Agrárkönyvtári Hírvilág, 2014. XXI. évfolyam 2. szám                         

Könyvfesztivál

 

Három könyvbemutatóról

 

 

2014. április 24-27. között zajlott a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, amelynek díszvendége Sofi Oksanen finn írónő, illetve Törökország volt. A fesztivál, mint minden évben, most is rengeteg érdekes programmal, könyvbemutatóval szolgált, amelyek közül arról a három pénteki könyvbemutatóról írnék melyen magam is részt vettem.

 

 

 

             Magyarország mindig a szél ellen hajózik? tették fel a kérdést Bod Péter Ákos Nem szokványos gazdaságpolitikák című kötetének bemutatóján. Az Akadémiai Kiadó által megjelentetett könyvet Halmai Péter közgazdász és Tölgyessy Péter jogász mutatta be. A beszélgetés moderátora Hlavay Richárd, az Inforádió műsorvezetője volt, aki elsőként Halmai Pétert kérte arra, hogy szóljon néhány szót a könyvről. Ha van nem szokványos gazdaságpolitika, akkor mi a szokványos? – tette fel a költői kérdést Halmai. Aki végigolvassa a könyvet választ kap erre. A szerző személye önmagában garantálja a minőséget. 15 éves akadémiai pályafutás után gazdaságpolitikai szerepet vállalt, majd újra kutatói pályára lépett. A szerző törekszik az objektivitásra, emellett rezignált elegancia jellemzi, ami bölcsességgel párosul. Halmai Péter reméli, hogy nem csak közgazdászok fogják a könyvet olvasni. A bevezető gondolatsor után még az alábbi témák kerültek szóba:

Végül Halmai felolvasott a könyvből két idézetet. Az első szerint korlátozott a piacgazdaság magyarországi támogatása. Ennek megfeleltek a pártok és ezzel maguk is erősítették az antikapitalista tendenciákat. A másik szerint: aki letér a kitaposott útról, az könnyen eltévedhet. Ezért alapos elméleti tudás kell a letéréshez. Ez főleg a periférián fontos.

            Ezután Tölgyessy Péter kapta meg a szót, aki a könyvet számottevő műnek nevezte, mivel az az elmúlt négy évtized gazdaságpolitikáját értékeli, és a 2010 utáni gazdaságpolitikai fordulatról is szól. A kötet egyben kordokumentum is. Bod Péter az Antall-kormány dilemmáiról, mint egykori résztvevő ír. 25 éve azt reméltük – mondta Tölgyessy –, mára olyan unalmas ország leszünk, mint Dánia. Ehelyett, nem először a XX. században, egy hallatlanul érdekes ország lettünk. Trendindító ország voltunk a Horthy korszak elején, 1968 után és a rendszerváltás idején is. Van egy magyar mítosz, miszerint rendkívülit alkottunk a ’60-70-es években. Mára kiderült, a késő szocializmus zavaros viszonyai miatt terhesebb az örökségünk, mint más szocialista országoké. Mindent egybevetve Magyarország felzárkózása nem sikerült. 25 év elég kellett volna, hogy legyen a felzárkózásra. A sikeresen felzárkózó országok (Dél-Korea, Spanyolország, Finnország) éves növekedése néhol a GDP 8-10%-a volt. Nálunk ilyen mértékű növekedés 90 óta soha nem volt. Ma már kimutatható a térségbeli lemaradásunk, pl. Lengyelország mindig mögöttünk volt a statisztikák szerint, most viszont megelőzött minket. A helyzet drámai, és el kell rajta gondolkodni. Bod Péter Ákos ezt teszi. A könyv olyan témákról szól, mint az államszocializmus öröksége és a rendszerváltás szakasza. Akkortájt Antall József és mások is úgy gondolták lehetséges a felzárkózás Ausztriához, Németországhoz, Észak-Olaszországhoz. A reformközgazdászok szerint ki kell találni egy közép-európai modellt és azt alkalmazni mindenhol, ilyen azonban nincs. Sajnos van korszak, amikor nincs felzárkózás, pl. Lengyelország a két világháború közt az 1913-as gazdasági szintjét sose érte el. A kötet végigmegy az összes fontos magyar gazdaságpolitikai csomóponton és eljut 2010-ig. Tölgyessy szerint politikai szükségszerűség, hogyha egy ország sokáig sikertelen, akkor más gazdaságpolitikát kell kipróbálni. Erről is ír Bod Péter Ákos. Visszafogott tanácsokat ad arra vonatkozóan mit kellene tenni és mit nem. Fontos kordokumentum a magyar közélet egyik fontos szereplőjétől. Tölgyessy Péter feltétlenül olvasásra ajánlja.

