Valóságos könyvtár – könyvtári valóság

2013. november 26-án az ELTE BTK Könyvtár- és Információtudományi Intézete a Magyar Tudomány Ünnepe rendezvénysorozat keretében Valóságos könyvtár – könyvtári valóság címmel tartott tudományos konferenciára várta az érdeklődőket a BTK Kari Tanácstermébe a Múzeum körúton. A konferencia programja a könyvtártudományi doktori program négy hallgatójának kutatási beszámolóit foglalta magában, dr. habil. Kiszl Péter intézetigazgató és tanszékvezető, a doktori program vezetője nyitóelőadásával. A programot kerekasztal- beszélgetés zárta, amelynek keretében végzett hallgatók számoltak be arról, hogyan is boldogulnak könyvtáros diplomával a munkaerőpiacon.

A megjelenteket Boda Gáborné Köntös Nelli egyetemi tanársegéd, szintén doktorandusz üdvözölte, aki az egész rendezvény háziasszonya volt. A konferencia résztvevőit dr. habil. Dezső Tamás, az ELTE BTK dékánja köszöntötte. Emlékeztetett, hogy a 378 éves Bölcsészettudományi Karnak a könyvtárügy mindig fellegvára, bástyája, központja volt, és az is marad.

Dr. Dezső Tamás, dr. Kiszl Péter és Boda Gáborné Köntös Nelli

A köszöntők után Kiszl Péter tartotta meg nyitóelőadását Az értékteremtő könyvtár címmel. A könyvtártudományi doktori iskola vezetőjeként elmondta, hogy az intézmény célja a tudós-könyvtáros képzés, az információs tudásmenedzsment oktatása. A jelen rendezvénnyel hagyományt szeretnének teremteni, hogy a doktoranduszok a közönség elé állhassanak, és beszámoljanak kutatásaikról. Végzett hallgatóik viszont beszámolhatnak arról, hogy hol és hogyan tudnak érvényesülni, hogyan tudják hasznosítani az itt megszerzett tudást és ismereteket. A könyvtárakról szólva felhívta a figyelmet, hogy – bár a presztízsük manapság nem túl jó – még ma is a leginkább látogatott közösségi intézményrendszert jelentik. A könyvtárhasználat azonban ma már nem feltétlenül jelenti a falak közötti megjelenést. Végül megnyitotta a konferenciát, és átadta a szót a rendezvény háziasszonyának, aki rögtön szólította is az első előadót.

Sörény Edina vezető tanácsos, az EMMI Közgyűjteményi Főosztályának munkatársa A könyvtári fejlesztések társadalmi és gazdasági hatása címmel tartott előadást.  A könyvtári támogatás összege az elmúlt évben 17,8 milliárd forint volt. Kutatásában azt vizsgálta, hogy ennek hatása kimutatható-e, és előadásában igyekezett átfogó képet adni a fejlesztésekről is. Ezek főbb irányai a következők: modern IKT eszközök; jól képzett könyvtári szakemberek; távoli elérésű szolgáltatások; megújuló programrendszer. Külön szólt a TÁMOP és TIOP programokról. TIOP támogatásra 716 pályázó jelentkezett, a nyertes pályázatok száma 436 volt. A TÁMOP esetében 254 pályázóból 203 nyert. A TIOP-ban a pályázók igénye 6,8 milliárd, a támogatás összege pedig 5,1 milliárd forint volt. A TÁMOP-nál 11,5 milliárd volt az igény és 8,5 milliárd a támogatás. A pályázók száma következőképpen alakult: 261 városi, 230 iskolai, 141 községi, 74 megyei, 39 felsőoktatási, 15 országos és 26 egyéb könyvtár. Kutatása során megállapította, hogy a nyerteseknél nőtt a számítógépek száma, nőtt a használók, ezen belül a távhasználók száma, és egyáltalán a könyvtárban (rendezvényeken és kiállításokon is) megjelenők száma. A könyvtárosok száma is nőtt. Szakmai hatásként említette, hogy előrelépés tapasztalható a MOKKA-ODR fejlesztésben, az OEDR-ben, 30 mintaprogram indult és országos kampány az olvasásért. A gazdasági hatások között említette a foglalkoztatottak számának emelkedését, a helyi IKT és egyéb vállalkozások erősödését, a könyvtári terek korszerűsödését, az IKR fejlesztők piaci megerősödését, új könyvtárbuszok munkába állítását (3 új könyvtárbusz). A társadalmi hatások közül kiemelte a könyvtárak szerepének növekedését, beágyazódásukat a társadalomba, a fogyatékkal élők könyvtárhasználatának megkönnyítését. A 2014-2020-as időszakra további operatív támogatási programok neveivel kell majd megismerkednünk: EFOP, GINOP, TOP, VEKOP stb. – mondta végezetül Sörény Edina.

