A Német Szövetségi Élelmiszer-ipari Egyesülés elnöke, dr. Peter Traumann az elmúlt időszak eredményeinek rövid összefoglalása után a 2000. évre érvényes teendőkről beszélt. Számítani kell arra – mondotta -, hogy a vásárlóerő növekedése ellenére sem várható a kereslet föllendülése az élelmiszer-piacon. Legföljebb az idei forgalom szinten tartására lehet számítani, hacsak a kereskedőknek nem sikerül megvetniök a lábukat a dél-amerikai és a távol-keleti tájakon.

Ami a belső helyzetet illeti: részint a német lakosság számának apadásával számolnak. 2020-ra már a 80 milliót sem éri el a népesség. Amellett egyre több az egyszemélyes háztartás, amelynek más a fogyasztási szerkezete, mint a családoké. Gyarapodhat a “külső” étkezések aránya, főleg az olyan vendéglátó-ipari létesítményekben, ahol az egészséges táplálkozás jelszavával is vonzzák a magánosokat.

Ettől függetlenül a teljes választékon belül előtérbe kerül az élelmiszer-biztonság. Ennek ki kell terjednie a termelés valamennyi láncszemére, a szántóföldtől a terített asztalig. Az élelmiszeriparra különös felelősség hárul a minőség megtartásában, javításában, az egyes folyamatok és mozzanatok ellenőrzésében. Ami az utóbbi tevékenységet illeti, a német szerveknek együtt kell működniük az EU Bizottsággal és más közösségi testületekkel. A korszerű élelmiszer-előállítás nem maradhat továbbra is “fekete doboz”, amelynek csak a bemenetét (a nyers-, illetve alapanyagot) és a kibocsátását (vagyis a készterméket) ismeri a fogyasztó. Ezen fölül tisztában kell lennie azokkal a beavatkozásokkal is, amelyek a gyártási folyamat során végbemennek.
 

A világ legfejlettebb országait tömörítő G-8 Csoport 1999 júliusában az állam- és kormányfők kölni csúcstalálkozóját követően felkérte a Gazdasági és Együttműködési Szervezetet (OECD), hogy tanulmányozza a biotechnológiával és élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos kérdéseket, majd 2000-ben jelentést készítsen a felmérés eredményéről. Az OECD az élelmiszer-biztonsági rendszerek, az élelmiszer-biztonsággal – beleértve a biotechnológiai vonatkozásokat – kapcsolatos intézkedések tanulmányozására megalakította az Ad-hoc Élelmiszer-biztonsági Bizottságot, amelynek megbízatása 2000. július 31-ig tart.

A Bizottság első ülésén, 2000. január 24-25-én – a 29 tagország, a WTO, WHO, FAO, az Európai Bizottság, valamint Oroszország (megfigyelő, mint a G-8 csoport tagja) részvételével – meghatározta a további teendőket, határozott a készítendő összesítés tartalmára vonatkozó szakmai iránymutatásról. Ennek megfelelően két tanulmány készül:

1. A nemzeti élelmiszer-biztonsági rendszerek és élelmiszer-biztonsági tevékenységek gyűjteménye
2. A nemzetközi szervezetek élelmiszer-biztonsági rendszereinek és tevékenységének gyűjteménye

A tagországok készítette anyagok alapján az OECD Titkársága átfogó jelentést terjeszt elő a G-8 Csoport következő ülésére, amely dönt majd a további teendőkről és intézkedésekről.

Az Európai Közösségek Bizottsága 2000. január 12-én, COM (1999) 719 számon megjelentette az Élelmiszer-biztonságról szóló Fehér Könyvét. A Fehér Könyv az élelmiszer-biztonság alapelveinek, az élelmiszer-biztonsági politika elemeinek bemutatásán túl ismerteti az Európai Élelmiszerhatóság (European Food Authority) megalakításának tervét. A kiadvány kiemeli a tudományos tanácsadás szerepét, a fogyasztók tájékoztatásának jelentőségét. Külön fejezetet szentel a nemzetközi összefüggések elemzésének.

Az élelmiszer-biztonsággal szemben az Európai Unióban szigorú követelményeket támasztanak. Az Európai Bizottság politikájában elsőbbséget élvez annak kulcseleme. A Bizottság Fehér Könyve ennek fontosságát tükrözi, gyökeresen új szemléletmódot közvetít. Az élelmiszer-biztonság érvényesítése iránti igény indokolta és indította el a Bizottság munkájában érvényesülő szemléletváltozást.