            Ekkor a moderátor a szerzőhöz fordult és megkérdezte mi volt a könyv megírásának célja? Bod Péter Ákos először disszertációnak írta meg a témát, a leadás után pedig úgy gondolta, van annyira érdekes, hogy könyvként is érdemes kiadni. Reméli vita is lesz a könyv megállapításairól.  Miért ez a címe? A 2010 utáni gazdaságpolitikai fordulat miatt gondolta így. Tanácsot ad-e? Reméli, hogy sokan el fogják olvasni, elgondolkodnak rajta, és ez egyfajta tanácsadás lesz.

            Hlavay Richárd kiemelte, nem csupán közgazdaságtani a könyv, a végén nem túl optimista megjegyzésekkel. Tölgyessy Péter szerint a sikeresen felzárkózó országok atipikusan lettek sikeresek. 1910 táján Magyarország közepesen fejlett európai ország volt. Olaszország, Írország, Spanyolország és Finnország fejletlenebb volt nálunk akkor. Ezeknek az országoknak a felzárkózása a saját kulturális hagyományaikon alapult. 89-ben erős ellentétek voltak a politikában, de nem a gazdaságpolitikában, hanem a szimbolikusban. 1994 óta a nép vágyait akarják kielégíteni a politikusok, és emiatt egyre brutálisabb gazdaságpolitikai hibákat követnek el. Hlavay Richárd, mielőtt újra a szerzőhöz fordult, idézett egy 2012-ben készült 1000 fős reprezentatív felmérést, melyben a válaszadók 58%-a a versenyt rossznak mondta. Bod Péter Ákos feltette a kérdést: a politikával, a gazdasággal vagy a társadalommal van-e baj. Szerinte a relatív sikertelenséget nem lehet gazdaságpolitikai sikertelenségekre visszavezetni. Társadalmi problémák vannak (a középosztály hiánya, az intézményrendszer gyengesége), nincs tartaléka az egyénnek és a családnak, ezért ahhoz fordul, aki segítséget ad neki, de közben azért belsőleg optimista. Végezetül Halmai Péter hozzáfűzte, hogy az intézményi magatartási normák, értékrendek, viselkedési normák szerepe rendkívül fontos a felzárkózásban. Ha ezek nincsenek, akkor nincs sikeres modernizáció sem.

 

 

Az Osiris Kiadó délutáni könyvbemutatóján két történelemkönyvet mutattak be. A bevezetőben Gyurgyák János a kiadó terveiről beszélt, majd átadta a szót Ormos Máriának, aki a Gróf Bethlen István és kora című kötetet mutatta be, amely az OMgK állományában is megtalálható. A könyv egy konferencia-kiadvány, amelyre 2013. október 4-én az Országház Felsőházi Termében került sor. Nehéz feladat a könyv ismertetése, mert ez egy 12 szerzős mű, amelynek nincs szerkesztője. Strukturális szempontból saját magát szerkesztette meg – mondta a professzor asszony, majd az egyes szerzők előadásait véleményezte nagy alapossággal. Emellett többször javaslatot tett további kutatási témákra. A bevezető Romsics Ignác munkája, aki magas lécet ugrik át azzal, hogy 15 oldalon foglalja össze, amit máshol több száz oldalon keresztül írt meg. A záró fejezet Gyurgyák Jánosé, aki a grófról szóló irodalmat mutatja be Bethlen miniszterelnökségétől napjainkig. Gyurgyák a maga fejezetében szól arról, hogy voltak e politikának olyan tettei, amiről a Bethlent dicsőítők a 20-as években nem beszéltek (esküdt-ügy, a Bethlen-Peyer-paktum egyoldalú publikálása, frankhamisítási botrány, optáns-kérdés). Ezekről a témákról a kötet sem beszél.

