Négyen a Budai Rajziskolából*

Kedves Egybegyűltek!

A Négyen képben cím mögött spontán szerveződés áll, a kiállítók a nem messze lévő Alkotás úti Budai Rajziskola szabadiskolájának lelkes látogatói, ahol festő kollégámmal, Füzes Gergellyel tanítjuk őket a festés rejtelmeire.

Ahogy egy-egy váratlan alkalom, esemény meglepi az embert, egy-egy szerencse vagy véletlenszerű siker, úgy és éppolyan egyszerűséggel találtak rá a festés örömére.

A kivétel éppen Réti Tamás, aki már családi környezetében a művészet szeretetében nőtt fel. Úgy érezte a festés mindig hívta őt, és miután elrendezte az élet legfontosabb kérdéseit engedelmeskedett ennek a hívó szónak. Azóta alkalma nyílt magántanároknál, alkotóközösségekben és művésztelepeken gyűjtenie festői tapasztalatait.

Képein szembetűnő az az oldott ecsetkezelés, amelyet esetenként szélesen és szaggatottan felváltva használ, vagy pedig az olyan száraz ecsettel való dörzsölés, amely a józsefvárosi omladozó vakolatú tűzfalakat és tetőket jellemzi, illetve az, ahogyan egy széles régi ruháskosár előbújó és eltűnő vesszőfonatának szaggatott képét ábrázolja. Expresszionistának vallja magát, azonban impresszionista színvilágban tűnik fel a Tavasz-tél című kiváló kettős önarcképén.

Tessényi Ritát is láthatnánk lelki szemeink előtt, mint kislányt, akinek legnagyobb boldogsága egy ceruza és papírlap volt, hogy rajzolhasson. Festményei mélyen érző kifinomult alkotót mutatnak, aki hajlik atmoszférikus levegőperspektívai lágy hatásokra is. Talán neki van a legrugalmasabb színharmónia készlete, ismeri a könnyed levegős hatásokon keresztül a színtelített képalkotást is. Erre a kettősségre kiváló példa a Bicebóca képe, amely a szín és téma egységének telitalálata. Egy olyan modellről szól, akinek az élettörténete kiül az arcára: a testi fogyatékossága egy lemondással teli vágyakozó fiatal arccal párosul. De említhetném telitalálatként a Miért nem jön című képét vagy a Tihanyi-félszigetet ábrázolót is. Képeit rendszeresen beválogatják kiállításokra és nyaranta művésztelepet szervez Szántódon.

Várady Judit képein a nyár meleg színei uralkodnak, az alkotáshoz elengedhetetlen belső tűz vetül ki képeire is. Képzettsége – ami sokban köszönhető a Budai Rajziskola más tanárainak is – újabb és újabb csúcsokat hódít meg. Elvégezte a grafikus szakképzést és aktív energiával fest. Lelkesedésének gyümölcsei lassan beérnek: az egyik portréja elhozta a Fővárosi Művelődési Központ fődíját, és grafikusként dolgozik a nemrég indult Paleolit újságnak. Mindezekkel a bíztató jelekkel párhuzamosan látható, hogy Várady Judit, ha a Nyolcak vagy a Nagybányai művésztelepen megjelenő Neosok száz év előtti idejében festett volna, ezeket a képeket ma már meg kellene említeni a művészettörténeti órákon is.

Festői tehetsége meghódította a telített színvilág családot, kiváló tónusérzékkel elemzi az árnyékban bujkáló színeket, képes az átértékelésekre, színfokozásokra, és mindezeket zamatos, ropogós előadásmód kíséri, amely a fauvizmus stílusának alapja.

A tárlat alapvetően kolorista, az alkotók tanáraikon keresztül színkapcsolatokon átszűrődő kifejezésmódokat keresnek.

Olyan tanulmányokat láthatunk ezen a kiállításon mintha a négy alkotó elosztotta volna egymás közt a négy évszak színeit, találhatunk a tárlaton nyárias tavaszias színhatású képeket is.

Ezeket az öröm színeket leginkább Bakonyi Éva valósítja meg. Különösen az oszlopokon kiállított akt- és csendéletsorozatban egy meleg színekbe belefeledkező önfeledt alkotót látunk. Úgy tűnik mintha ezek a képek visszacsatolásai lennének annak a vizuális katarzis élménynek, amikor egy őszi táj hatására először érzett késztetést a festésre. A meleg színek áthozatala, emlékképe látszik az őszi tájból most már csendéletre és aktra hangolva. A feszültségmentes festményeket azonban a falon kiállított csendéletsorozat töri meg. Itt már Bakonyi Éva ellentétpárokat állít fel. Tömör és törékeny, átlátszó és áthatolhatatlan. Az üvegekre ráhelyezett szőlőfürt kiváló tanulmányozási lehetőség arra, hogy az akvarell tünékeny árnyalatait ellenpontozza fekete háttérrel. Ezzel olyan feszültséget ad képeinek, ami elvezeti őt a vizuális nyelvezet tudatos alkalmazásaihoz, úgy, mint akár Luis Bunuel filmjeiben, ahol a híres filmrendező tudatosan használja az ellentétpárok sorozatait.

A képek kiválogatásáért és a kiállítás megrendezéséért köszönetet mondunk Füzes Gergelynek.

A kiállított alkotók egy olyan egészséges festői úton haladnak, amiből bátran elvehetnek a kevesebb több elvén, de bátran hozzá is tehetnek, ami a képek témaválasztásának megújítását és meglepő kompozíciók létrejöttét eredményezheti.

Ezek a kiváló tanulmányok újra elővehetők, színkapcsolatai újra átvihetők más témákra.

Erre továbbra is nagyszerű, biztos alapot ad intézményünk a Budai Rajziskola, ahol már többször azzal bíztattam az újabb és újabb tanítványok nemzedékhullámait, amit Leon Battista Alberti mondott, aki Leonardo da Vinci tanítója volt: a megszerzett tudással nem úgy kell bánnunk, hogy hanyagolással elfecséreljük, hanem hogy még többet gyűjtsünk hozzá.

A hat-nyolc év szorgalmas munkájának köszönhetően a kiállított képek között sok-sok telitalálat, illetve sok feszültségoldó kép is van. Ezek felfedezéséhez kívánok kellemes tárlatlátogatást. A Négyen képben című kiállítást megnyitom.

Breznay András

Breznay András festőművész megnyitó beszéde 2014. január 7-én hangzott el. ↑