Európai Élelmiszerhatóság

Az Európai Bizottság véleménye szerint egy független Európai Élelmiszerhatóság megalakítása adna leginkább módot az élelmiszer-biztonság magas szintű követelményeinek érvényesítésére. A Hatóság megbízatása számos fontos területre kiterjedne. Többek között kiaknázná a független tudományos tanácsadás kínálta lehetőségeket az élelmiszer-biztonság minden vonatkozásában, gyors veszélyjelző rendszereket működtetne; folyamatos párbeszédet folytatna a fogyasztókkal az élelmiszer-biztonságot érintő, ill. egészségügyi kérdésekben; valamint kapcsolatot tartana a nemzeti hatóságokkal és tudományos testületekkel.

A szükséges jogszabályi alapok megteremtését követően az Európai Élelmiszerhatóság várhatóan 2002-ben kezdi működését. Az érdekeltek véleményüket – a Bizottság Előterjesztésének véglegesítése előtt – április végéig eljuttathatják Brüsszelbe. Azt követően a Bizottság jogszabály-tervezetet készít majd elő.

Élelmiszer-biztonsági szabályozás

A Fehér Könyv megállapítja, hogy a független hatóság felállításával egyidejűleg számos más intézkedést kell tenni, a “gazdaságtól az asztalig”, az élelmiszerekre vonatkozóan mindenre kiterjedő szabályozás fejlesztése, javítása és egységesítése érdekében. A Fehér Könyv több mint nyolcvan különböző teendőt határoz meg az elkövetkezendő néhány évre.

Az elmúlt évtizedekben óriási az előrelépés mind az élelmiszer-előállítás és –feldolgozás módszereit, mind az elfogadható élelmiszer-biztonsági követelmények betartásának ellenőrzését tekintve. Nyilvánvaló, hogy a jelenleg hatályos európai szabályozást számos területen naprakésszé kell tenni.

A Bizottság “Zöld Könyv az élelmiszer-szabályozásról” című, 1997-ben megjelent kiadványát és a szükséges egyeztetéseket követően új előterjesztés készül a szabályozás kereteiről. Ez a teljes élelmiszerláncot felöleli majd – beleértve az állati takarmány előállítását. Megteremti ezáltal a fogyasztók egészségvédelmének magas szintjét és a biztonságos élelmiszer-előállításért az elsődleges felelősséget határozottan az élelmiszeriparra, a termelőkre és a szállítókra ruházza. Megfelelő nemzeti és európai szintű hatósági ellenőrzés alapjait teremtjük majd meg. A termékek nyomon követhetősége (a teljes élelmiszerláncon át) kulcskérdés lesz. Tudományos tanácsadás alapozza majd meg az Élelmiszer-biztonsági Politikát, az elővigyázatossági alapelvet pedig a szükséges esetekben alkalmazzák majd. Fontos elem lesz az egészségügyi veszélyhelyzetek esetén a gyors, hatékony védelmi intézkedés képessége a teljes élelmiszerláncban.

A takarmányokat érintő előterjesztések kiterjednek arra, hogy csak megfelelő anyagokat használjanak fel az előállítás során, továbbá hogy az adalékanyagokat az eddiginél hatékonyabban ellenőrizzék. Az élelmiszerek minőségét érintő bizonyos kérdések – beleértve az adalék- és ízesítő anyagokat, valamint a gyógyhatásra vonatkozó tulajdonságokat - szintén napirendre kerülnek majd.

Élelmiszer-biztonsági ellenőrzések

A Bizottság saját ellenőrző szolgálatának tapasztalata szerint a Közösségi jogalkalmazás és végrehajtás módjában igen nagyok az eltérések a tagállamok között. Ezek szerint a fogyasztók nem lehetnek biztosak abban, hogy a Közösség területén mindenütt ugyanolyan szintű védelemben részesülnek. Ez megnehezíti a nemzeti hatósági intézkedések hatékonyságának értékelését is. Az előterjesztés szerint a tagállamokkal közösen fejleszteni kell a nemzeti ellenőrzési rendszerek működésének közösségi keretét. A közösségi szintű ellenőrzések érdekében gyorsabb, könnyebben követhető végrehajtási eljárásokat dolgoznak ki a meglévő jogsértés esetén alkalmazható szankcionális lehetőségek mellett.

