EU-hírek

Az agrárpolitika megújítása

Az EU mezőgazdaságában, de különösen a tehéntartásban a jövedelemcsökkenések miatt a holland mezőgazdasági miniszter az EU agrárpolitikájának mielőbbi korszerűsítését sürgeti. A világpiaci árakhoz való fokozatos "árilleszkedés" mellett az árkiegyenlítés szintén feltétlenül szükséges, különben a termeléskorlátozás elkerülhetetlen. A megoldáshoz az agrárpolitika "renacionálására" (visszahonosítására) kellene törekedni, azaz a jövedelemveszteségek egy részét az egyes országoknak saját erőből kellene fedezniük. A kiegyenlítési fizetéseket a környezet és természet megóvásának igényével kellene összekötni, ami a mezőgazdaság közképét mindenképpen javítaná, s főleg a hátrányos helyzetű vidékek és kisüzemek mezőgazdaságának nyújtana hathatós segítséget.

Új hivatal az EU-ban

A Bizottság javaslatot tett állat-egészségügyi és növényvédelmi hivatal felállítására. A hivatal igazgatási és pénzügyi függetlenségétől remélik, hogy működése hatékonnyá válik. Az új szerv legkésőbb 1997 szeptemberében, 40 munkatárssal kezdi meg munkáját. Egyik fő feladata az állatjárványok leküzdése lesz. Harmadik országokból származó állat, hús, növény esetében a szállítóknak igazolniuk kell, hogy termékeik megfelelnek az EU előírásoknak. A hivatal működési költségeit elsősorban a tagországok állat-egészségügyi díjbefizetéseiből fedezik. Szükség esetén ezt az összeget az EU költségvetése terhére kiegészítik.
Rendelkezésáradat a tagországokban

Az EU brüsszeli jogvédelmezőinek orra alá sok borsot törnek a tagországok - sokszor öncélú - rendeletei. Elvi megállapodás szól arról, hogy csak közösen alkotnak újabb szabályokat. Ezt a megállapodást azonban sok helyütt vajmi kevés figyelemre méltatják. Még arra se fordítanak különös fáradságot, hogy tájékoztassák egymást belső előírásaikról. Egyedül 1996-ban emiatt számos szerződésszegés történt, számos panasz érkezett be az Európai Bizottsághoz. A bizottság erről szóló jelentése (nem éppen épületesen) "rendelethozatali düh" gyanánt jellemzi a kiváltó okokat, s hangsúlyozza, hogy erősen túlzott az elmúlt időszakban hozott, kereken 700 belső rendszabály érvényesítését szorgalmazó tevékenység.

Földadó Svédországban

Svédország déli részén a jó terméseredményeket elérő növénytermelő farmok az EU támogatások révén kiemelkedő jövedelemre tesznek szert. A svéd mezőgazdasági minisztérium azt mérlegeli, hogy ezekre a farmokra - Dániához hasonlóan - a föld piaci értékét figyelembe véve adót vet ki.

A farmerek tiltakoznak az adó bevezetése ellen, arra hivatkozva, hogy ez rontaná versenyképességüket a nemzetközi piacon. Több politikai párt is ellenzi az adó kivetését, és nem tartja valószínűnek, hogy a parlament megszavazná azt.

Egy növénytermelő farmer, aki az EU Parlamentjének is tagja, elismeri, hogy az európai növénytermesztők támogatása jelenleg túlméretezett, ám nem ért egyet a földadó kivetésével. Amikor az EU a mostani támogatásokat bevezette, nem láthatta előre a jelenlegi magas gabonaárakat. Véleménye szerint a növénytermelő farmerek támogatását a gabona világpiaci árához kellene kötni. Egyidejűleg korlátozás nélkül hozzáférhető lenne a világpiac az európai farmerek számára.

Drága reklám

Az 1994/95-ös tejfogyasztási kampány jelentős eredményeket hozott. Az Egyesült Királyságban 5%-kal nőtt a 2-4 éves gyermekek tejfogyasztása. Németországban 4,1%-kal emelkedett a tejfogyasztás. Spanyolországban a pasztőrözött tej fogyasztása növekedett meg.

Az 1994/95-ös kampány sikerén felbuzdulva a Bizottság 1996/97-re 9millió ECU-t bocsátott rendelkezésre újabb kampány indítására. Az új kampány a 25 éven aluliakat célozza meg, hangsúlyozva a tej tápértékét. Külön kiemelik, hogy a tej tiszta és természetes ital, és összhangban van a modern világ értékeivel és ízlésével.

