Két szép őszi nap Szegeden

Az MKE Mezőgazdasági Szervezetének idei őszi kirándulása két kellemesen, már-már nyáriasan meleg, napsütéses őszi napra esett. Október 28-29-ét töltöttük ebben a gyönyörű Tisza-parti városban. Szakmai programként meglátogattuk a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárat és a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárát, kulturális programunk a Móra Ferenc Múzeum és a Fekete ház kiállításainak megtekintését foglalta magában, valamint egy sétát a városban, amelynek során kísérőnk és idegenvezetőnk, Oros Sándor, a Csongrád Megyei Könyvtárosok Egyesületének elnöke mutatta meg nekünk Szeged nevezetességeit.

Első utunk a Dóm téren lévő Somogyi-könyvtárba vezetett. Nagy Katalin kísért bennünket körbe az épületben és mutatta meg nekünk az olvasótermeket, különgyűjteményeket. Elmondta, hogy a könyvtár az 1879-es nagy tiszai árvíznek köszönheti létét. A kiáradt Tisza romba döntötte Szegedet, elpusztította könyvtárait. A város számos adományt, támogatást kapott itthonról és külföldről is (az újjáépülő város körútjai az adományozó városokról kapták nevüket: Bécsi, Moszkvai, Londoni, Párizsi, Berlini, Brüsszeli és Római körút). Somogyi Károly esztergomi kanonok a város szellemi újjászületését alapozta meg, amikor 1881-ben Szegednek adományozta 43 701 kötetes, jelentős tudományos értékű könyvtárát (minden tudományág irodalmát gyűjtötte). Az új könyvtárat 1883. október 16-án Ferenc József nyitotta meg. Eredetileg a jelenlegi Móra Ferenc Múzeum épülete épült a könyvtárnak, Közművelődési Palota volt a neve akkoriban, erre utal homlokzatán a felirat is: A közművelődésnek. Később a múzeum is idekerült, majd az 1950-es években a két intézmény különvált. A Somogyi-könyvtár jelenlegi épülete 1984-ben készült el. A könyvtár kezdettől fogva nyilvános könyvtárként működött. Első igazgatója Reizner János, egykori főjegyző volt, de dolgozott itt könyvtárnokként, könyvtárigazgatóként Tömörkény István és Móra Ferenc is. Jelenleg a Somogyi-könyvtárnak 13 fiókkönyvtára van. Az elektronikus katalógust 1998 óta építik, Corvina rendszerben. Különgyűjteményként működik a művészeti könyvtár; folyóirat-, zene- és médiatár; különösen sikeres a gyermekkönyvtár, ahol vetélkedőkkel is igyekeznek népszerűsíteni a gyermekek körében az olvasást és a könyvtárhasználatot; van helyismereti gyűjteményük, eszperantó gyűjteményük; a Vasváry-gyűjtemény a szegedi születésű református lelkész, az amerikai magyarság történeti emlékeinek gyűjtője és kutatója, Vasváry Ödön adománya. Az idén 130 éves fennállását ünneplő Somogyi-könyvtárban látható jelenleg egy, a könyvtár történetét bemutató kiállítás, de Robert Capa születésének 100. évfordulójához kapcsolódva is van egy fotókiállítás, valamint a 100 éves szegedi Korzó moziról is szintén fotókiállítás.

Somogyi Károly Emlékkönyvtár

Végül a Somogyi Károly Emlékkönyvtárat tekintettük meg, amelyet annak vezetője, Szőkefalvi-Nagy Erzsébet mutatott meg nekünk. Az épület harmadik emeletén található gyűjtemény egy a könyvtár eredeti könyvállványaival, régi bútoraival berendezett teremben található. Itt látható a Somogyi-gyűjtemény mintegy tízezer kötete, úgy rendezve, ahogyan azt még Somogyi alakította ki, ő ugyanis egy szerkesztett könyvgyűjteményt adott át a városnak. A könyvtár univerzális, leggazdagabb a történelmi, földrajzi, neveléstudományi és hittudományi gyűjtemény. Legrégebbiek a történelmi és hittudományi dokumentumok, a legértékesebbek a hittudományi művek. A dokumentumok többsége ókori alapmű, de gyűjtötte saját korának kiadványait is. Sok a ritkaság. Láthattunk egy Prága melletti kolostorban 1492-ben írott díszes misekönyvet, muzeális ősnyomtatványokat és egy tudománytörténeti különlegességet is, a Szentpéterváron 1787-ben kiadott cirill betűs, 200 nyelvű szótárt, amely Nagy Katalin cárnő kezdeményezésére jött létre, és mindössze 40 példányban került forgalomba.