A Közösség határainál az importellenőrzést kiterjesztik majd minden takarmányra és élelmiszerre, valamint további intézkedések várhatók a határállomások közötti együttműködés javítása érdekében.

A fogyasztók tájékoztatása

A fogyasztók megnyugtatására az élelmiszer-biztonságot javító, a Fehér Könyvben előterjesztett intézkedésekről megfelelően tájékoztatni kell őket. A Bizottság az új Európai Élelmiszerhatósággal együtt közvetett párbeszédet folytat majd velük, arra törekedve, hogy erősítse részvételüket az Élelmiszer-biztonsági Politikában. Ugyanakkor jobban kell tájékoztatni a fogyasztókat az esetleges élelmiszer-biztonsági problémákról, valamint bizonyos élelmiszerekkel kapcsolatos, egyes fogyasztói csoportokat érintő kockázatokról.

A fogyasztók joggal várják el, hogy az élelmiszerek minőségéről és összetételéről használható, világosan érthető tájékoztatást kapjanak, így a megfelelő ismeretek birtokában dönthessenek. Már készülnek a jelenlegi szabályozásra épülő előterjesztések az élelmiszerek jelöléséről.

Nemzetközi vonatkozások

A Közösség a világ legnagyobb élelmiszer-importőre és –exportőre. A Fehér Könyvben tervezett intézkedéseket egyértelműen be kell mutatni és meg kell magyarázni a kereskedelmi partnereknek. Az élelmiszer-biztonság területén Európában elért eredmények megismertetésének – a Fehér Könyv szerint – fontos eleme lesz a Közösség nemzetközi szervezetekben vállalt tevékeny szerepe.

Az Európai Unió a világ szőlő- és bortermelésében vezető helyet foglal el. 1999-ben a világ szőlőterületének 45%-a Európában található, és a világ bortermelésének 60%-át az Unió pincéiben érlelik.

Az Unió az exportban és az importban is vezető helyet foglal el. 1994-ig a borfölöslegeket különböző intézkedéssel igyekeztek csökkenteni.

A borpiac szervezéséről jelenleg a Tanács 822/87. (EGK) rendelete van érvényben. A rendelet értelmében arra törekednek, hogy a kereslet és a kínálat egyensúlyban legyen.

A termelés csökkentése érdekében ösztönzik az ültetvények kivágását. 1975/76 óta tilos új szőlők telepítése. Az intézkedések eredményeképpen a szőlőterület 1976 és 1996 között 4,5 millió hektárról 3,4 millió hektárra csökkent. Az 1980-as évek óta a termelés 210 millió hl-ről 1999-ig 155 millió hl-re apadt.

A borpiaci szabályozás (CMO) másik eszköze a lepárlás. Az intézkedés célja, hogy az asztalibor-fölöslegeket szavatolt áron kivonják a piacról. A borpárlat egy része emberi fogyasztásra kerül, másik részéből pedig üzemanyag készül. A közösségi törvényhozás kötelező és önkéntes lepárlási eljárásokat különböztet meg. A bor felvásárlási árát a lepárlási intézkedés módja határozza meg.

A bortörvény értelmében tilos a cefrézett és nem cefrézett szőlők teljes kipréselése, valamint a borseprő kipréselése. Kötelező viszont a borkészítés során keletkező melléktermékek desztillálása! Ha ez nem történik meg, a mellékterméket ellenőrzött körülmények között meg kell semmisíteni. A bor és a borkészítés melléktermékeinek lepárlásával kapcsolatos előírásokat a Bizottság 1920/96 (EK) rendelete tartalmazza.

A bor lepárlását akkor rendelik el, amikor a borfölöslegek súlyos piaci zavarokat okoznak. A kötelező lepárlás keretei között párolják le a hosszú ideig tárolt borkészleteket is.

Az önkéntes lepárlás egyik leggyakoribb esete a megelőző lepárlás. Ezt a borpiaci év elejére időzítik, így a borért magasabb árakat tudnak elérni. Önkéntes lepárláskor a felvásárlási árak magasabbak, mint a kötelező lepárlás esetében.

