Agrárkönyvtári Hírvilág, 2014. XXI. évfolyam 3. szám                   

Nálunk történt – Kiállításmegnyitó

 

Az élet : sokszínű látomás

Gondi Magdi és Bene Csilla

 

 

A lét misztériumát két különböző szemszögből, különböző módon közelítő művész kiállítása volt látogatható szeptemberben az OMgK-ban. Érdemes mindkettőt megnézni! – így invitált a Facebook-on a VárMező Galéria.

 

 

Én, az egykori dolgozó – aki hét éven át számoltam be e lap hasábjain (pixelein) a kiállításokról – arra jártam, és felfokozott állapotban ígéretet tettem, újra megírom benyomásaimat az aktuális tárlatról. Íme:

Vannak emberek, akiket úgy jellemezhetünk spirituálisak. Közös jellemzőjük egyfajta nagyfokú nyitottság szent könyvek, ősi tanítások iránt. Talán Hamvas Bélát olvasnak, talán többet tudnak az asztrológiáról az egyszeri újságolvasónál, vagy volt a kezükben tarot-kártya, nehéz pontosan definiálni ezt az embercsoportot. Nagyon sokfélék, sohasem ateisták, vagy legalábbis hosszasan fejtegetik, hogyan is van az a Nincsen-Isten…

 

 

Van egy másik csoport, azok a keresztények, akik szerint az Atya nem nézi jó szemmel fentiek keresését, mágikus praktikáit, hisz megmondta: Ne forduljatok halottlátókhoz, ne keressétek fel a jósokat, mert beszennyezitek magatokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek (Lev. 19,3). Mondván, ezek az emberek irányítani próbálják a Láthatatlant, aki viszont engedelmességet, imádatot kíván.

 

 

A harmadik csoport az egész vitát a Túlvilágról közönyösen figyeli, mint azok önámító ködharcát, akik nem tudnak belenyugodni, hogy a halál a vaksötét, a koromsötét, férgek várnak vagy a krematórium. A tudomány hívei… (Érezzük az oximoront[1]?)

A két alkotó közti különbség is viszonylag könnyen leírható. Csilla könnyebben befogadható, sokakat elérő, amerikai típusú festő, míg Magdi kevesebbeket elérő, nehezebben feldolgozható képek alkotója. És ahogy jól megfér egymás mellett Spielberg és Tarkovszkij életműve, úgy egészítik ki ők egymást, és varázsoltak át minket kéz a kézben, kép a képben a nyárból az őszbe 2014 szeptemberében.

 

 

Bene Csilla Az élet sokszínűsége című kiállítását Gyurkovics Zsuzsa Jászai Mari-díjas színművésznő nyitotta meg Hunyadi László és Varga István közreműködésével.

 

Kabai Gábor Buda


 

[1] Az oximoron (jelentése elmés-ostoba) retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros gondolati egységbe. Általában jelzős szerkezetben jelenik meg, mint ellentét a jelző és a jelzett szó között, de gyakorta ellentétes fogalmak összekapcsolásaként is. Köznyelvi példák: élő halott, rettentő jó, halk sikoly, békehaderő, objektív vélemény stb. Irodalmi példák:

 

"Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak"

(Pilinszky János: Téli ég alatt)

 

"…hogy szeretlek, te édes mostoha!"

(József Attila: Óda);

 

"Ki játszott rajtam néhány dallamot,

Ábrándjait a boldog szenvedésnek…"

(Juhász Gyula: Egy hangszer voltam…)