Végül estébe nyúló sétát tettünk a városban Oros Sándorral. A Széchenyi térről indultunk, ahol először is az építő és Romboló Tisza emlékszobrát néztük meg a Városháza előtt. Itt mesélt nekünk kísérőnk a Szeged életében meghatározó szerepet játszó, a várost szinte teljesen elpusztító 1879. március 12-ei árvízről: a város 6000 házából mindössze 250 maradt épen, de az emberek mentése nagyon jól szervezett volt, „csak” 130 ember halt meg a 70 ezer lakosból. Az árvíz után a város még fél évig víz alatt volt, közben elkészült a tervrajz a körutakkal és sugárutakkal, és 1883-ra fel is épült a város. Szeged újjáépítésének teljhatalmú királyi biztosa Tisza Lajos volt, Tisza Kálmán miniszterelnök öccse. Tisza Lajos európai látókörű és műveltségű ember volt, kora legjobb műszaki és városrendezési elveit valósította meg Szegeden, munkálkodása elismeréseképpen 1883-ban grófi címet kapott, Szeged pedig díszpolgárává és parlamenti képviselőjévé választotta. Ma a kiskörút viseli nevét, Fadrusz János alkotta szobra pedig a Széchenyi téren áll.  Lesétálva a Tisza-partra megnéztük a Nemzeti Színházat, amely a nevezetes bécsi Fellner és Helmer cég által épült 1883-ban ekletikus neobarokk stílusban, két év múlva leégett, de 1886-ban kisebb változtatásokkal újjáépítették. Elsétáltunk a Móra Ferenc Múzeum épülete mellett (ide másnap látogattunk el) a Belvárosi hídhoz, amely a párizsi Eiffel-iroda tervei alapján készült és Újszeged városrésszel köti össze a régi várost. Megnéztük Farkas Pál 1998-ban készült Tiszavirágzás című szobrát a Tisza-parton és az Árvízi emlékművet (Segesdy György alkotása). A kiskörúton besétáltunk egy régi, épen maradt honvédtiszti kaszárnya udvarára, majd elsétáltunk a Hősök kapujáig, amely az I. világháborúban elesett katonáknak állít emléket. A boltív freskóit (az ország akkoriban legnagyobb freskóját) Aba-Novák Vilmos készítette. A freskón 1945-ben előbb csak Horthy alakját fedték be, majd 1949-ben az egészet bevakolták cementes vakolattal és lemeszelték. A képek szinte teljesen elpusztultak, mert a cement tönkretette a freskók felső festékrétegét, s emiatt 60-70%-ban újra kellett festeni a restaurátoroknak az 1999-2000. évi felújítás során. Innen a Dóm térre mentünk, ahol betértünk a Fogadalmi templomba, amely 1913-1930-ban épült neoromán stílusban Schulek Frigyes és Foerk Ernő tervei alapján. Építését az árvíztől való megmenekülésért fogadalomból, 1880-ban határozták el a szegedi városatyák. Sokáig tartott amíg pénzügyileg is elfogadható tervet találtak. A telekben is nehéz volt megegyezni, de végül a régi barokk stílusú Demeter templom telkére esett a választás, mert régtől fogva e területhez fűződött a lakosság kegyelete. Az alapkőletételre 1914-ben került sor, az építést később a háború is késleltette, végül 1930-ban szentelték fel. Sétánk során láttuk még a Piarista Gimnázium épületét, egyetemi épületeket (Szent-Györgyi Albert dolgozószobájának és laboratóriumának ablakait, és később neves Nobel-díjasunk szobrát is megnézhettük a Dugonics téri egyetemi épület lépcsőjén). Megcsodáltuk a gyönyörű, szecessziós Reök-palotát, amelyet a tragikusan fiatalon elhunyt Magyar Ede tervezett 1907-ben. A leromlott állapotban lévő, üresen álló épületet elkészültének 100. évfordulójára  állították helyre 2007-ben, és ma a Regionális Összművészeti Központ (REÖK) működik benne. Időszaki tárlatokat, irodalmi és zenei programokat, szobaszínházi előadásokat tartanak itt. Hosszú sétánkba Oros Sándor belefoglalta nekünk Szeged főbb nevezetességeit. A fentiekben csak a főbb látnivalókat említettem, ennél sokkal több mindent mutatott meg, és mesélt sok-sok érdekességet, de e cikk kereteibe sajnos csak ennyi fért bele. Sikerült képet kapnunk a Szegedről, amelyben az egyetemnek köszönhetően szembetűnően sok a fiatal, így általuk is élettel teli, fiatalos a város.

