Nyíregyházi állatpark – az igazi vadaspark

A nyár folyamán szerettünk volna különleges, természetközeli és egyben élvezetes családi programot szervezni magunknak. Az interneten – rövid keresés után – rábukkantam a megoldásra, a http://www.sostozoo.hu címen. Mindössze néhány percbe telt, hogy lefoglaljak két éjszakát Nyíregyházán, a Dzsungel Hotelben: http://www.hoteldzsungel.hu.

            Sóstófürdőn, a várostól néhány kilométerre, természetes környezetben található a Nyíregyházi Állatpark, a Sóstó ZOO. Szomszédságában fekszik a népi hagyományokat felelevenítő Múzeumfalu (http://www.muzeumfalu.hu/) és a teljes családnak kikapcsolódást nyújthat a közeli Tó- és Élményfürdő (http://www.aquariusfurdo.hu/).

            Az állatpark részeként működő szálloda különleges varázsa azonnal magával ragadja a látogatót. A falakat állatfotók díszítik, a bútorok szintén a szafarik hangulatát idézik. A karzatos, négyzet alakú társalgóban akvárium és kikészített állatbőrök láthatóak. Jómagam nem kedvelem különösebben a vadásztrófeákat, itt azonban teljesen más fogadott. A kikészített állatok ugyanis valaha mindannyian az állatkert lakói voltak. Az oroszlán-, zsiráf-, leopárd- és bölénytrófeák mellett fényképeket és rövid leírást olvashatunk az állatról, így megismerve életútját, és – rendszerint betegség következményekénti – kimúlásának körülményeit, egészen más szemmel nézi őket az ember.

            A szállás költsége magában foglalja az állatpark korlátlan látogatását, a recepción pedig ingyenes állatkerti magazin, illetve ajándéktárgyak is kaphatóak.

            A 30 hektáros tölgyerdőben elterülő park 3500 állatfajjal büszkélkedhet. Ez a Fővárosi Állatkert után a második legnagyobb állatgyűjtemény az országban, vele ellentétben azonban hatalmas hely áll rendelkezésre az állatok elhelyezésére. A tágas, szépen kialakított kifutókban az állatok kiegyensúlyozottak és egészségesek. Mindehhez az is hozzájárul, hogy szinte mind társaságban vannak, vagyis legalább ketten élnek egy területen. Sőt, afrikai elefántból négy példány van, vagyis egy kisebb csorda, és az oroszlánok is nagycsaládban, öten élnek együtt.

            Különösen nagy élmény volt, hogy mindenhol, még a bölényeknél és a nagyragadozóknál is, úgy van kialakítva a kifutó, hogy egy helyen közvetlenül megközelíthető az állat élettere üvegfal vagy megfelelő rácsozat mögött. Az orángutánoknál például, leültem az üveg mellé, és egyszerre csak a túloldalon mellém telepedett az egyik jól megtermett példány. A jegesmedvék látványetetésénél pedig tőlünk karnyújtásnyira eszegették a halat a víz alatt. Felülmúlhatatlan élmény volt.

            A megszámlálhatatlanul sok madárfaj, majmok és félmajmok, hüllők, kígyók, kétéltűek és halak mellett még rengeteg érdekesség látható. A szirti cápák fenséges nyugalommal úszkáltak a falak mentén, a kékesen derengő vízben, az anakonda békésen szunyókált kuckójában összetekeredve. A különféle makik napközben látványetetés keretében közvetlen közelről is megtekinthetőek egy speciális fémhálóval fedett sétányon.

            Óriási élmény volt az oroszlánfókák látványetetése, amit naponta háromszor tekinthetnek meg a látogatók. A gondozók és az állatok teljes összhangban működtek együtt. A fókák láthatóan élvezettel produkálták magukat a halfalatokért: labdáztak, karikán ugráltak át, forogtak, hemperegtek, csúszdáztak, integettek. A végén a gyerekek is etethették őket, vagy labdát dobhattak nekik, amit ők szépen visszaütöttek az orrukkal.

            Sokat lehet tanulni a kifutóknál, ketreceknél feltüntetett fajleírásokból. Különösen jó ötlet volt például, hogy egymás mellett van elhelyezve a strucc, a nandu és az emu, a tájékoztató táblákon pedig fel vannak tüntetve a futómadarak jellegzetességei és élőhelyei, valamint ugyanígy mutatják be a jaguár és a leopárd közötti különbségeket is. Az egyetlen, amit hiányoltunk, hogy magukról az állatokról kevés információt függesztettek ki. Kíváncsiak lettünk volna, melyiket hogy hívják, honnan jött, hány éves, mi a története. Bizonyára később ezt is megvalósítják majd.

            Ámulattal tapasztaltuk, hogy a nagymacskáknak szinte minden faja megtalálható itt. Láttunk oroszlánokat, fekete jaguárokat, leopárdokat, hópárducot, pumát, hiúzt, szibériai tigriseket, és egy ritka, véletlenszerű mutációnak köszönhető fehér tigris párt, melyből, mindössze kétszáz példány él a világon. A kedvencünk azonban Villám volt, a gepárd. Ő egyedül volt – mivel a gepárdok életük nagy részét a természetben is egyedül töltik –, azonban sikerült vele kontaktust teremtenünk. A páratlan kecsességű állat csatlakozott a kerítésen kívül ide-oda szaladgáló kislányomhoz, és jó néhányszor versenyt futott vele fel-alá a kerítés hosszán.

            Egy tanyaszerűen kialakított területen láthattuk az ősmagyar állatfajtákat, az állatsimogatóban pedig különféle nagyságú kecskék lelkes tolongását tapasztaltuk, akik a zsebünkbe gyűjtögetett makkot szerették volna megkaparintani.

            Megcsodálhattuk az európai és az amerikai bölényeket, láttunk gím-, dám-, jávor-, rén- és mocsári szarvast, ázsiai és afrikai orrszarvút, medvéket, farkasokat... Fel sem tudnám sorolni mennyi mindent.

            Mindhárom napunkat azzal töltöttük, hogy reggeltől estig az állatparkot jártuk, mégsem untuk meg. Minden állathoz különböző napszakokban többször is visszatértünk, a kedvencektől pedig végül alig tudtunk elszakadni.

            Most is épülnek újabb és újabb kifutók, épületek, ugyanis az állatkert folyamatosan fejlődik és bővül. Elhatároztuk, hogy néhány év múlva újra visszatérünk, és javaslom, hogy látogasson el ide mindenki, aki érezni szeretné a vadon csodálatos közelségét.

Vámos Rita