A lepárlási intézkedések hatása azonban nem kielégítő. A rendszer, mint az ártámogatási rendszer eszköze jól működött, de a termelést nem csökkentette eléggé. Különösen áll ez az asztali borok megelőző és a kötelező lepárlására. A megelőző lepárlás nem hatékony eszköze a piaci támogatási rendszernek, ha a csökkentésre utólag kerül sor. A kötelező lepárlás még kevésbé hatékony módja a piaci egyensúly megteremtésének.

A bor termelési és értékesítési mérlege az 1994/95. és 1995/96. években került egyensúlyba. A termelési adatok korlátozásának, az ültetvények állapotának, valamint a fogyasztói szokásokban beállt változásoknak az ismeretében szükségessé vált a borágazat jelenlegi szabályainak módosítása. A világpiacon új kínálat jelent meg, amely veszélyezteti az EU hagyományos piacait.

Az Európai Bizottság az AGENDA 2000 keretén belül javaslatot tett a borágazat közösségi politikájának reformjára. A Bizottság arra törekszik, hogy az ágazat versenyképessége javuljon, és az Unió termelői világpiaci igényeknek megfelelő termékekkel jelenjenek meg, megőrizvén az évszázadok alatt kialakult kulturális és környezeti örökséget.

A reformfolyamat első eredményeként tekinthető a 1493/1999. (1999. május 17.) Tanácsi Rendelet a bor 2000. augusztus 1-től érvényes közös piaci szabályozásáról.

A borkészítés során keletkező melléktermékek desztillálása az új rendelet szerint is kötelező, ezzel kívánják elkerülni a szőlő túlpréselését.

A lepárlással kapcsolatos lényeges módosítás a jelenlegi gyakorlattal szemben, hogy a termelők önként vehetnek benne részt.

Az asztali borok lepárlására nyújtott támogatás célja, hogy azokon a területeken, ahol a borpárlatokból készített italok gyártásának hagyományai vannak, a borpárlatból az ellátás folyamatos legyen. Arra számítanak, hogy az új, rugalmasabb támogatási rendszerrel hatékonyabban megelőzhető a borfölösleg felhalmozódása, illetve borhiány kialakulása.

A lepárló üzemeknek kifizetett támogatásnak két fajtáját határozták meg:

Elsődleges támogatás: a támogatás a bortermelő és a lepárló üzem között kötött szerződésen alapul. Ebben a lepárló üzem vállalja, hogy a termelőnek a lepárlandó borért a rendeletben meghatározott, legalább 2,488 eurót térfogatszázalékonként kifizeti.

Másodlagos támogatás: a támogatással a lepárlandó bor tárolási költségeit fedezik, s így az elsődleges támogatási rendszer működését kívánják előmozdítani.

A TAIEX Iroda (Európai Bizottság Információcsere Hivatala) a csatlakozásra váró országok – Bulgária, Ciprus, Magyarország, Románia, Szlovákia és Szlovénia – mezőgazdasági minisztériumaiban dolgozó, borászattal és szeszes italok gyártásával foglalkozó szakemberei számára tanulmányutat szervezett 1999 decemberében Olaszországban.

A program összeállításakor az olasz Mezőgazdasági Minisztérium szakemberei igyekeztek átfogó tájékoztatást adni a borpiaci szabályozás olaszországi gyakorlatáról. A háromnapos program keretében a résztvevők meglátogatták a világ egyik legnagyobb, a Bonollo vállalat tulajdonában levő, folyamatosan működő lepárlóüzemet, a Rómából 46 km-re lévő Anagniban.

A Bonollo vállalat lepárló üzemei az Appenninek gerincén találhatók. Évente mintegy 200 ezer hektoliter abszolút alkoholt és szeszes italt állítanak elő, ami 50 millió palack párlatnak felel meg. A vállalat legfontosabb terméke a grappa, Olaszország nemzeti itala. Második helyen a szlovén és francia tölgyfából készült hordókban érlelt 230 ezer hektoliter brandy áll.

Az alkoholt 650 ezer hl befogadóképességű acéltartályokban tárolják. Az italokon kívül borkősavat, továbbá kiváló minőségű trágyát és talajjavító anyagot gyártanak.

Grappa

Olaszország nemzeti italát szőlőtörkölyből, a préselt szőlőszemek közvetlen lepárlásából nyerik. A vevői igények kielégítésére a lepárló üzemekben a folyamatos lepárlást és a hagyományos XIX. századi technológiát is alkalmazzák.

