Agrárkönyvtári Hírvilág, 2007. XIV. évfolyam 3. szám

Nálunk történt – Kiállításmegnyitó

 

Eposzi magaslatok

 

A Gilgames-eposz az ókori keleti költészet legterjedelmesebb és legnagyobb művészi értékkel bíró eposza. Az akkád Gilgames-eposz már legkorábbi formájában is egyetlen zseniális költő nagyszabású alkotása. A későbbi változatok ehhez rengeteget hozzátettek, így a Kr. e. I. évezred derekára sok tekintetben a mezopotámiai mitológia foglalatává vált, s az utókor joggal tekinti az akkádok nemzeti eposzának még akkor is, ha ezt az elnevezést semmilyen korabeli forrás nem támasztja alá. A műnek ma négy változata ismeretes. Az óbabiloni, az akkád, az újasszír és a második akkád. Magyar nyelvre 1960-ban Rákos Sándor, 2004-ben Zászlós Levente ültette át. Mindkét fordítást felhasználta Rédei Magda, amikor második OMgK-beli kiállításán az eposz tizenhárom jelenetéhez készített illusztrációit mutatta be.

 

 

Gilgames, a „kétharmad részt isten, egyharmad részt ember", állandó építkezései miatt ellentétbe kerül Uruk városának lakóival, alattvalói az istenekhez fordulnak segítségért. Keleties vonások, leegyszerűsített ábrázolás, egy mindent látott, hallott tapasztalt arc; senki más emberfia nincsen kívül-belül hozzá hasonló.

Az istenek megteremtik Enkidut, a vadembert. A rozsdabarna képen borostás profil, mint oroszlán oly hatalmas, a Gilgames-kép hátterét alkotó városfal helyett madárka, halacskák, a folyóból kortyoló szarvasok övezik.

Gilgames egy Istar-papnőt küld Enkiduhoz, aki szerelme által civilizálja őt. Kérdem én az anyagi javaktól roskadozó polcok látványától elpuhult európai kultúra nem ugyanígy járt-e? (A nyugati civilizációban a nőiesség győzelme tény, a folyamat végpontja születés. Szándékosan homályos beszéd.) Egy biztos, az érzékien táncoló fátylát elhullajtó nőalak rúzspiros háttérrel az egyik legjobb kép a kiállításon. Őt követi az egymásnak feszülve birkózó Gilgames és Enkidu. Megjelenik egy másik archaikus női szerep, a beavatott, oszlopoktól övezve egy korsó társaságában, nap és hold erőterében. Havava, a cédruserdő őre igazi szörnyalak, Rédei jól jeleníti meg a düh és harag faragta brutalitást. Az időközben kibékült hősök legyőzik őt. Istar istennő felajánlja szerelmét Gilgamesnek, de ő elutasítja azt. Istar bosszút esküszik. Anu istennél kieszközli, hogy az égi bika pusztítsa el Urukot, de Gilgames és Enkidu együtt legyőzik a bikát. A képen a zuhanó bika, komponált asszimetria. Majd egy tiszteletet parancsoló sasmadár vaskarmait láthatjuk továbbhaladva. Ezt követi Enkidu halála. Gilgames visszafojtott érzelmei dinamizálják ezt az alkotást. A barátját vesztett főszereplő az örök élet keresésére indul. Rédei következő kompozíciója Szidurit, az isteni kert kapuőrét ábrázolja. Miután a révész átszállítja Ut-napistim szigetére, találkozik ezzel a – zsidó-keresztény szóval – ősatyának nevezhető alakkal. Ő is megjelenik feleségével egy kép erejéig. Következik a drámai rész: Gilgames virrasztással örök életet nyerhetne, de elalszik, majd megkapja az örök élet füvét, de amíg fürdik, egy kígyó lenyeli előle. Ez a kígyó tűnik fel az utolsóelőtti képen.

Kis utazásunk egy feltámasztási jelenettel fejeződik be. Gilgames hívja létbe a Felejtés folyójának habjaiból Enkidut. Ez az eposz vége.

Dinamikus, egymásba lendülő képeket láthattunk, és azokat magyarázó eposzrészleteket olvashattunk. Élet pulzált a falakon.

 

Faragó Laura és Rédei Magda

 

A kiállítást Faragó Laura énekművész nyitotta meg, és 2007. június 1. és 30. között volt látogatható.

 

Kabai Gábor