A következő előadó Juhász Éva könyvtáros volt, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtárából, aki Karcsúsodjunk, de meddig? A lean menedzsment könyvtári vetületei címmel elmondta, hogy a lean menedzsment a japán autógyártásból eredeztethető: a Toyota termelési rendszerből, amely a kézműipar és a tömeggyártás előnyeit próbálta ötvözni. Kutatásában Juhász Éva azt vizsgálta, hogy ezt a menedzsmentet hogyan lehet megvalósítani a könyvtárakban. A karcsúsodás korszerű menedzsmentet jelent. Téves nézet, ha a karcsúsodást csak az elbocsátásokban látják megvalósíthatónak. Hozott egy angliai példát, nevezetesen a Tri-borough-projectet (Három kerület közös szolgáltatás), amely a három londoni belvárosi kerület, a Westminster Council, a Hammersmith & Fulham Council és a Royal Borough of Kensington and Chelsea közös projektje, integrált könyvtári szolgáltatása. Megvalósították az egységes szerzeményezési rendszert, összehangolták az online szolgáltatásokat, és újratervezték a raktározást. A három kerületben egy menedzsmentet (vezetést) alakítottak ki. Jelentős mértékű automatizálást hajtottak végre (létszámbeli „karcsúsítás”), ami az olvasói vélemények felmérése szerint a használóknak nem igazán tetszett, ők ugyanis szeretnek találkozni a könyvtárosokkal. Másik példaként hozta fel az olaszországi Riva del Garda városka könyvtárát, ahol nem csökkentették a könyvtárosok számát (nem hajtottak végre létszámbeli „karcsúsítást”), hanem a könyvtár nyitvatartási idején kívül egyéb feladatokat, pl. levéltári feladatokat vállaltak, ezen kívül iskolai könyvtári feladatokat is ellátnak. Véleménye szerint az első példa nem igazi lean menedzsment, a második viszont igen, ha ezt nem is mondják ki.

Harmadik előadóként Rózsa Dávid, a KSH Könyvtárának frissen (november 1-jén) kinevezett főigazgató-helyettese lépett az emelvényre, aki Kutatás és kutatástámogatás országos szakkönyvtári környezetben (nevezetesen a KSH-ban) címmel tartott előadást. Elmondta, hogy az ország legrégibb szakkönyvtárában dolgozik, amely közkönyvtári funkciókat is ellát. Történeti kutatások a XX. század második felétől folynak, a kutatócsoport 1963-ban jött létre, és 25 évig működött. Jelenleg fontos feladatuknak tekintik a digitalizálást, gépállományuk nem éppen megfelelő ehhez, de megteszik, amit tudnak. Folyik a történeti népszámlálások, az általános mezőgazdasági összeírások és a statisztikai évkönyvek digitalizálása. A Nemzetközi Statisztikai Figyelő elektronikusan fog megjelenni. Fontos feladatuk még a hivatkozásgyűjtés, ami pillanatnyilag papíron történik, és a Statisztikai adatforrások című sorozat analitikus feldolgozása.

Utolsóként Stummer János, az ELTE BTK KITI tanársegédjének előadását hallgathattuk meg Lehet másképp? Gulyás Pál és Szabó Ervin vitájának tanulságai címmel. Emlékeztetett, hogy Gulyás Pál irodalomtörténész, bibliográfus, könyvtárpolitikus éppen 60 éve halt meg. Kutatásában az ő és Szabó Ervin szakmai konfliktusát vizsgálta. Felvázolta a vita állomásait: a felkészülést a nagy szintézisre, a szintézisek korszakát és az elfajult vita időszakát. A szintézist Gulyás Pál A népkönyvtárak szervezése, fenntartása, kezelése című 1909-ben, Szabó Ervin pedig Emlékirat községi nyilvános könyvtár létesítéséről Budapesten című 1910-ben megjelent művében adta meg. Sajnálatos módon a két kiváló tudós-könyvtáros szakmai vitája nem volt mentes a személyeskedéstől sem. Magyarországon nem sok igazán jelentős könyvtárpolitikus élt: Ferenczi Zoltán, Gulyás Pál, Szabó Ervin, Fitz József, Sallai István és Sebestyén Géza – mondta az előadó. Sajnálatos és jellemző, ami kettőjük vitáját, annak elfajulását jellemezte.

Dr. Hajdu Ágnes, Koletár Katalin, Szikszai Edina, Nagy Nikolett, Takács Dániel és dr. Kiszl Péter

Fotók: Kovács Csaba

Délután került sor – Könyvtáros diplomával a munkaerőpiacon címmel – a kerekasztal beszélgetésre a végzett hallgatókkal. A beszélgetés moderátora Barátné dr. habil. Hajdu Ágnes volt, az ELTE BTK KITI tanszékvezetője. Beszélgetőpartnerek voltak: Koletár Katalin, aki éppen két állás között van; Szikszai Edina rendezvényszervező, projektfelelős, az MTA Könyvtár és Információs Központ munkatársa; Nagy Nikolett könyvtárvezető a Jászkerület Nonprofit Kft. Városi Könyvtárból, Jászberényből és Takács Dániel, a Budapesti Ügyvédi Kamara szolgáltatási igazgatója. A beszélgetés során elmondták, hogy hogyan kerültek munkahelyükre, mik a sajátos jellemzőik a munkakörüknek, mi az, amit szeretnek a munkájukban, és hogy mennyiben segítették, illetve segítik őket az egyetemi tanulmányok a munkájukban. Válaszaik alapján lelkes, hozzáértő, szakmájukat szerető, elhivatott fiatalokat ismerhettünk meg személyükben.

A hagyományteremtő konferencián színvonalas előadásokat hallgathattunk meg, érdeklődéssel várjuk a folytatást!

Pálfai Katalin