Főiskolai könyvtárak és újra virágzó rododendron

Ebben az évben az OMgK és az MKE Mezőgazdasági Szervezete együtt szervezett tanulmányutat október 27-én. A könyvtárszakmai program a Kecskeméti Főiskola könyvtárainak megismerése, az agrárszakmai program pedig a Tiszakürti Arborétum meglátogatása volt.

            A Dél-alföldi régió legnagyobb főiskolája három részre van tagolva, de pontosabb, ha úgy fogalmazunk, hogy 2000. január 1-jén három főiskola integrációjával jött létre ez a felsőfokú oktatási intézmény. Mindhárom helyszínen működik könyvtár, a Könyvtár és Információs Központ a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai Karon található. Mi is itt kezdtük az ismerkedést Németh Zsuzsanna igazgató kalauzolásával. A 2009-ben felújított könyvtárak állománya összesen mintegy 143 ezer dokumentum, ennek 70%-a szabadpolcon várja a hallgatókat. Az éves gyarapításra 15 millió Ft jut, és 81 számítógép áll az olvasók rendelkezésére, de wifi segítségével bárhonnan lehet csatlakozni az internethez és az intranethez is, ahol hozzáférhetők a külföldi adatbázisok és az elektronikus folyóiratok is.

A statisztika szerint 8500 beiratkozott olvasója van a három könyvtárnak, ennek zömét természetesen a hallgatók és oktatóik teszik ki, a könyvtárhasználatok száma pedig százezer. Pályázati forrásból sikerült szert tenni az Aleph integrált könyvtári rendszerre, sőt további Ex Libris termékek is csatlakoznak hozzá: a MetaLib, az ARC és az ADAM.

A MOKKÁ-ban (Magyar Országos Közös Katalógus) már hatvanötezer tételük kereshető. 2013 óta az MTMT-be (Magyar Tudományos Művek Tára) is töltenek fel adatokat. A könyvtár tart használói tanfolyamokat, olvasásnépszerűsítő programokat óvodástól főiskolás korig, író-olvasó találkozókat és egyéb rendezvényeket.

A Kertészeti Karon, illetve annak szakkönyvtárában folytattuk a tájékozódást. 1872-ig kell visszanyúlnunk a történelemben, ekkortól lehetett a Gazdasági Népiskolán kertészetet tanulni. Később Kertészeti Technikum, majd 1960-tól felsőfokú 2 éves képzés keretében folyt a tanítás, 1970-től a Kertészeti Egyetem Karaként működött, míg aztán 2000-ben létrejött a Kecskeméti Főiskola. A karon dísznövény-, gyümölcs- és zöldségtermesztési tanulmányokat lehet folytatni. A főiskolának van tangazdasága, feldolgozó üzeme, talaj- és növényvizsgáló laboratóriuma, és egyben a területi szaktanácsadási központ szerepét is betölti. Szoros kapcsolatban állnak az MTA Regionális Kutatóközpontjával. Alap- és mesterfokú képzés is folyik a karon.

Németh Zsuzsannának ezúton is köszönjük a kedves és értő kalauzolást, további sikereket kívánunk mind neki magának, mind a főiskola könyvtárainak.

Gyalogosan indultunk útnak ezután, mert a fejünkbe vettük, hogy megismerjük a szép Kecskemétet, vagy legalábbis a belvárosát. Úgy is mondhatnánk, hogy elindultunk a szecesszió nyomában, de lesznek kitérőink is. Sétánkat mindjárt ilyen „kitérővel”, az egykori zsinagógánál kezdtük, amely persze mór stílusú, és már négy évtizede a Tudomány és Technika Házaként szolgálja a közt. Ha viszont itt körbefordulunk, a téren három szép szecessziós épületet is látunk, a Mende Valér tervezte Luther-palotát, az ugyancsak Mende-féle Református Újkollégiumot és a tündéri Cifrapalotát, amelynek – ahogy a dal is mondja – zöld az ablaka. A Márkus Géza keze nyomát dicsérő épület mázas homlokzatdíszeit és tetőcserepeit a Zsolnay porcelángyár készítette. Az épület ma múzeumként működik, így belső tereit is könnyedén megcsodálhatjuk – legalábbis ha nem hétfőn járunk arra.