            Jó lett volna egy cikk Bethlen és a média kapcsolatáról mondta Ormos Mária. A szociálpolitikáról írott viszont nagyon karcsúra sikeredett. Ezt Gyáni Gábor írta, és a földreformra, valamint az Országos Társadalombiztosítási Intézetre (OTI) koncentrál. A földreform bővebb kifejtést érdemelt volna. Gyáni Gábor és Sipos József – aki a földreformtörvény sorsát mutatja be – cikke a földosztásról ellenkező véleményt képvisel. Sipos József bírálta Bethlent, amiért az átfogó földreform elmaradása megakadályozta a falu polgárosodását. A könyv szociálpolitikai része kizárólag az OTI-ról szól, miközben a szociális háló a korszakban szélesebb volt. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter már a munkanélkülisegély-rendszer koncepcióját is kidolgoztatta. Ennek bevezetését a GYOSZ és a gazdasági világválság akadályozta meg.

            Az I. világháború utáni rendszer jellegét a szerzők ugyanolyannak mutatják. Romsics Ignác a konzervatív parlamentáris rendszer, Püski Levente az autoriter elemeket is tartalmazó parlamentáris rendszer kifejezést használja. Bethlen korlátozta a választójogot, mivel tartott a falusi szegénységtől. Az 1939-es általános és titkos választás eredménye igazolta a félelmeket.

            Két külpolitikai cikk található a kötetben Zeidler Miklós a külpolitika egészét mutatja be, tanulmányában több új elem is található. Két ponttal nem ért egyet Ormos Mária. Zeidler állításával szemben az angol kormánykörök 1923-24-ben egyértelműen támogatták Bethlent és a francia-magyar viszony sem volt mindig hűvös. Ablonczy Balázs Bethlen erdélyi gyökereit és Erdély-politikáját mutatta be, e témában Bethlen álláspontja ingadozó volt.

            Tomka Béla a ’20-as évek pénzügyi-gazdasági helyzetét foglalta össze. A bécsi Kreditanstalt Bank összeomlása volt a kritikus pont a gazdasági válságban. A nyugati bankárok hitelkibocsátással megakadályozhatták volna ezt, de az angol és a francia kormány ellenezte, mert az osztrákok az Anschlussal fenyegetőztek. Érdemes lenne megvizsgálni néhány gazdasági intézkedést (külföldi kölcsönökhöz való hozzáférés), amelyek hatással voltak az 1925-29 közti gazdasági növekedésre és a ’30-as évek helyzetére.

            Ujváry Gábor Klebelsberg és Bethlen viszonyát elemezte. Ennek kapcsán vannak további elemzést igénylő kérdések: hogyan vált lehetségessé hogy 1926 után akkora rész jutott a költségvetésben oktatásra és kultúrára amekkora azóta sem, sehol a világon, kivéve Tajvant és Kínát?; miért uralkodott el ebben az oktatási és tudományos vízióban a humán, bölcsész és művészi szempont?; miért nem történt jelentős befektetés a természettudományos és műszaki szférában? Az utóbbi miatt ezekben az években rengeteg műszaki és természettudományos szakember hagyta el az országot, sokszor nem a numerus clausus miatt, hanem mert nem jutottak megfelelő kutatási feltételekhez.

            Három tanulmány foglalkozik Bethlen és a zsidóság, valamint az antiszemitizmus kérdésével. Paksa Rudolf a numerus clausus törvény kacskaringós pályáját taglalja szisztematikusan. Tőkéczki László tanulmánya szerint a miniszterelnök ellenzett minden erőszakos antiszemita megnyilvánulást, de szerette volna magyarítani a gazdasági szférát. Bethlen István és Chorin Ferenc sok kérdésben hasonlóan gondolkodott. Ungváry Krisztián szerint a nem magyar etnikumokkal szembeni elzárkózás és diszkrimináció a magyar társadalmi rétegekben nem kizárólag a zsidóság ellen irányult. A húszas évek elején elburjánzó rasszista javaslatokat Bethlen el tudta süllyeszteni. A szavazati jog korlátozása a szélsőségek előtt lezárta a kaput. A zsidósággal kapcsolatos erőszakos megoldási kísérleteket Bethlen megakadályozta. Az előadó a maga részéről kíváncsi lenne arra, Bethlen hogy vélekedett a zsidó sajtóról, értelmiségiekről, közép- és kispolgárokról.