A második nap délelőttjét az Egyetemi Könyvtárban töltöttük, ahol Csengődi Erika kísért bennünket körbe a 2004 decemberében átadott modern épületben. A szegedi egyetem a kolozsvári egyetem Trianon utáni, 1921-ben történt átköltözésével jött létre. Kolozsvárról semmit, egyetlen könyvet sem tudtak magukkal hozni, mindent újonnan kellett kialakítani. A könyvtár 2004-ig a Dugonics téri épületben volt, amikor felépült a jelenlegi impozáns épület, tágas, világos tereivel. Teljes területe 25 ezer m², a nyolc híddal összekötött két épületszárny átriumot zár közbe. A teret díszítő zászlók a magyar irodalom, történelem, művelődéstörténet és könyvnyomtatás egy-egy fontos dokumentumát idézik. Az átrium kiállításoknak és rendezvényeknek is teret ad. Van egy külön konferenciaközpont is és egy nagyelőadó, ahol az évnyitókat, diplomaosztókat tartják, de itt még koncerteket is rendeznek. Az új épületbe költözéskor a tanszéki és intézeti könyvtárakat (mintegy hetvenet) integrálták a központi könyvtár anyagába, mára az állomány összeolvasztása befejeződött, most a duplumok selejtezésénél tartanak. Itt is a Corvina rendszert használják. A könyvtárnak 25 ezer beiratkozott olvasója van, napi 4-5 ezer látogatót fogadnak (praktikus és takarékos megoldás, hogy a diákok diákigazolványa egyben az olvasójegyük is). A földszinten található az általános tájékoztató, az emeleteken van a négy szakolvasó: társadalomtudományi (hungarológiai, európai dokumentumok és társadalomelméleti különgyűjteménnyel), nyelvészeti (hispanisztikai és hadtörténeti különgyűjteménnyel), irodalmi (az osztrák nemzeti könyvtár és a kanadai nagykövet adományaival) és természettudományi. Két szinten közel 300 teljes internet-hozzáférést biztosító számítógép segíti az egyéni és csoportos tanulást. Vannak kutatószobák, tantermek és egy videokonferencia terem is. A tömörraktár a negyedik emeleten van, itt 40 km-nyi könyv nyert elhelyezést. A többi raktár hagyományos elrendezésű. Kísérőnk megmutatta nekünk a Zenei Gyűjteményt, amelynek állománya 15 ezer kottából, 3 ezer könyvből áll, amelyek kölcsönözhetők, a hangzóanyagok azonban csak helyben használhatók. Megnéztük a Keleti Gyűjteményt, ahol megtudtuk, hogy az altajisztikát 1974 óta oktatják az egyetemen. Az oktatáshoz kezdetben nem volt könyvtár, tudósok ajándékozták oda könyvtárukat erre a célra. Kaptak hagyatékokat, illetve vásároltak is. Így került a könyvtárba Ligeti Lajos, Németh Gyula, Vásáry István, Sinór Dénes gyűjteménye. A Keleti Gyűjtemény állománya jelenleg 50 ezer kötet, folyóiratokkal és különnyomatokkal együtt. A Régi Könyvek Tárában is jártunk, ahol jelenleg 15 ezer 1850 előtt megjelent könyv, kézirat és aprónyomtatvány van. Idekerült az 1950-es években a felszámolt egyházi könyvtári gyűjtemények anyaga, a szegedi ferenceseké és piaristáké. 15 db ősnyomtatványuk van, a legrégibb könyvük egy 1476-ban megjelent velencei biblia, a legunikálisabb viszont az első nyomtatott magyar szakácskönyv, és csak ez az egy létezik belőle. Végül megnéztük az egyetemi könyvtár nagyteljesítményű szkennerét, amelynek segítségével a Délmagyarország című lap digitalizálása igen rövid idő alatt fog elkészülni.

Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtár, Régi Könyvek Tára

Délután múzeumokat látogattunk. Először a Móra Ferenc Múzeumot, ahol megnéztük a Díszteremben található Benczúr-kiállítást, a Móra Ferenc emlékszobát, a néprajzi kiállítást, az Alföld egyetlen épen maradt, XIX. század végi patika berendezését bemutató patikatörténeti és a Csak egy Földünk van című természetvédelmi kiállítást, valamint a Testet öltött fogadalom című kiállítást a Fogadalmi templom építéséről. A Fekete házban két kiállítást tudtunk – idő híján már csak igen röviden – megnézni: a váci múmiákkal (a váci Fehérek templomának rejtett kriptájában talált, természetes módon mumifikálódott testek) foglalkozó kiállítást és a Petőfi Irodalmi Múzeumból érkezett Örkény 100+1 kiállítást, amely a groteszk nagymesterének életét és műveit mutatja be.

Nagyon gazdag programja volt idei őszi kirándulásunknak, jól éreztük magunkat Szegeden, meg is szerettük ezt a várost, szép épületeivel, hangulatos tereivel, a Tisza-parttal. Azzal az érzéssel jöttünk el, hogy Szegedből ennyi kevés volt, ide feltétlenül vissza kell térnünk, és nem is egyszer! A nagyszerű program szervezéséért köszönet Horváth Tamásnak, a Mezőgazdasági Szervezet elnökének, a könyvtárakban minket fogadó, könyvtárukat, gyűjteményeiket bemutató kolléganőknek, kollégáknak és nem utolsósorban „idegenvezetőnknek”, Oros Sándornak!

Pálfai Katalin