Kiállításmegnyitó egy könyvtáros szemszögéből*

Előre kell bocsátanom, könyvtár szakot végeztem, nem művészettörténetet, és ha már könyvtárban, az Országos Mezőgazdasági Könyvtárban vagyunk, könyvtárazzunk egy kicsit! A beérkező könyveket először is leltárba vesszük, kezdjük hát a leltárral!

Dr. Vereczkeyné Donáth Györgyi óbudai festőművész 2010 óta állít ki. Eddig két önálló kiállításán köszönthettem házigazdaként a vendégeket: 2010 májusában a Küldetés, és 2013 szeptemberében a Panta Rhei címűn. Most pedig az a megtiszteltetés ért, hogy ezt a harmadikat, az Áramlat – Flow címűt én nyithatom meg. Köszönöm szépen. Kilenc csoportos kiállításon örülhettünk eddig itt Györgyi képeinek: 2011 áprilisában és 2012 márciusában a Somodi László Képzőművészeti Stúdióval, 2013 februárjában és 2014 áprilisában a Mester és tanítványai kiállításon (a Mester itt Szkotniczky Pétert jelenti), 2013 februárjában, 2014 márciusában és 2015 márciusában a Pomázi Bauhaus Festőiskolával, akik tulajdonképpen azonosak a Somodi László Képzőművészeti Stúdióval, hiszen nevet változtattak. Láthattuk még képeit 2014-ben januárban a VárMező Galéria névadó, meghívásos nyitó tárlatán, illetve júliusban a Jó vetés, jó aratás, meghívásos kiállításon.

Most pedig leltározzuk végig Györgyi díjait: 2012. augusztus, Zsámbék, I. díj, 2012. november, Újbuda, I. díj, 2014. március, Mozdulj Közhasznú Alapítvány, Nívódíj. Képeit beválogatták rangos kiállításokra: a vonyarcvashegyi Vo-Va Mini Art Balaton Szalonra, Egerbe, az Akvarell Triennáléra, Hatvanba, a Hatvani Galériába.

Szűkebb pátriájában, Óbudán legalább 10 alkalommal, Pestszentlőrincen, a Zila Kávéházban, az Újpesti Galériában, a Budapesti Városvédő Egyesületnél, Csepelen, Budakalászon, Budaörsön, a kőbányai Csősztoronyban, a Balaton északi partján, több helyen is, Vonyarcvashegy mellett Balatonfűzfőn, Almádiban állított ki, és még egyházi intézményekben is: evangélikusoknál, baptistáknál, unitáriusoknál.

Azt hiszem elérkezett az idő, hogy feldolgozzuk a könyvet, azaz beszéljünk magáról a művésznőről is. Bár gyermekkorától szeretett rajzolni, festeni, a család a másik kedvenc, a kémia felé, a „rendes szakma” irányába terelgette. Vegyészmérnök lett, és analitikusként, majd pedig laboratórium-vezetőként dolgozott a gyógyszeriparban. 2007-ben azonban egy betegség lombikba zárta a vegyész karriert. Györgyinek újjá kellett szerveznie az életét, és itt volt a jó alkalom visszatérni a gyökerekhez. Nem véletlen, hogy azt mondják: azért jönnek a betegségek, hogy újraértékeljük és újraértelmezzük az életünket.

Előkerült tehát a festőkészlet. Györgyi olaj- és vízfestékkel, ceruzával és szénnel kezdett dolgozni. Sok mesternél megfordult, de a sort illik Trudi nénivel, dr. Maksay Lászlónéval, az általános iskolai rajztanárral kezdeni, aki jó szemmel meglátta a kicsi lány tehetségét. A felnőtt kori tanárok időrendben: Gál Tamás, H. Varga Ágnes, Sipos Endre, Szkotniczky Péter, Bakonyi Mihály, Kiss János, Kádár Tibor, Nagy Gábor, Incze Mózes, Székács Zoltán, Kovács Péter Balázs, Madarassy András.

Hogy az olvasók könnyen megtalálják a keresett irodalmat, jó tárgyszavakat kell alkotni a feldolgozáskor. No, itt egy kicsit bajban vagyok, mert Györgyi művészetéhez bizony sok tárgyszóra lesz szükség. Persze ez egyáltalán nem baj, jó, ha egy művész sokoldalú; készít figuratív és nonfiguratív képeket, vannak tájképei, csendéletei, portréi. Némelyik finom, visszafogott (Szolnoki ébredés, Fények és Színek), másokon meg szinte tobzódnak a színek (Áramlat, Védő ölelés). Vagy nézzék az Örvényt! A víz perceken belül elönti a termet. Említettem már, nem vagyok művészettörténész, nem szeretnék úgy csinálni, mintha értenék hozzá, ezért csak annyit mondok: szeretem Györgyi képeit. Kifejezetten beleszerettem a Víz alatti világba, a Búvóhelytől pedig, mióta megláttam, nem tudok szabadulni – persze, nem is akarok!... Szeretnék belépni a képbe, hallgatni a halak csobbanását, a tücskök ciripelését, egy kis finom madárdalt…

            Többször tapasztaltam már, hogy ha valakinek a művészeti ágak valamelyikében tehetsége van, bízvást fordulhat egy másikhoz is, abban sem lesz rossz. Györgyivel is ez a helyzet. Befejezésképpen álljon itt a Rendhagyó Önéletrajz, alcíme:

Rímekbe szedtem életem

Kicsiny gyermekkoromban

két pályáról álmodoztam.

S a sors akarata, hogy úgy legyen

vegyészmérnökként tevékenykedtem.

De miután e pályán sok sikert már elértem,

Új cél felé vezérelt kalandos életem!

Egy betegség s a régi pálya a múlté

Most válhatok talán festőművésszé!

Ez az álom most válik valóra,

S a sikerért tanulok

MESTEREKTŐL

újra!

Végül a könyvtárosnak nincs más dolga, mint a precízen feldolgozott könyvet polcra tenni. Kívánom Vereczkeyné Donáth Györgyinek, hogy az ő „könyvét” nagyon sokan lapozgassák, élvezzék, szeressék. Ehhez pedig további sikerekben és egészségben gazdag alkotóéveket kívánok szeretettel!

Benczekovits Beatrix

*Elhangzott 2014. április 2-án dr. Vereczkeyné Donáth Györgyi festőművész Áramlat – Flow című kiállításának megnyitóján. Közreműködött Hegedűs Valér zongoraművész.