Madarak és mezőgazdaság

Nagyobb szabású rendezvény keretében mutatták be 2014. május 9-én az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központban a Terepi madárhatározó gazdálkodóknak című, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) együttműködésében megjelent kiadványt. A könyv bemutatása mellett a témához kapcsolódó előadások hangzottak el. A megjelenteket Halmos Gergő, az MME igazgatója köszöntötte. Bevezetőjében elmondta, hogy Nyugat-Európában már évtizedek óta megfigyelhető ijesztő tendencia a madarak eltűnése a mezőgazdasági területekről. Egyesületük célja a madarak és a természet védelme, tevékenységük során az Európai Unióval és az állammal való együttműködésen kívül rendkívül fontosnak tartják a gazdálkodókkal való együttműködést is. A mezőgazdasági használat szabályozása mellett fontos kérdés, hogy hogyan tegyék a gazdákat „madarásszá”. Ebben segít ez a kiadvány is.

A VM részéről Érdiné dr. Szekeres Rozália, a Természetmegőrzési Főosztály főosztályvezetője beszámolt arról, hogy 2013-ban felmérések készültek a fajok és az élőhelyek helyzetéről. A jelentések szomorú képet mutattak, a Nyugat-Európában már korábban kialakult helyzet immár hazánkra is jellemzővé vált: a fajok 60%-a, az élőhelyek 80%-a igen rossz helyzetben van. Minél több EU-s forrást lenne szükséges ezek védelmére irányítani, továbbá több energiát kell fordítani a monitorozásra. Végül ajánlotta ezt a rendkívül hasznos kiadványt az iskoláknak is, hogy a gyerekek megismerhessék a madarakat.

Három nagyobb lélegzetű, informatív előadást hallgathattunk meg ezek után. Elsőként Balczó Bertalan, a VM Nemzeti Parki és Tájvédelmi Főosztályának főosztályvezető-helyettese Mezőgazdasági élőhelyeink természetvédelmi kihívásai címmel arról beszélt, hogy miért rendkívüli jelentőségű a gazdálkodókkal való együttműködés erősítése természetvédelmi szempontból, milyen kihívások mutatkoznak a mezőgazdasági élőhelyeken a mezőgazdasághoz kötődő fajok tekintetében, mik a megfigyelhető trendek, milyen intézkedéseket hoztak eddig, milyeneket terveznek, és általában mik a jövőbeni célok. Ha megnézzük Magyarország természetvédelmi területeinek térképét, láthatjuk, hogy a Natura 2000 természetvédelmi oltalom alatt álló terület nagysága 2 millió hektár, a védett természeti területeké több mint 850 ezer hektár. Nagyon fontos, hogy ezen belül a földhasználat hogyan oszlik meg: 0,5 millió ha a szántó, 0,5 millió ha a gyep. Ez az arány az EU-s átlag kétszerese. Ezekhez a területekhez gazdag természeti kincs párosul. Ebből is látszik a gazdákkal való együttműködés fontossága, az hogy mennyire természetkímélő a gazdálkodás, hogy az élőhelyeket jelentősen befolyásolja a termesztett növénykultúra, a hozzá kapcsolódó agrotechnika, a használt kemikáliák, növényvédő szerek; befolyásolja a legeltetett állatsűrűség; az, hogy a kaszálási idő mennyire alkalmazkodik az ott élő madarak költési idejéhez stb. Megfigyelhető a gyepterületek csökkenése, szántó alá vonása, vagy felhagyása, ami összefügg a legeltetett állatállomány csökkenésével. Az is megállapítható, hogy a fő termesztett kultúráktól függ a madárfajok életvitele, a termesztett növények palettája pedig csökken (a növényfajok 75%-át már elvesztettük!), jelentősen csökken az apróvadállomány is. A legnagyobb veszélyt jelentő tendencia – ami már évek óta megfigyelhető – a mezőgazdasági területekhez kötődő madárfajok drasztikus állománycsökkenése. Harminc év alatt több mint 50%-os a csökkenés. Az Európai Unió különös figyelmet fordít az élővilág sokszínűsége csökkentésének megállítására, a 2010-ben megfogalmazott célok stratégiai tervekben realizálódhatnak. 2020-ra a KAP eszközeivel és forrásaival valósítják majd meg a környezetigazgatási célokat, szoros együttműködésre törekedve a gazdákkal. Elkerülhetetlen az együttműködés a nemzeti parkokkal is. Konkrét célkitűzések a természeti adottságokhoz igazodó földhasználat, a tájörökség megőrzése, a támogatási lehetőségek szélesítése a Natura 2000 területeken, valamint a terepi jelenlét.