A kampányra fordítandó összeg 20%-át sporteseményekhez kötve használják fel, 70%-át pedig a hagyományos reklámra.

Keresi a durumbúzát a piac

Az EU tagországaiban igencsak megnőtt a durumbúza iránti kereslet. Különösen a francia termelők háborognak amiatt, hogy a központi rendelkezések korlátozzák a jól értékesíthető termény vetésterületét. Méghozzá olyan tájakon, ahol a durumbúza termesztése régi hagyományokra tekinthet vissza. Nyomatékosan követelik, hogy legalább az EU belső szükségletének fedezéséről gondoskodjanak, s tartózkodjanak a behozatali engedélyek kiadásától.

Divatba jön a kender

A kendertermesztésre kedvet kapó gazdák előtt Németországban hamarosan elhárulnak az akadályok, minthogy a képviselőház hozzájárult a jelenlegi kábítószer-törvény megváltoztatásához. A jövőben a 0,3%-nál kisebb THC (tetrahidro-cannabion) tartalmú fajtákat bizonyos előírások betartása mellett szabadon lehet majd termeszteni. A zöld utat nyert "ártalmatlan" (hasis vagy marihuána készítésére alkalmatlan) kenderfajtákat idén már 2000 ha-on termesztik. Az 1982 óta érvényben lévő tilalom feloldásával több német gazda szerződést kötött egy holland cellulózgyárral a kenderrost feldolgozására. A hosszú tilalom miatt pillanatnyilag még nincsenek más értékesítési lehetőségek, ráadásul a betakarítás és feldolgozás gépesítésében is akad még számos műszaki nehézség. A nehéz kezdet sem veszi el a gazdák kedvét.

Egyre több bioüzem

A biogazdaságok száma Európában 1995-ben elérte a 46 ezret, ezek összesen több mint 1 millió ha-on gazdálkodtak. 10 évvel korábban még csak 7 ezer bioüzemet tartottak számon - 115 ezer ha-nyi összterülettel. A biogazdálkodás legerőteljesebben Ausztriában növekedett, majd Finnország, Olaszország, Portugália, Norvégia és Svédország következett. Kelet-Európa reformországaiban is megszaporodott időközben a bioüzemek száma.

Ígéretes olajnövény

Németországban korábban még nem termesztettek tátorjánt (Crambe abessinicum); az idei év volt az első a termesztésben. A repcével rokonságban lévő tátorján vagy krambe erukasavban fölöttébb gazdag, belőle kiváló minőségű polietilén fólia készíthető. Egy 200 ha-os kísérleti táblán termesztésével modellkísérleteket végeznek. Főleg olyan ugarterületeken érdemes termeszteni, ahol a vetésforgóból a repcét ki kellett iktatni.

Paradicsomháború

A holland agrárkivitel egyre érzékenyebb veszteségeket kénytelen elviselni. A déli országok jelentette növekvő versengés és az üzemek környezetvédelmi előírásainak szigorítása súlyos problémákat vet fel. A "biotudat" erősödésével a fogyasztók a növényházi termesztésű termékekkel szemben fenntartásokat támasztanak. Az üvegházakban mesterségesen "felpuffasztott" termékekkel szemben a napon érett, természetes feltételek között nevelt növényeket keresik. Különösen vonatkozik ez a paradicsomra. A német piacokon a holland paradicsom részesedése 55%-ról 32%-ra esett vissza. A helyzetet kihasználva a spanyolok piaci részesedésüket Németországban 35%-ra növelték. A piacukat vesztő hollandok szerint a spanyol paradicsomtermesztők titokban ugyanolyan növényvédő szereket használnak és ugyanolyan termesztéstechnológiá-val dolgoznak, mint ők. Ennek ellenére a spanyol paradicsom fokozatosan szorítja ki a hollandot.

