Két kiállítás egy teremben

Február 5-én két kiállítás nyílt egyszerre az OMgK Ujhelyi termében, Mester és tanítványai címmel Szkotniczky Péter festőművész és tanítványai (Détári Gabriella, Gellér Marianna, Héder Mária, Kónyi Andrea, Laukó Pál, Lipcsey Judit, Miske Emő és dr. Vereczkeyné Donáth Györgyi), valamint az egyik tanítvány – Laukó Pál – külön is megjelent festményeivel és grafikáival. A kiállítást Benczekovits Beatrix, az OMgK főigazgató-helyettese nyitotta meg. Szkotniczky Éva két nagyon szép verssel készült, a Váci Mihály tollából született Még nem elég édesapja kedvére hangzott el, az estét pedig Laukó Pál kedvenc költőjének, Apollinaire-nek a verse, az Akvarell-festő zárta.

            Most pedig, kérem, ismerjék meg kicsit jobban a művészeket!

Szkotniczky Péter (2008 júniusban és 2011 szeptemberben volt önálló kiállítása az OMgK-ban.) Prágában a Nyomdaipari Technikumban szerezett chromo- és kő litográfus szakképesítést. 1962 óta él Magyarországon. Tanári oklevelét Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán szerezte rajz-szlovák szakon. 1983 óta tagja a Bakonyi Mihály vezette Fővárosi Festő Stúdiónak, 1994 óta pedig a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének. A Magyar Vízfestők Társaságához, valamint az Art-őr Művészeti Csoporthoz 1995-ben csatlakozott. 1992 és 1998 között a Fővárosi Pedagógiai Intézet szakértője, 1994-től szaktanácsadója volt, így aktívan részt vett a fővárosi rajztanárok szakmai-módszertani továbbképzésében, és ez a tevékenység a mai napig tart – intézményi kereteken kívül. 1986-ban bekapcsolódott a tehetséges gyermekek gondozásába is – a Zánkai Gyermekvároson keresztül. Tanítványai több hazai és külföldi pályázaton szerepeltek sikeresen, például a Fővárosi Gyermek és Ifjúsági Alkotó Biennálén. Hitvallása: a természet engem soha nem csapott be.

Détári Gabriella 2005-ben kezdett festeni Makovecz Annánál. Impresszionista képeket másolt. Itt tanulta meg a színek használatát, a színkeverést. Ilyen előtanulmányok után úgy érezte, hogy az akvarellfestés áll hozzá a legközelebb a maga finomságával, tisztaságával. Így talált rá mesterére Szkotniczky Péterre, aki önzetlenül adja át tudását. Gabriellának a festés nemcsak kikapcsolódás a hétköznapokból, hanem örömforrás is. S ha ezt az örömöt sikerül a képein keresztül a látogatókhoz is eljuttatnia, akkor úgy gondolja, elérte a célját.

Gellér Marianna ideg- és elme szakorvos. 2004 meghatározó év volt számára. A tavasz lábtörést és festészetet hozott az életébe. Szeptemberben már a Fővárosi Képépítő Stúdió, decemberben pedig a Fővárosi Festő Stúdió tagja volt. Évekig részt vett a pomázi Somodi László Képzőművész Stúdió munkájában és kiállításain. Mesterei időrendben: Sipos Endre, Szkotniczky Péter, Kiss János és Bakonyi Mihály. 2005 óta aktív résztvevője a Fővárosi Festő Stúdió bélatelepi nyári művésztáborának. A Művésztanár Társaság pártoló tagja. 2006-ban a XXII. Vizuális Művészeti Hónap festészeti és szobrászati kiállításán a Budapesti Művelődési Központban két képével oklevélben részesült. Évente szerepel az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság tagjaként annak országos kiállításain, 2008-ban dicséretet kapott. Eddig több mint hatvan csoportos kiállításon mutatkozott be képeivel, 2006 és 2012 között tíz egyéni kiállítása volt, és öt országos tárlatra zsűrizték be a képeit. Álma: szeretne egyre tökéletesebb, egyre értékesebb képeket alkotva mielőbb hivatásos művésszé válni. Mottóját Pierre Curie-től kölcsönözte: az életet álommá kell alakítani, s álmunkból valóságot formálni.

Héder Mária Gabriella tanár, népművelő, marketing kommunikációs szaküzemgazdász, jelenleg tanít. A tanítás és a művészetek töltik ki a mindennapjait mostanában.  Fontosnak  tartja megőrizni a gyermekkor szellemét felnőttkorunkban is. A festésen túl szívesen tűzzománcozik, tiffanyzik, de selyemre is fest. Szeret új technikákat kipróbálni. Hogy a kedvteléseinek hódolhasson valaki, annak elengedhetetlen feltétele a támogató, biztató család, és hála az égieknek ez jelen esetben megadatott. Megadatott továbbá az is, hogy olyan remek tanároktól tanulhat, mint Szkotniczky Péter, Sipos Endre és a Fővárosi Festő és Képépítő  Stúdió tagjai, akikhez 15 éve tartozik. Hitvallása: az ecset gyón helyettünk, megdöbbentően őszintén.