            A református templom mellett elhaladva beléptünk a Kodály Zoltán Intézethez – amely egykor ferences kolostor volt – és megemlékeztünk a világhírű zenepedagógusról és zeneszerzőről. A Szent Miklós-templom, más néven Barátok temploma vagy Ferences templom, Kecskemét legrégebben álló épülete következett a látnivalók sorában, és ezzel már a Kossuth téren voltunk, amelynek közepén a politikus éppen hadba szólítja az ország népét.

            A Kossuth-szoborral szemben áll a szecesszió másik gyöngyszeme, a millenniumra (1896) huszonhét hónap alatt elkészült, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervezte Városháza. Az épület alapszerkezete még a reneszánsz korai stíluskorszakának formavilágát mutatja, a homlokzat díszítése viszont a magyar népművészet motívumkincsét felhasználó falburkoló kerámia. Lechner Ödön erről így nyilatkozott 1906-ban a Művészet című folyóiratban: Magyar formanyelv nem volt, hanem lesz. Mert kell lennie. Ez a meggyőződés vezet életpályámon, amelynek egyetlen célja: utat vágni a magyar formanyelv megalakítása felé.

Az épület ormán a honalapító Árpád fejedelem szobra áll. A korabeli kecskemétiek eleinte idegenkedtek az új városházától, a pánczélos vitézt pedig Árpádkának nevezték el. A homlokzat közepén harangjáték működik napközben minden egész órakor.

Sikerült megnéznünk a Városháza Dísztermét is, ahol Székely Bertalan freskói láthatók, a Vérszerződés és I. Ferenc József megkoronázása. Hármas csoportokban portrékat is látunk, Széchenyi Istvánt, Kossuth Lajost, Deák Ferencet; Nagy Lajost, Hunyadi Jánost, Hunyadi Mátyást; II. Rákóczi Ferencet, Bethlen Gábort, Zrínyi Miklóst és Könyves Kálmánt, Szent Lászlót, Szent Istvánt. Az ülésterem ékessége a 12 mázsa súlyú csillár, amelyen 62 izzó szórja fényét.

A tér másik sarkában áll az Öregtemplom vagy Nagytemplom, hivatalos nevén Urunk mennybemenetele társszékesegyház, klasszicizáló késő barokk (copf) stílusú épülete, amely 1774-1799 között Osvald Gáspár piarista szerzetes tervei szerint épült. Aki erre jár, feltétlenül nézze meg a bal oldali második mellékoltárt, Szűz Mária képzeletbeli kecskeméti látogatását ábrázolja a bájos Barackvirágos Mária oltárkép.

Ezután kisétáltunk a Ferdinand Fellner és Hermann Helmer tervezte eklektikus Katona József Színházhoz, amely szintén a millenniumra készült el. Ha már szó esett a híres színházépítő bécsi Fellner és Helmer irodáról, említsük meg, hogy a bécsi öt mellett a monarchia területén számtalan városban (pl. Karlovy Vary, Prága, Salzburg, Pozsony, Zágráb, Kolozsvár, Liberec stb.) terveztek színházakat. Budapesten a Vígszínház, az Operettszínház és a lebontott Blaha Lujza téri Nemzeti Színház, valamint a Szegedi Nemzeti Színház tervei kerültek ki az irodájukból.

A színház előtt az 1739-40-es pestisjárvány emlékére állított barokk Szentháromság oszlop áll pestis- és más szentekkel. Ha már az építészet felé tettünk egy kis kitérőt, kalandozzunk el a pestisszentek irányába is, és tudjuk meg, kik a legismertebbek a magyar területeken: Szt. Antal, Szt. Rókus, Szt. Sebestyén, Szt. Kozma és Damján, Szt. Rozália és Xavéri Szt. Ferenc. A segítő szentek közül sok oszlopon áll még Szt. Flórián és Nepomuki Szt. János szobra is.

