gratulálunk!

Lukácsi Balázs