            Az egyes tanulmányok értékelése után Ormos Mária a kötetet is véleményezte: csaknem mindent magában foglal, amit Bethlenről és koráról a történészeknek köszönhetően tudni lehet, és új elemek is vannak benne. Olvasmányos munka. Kívánságként a professzor asszony elmondta a jövőben érdemes lenne megközelíteni Bethlen grófot, mint embert is. Hogyan zajlott egy munkanapja, milyen volt a családi élete, a vadászaton kívül hogyan lazított, olvasott-e szépirodalmat, járt-e színházba, moziba, külföldi útjai során megnézte-e a városokat ahol a politikai tárgyalások folytak. Bethlen István nem volt gáncs nélküli lovag, de a két világháború közti időszakban Magyarországon ő volt az a politikus, aki az ország sorsáról nemzetközi aspektusban tudott gondolkodni. Pályára állította az ország gazdasági és pénzügyeit, sikeresen visszaszorította a rasszista csoportokat, támogatta az iskolázást és a kultúrát. A revízió nemzetközileg elfogadott útját kereste, és igaz hogy törékenyet, de belpolitikai egyensúlyt teremtett. Ez ennek a kötetnek a hozadéka és kijelenthetjük ez nem kevés – mondta.

 

Kalmár Melinda Történelmi galaxisok vonzásában. Magyarország és a szovjetrendszer című kötetét Rainer M. János mutatta be, aki elsőként Kalmár Melinda eddigi történetírói munkásságát ismertette, majd áttért a könyv méltatására. Ez a mű mindenképpen nagyszerű teljesítmény. A szovjet típusú rendszer történetének szintetikus elméleti, történeti áttekintése, amely a hazai irodalomban egyedülálló, és véleményem szerint a rendszerváltás utáni magyar történetírás egyik legjelentősebb műve – mondta. A könyvet rendkívüli terjedelem és adatgazdagság, fantasztikus elméleti igényesség jellemzi. Rengeteg olvasata lehet a műnek, az előadó a sajátját ismertette, amelynek során a könyv elméleti és fogalmi kereteiről, a tárgyalás fő fonaláról, a legfontosabb megállapításokról valamint néhány problémáról és kérdőjelről beszélt.

             A könyv a szovjet típusú rendszert eklektikus, de nagyon koherens elméleti keretben szemléli. Felhasználja a totalitarizmus paradigmáját, revizionista abban az értelemben, hogy a rendszert dinamikusabbnak láttatja, mint azt utólag sokan gondolják. A modernizációs paradigmát civilizációssá tágítja. Alapvető szemléleti kerete a birodalomépítésre képes civilizációk versenye, amelyeket a könyv következetesen történelmi galaxisoknak nevez. Ilyen birodalmi erőközpont az észak-atlanti térség, Anglia, Németország, Oroszország, Kína. A történelmi galaxisok célja a rendszerautarchia elérése és fenntartása. A galaxis országokat, társadalmakat magához vonzó, hajlító rendszereknek tekinthetők, amelyek ezt a célt meg is akarják őrizni. Ezek az államok egyfajta centrumot képviselnek, melyek képesek integrációs vonzást gyakorolni hatókörükre. A magához hajlítás képességének megőrzése, a potenciálódás a könyv egyik kulcsfogalma. Ennek fő fonala az ideológia szervezőereje. A könyvben ennek vizsgálata szupermakroszinten (Szovjetunió), makroszinten (Magyarország) és mikro szinten (az előző kettő kölcsönhatásai részterületinek vizsgálata) folyik. Ami ezekbe se fért bele azt a másfélezer végjegyzetbe tette a szerző. Az ideológia vizsgálata kétszintű. Milyen az ideológia nyilvános élete, és hogyan készül az ideológia a különféle műhelyekben?