Másodikként dr. Szép Tibornak, a Nyíregyházi Főiskola professzorának, egyetemi tanárnak az előadását hallgathattuk meg Múlt-jelen-jövő(?) – változások az agrártáj biológiai sokféleségében címmel. Egy kicsit más szemszögből, a biológus-ornitológus szemszögéből – aki már több évtizede foglalkozik madármonitoringgal –, számokkal alátámasztva kívánta bemutatni, hogy miért is fontos odafigyelni Magyarországon is a mezőgazdasági élőhelyekre. Elmondta, hogy a 80-as évektől kezdődően drámai folyamat volt megfigyelhető Nyugat-Európában, több mint 300 millió, az agrárélőhelyeken gyakori madár tűnt el. Olyan madarak állománya csökkent a felére, mint például a seregély, házi veréb, kenderike, réti pityer, fogoly. Konkrét madárfajokon keresztül mutatta be, hogyan is zajlott ez a folyamat. A mezei pacsirta állománya 2010-re Angliában harmadára, a házi verébé negyedére, a vadgerléé tizenhatodára csökkent a 80-as évek óta. Ennek a közös agrárpolitika bevezetése volt az oka, a konkrét intenzifikálási lépések: a tavaszi vetések helyett az őszi vetések, a parlagon hagyott területek csökkenése, a növekvő növényvédőszer-használat, a meliorációs beavatkozásokkal eltűntek a vizes élőhelyek, a silótakarmányok szerepének növekedése a széna használata helyett, a növekvő intenzitású gyepgazdálkodás, a természetközeli gyepek csökkenése és a főként energia- és faipari hasznosítású fajokkal történő erdősítés. Mindez oda vezetett, hogy csökkent a fészkelő és táplálkozási helyek száma és a táplálék mennyisége is. Ezek a negatív hatások természetesen nem csak a madarakat érintik, de a madarak a legintenzívebben kutatott, a közvélemény által legismertebb élőlénycsoport, emellett a legnagyobb önkéntes felmérő hálózat is a madarak megfigyelésére épült ki. 1997-ben Európa 25 országában indult a Pán-Európai Gyakori Madár Monitoring Program a biodiverzitás monitorozására. A munka alapja az állomány alakulásának monitorozása. A madarakat besorolták az agrár- és erdei élőhelyekhez kötődés alapján, és biodiverzitás-indikátorokat alakítottak ki a méréshez. Megállapították, hogy míg az erdei élőhelyeken nincs változás az állományban, addig az agrárélőhelyeken 60%-os a csökkenés.

Magyarországon az EU-hoz való csatlakozás után következett be változás a hazai élőhelyekben. Az ország területének 70%-a agrárterület, a monitorozás óriási kihívást jelent, nagy területről kell adatgyűjtést végezni, sok önkéntesre van szükség. 1999-ben indult a Mindennapi Madaraink Monitoringja Program, amelyben több mint 1000 regisztrált önkéntes felmérő vesz részt. A felmérést pontos módszer szerint végzik. Az élőhelyeken számos más élőlénycsoportot is megfigyelnek. A programnak köszönhetően egyedülálló adatbázis jött létre 12 millió rekorddal, ez Kelet-Közép-Európa első és legnagyobb adekvát adatbázisa. (Kelet-Közép-Európára a 90-es évek végéig semmilyen adat nem állt rendelkezésre az élőhelyekre vonatkozóan.) A felmérések kimutatták, hogy az EU-hoz való csatlakozáskor Magyarország nem csak a madarak, de a hazai agrárélőhelyek számos más élőlénycsoportja tekintetében is a leggazdagabb volt Európában. 2005 óta figyelhető meg a csökkenés (fürj, füstifecske, búbos pacsirta, molnárfecske, cigánycsuk, tövisszúró gébics, kis őzgébics stb. állománycsökkenése). Szerencsére vannak olyan madarak, amelyek száma stabil: egerészölyv, ökörszem, barázdabillegető, sárgarigó, fülemüle, sőt a meggyvágó, nagy fakopáncs, feketerigó, házi rozsdafarkú, szarka, zöldike, széncinege, barátposzáta állománya nő. A Magyarországon leggyakoribb 110 madárfaj állományát vizsgálva megállapítható összességében, hogy a mezőgazdasági élőhelyekhez kötődő 32 faj zöménél – 15-nél – csökkenés tapasztalható, 11 állapota stabil, 6-nál van növekedés. Az erdei és vegyes élőhelyhez kötődő madárfajoknál egészen más tendencia figyelhető meg: az erdei fajoknál növekedés, a vegyes kötődésűeknél stagnálás. Nem csak az élőhely, de a vonulási szokások is befolyásolják a madárállományt. Ezt vizsgálva megállapítható, hogy a hosszú távon vonuló, Afrika délebbi területein telelő madarak állománya csökken jelentősen, míg a Földközi-tenger térségében telelőké inkább nő (ez a klímaváltozással is magyarázható). Összességében megállapítható, hogy a hosszú távon vonuló madarak és az agrárélőhelyekhez kötődő madarak vannak a legnagyobb veszélyben. Vizsgálattal azt is kimutatták azonban, hogy ott, ahol van agrár-környezetvédelmi támogatás, ott lehet kompenzálni a kedvezőtlen változásokat, kisebb mértékű a biodiverzitás csökkenése.