Biozöldség ládákban

Nagy-Britanniában a biozöldség sajátos közvetlen értékesítési formáját dolgozták ki. Háromféle méretű ládatípusban 4-7-féle biozöldséget helyeznek el és hetenként szállítják. Egy-egy láda terményért a vásárlók (német pénzre átszámítva) 17-11-7 DM-et fizetnek. Az új rendszer jóvoltából a gazdálkodók mindig igen friss áruval tudják ellátni a bioélelmiszereket kedvelő vevőket. A módszert lényegében az USA-ból vették át, ahol már bevált. A britek azt is tervezik, hogy a ládákon "használati utasításként" azt is fel fogják tüntetni, hogy az egyes termények közül melyiket ajánlatos azonnal, és melyiket 1-2 napon belül elfogyasztani. A Biotermesztési Szövetség erősen bízik abban, hogy a közvetlen értékesítésnek köszönhetően a brit bio-zöldségtermelés 40%-át tudják az előrecsomagolt zöldségládákkal forgalmazni. Miközben ugyanis az elmúlt 3 évben a biozöldség értékesítése a kereskedelmi hálózaton keresztül 17%-kal esett vissza, a "ládás értékesítések" aránya ugyanilyen mértékben növekedett.

"Zöld" követelések

A német Zöldek szerint a marhakergekór (BSE) az állam által támogatott "ipari mezőgazdaság" előre látott következménye. A Zöldek követelik az állati liszt etetésének kizárását a sertés- és baromfiágazatban is; a hús és más állati termékek származásának feltüntetését. Lehetővé kell tenni - a Zöldek szerint -, hogy a fogyasztók tájékozódjanak a tartási és takarmányozási körülményekről. Meg kell tiltani a növekedésserkentő hormonok és gyógyszerek alkalmazását. Az állatokat "kínzó" tartási módokat (például a tojótyúkok ketreces tartását) meg kell szüntetni.

Hosszú távon a Zöldek azt követelik, hogy a mezőgazdasági termelés támogatását társadalmi és ökológiai feltételekhez kössék. Követelik ezen felül az exporttámogatások felszámolását, valamint azt is, hogy az intervenciós felvásárlásokat a minimális készletek fenntartására korlátozzák.

Állatvédelem - agrárpolitika

Az állatvédelem és az állatfajok szempontjait figyelembe vevő állattartás a korszerű agrárpolitika szerves része. Az elkövetett hibák (mint pl. a BSE nagy-britanniai fellépése) megbosszulják magukat, és a mezőgazdaságra állandó fenyegetésként nehezednek. Az állatvédelem egyik sarkalatos pontja az állatszállítás. Az első nagy lépéseket megtették. Már korábban elhatározták, hogy a szállítási időt 8 órára korlátozzák. Hosszabb szállítási időt - legföljebb 24 órát -csak akkor iktathatnak be, ha az erre a célra szánt járművekben az állatok folyamatos etetése és itatása megoldott. Azt is elhatározták, hogy a ketreces tartásból származó tojásokon a tartásmódra utalás feltüntetése kötelező. 1995 januárjában terjesztették elő azt a javaslatot, melynek értelmében a borjak egyedi rekeszes tartását megtiltják és helyette a csoportos tartást írják elő.

A tejágazat reformjáról

A tejágazat reformjának egyetlen kedvező módját Brian Harding, az Egyesült Királyság mezőgazdasági szaktárcája állattenyésztési osztályvezetője az ártámogatások és a tejkvóták fokozatos leépítésében látja. Ennek két lehetséges útját jelölte meg a szakember: az egyik a kétlépcsős tejkvóták bevezetése, a másik az árak folyamatos csökkentése, a kvóták egyidejű növelésével. A kétlépcsős kvótarendszer Anglia számára kevésbé előnyös, mint más országok számára és nincs összhangban a GATT-megállapodásokkal.

Keresett a juhhús

Az új-zélandi hústermelők tanácsának jelentése megállapítja, hogy a marhakergekór (BSE) miatt Európa-szerte megélénkült a juhhús iránti kereslet. A marhahús-eladások az Egyesült Királyságban még mindig mélyponton vannak. A fogyasztók először a sertés- és baromfihúst keresték. Ennek hatására a készletek csökkentek, az árak megugrottak. Ezután a juhhús kereslete nőtt meg.

Új-Zélandon a fagyasztott juhhús nagykereskedelmi ára 39%-kal magasabb az egy évvel korábbinál (2,17 font/kg). A készletek csekélyek, az exportőrök jórészt csak a régi vevőknek tudnak szállítani. Megnőtt a kereslet az új-zélandi marhahús iránt is.