            A bevezetést követően a könyv tárgyalási logikája négy korszak: Lenin-Sztálin-, Hruscsov-, Brezsnyev- és Gorbacsov-korszak. Marx és Lenin nagy birodalmi potenciálok ideológusai, regionális felzárkóztatók. Lenin elképzelése a birodalom megóvása modern technikai szervezéssel, a keleti tömegtársadalomban. Sztálin meg tudta valósítani Lenin vízióját, fel tudta készíteni az országot a háborúra és új alrendszerekkel egészítette ki a szovjet galaxist. Miért kényszerült váltásra Sztálin halála után a birodalom? A nyugat-európai integrációs trendek, a tudományos-technológiai forradalom ötvenes évekbeli első jelei és a kelet-európai térség határhelyzete, integrálásának kihívásai miatt. Kalmár Melinda felveti a kérdést: Kelet-Európa nem esett-e túl a Szovjetunió akciórádiuszán? Hruscsov alatt megmaradt célként Nyugat-Európa semlegesítése és a további terjeszkedés. Innovatív változások történtek, elkezdődött a párt és az állami feladatok elkülönítése; technokratább az irányítás; a jóléti szocializmus céljának átvétele Nyugatról, a társadalmasítási tendenciák ebben az időszakban a birodalom irányításában; a végső háborús konfliktus elkerülendő voltának felismerése. Brezsnyev korszaka Hruscsov korszakának folytatása Hruscsov dinamizmusa, kalandorsága nélkül; központból instruált reformok. Ha a nemzeti változat átlépi a határokat, akkor közbelépésre kerül sor, adott esetben akár fegyverrel is (1968 prágai tavasz leverése). Egypárti keretek közt működő sajátos pluralizmus bontakozik ki, mint a szovjetrendszer átalakulásának legalábbis tendenciája. Itt Rainer M. János megint utalt a könyv fő mondanivalójára, miszerint a rendszer dinamikusabb, perspektivikusabb volt, mint azt a végpontból ábrázolni szokták. A befolyásszerző terjeszkedés Európában (Helsinki-folyamat, Nyugat-Európa semlegesítése) megmarad. Az utolsó nagy trend, elmozdulás a szovjetrendszer korporatív rendszerré fejlesztése felé. A Gorbacsov-korszak folytatása a korábbi időszaknak: társadalmasítás, nemzeti hajtóerők bevonása dezintegráció nélkül, társadalmi és gazdasági stabilitás, a kommunista párt vezető szerepének megőrzése. A gorbacsovi modellváltás az elnöki szocializmus bevezetésére irányult. Ennek két fő szorgalmazója a szociáldemokrata technokrata és a nemzeti protekcionista, korporatív elitcsoport volt. (Eddigre elkülönülő elitcsoportok alakultak ki a látszólag monolit vezető rétegen belül.) A nyolcvanas évek végén forgatókönyvszerűen indulnak a változások. Gorbacsov is semlegesíteni akarta Nyugat-Európát (közös Európai-ház ötlete). A nagy kérdés: hol csúsztak ki a kelet-európai átállítási kísérletek a gorbacsovi elit kezéből, ha a helyi elitek elfogadták a gorbacsovi tervet? A válasz: a be nem avatott társadalmak radikalizálódtak. A nemzetet meg lehet szólítani, de a nemzetnek is lehet mondanivalója a központból sugallt tervekre. Miért nem nyúlt Gorbacsov a korábbi eszközhöz, az erőszakhoz? Történelmi elkalkulálás történt. A szovjet elit és maga Gorbacsov azt hitte támaszkodhat a helyi elitekre, de az eliteket elbizonytalanították és félelemmel töltötték el a gorbacsovi reformok. A merev rendszerek kevéssé képesek a gyors alkalmazkodásra, mint a rugalmas rendszerek. És a Sztálin halálát követő több évtizedes szovjetunióbeli fellazítás nem tette elég rugalmassá a rendszert. De az is lehet, hogy túlment a határon, hogy merev rendszer maradjon.

            Végül néhány kérdőjel a mű margójára. Hihetetlenül gazdag és sokrétű mű. A szerző nem könnyítette meg az olvasó dolgát annyira amennyire megtehette volna. Nem ártott volna, ha a mű programját és a fogalomhasználatot a bevezető kifejti. A szuper makro és makroszint koherenciája példás, de a mikro szintű elemzések kidolgozottsága néha áldozatul esett a mű egészének. Mikro szint nélkül is az maradna a könyv ami.

            Zárszavában Rainer M. János elmondta: meggyőző az az érvelés, amely szerint a rendszer dinamikusabb és perspektivikusabb volt, mint azt sokan gondolták, de nincs-e túl nagy hangsúly a dinamikán és nem esik-e túl kevés szó az állandó elemekről? Ami változatlan, ami merev, és ami hogyha változatlanabb és merevebb maradna, akkor talán a szovjet galaktikus birodalmat ma is szovjet galaktikus birodalomnak hívnák. A könyv nem tankönyv, nem enciklopédia. Ez egy nagy történet, amelynek íve, dinamikája, belső arányai az egységes befogadást feltételezik, és amely remélhetőleg tudományos vitákat indukál. Az aktualitása pedig egészen döbbenetes és félelmetes, hiszen az orosz galaxis újra a hajlító erő igényével lép fel. Integrálni akar, és kizár más integrációs kényszereket.

 

Horváth Tamás