Agrárkönyvtári Hírvilág, 2007. XIV. évfolyam 2. szám

Tanulmányút

 

Prágán innen, Prágán túl a SUWECO-val

 

A Magyar Könyvtárosok Egyesülete Mezőgazdasági Szervezete csodás kirándulást – amely egyben tanulmányút is volt – szervezett a SUWECO segítségével. Ez a segítség igen sokrétű volt, kezdve a szálláskereséstől egészen a prágai idegenvezetésig. Óriási nagy KÖSZÖNET jár nekik, így, csupa kövér nagybetűvel!

Április 25-én kora reggel buszra ültünk, és két határon is átkelve dél körül megérkeztünk utunk első állomására, Lednicébe. Az itt álló Lichtenstein kastély eredetileg XIII. századi gótikus vár volt, amelyet az 1500-as években romantikus kastéllyá építettek át. Mintegy száz évvel később barokkosították és francia parkkal vették körül. A XIX. században a régi kastélyt részben lebontották és neoromantikus szellemben, az angol gótika stílusában emelték a ma is látható lenyűgöző kastélyt. Belső kialakítása minden tekintetben pazar, például a könyvtár csigalépcsőjét egyetlen óriástölgyből faragták ki. A kastélyban gazdag porcelán-, vadásztrófea- valamint fegyvergyűjtemény látható, és gyönyörű faborítású falak, mennyezet, szépséges csillárok, elegáns berendezés... Az épület mellett pálmaház áll szebbnél szebb és buján burjánzó növényekkel. A kastély körül francia park és angol stílusú őspark található, melynek halastavának partján egy 60 méter magas minaret is látható (a tornyot nem a törökök építették).

 

 

A következő „megállónk” Telč volt. Ez az egyik legszebb cseh kisváros, a történelmi városközpontot a Világörökség részévé nyilvánította 1992-ben az UNESCO. A különlegesen hangulatos, egységes középkori főtéren sétálgattunk egy kicsit, aztán már indultunk is tovább.

Elég későn érkeztünk meg Prágába, s mivel a város központjától jó távol ütöttünk tanyát, már nem volt érdemes felkerekedni és bemenni a belvárosba. Így azután a szállodánkat jártuk körbe (kicsi tó partján áll, benne békák, kacsák, nagyon hangulatos), majd megkóstoltuk a finom cseh sört. Másnap reggel a SUWECO stábja várt minket, rövid előadást hallgattunk meg a cégről – de erről essék szó később –, majd indultunk Prágába. Körbesétáltunk a Vencel téren, majd az Óvárosban. Az Óvárosi Városháza kapcsán kell egy kitérőt tennem: a tornyában levő Orloj középkori csillagászati óramű. Három részből áll: bábjáték, szférakör és naptár. Legfelül van a bábjáték, minden kerek órában, harangütésre kinyílik a kis ablaka és elősétálnak a bábok. Ez alatt két nagyméretű óralap van. A fölső rész a szfératábla, a nap és a hold mozgását és az idő múlását mutatja. Körülötte az állatöv, a zodiákus jegyei láthatók. Az óralap azt a középkori felfogást tükrözi, amely szerint a föld a világmindenség közepe. Az alsó óralap az Orloj legfiatalabb része. Ez a kalendárium, a hónapokat és a napokat tartja számon. Az óralap díszítését Josef Mánes festőművész készítette 1866-ban. Ezután bementünk a szép Tyn templomba, majd további séta után elértük úti célunkat, a Klementinumot, amely 1650 és 1720 között épült, és eredetileg a jezsuiták kolostora, szemináriuma, nevelőintézete volt. Miután II. József császár feloszlatta a prágai jezsuita rendet is, az épületet a Károly Egyetem kapta meg, és egy évvel később itt alapították meg az Egyetemi Könyvtárat, amely a nemzeti könyvtár szerepét töltötte be. 1887 óta nyilvános könyvtár. Megnéztük a Tükör-kápolnát – ma hangversenyteremnek használják – a gyönyörű barokk könyvtártermet és a Csillagászati Vizsgálótornyot, amelynek ugyan nem olyan gazdag a kiállítási anyaga, mint az egri líceumé, de itt mégiscsak Kepler munkálkodott. Aki nem sajnálja a fáradságot, felmehet a csillagvizsgáló tornyába, ahonnan pompás kilátás nyílik egész Prágára.

 

 

Innen a Josefovba vezetett utunk. A régi zsidóváros Prágával egyidős, éppen ezért a város kellős közepén található, illetve csak volt található, ugyanis a század elején teljesen átépítették, mára már szinte semmi sem maradt belőle. A megmaradt zsinagógákat, tanácskozótermet és a temetőt múzeumként lehet látogatni. A Régiúj zsinagóga Európa legrégibb épen fennmaradt zsinagógája. 1270-ben építették kora gótikus stílusban, ennél fogva Prága egyik legrégibb műemléke. A régi zsidótemető átvészelte a hitleri időket is. A XV. sz. első felében alapították, és 1787-ben temetkeztek itt utoljára. Idehozták a többi prágai temető megszüntetésekor az ottani zsidó sírköveket is, így több tízezer gyűlt itt össze viszonylag kis helyen. A temető legnevezetesebb síremléke Jehuda Löw Bezalel rabbié, aki II. Rudolf idején volt a negyednek híres lakója. Ő alkotta meg a Gólemet. Agyagból embert formált, a szájába helyezett varázserejű papírral életre keltette, és dolgoztatta, csak szombatonként pihentette meg egy kicsit. Egy péntek este elfelejtette kivenni a papírt az agyagember szájából, és már majdnem kihirdette a szombatot az imaházban, amikor arról értesült, hogy a Gólem megvadult, tör-zúz, még a végén megöl valakit. Hazarohant hát – a Gólem épp a baromfiudvar felszámolására készült –, kirántotta a szájából a varázsigét, mire az óriás holtan esett össze. A szombat elmúlt, azonban a Gólemet többet már nem élesztette fel Löw rabbi, hanem felcipelte a Régi zsinagóga padlására, máig is ott van, ha a turisták szét nem hordták… Itt a József városban kezdte meg szorongásokkal teli életét Franz Kafka, szülőháza a negyed szélén áll. Szorongásainak oka az volt, hogy a németek zsidónak tekintették, a csehek pedig németnek, így nem igazán tudott beilleszkedni.