A kitérők után visszaszálltunk a buszra, és orrát Tiszakürt irányába állítottuk. A Tisza előtag a folyó menti településre utal, a Kürt utótag a honfoglaló Kürt törzsbeliek települése volt. Első írásos említése II. András király adománylevelében szerepel, 1075-ben.  A Tige (ejtsd Tizs) család volt az, aki először Tiszakürtön egy kisebb vadászkastélyt épített, majd ide is települt. Gróf Tige Lajosnak egyetlen lánya született, akit a szarvasi Bolza Péter vett feleségül. Ők ugyan Pozsonyban éltek, de a tiszakürti birtokon udvarházat kezdtek építeni a régi vadászkastély helyén.

Az Erdélyből jött Tompa Mihály kapta a feladatot, hogy szép kertet alakítson ki. Az volt a kívánalom, hogy a főúri létet kiszolgáló kerti létesítmények alakuljanak, és másodsorban az eredeti őshonos növények mellett külhoni növények is kerüljenek a kertbe. Ez mind nagyon fontos volt akkoriban az igényesebb főurak körében, mert az egymás közötti kapcsolattartás, egymás vendégül látása alkalmával a kert volt a társadalmi megítélés egyik eleme. Mindemellett a mindennapi életben is jelentős szerepet töltött be a hűs lombú kert, hiszen itt családi eseményekre, rendszeres napi tevékenységre – sportolásra, pihenésre – került sor. Kellettek a lovaglásra alkalmas utak, a teniszpálya, a pergolák, az imahelyek, a konyhát kiszolgáló zöldséges- és gyümölcsöskertek is.

    A kb. 130 év alatt telepítettek platánokat, hársakat, amerikai tölgyeket, fenyőfajokat, valamint az ország és Európa különféle vidékeiről származó növényeket is.

A II. világháborút és az azt követő éveket a park eléggé megsínylette, de 1961-ben szerencsére született egy döntés, amely szerint bekerítették és alkalmazottakat vettek fel. A felállított brigád 1962 januárjában kezdte meg a munkát, és a tavasz beköszöntével otthonról hozott szerszámokkal elkezdődhetett a rekonstrukció. A döntés adott volt: grófi parkból arborétumot kell létrehozni.

 Vezetővel jártuk végig az arborétumot, aki felhívta a figyelmünket a különböző érdekes és szép növényekre, fákra, bokrokra, növénytársulásokra. Először is az újra virágzó rododendronokat látogattuk meg, amelyek persze ilyenkor nem olyan dúsan virágoznak, mint tavasszal, de nagyon kedves üde színfolt a patak partján. Láttunk japán juhart, babérmeggyet, feketefenyőt, galagonyát, gyönyörű platánokat; van köztük egy hatalmas hármas platán is. A mocsárciprusok és tölgyek hatalmas példányai egyszerűen lenyűgözőek. Mamutfenyőből van hegyi vagy óriás és szecsuáni is – nem is hasonlítanak egymásra. A Földön élő fafajok közül a legrégebbi szintén egy fenyőféle, páfrányfenyő, a Ginkgo biloba. Az arborétum területén itt is, ott is megjelenik egy-egy szép faragott szobor, ezek az 1974-82 közötti fafaragó táborok ajándékai. Elsétáltunk a kilátóhoz is, de a 86 lépcső megmászása után nem látni sem a Tiszát sem a kastélyt, viszont fentről más képet mutat az arborétum, mint a talaj szintjéről.

Egy ilyen szép naphoz kellemes befejezés dukál, és persze ez sem maradt el. A Tálas Családi Borászat borkóstolóján vettünk részt, ahol egyúttal a szőlőművelési és a borkészítési praktikák és titkok tárháza is feltárult előttünk. Remélem, mindnyájan jól éreztük magunkat ezen a kellemes verőfényes, napsütéses hétfőn.

Benczekovits Beatrix