Fókuszban a baglyok

Korábbi ígéretének tett eleget Duhay Gábor, amikor 2015. március 19-én Éjjeli vadászok – a baglyok címmel tartott előadást az OMgK Ujhelyi Termében. A baglyok a könyvtárosok számára különösen kedves madarak, hiszen a bagoly könyvtári szimbólum is egyben – mondta köszöntőjében Lükőné Örsi Gabriella, az OMgK főigazgatója.

Duhay Gábor 20 éven át dolgozott a környezetvédelmi minisztériumban, a természet- és környezetvédelem elkötelezett híve. Gyermekkora óta hobbija a madarászat, a solymászat. A Bechtold István Alapítvány elnöke több ízben tartott már előadást könyvtárunkban, amelyeknek mindig nagyon örülünk, mert tudjuk, hogy érdekes és élvezetes előadásban lesz részünk. Ezúttal tehát a baglyokat mutatta be hallgatóságának, amelyek – bár az előadás címében úgy szerepelnek, mint éjjeli vadászok – valójában nem mindig éjjel vadásznak, mint azt az előadás során megtudtuk.

Duhay Gábor elsősorban az európai (hazai) bagolyfajokkal foglalkozott, amelyek mind védettséget élveznek. Először is összefoglalta, hogy milyen madár is a bagoly. Általában éjszaka vadászik, ezért szeme alkalmazkodott a sötétséghez, a szeme körül jellegzetes sugaras tollkoszorú figyelhető meg, néha „fülszerű” tollai annak, fejét majdnem teljesen körbe tudja forgatni, csüdje tollas, „vetélő” ujjai vannak (lábujjai közül az egyik előre és hátrafelé is hajlítható). Legtöbbször kisemlősöket, egeret, pockot eszik, azt egyben nyeli le, az emészthetetlen táplálékot „kiköpetezi”, tollazata puha, laza, szárnytollainak vége is puha, így alkalmazkodott a nesztelen repüléshez. A bagoly csontváza emlékeztet a baromfiéra, nincs begye, szemürege nagy, hiszen a sötétségben való látáshoz alkalmazkodott szeme is nagy, koponyája is nagy, csőrének vége pedig, a többi ragadozó madárhoz hasonlóan, lefelé görbül. Mellcsontja nem erős, mert nem gyors, támadó repüléssel, lecsapással vadászik. Jellemző a bagolyra, hogy nyaka és lábai hosszúak, egészen össze tudja húzni magát, de ki is tudja „nyújtani”, hogy messzebbre lásson. Látását segíti, hogy két, előrenéző szemének látómezeje között nagy az átfedés.  A bagolynak a hallása is nagyon jó. Méretüket tekintve a bagolyfajok nagyon eltérőek. Az uhu a fejétől a farka végéig kb. 70, míg a törpekuvik mindössze kb.16 cm hosszú. Mindig a tojó a nagyobb.

Ezután áttért az egyes európai (hazai) bagolyfajok ismertetésére, ezek a következők: uhu, erdei fülesbagoly, réti fülesbagoly, füleskuvik, gatyáskuvik, kuvik, törpekuvik, macskabagoly, gyöngybagoly, uráli bagoly, szakállas bagoly, karvalybagoly, hóbagoly.

A legnagyobb testű bagoly az uhu, amely 65-70 cm hosszú, súlya 3-4 kg. Nevét jellegzetes hangjáról kapta. Az uhu „fülesbagoly”. Sziklaüregben, földön vagy gallyfészekben fészkel, Magyarországon is. Sokszor sasok, egerészölyvek és más ragadozók elhagyott fészkeibe költözik. Pocoktól a nyúlig képes zsákmányolni. Éjszaka akár alvó madarakat – még egerészölyveket és más ragadozó madarakat – is lekaphat az ágról.

Az uhunál jóval kisebb, de rá nagyon emlékeztető a nálunk is gyakori erdei fülesbagoly. Hossza kb. 35 cm. Jellemző rá, hogy nem csak éjszaka, de már naplemente körül vadászik. Általában gallyfészekben, odúban fészkel.

Ezután következett a réti fülesbagoly, amely – mint a neve is mutatja – réten fordul elő. Bár neve fülesbagoly, a „fül” mégsem igazán jellemző rá, inkább jelzésértékű. Közepes testű, kb. 37 cm hosszú madár. Fű, sás között fészkel.

A kuvikfélék családjába tartozik a füleskuvik, amely kis testű madár, hossza kb. 19 cm. Hazánkban nem túl gyakori, általában települések környékén, gyümölcsösökben fordul elő. Faodúban, néha gallyfészekben költ.

Egy másik kistestű kuvikféle a gatyáskuvik, amely nevét a csüdjét, ujjait borító hosszú, sűrű tollazatról kapta. Ennek a kb. 25 cm-es kis madárnak a többi kuviktól eltérően jellegzetesen nagy, kerek feje van. Hazánkban csak ritkán fordul elő, a hegyvidéki fenyveseket kedveli.

