Az orvosi könyvtárosok ünnepeltek

Az Országos Egészségtudományi Szakkönyvtár hatvanadik születésnapját ülte október 16-án az Arany János utcai épület nagytermében. Az ünnep mottóját Babits Mihálytól kölcsönözték:

Múlt nélkül nincs jövő, s mennél

gazdagabb a múltad, annál több

fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe

A szép számmal megjelent könyvtárosokat Jehoda Imola, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Könyvtárának könyvtárvezetője, a rendezvény moderátora köszöntötte, majd átadta a szót dr. Jávor Andrásnak, a Magyar Kormánytisztviselői Kar elnökének, aki Barangolás az orvosi tudás dzsungelében címmel tartott élvezetes bevezető előadást. Elmondta, hogy az informatikai társadalom orvosának már egészen más eszköztár van a birtokában, mint akár csak húsz-harminc évvel ezelőtt. Az informatikában való jártasság minőségi differenciálódást jelent az orvosok között. Az életen át tartó tanulás és továbbképzés itt is elengedhetetlen, hiszen ez a záloga, hogy a betegellátás eredményesebb, költséghatékonyabb, biztonságosabb és jobb minőségű legyen.

            A frusztráció akkor történik, amikor nagytömegű információ zúdul az emberre, amiből lehetetlen kideríteni, hogy mit akarunk tudni, vagy milyen tudásra lenne szükségünk – mondta Richard Wurman. Erre Jávor doktor azt mondja kollégáinak: az információs frusztráltság ellen, az orvosi tudás dzsungelében való jobb elboldogulás érdekében használják bátran a könyvtárost!

            A köszöntők sora következett ezután. Elsőként Sörény Edina, az EMMI Könyvtári osztályának vezető tanácsosa, aki maga is orvosi könyvtárosként kezdte pályafutását, majd dr. Vasas Lívia, a Semmelweis Egyetem Központi Könyvtárának főigazgatója, a Magyar Orvosi Könyvtárak Szövetsége elnöke kapta kézbe a mikrofont, aki a hajdani jogelőd, az Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ egykori igazgatóját, a régesrégi orvosi könyvtári hálózat lelkét, dr. Benda Máriát idézte elénk. Nagy Zoltán következett ezután, a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Műszaki Könyvtáros Szekció elnöke, hiszen az MKSZ a szakkönyvtárak szervezete, és az egészségügyi könyvtárosok ennek a szekciónak képezik jelentős csoportját 1988 óta. Dr. Surján György, a GYEMSZI IRF (Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet Informatikai és Rendszerelemzési Főigazgatóság) főigazgató-helyettese, mint házigazda kapta az utolsó köszöntés lehetőségét. A jövő orvosa nem keres, hanem szűr, és a jövő könyvtárosa is szűrni fog – mondta, megerősítve ezzel Jávor András bevezetőjét.

            Jehoda Imola Fordulópontok: a hazai orvos- és egészségügyi könyvtárak fejlődése címmel rövid történeti összefoglalót adott kapcsolódva a Babits-idézethez. Az első orvosi könyvek, kódexek a szerzetesrendi könyvtárakban voltak megtalálhatók (1093 Pannonhalma, 1171 Veszprém), majd az első egyetemeket és gyűjteményeiket említette (1376 Pécs, 1389 Óbuda), aztán következett a XV. század és Mátyás kódexei. Az első nyomtatott mű magyar szerzőtől, de még latin nyelven a pestisről értekezett (1470). Az első magyar nyelvű orvosi munka Horhi Melius Pétertől 1578-ban született. Az előadó megemlékezett az első magyar orvostudományi szakfolyóiratok megjelenéséről is, Orvosi Tár 1831, Orvosi Hetilap 1857.

            A Semmelweis Egyetem könyvtára, mint Orvoskari Könyvtár 1818-ban alakult, és még néhány évszám: Pest-Budai Orvosegyesület Könyvtára 1837, az orvosegyetemi könyvtárak pedig: Szeged 1926, Debrecen 1947, Pécs 1961, Hajnal István Egészségtudományi Egyetem 1985. Az Országos Orvostudományi Dokumentációs Központ 1949-ben, az Országos Orvostudományi Könyvtár és Dokumentációs Központ 1960-ban alakult meg.

            A Magyar Orvosi Bibliográfia 1957 óta a Magyar Nemzeti Bibliográfia része, feldolgozza a teljes hazai orvos- és egészségtudományi, valamint határterületi szakirodalmat, önálló műveket és folyóirat közleményeket. Adatbázisként 1990 óta működik.