Baromfihús-fogyasztás az EU-ban 1955-1994 között
kg/fő/év

Év Franciaország Németország Olaszország Egyéb EU ország EU-12
1955-59 7,4 2,5 2,8 3,5 3,8
1960-64 9,5 5,1 6,4 5,5 6,3
1965-69 11,2 7,0 10,4 8,1 8,8
1970-74 13,1 8,7 13,5 11,6 11,6
1975-79 15,2 9,4 16,8 13,6 13,6
1980-84 17,0 9,6 18,3 15,9 15,3
1985-89 19,1 10,6 18,6 18,0 16,9
1990-94 21,7 12,5 19,8 20,6 18,7


Falufejlesztés, tájvédelem

A tájvédelemmel és falufejlesztéssel foglalkozó ARGE nevű szervezet elnökének szavai szerint a "falumegújítási" mozgalom Európában az egyik legnagyobb békés polgári kezdeményezéssé vált. Az ARGE szervezethez 16 ország csatlakozott, ezekben összesen 6000 fejlesztési terv készült. Közülük 3500 megvalósítása már folyamatban van. Az 1- és 5b célterületeken - az EU hathatós támogatásának köszönhetően - jelentős összegeket fordítanak a falufejlesztésre. A mozgalom keretében különösen az ökológiai irányultságú idegenforgalomnak, a korszerű telekommunikációnak, a biomassza felhasználásának és ezzel az alternatív energiatermelésnek adnak zöld utat. A falumegújítási kezdeményezések nem olcsók, de a költség közvetve mindenképpen megtérül, nem utolsósorban az új munkahelyek megteremtődésével. A nagy anyagi áldozatok semmiképpen sem hiábavalók.

Női munkaerő foglalkoztatása

Az EU mezőgazdasági főbiztosa, F. Fischler kifejtette, hogy a szerkezeti alapokból jelentős összegeket fordítanak majd a vidéken élő parasztasszonyok megsegítésére. Az egyenjogúság jegyében a falusi női munkaerő képzésére nagy gondot kell fordítani. Az EU mezőgazdaságában foglalkoztatottaknak több mint egyharmada nő; közülük minden tizedik üzemvezető. A női munkaerőt főleg az idegenforgalomban és a közvetlen értékesítésben foglalkoztatják - legtöbbször vezető szerepben. Ettől eltekintve sok esetben lebecsülik a női munkaerőt, s a mezőgazdaságban legtöbbször csak mellékfoglalkozás jelleggel alkalmazzák. Az esélyegyenlőség megadásához a jelenlegi jogszabályok és előírások megváltoztatása lenne az első lépés. Csakis ilyen szemléletmód segíthet a női munkaerő megtartásában.

Energia biomasszából

Egyre nagyobb az érdeklődés Németországban az utántermeszthető nyersanyag, mint energiahordozó iránt. A szerves hulladék anyagok, valamint 2 millió ha-nyi energianövény termesztése révén 2005-ig az ország energiaszükségletének 8%-át biomaszszából lehetne fedezni. Az energianyerésen kívül a biomassza fokozott felhasználása a CO2-kibocsátást is csökkenti. (Ilyen módon Németországban évi 60 millió t-val lehetne csökkenteni a CO2-kibocsátást.) A kitermelt fa mennyiségét is növelni lehetne - a tartós erdőgazdálkodás veszélyeztetése nélkül -, de az erdőápolási munkák során keletkező fahulladék szintén fontos energiaforrás. Jelentős EU- és szövetségi pénzösszegekkel támogatják a biomassza-tüzelőberendezések fejlesztését és bővítését, a biogáz-berendezések fejlesztését, a biodízel fokozott használatát.

Erélyesebb környezetvédelem

Az eddigiek során világossá vált, hogy a kereskedelmi korlátozások egymagukban képtelenek a környezetkárosító termelési módszerek kizárására. A német földművelésügyi minisztérium törvényes szabályozást tart szükségesnek a környezet megóvása és az állatbarát tartási eljárások következetes bevezetése érdekében. Ezzel együtt érvényesítik a büntetővámokat olyan termékek behozatala esetén, amelyek a közösen elfogadott követelményeknek nem felelnek meg.

Az ún. öko-dömpingtől aligha kell tartani, hiszen a kímélő termelési eljárások meglehetős lassúsággal hódítanak teret. Kívánatos volna - vélekednek az Európai Bizottságban -, ha az intézkedések kiterjesztéséhez igénybe vennék egyéb nemzetközi szervezetek (FAO, OECD stb.) segítségét.

Vissza a tartalomhoz