 

 

 

Egy kellemes Moldva-parti séta után értünk a Károly hídhoz, amely Prága legrégebbi hídja. Két elődje is állt ezen a helyen, az oklevelekben már 1118-ban említik a faépítményt. Átsétáltunk a szép szobrok között a Kisoldalra, majd a Nemzeti Színháznál ismét át a másik partra az Újvárosba, hogy az U Flekůban megvacsorázzunk. Itt feltétlenül említésre méltó a helyben főzött barna sör, amelyet hagyományosan 4 dl-es korsókban szolgálnak fel.

Másnap reggel a 15 km-re fekvő Karlštejnbe autóztunk. Jó meredek kaptatón kellett felügetni (mert késésben voltunk) a hegyre, de a vár és a kilátás kárpótolt minden fáradságért. A várat IV. Károly 1348-ban alapította azzal a szándékkal, hogy ez az erődítmény lesz a helye a királyi kincstárnak, és itt fogják őrizni a zsákmányolt értékes kincseket is. A gótikus stílusban emelt várat a reneszánsz korban átépítették, majd a XIX. század végén visszaalakították. A Mária-toronyban meg kell említeni az Udvarnokok termét, a Lovagok termét, IV. Károly hálószobáját és a lakomatermet. A díszítések, a padlók, a gerendás mennyezetek káprázatosak. A Nagy toronyba sajnos nem mehettünk fel.

A délutánt ismét Prágában, méghozzá a Hradzsinban töltöttük. Olyan jól időzítettünk, hogy éppen őrségváltáskor érkeztünk, ez látványos turistacsalogató. Manapság jóformán az egész Hradzsin egy nagy múzeum, és csak belépővel lehet közlekedni. Ez alól az egyetlen kivétel a Szent Vitus székesegyház, amely Csehország legnagyobb temploma, egyúttal római katolikus érseki főtemplom is. Szent Vitus volt Szent Vencel és IV. Károly példaképe. A mai Szent Vitus székesegyház már a harmadik ugyanezt a nevet viselő templom ezen a helyen. IV. Károly kezdte el építtetni 1344–1352 között. A templom építését Szent Vencel halálának 1000. évfordulóján 1929-ben fejezték be. A Nepomuki Szent János kápolna a dóm egyik leghíresebb látnivalója. Itt található Nepomuki Szent János barokk stílusú síremléke. A szent csontjai kristálykoporsóban nyugszanak. A fölé boruló baldachin Mária Terézia ajándéka. Gyönyörű a Szent Vencel kápolna, csodásak a színes üvegablakok, és fantasztikus volt, ahogy a nap átsütött rajtuk, csak úgy szórták a fényt…

 

 

Sajnálom, hogy az új nemzeti könyvtárat nem láthattuk. Nagyon mókásan kinéző épület, teljesen amorf, mintha egy amőba nőne ki a földből. Azt olvastam róla, hogy 10 millió kötet helyezhető el a raktáraiban.

Szombaton, 28-án már indultunk is hazafelé. Pozsonyban álltunk meg egy kis városnézésre, ahol elsősorban a Szent Márton székesegyházat – itt koronázták királyainkat évszázadokig – és a püspöki palotát (sajnos csak kívülről) látogattuk meg.

 

 

…és Budapesten

 

Egy hónappal később, május 29-én a SUWECO infopartijára voltak hivatalosak a magyar könyvtárosok, amelyet idén ismét az OMgK-ban tartottak szép számú érdeklődő előtt.

A prágai székhelyű SUWECO kb. 4 millió könyv, 300 ezer időszaki kiadvány, CD– és DVD–ROM, valamint elektronikus kiadványok terjesztője. Szállítanak közvetlenül, de a disztribúciós központon keresztül is, ahol ellenőrzik a szállítmányt, így a megrendelőnek nem kell a reklamációval foglalkoznia. Az elektronikus kiadványokhoz műszaki támogatást is nyújtanak. Honlapjuk, http://www.suweco.cz/hu/, a magyar mellett angolul, csehül, lengyelül, szlovákul, sőt kínaiul is elérhető, és az ügyfélközponton keresztül – az adminisztrációs szintre belépve – lehet intézni a reklamációt vagy a megrendelést. Keresni betűrendben és témakörök szerint lehet. A honlap programjával jó és részletes statisztikákat – beállítás alapján akár grafikonos vagy táblázatos formában is – készíthetnek a megrendelők az on-line adatbázisok használatáról.

Az idei év második felétől új, ROAD (Repository of Online Archives Databases) nevű szolgáltatást készülnek bevezetni, amelynek lényege, hogy a már lemondott on-line folyóiratok lementhetők egy központi tárhelyre, és a jövőben bármikor használhatók. Úgy gondolom talán a mai nehéz gazdasági helyzetben is megér némi pénzt, hogy ne vesszenek el az egyszer már kifizetett on-line folyóiratok.

 

Benczekovits Beatrix