Végül Tóth Pétert, a Fenntartható természetvédelem magyarországi Natura 2000 területeken projekt vezetőjét hallgathattuk meg, aki bemutatta a Terepi madárhatározó gazdálkodóknak című kiadványt. Elmondta, hogy a könyv a VM és az MME szellemi és anyagi együttműködésében jött létre, az általa vezetett projekt keretén belül, svájci hozzájárulással. A projekt 2012-ben indult a Svájci-Magyar Együttműködési Program támogatásával, az MME vezetésével és a SZIE, valamint az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának részvételével. Célja a hazai Natura 2000 területek állapotának alaposabb megismerése és természeti értékeinek megőrzése, a területek kedvező természetvédelmi helyzetének hosszú távú megőrzése. A program megvalósításának tervezett összköltsége 560 millió forint, és 2016 áprilisáig tart. A projekt során módszertani fejlesztést végeznek egyes adathiányos növény- és állatfajok, élőhelyek, ökológiai faktorok esetében, tesztelik ezeket a módszereket, korszerű biotikai felméréseket végeznek, és megbízható adatokat szolgáltatnak hal-, kétéltű és hüllő-, madár-, denevér- és ragadozó emlősfajok, valamint néhány növényfaj állapotáról (a legtöbb a madárfaj). Emellett több témában végeznek kutatásokat (pl. 19 féle Natura 2000 és egyéb kiemelt jelentőségű erdei és vizes élőhelyek időbeni változásainak elemzése). A projekt támogatásával megvalósult és most bemutatott terepi madárhatározó szerzői: Králl Attila, Lóránt Miklós, Marticsek József, Nagy Dénes. A madárfestményeket Kókay Szabolcs és Zsoldos Márton készítette. A kiadvány a mezőgazdasági élőhelyek jellemző madarait tárgyalja, elsősorban azokat a fajokat, amelyek megőrzése nagyban függ a gazdálkodás mikéntjétől. A nagyon ügyes, kisméretű könyv madárábrázolásokkal, fényképekkel illusztrált (esetenként fiókákat, fészkeket, tojásokat is bemutató), rövid leírást ad a madár főbb jellemzőiről, előfordulásáról, költési szokásairól, táplálékáról, továbbá tanácsot ad a gazdálkodónak, hogy mit tehet a fészkelőhelyek védelme, a táplálékforrás biztosítása, az élőhelyfejlesztés érdekében. A kiadvány 6000 példányban készült, mindennapos gyakorlatban használható és gazdálkodási tanácsokkal szolgáló kiadványnak szánták, célja a gazdálkodók környezettudatosságának javítása. A rendezvény résztvevői is kaptak ajándékba egy-egy példányt a kiadványból, az OMgK állományában is megtalálható.

A rendezvény eszmecserével zárult, a hallgatóság megosztotta saját tapasztalatait és kérdéseket is intézett az előadókhoz.

Pálfai Katalin