            Jehoda Imola utolsó gondolatként a nagy előd, dr. Benda Mária 1985-ben, az Orvosi Könyvtárosban megjelent cikkéből idézett: A tudományos könyvtár alapterülete … 3 m² lesz, hol egyetlen terminálról többszáz adatbázis érthető el …, de az új szolgáltatások mellett a régiek is megmaradnak, mivel a repülőgép és autó mellett is járunk és fogunk is járni gyalog.

                Áncsán Gizella, a Semmelweis Egyetem Központi Könyvtárának munkatársa a Magyar Tudományos Művek Tára feladatairól és eredményeiről beszélt. Az MTMT 2009-ben alakult, célja minden tudományos produktum nyilvántartása. Nyilvános, egységes követelményrendszeren alapul, azonos formában történik a feldolgozás, és az összes magyar kutatóra vonatkozik.

            Emberek és technológiák a könyvtárban című előadásával dr. Koltay Tibor, a SZIE Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar tanszékvezetője következett ezután. A könyvtárosok az információk keresői és értékelői – mondta – ki kell jönniük a tájékoztató pult mögül és folyamatosan kísérletezni kell, vállalva az esetleges kudarcok lehetőségét is. A referensz-kérdések egyre összetettebbek, egyre több kutatás kell a megválaszolásukhoz, viszont a faktografikus kérdések ideje leáldozóban van. A megtalált információt, és magát az információforrást nagyon kritikusan értékelni kell – inti az előadó oktató a hallgatóit.

            Szólt a digitális írástudásról, amit inkább információs műveltség értelemben használ, és amely nagyságrendekkel több a számítógépes írástudásnál. Fontos az információk szervezése, akár a személyes információszervezésről, akár a Web 2.0-ás eszközökről beszélünk. Az internetes információk és a kutatók kapcsolatáról szólva elmondta, hogy a fiatal kutatók inkább a hagyományos csatornákhoz ragaszkodnak, míg az idősebbek, a gyakorlottabbak lazábbak, több szabadságot engednek meg maguknak. A nyílt hozzáférés kapcsán szólt a növekvő folyóiratárakról és az etikai dilemmákról, pl., hogy a kiadók gazdagodnak meg az adóforintokból finanszírozott kutatások publikációin. Az előadó szerint a könyvtárosok feladata a kutatók meggyőzése a nyílt hozzáférés előnyeiről, és nyílt hozzáférésű tárhelyeket építeni intézményeikben.

            Dr. Palotai Mária, az Országos Egészségtudományi Szakkönyvtár vezetője a tényekről beszélt a 60 év tükrében. Az 1948–1953 közötti időszak jelentette a kezdetet, melynek tengelyében az Országos Orvostudományi Dokumentációs Központ áll. 1953-ban nyílt meg a Szentkirályi utcai gyönyörű épületben a könyvtár, 1956-ban pedig határozat született az orvostudományi könyvtári hálózat létrehozásáról. 1957-ben indult a MOB, a Magyar Orvosi Bibliográfia. Megszervezték az orvosi könyvtáros-képző szaktanfolyamot. Létrejött két szakfolyóirat, az Orvosi Könyvtárügyi Szemle 1956-ban és az Orvosi Könyvtáros 1961-ben. 1980-ban új nevet kapott az intézmény: Országos Orvostudományi Információs Intézet és Könyvtár (OOIIK), közismert nevén MEDINFO. 1987-ben hozzácsatolták az Egészségügyi Minisztériumban működő ESZTIK könyvtárat.

            A számítógépesítés 1990-ben MICRO-CDS-ISIS-szel kezdődött, 1996-ban az ORACLE OLIB KIR következett, majd 2010-ben a SZIKLA IKR.

1997-ben, a CXL. törvény értelmében országos szakkönyvtári rangot kapott az intézet. 2005-ben Országos Egészségpolitikai Szakkönyvtár lett, és 2006-ban kellett kiköltözni a Szentkirályi utcai épületből. A könyvtár 2011 óta tartozik a GYEMSZI-hez, és 2013 március óta Egészségtudományi Szakkönyvtár.

Az intézmény jelenéről és jövőjéről szóló tudósítást Vízvári Dóra informatikus könyvtáros munkatárs folytatta. Hálózat építésébe kezdett ugyanis az intézmény, 39 GYEMSZI-intézmény 42 könyvtárát, illetve 185 ezer rekordját rendeznék közös SZIKLA integrált könyvtári rendszerbe. Az összefogás és együttműködés haszna a teljes szakirodalom megismerhetősége lenne, a nyilvánosság, és végső soron az életben maradás reménye.

Mint minden rendes születésnapon, csillagszórós finom tortával zárult a nap. Találkozzunk itt újra 60 év múlva! – hogy Sörény Edinát idézzem.

Boldog születésnapot, kedves orvosi és egészségügyi könyvtárosok!

Benczekovits Beatrix