Kónyi Andreát már tizenévesen vonzotta a festés, de csak jóval később jutott el odáig, hogy értelmet és tartalmat is adjon az érdeklődésének. Megszületett vonzalma az akvarell iránt, ennek finomsága miatt. Andreának a festés pihenés, relaxáció, felüdülés, izgalom, extázis. Amint ecset van a kezében, elillan a nap fáradtsága, frusztrációja, megáll az idő, megszűnik a világ, csak hárman vannak: a papír, a festék és Andrea. Négy éve kezdett Szkotniczky Péter szárnyai alatt festeni, más mestere nem is volt, képein még érezhető a mester hatása. Festés közben sokszor dzsesszt hallgat, szerinte erre hasonlít a stílusa. Egyik képének is a Jazz címet adta.

Lipcsey Judit 2000-ben kezdett el intenzívebben foglalkozni a festészettel. Igyekezett többféle technikát és irányzatot autodidakta módon elsajátítani. Az emberi tulajdonságok, viselkedési formák, az erkölcsi magatartás foglalkoztatja, és megpróbálja a képein ezeket kifejezni. Sokszor természeti formákból indul ki. Szeretné, hogy alkotásai az embereket gondolkodásra késztessék, serkentsék őket a jó és tartalmas társas kapcsolatok kialakítására. Erre a kiállításra az akvarellek és a diófapác képei közül válogatott. Köszönet illeti a mestert, Szkotniczky Pétert, hogy megismertette Juditot a festészetnek ezzel az ágával, amely sok örömet nyújt neki. 

Miske Emő munkája során szétesett világunkban a jelenségek közötti  kapcsolódást kutatja, tanítja. Komplex művészeti szemlélet kialakítására törekszik. A létbe való fürkésző megmártózás azonban számára már a festői világban játszódik, ez  a megszólalás nélküliség helyszíne. Idő kell ahhoz, hogy az ember egyszer végre elengedje a szavakat, és hagyja, hogy a dolgok őt szólítsák meg,  szemlélje és elfogadja a jelenségeket, amelyek belső képekké válhatnak. Nem csupán saját, hanem mindannyiunk közös emlékeiben keresgél, szimbólumokat, archetípusokat értelmez, összefüggéseket kutat. Mivel munkái nagyban kapcsolódnak az irodalomhoz, ezért használja alapanyagként a papírt, ami az írott szó átörökítője. Képei  szürreálisak, festői és grafikus elemeket egyaránt tartalmaznak, technikája legtöbbször vegyes, hiszen az új összefüggésbe rendezett elemek egymást kiegészítik, újraértelmezik. Sokszor játszik is a képekben, forgathatóvá, többnézetűvé  teszi őket, hogy a nézővel együtt mozogva mindig más és más jelentést kaphassanak. A szín, a forma, a fény, az árnyék és a  tér játéka: ez a közös ősi kozmoszunk.

Dr. Vereczkeyné Donáth Györgyi (2010 májusában volt és 2013 szeptemberében lesz önálló kiállítása az OMgK-ban.) Tulajdonképpen egy ajándékba kapott festőkészlet indította el Györgyit 2000-ben, hogy újra gyerekkori hobbija felé forduljon a figyelme. Azóta egyre nagyobb benne a vágy, hogy fejlessze a tudását, és minél jobban megértse, megfejtse a természet erőit, létünk titkait, és mindezt a festészet eszközeivel, mások számára is – a saját látásmódján át – bemutassa. A festészet nem öncélú tevékenység, feladata van: örömszerzés, felemelés, elgondolkodtatás a művész és a műélvező számára egyaránt. Szkotniczky Péter vezette be Györgyit az akvarell festészet mélyebb rejtelmeibe.

Végül tudjunk meg többet az önálló kiállítóról – aki 2011 februárjában már bemutatkozott az OMgK-ban –, és aki egyúttal szintén a mester tanítványa.

Laukó Pál 1967 óta fest, különböző szakkörökben tevékenykedett, részt vett Zebegényben festő táborokban, rendszeres látogatója volt Hincz Gyula festőművész műtermének. Hosszabb szünet következett, majd ismét késztetést érzett, hogy ecsetet ragadjon és arra is, hogy újra képezze magát. Részt vesz a Képépítő Stúdió, az Amatőr Művészek Tanulmányi Stúdiója, a Pomázi Bauhaus Festőiskola, a Városligeti Műterem, a Balatonfűzfői Művésztelep, a Művészetbarátok Egyesülete tevékenységében és rendszeresen kiállít velük. Szkotniczky Péterhez évek óta jár, akvarellfestés, színelmélet, kompozíció és egyéb mesterségbeli ismeretek mellett az alaposság, a türelem, a fokozatosság, a feleslegesről való lemondás fontosságát tanulja tőle. Kedvenc költője Guillaume Apollinaire, a festők közül pedig Georges Braque, Umberto Boccioni és Giorgio de Chirico. Hitvallása: azt festem, amit érzek.

BB