Az „igazi” kuvik nálunk is gyakori, kis testű (kb. 21 cm), nappal is gyakran látható madár. Faodvakban, épületeken, sziklán fészkel. Bár a pocok a kedvence, de különféle rovarokat is szívesen fogyaszt.

A legkisebb bagoly a törpekuvik, amelynek hossza mindössze kb. 16 cm. Jellemző rá, hogy nappal is vadászik, főként madarakra. Ősfenyvesekben, magas hegyekben lakik, így Magyarországon nincs igazán élőhelye, előfordulása csak véletlenszerű. Általában faodúban, harkályodúban költ.

A legkedvesebb az ember számára a nagyon barátságos macskabagoly, amelyet barna szeme még barátságosabbá tesz. Ez egy középtestű, kb. 37 cm hosszú bagoly. Előfordulása hazánkban – erdőkben, parkokban, ligetekben – gyakori. Odvas fákban, varjúfészkekben költ. Településeken is elő szokott fordulni.  Kedvenc tápláléka az apró rágcsáló.

A gyöngybagoly szintén közepes testű, kb. 34 cm hosszú bagolyféle. Jellegzetessége fehér arca. Hazánkban gyakran előfordul, épületekben, templomtornyokban fészkel. Könnyen felismerhető kellemetlen, élesen rikácsoló visító hangjáról. Nappal is vadászik. Azt mondják rá, hogy „szellemszerűen” vadászik, vagyis teljes csöndben.

Az uráli bagoly az uhuhoz hasonlóan nagy testű, annál kicsit kisebb madár, hossza kb. 60 cm, súlya 2 kg körüli. Külsejét tekintve kicsit hasonlít a macskabagolyra. Hazánkban ritkán fordul elő, főleg a Zempléni hegységben. Az egybefüggően nagy erdőségeket kedveli. Gallyfészekben fészkel. Támadékony madár, ami azt jelenti, hogy ha valaki fészkelési vagy fiókanevelési időben a közelébe merészkedik, azt megtámadja.

Méretében az uráli bagolyhoz hasonlóan nagytestű a szakállas bagoly. Észak-Európa fenyveseiben, gallyfészkekben költ. Magyarországi előfordulása nem ismert. Fiókái védelmében agresszívvé válhat.

A karvalybagoly középtestű, kb. 40 cm hosszú. Nevét onnan kapta, hogy mintázata emlékeztet a karvalyéra. Hazánkban csak ritkán, télen jelenik meg. Faüregekben, gallyfészkekben fészkel. Jellemző rá, hogy nappal vadászik.

A Harry Potter-filmek által népszerűvé tett, kedvenccé lett bagoly a hóbagoly. Ennek a nagy testű, kb. 60 cm hosszú bagolynak a hazája az északi sarkkörön túl van. Hazánkban nagyon ritkán, télen fordulhat elő. Megjelenése azonban annyira ritka, hogy szenzációszámba megy. Jellemző rá, hogy nappal is vadászik, és akár a sarki nyulat, hófajdot, lemminget is megfogja. A földön fészkel. Fiókái barnás színűek, míg a kifejlett madár majdnem teljesen fehér, sötét foltokkal.

A baglyok nagyon népszerű madarak, egész kultusz alakult ki körülöttük – mondta Duhay Gábor. Mutatott képet baglyot ábrázoló, őket mintázó tárgyakról: sapka, függő, gyertya, bélyegsorozat stb. Madárbemutatókkal, röptetésekkel teszik őket még népszerűbbé.

Beszélt még a baglyokat fenyegető veszélyekről is. Mivel alacsonyan repülnek, ha országút fölött szállnak át, könnyen elüthetik őket. Minden nagy és közép testű madárra, így a bagolyra is veszélyt jelentenek az elektromos vezetékek, gyakoriak az áramütések. Komoly veszélyt jelent a mérgezés, amit főleg a késleltetett hatású méreggel mérgezett rágcsálók elfogyasztása okoz. Veszélyt jelent a fészkelő helyek megszűnése, az odvas fákban gazdag őserdők ritkulásával. Ennek a problémának a megoldására szoktak a madarászok műfészkeket kirakni, amit a madarak szeretnek és el is foglalnak.

Ismét érdekes, tartalmas előadást hallhattunk Duhay Gábortól, gazdagon illusztrálva képekkel az egyes bagolyfajokról – különösen nagy sikert aratott egy, a földön mókásan szaladó kis kuvik képe –, színesítve az életből vett saját történetekkel baglyokról és más madarakról.

Reméljük, a jövőben is hallhatunk majd Duhay Gábortól előadásokat általa választott, a közönséget is érdeklő témákban.

Pálfai Katalin