Az Európai Unió 1576/89. számú Tanácsi rendelete szabályozza az alkoholtartalmú italok előállításával, elnevezésével és kiszerelésével kapcsolatos szabályokat.

A rendelet értelmében törkölypárlat vagy törköly olyan szeszes ital

Brandy

Az Európai Unió 1576/89. számú Tanácsi rendelete értelmében a brandy olyan szeszes ital,

A szőlőmag-olaj javítja az ételek természetes ízét. Kiválóan alkalmas levesek és sültek készítéséhez. Könnyen emészthető, koleszterinmentes, és az egyik legtöbb linolinsavat tartalmazó olaj, így megelőzi az artériákban a zsírok felhalmozódását. A szőlőmag-olaj édes, selymes íze jó összhangban van a csirkehússal és a tésztafélékkel.

Borkősav

A természetes borkősavat számos célra használják:

A vörös borszőlő-fajták héjából kivont színanyagok a glükozidok csoportjába tartozó antocianinok.

A bogyók préselését követően azonnal elkezdik a színanyagok kinyerését a törkölyből. A szulfitvizes, alacsony hőmérsékleten és vákuum alatti eljárás során a természetes színanyagok szerkezete nem változik. A színanyag kivonása után visszamaradt mellékterméket állati takarmányként és trágyaként hasznosítják. A kivonatot fénytől védve, 5-12?C hőmérsékleten kell tárolni.

Kereskedelmi forgalomba élelmiszerek adalékanyagaként az E-163 elnevezéssel, a 95/45/EC 1995. július 26. számú rendelete alapján hozható.

A szőlőhéj-kivonat felhasználási területei:

Az EU hozzájárult, hogy megszüntessék az Észtországból importált áruk jó részére előírt korlátozásokat. Törölték többek között bizonyos fűszerek, gombák és egyéb termékek behozatalára kivetett 10%-os illetéket. A közösségi importkereten belül megszüntették a vám kivetését baromfira, sertés-tőkehúsra, -töltelékárura, sajtra, túróra és almára. Fontolgatják a kvóta kiterjesztését az észt tejpor, ízesítetlen joghurt, tejföl, tejszín, méz, savanyú káposzta és bogyósgyümölcs forgalomban. Az észtek még a tejkeret kétszeresére emelését is sürgetik. Az intézkedések előzménye, hogy Észtország eltörölte az EU-ból származó árucikkek vámolását, ugyanakkor megvámolja a más országokból érkező árut. A megállapodás azonban csak akkor lép hatályba, ha mind a 15 EU-tagállam jóváhagyja.

Az EU gazdasági tárgyalásai Kínával több-kevesebb részleges eredménnyel jártak. Annyit máris sikerült elérni, hogy az ipari termékekre kivetett vámokat 10%-ban állapítsák meg – igaz, a brüsszeli kívánságok 7%-ot tűztek ki célul. Különösen nehezményezik a gépkocsikra kivetett 35%-os vámtételt azok után, hogy Kína igyekszik a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) egyenrangú tagjává válni.
 

Immár 13 esztendeje igyekszik Kína bekerülni a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) kötelékébe. Ugyanakkor igen vonakodva hajlik engedményekre az EU termékeinek bevitelével kapcsolatban. A Pekingben februárban folytatott tárgyalásokon Hans-Friedrich Beseler, a Bizottság kereskedelmi ügyvivője és Long Youngu kínai megbízott számos kérdésben nem jutott közös álláspontra. A legtöbb nehézség a mezőgazdasági termékek forgalma körül mutatkozik; a kínai fél nem szívesen enged a magasra emelt vámtételekből és tilalmakból. Beseler többek között azt is kérte, hogy az EU legalább olyan előnyöket élvezzen bizonyos cikkek exportját illetően, mint amennyit az Egyesült Államok máris “kiharcolt”. Elsősorban telekommunikációs berendezésekről, ezen belül hordozható telefonkészülékek szállításáról lenne szó. Ugyancsak szorgalmazta a turizmus kölcsönös föllendítését, nemkülönben bizonyos szolgáltatások – bankok, biztosító intézetek, jogi intézmények – közös működtetését. A brüsszeli megbízott félreérthetetlenül célzott arra, hogy az így alakuló közelítés mindenképpen megkönnyítené a kínaiak bekapcsolódását a WTO-ba.