Az EU életéből

Az Európai Parlament SPD küldötte a keleti bővítés és a küszöbönálló WTO tárgyalás kapcsán alapvető reformokat sürgetett. A rendszer változtatás nélkül tovább nem tartható fenn, mert a keleti bővítés a finanszírozást veszélyezteti, az USA pedig előreláthatóan határozott nyomást gyakorol a tárgyalásokon az EU támogatási rendszerének leépítésére. A várható helyzetet mint az agrárpolitika fordulatának esélyét kell a képviselő szerint kihasználni. A termékfölöslegek támogatott exportja sem a gazdákat, sem a környezetet, sem a falusi körzetek fejlődését nem segítette. A pénzt a jövőben a környezetbarát termelésre, nem pedig termésnövelésre kell felhasználni. A határozott álláspont kialakítás sürgős, mert bizonytalankodás csak az USA érdekeinek érvényesítését segítheti elő.

A tartomány javasolja a Bizottságnak, hogy az EU agrárpolitikája a jövőben csak irányelveket szabjon meg, és nagyobb önállósággal és felelősséggel ruházza fel a tagországokat, azok régióit, tartományait. Elsősorban arra van szükség, hogy a döntési és az igazgatási folyamatokban uralkodó bürokratizmust megszüntessék.

Tekintettel a marhahúspiac súlyos helyzetére, melyet a kergemarhakór váltott ki, Baden-Württemberg azonnali intézkedéseket kér a piac stabilizálása érdekében. Ellenzi azonban, hogy a marhahúspiac támogatására szánt összeget az ugarolási prémiumból, valamint a gabona és az olajmagvak árkiegészítéséből vonják le.

A német Rajnavidék-Pfalz tartomány gazdasági és agrárminisztere közölte, hogy a műholdakról készített fényképek bevonulnak az agrárprogram vetéstámogatásának ellenőrzési eszköztárába. 1996-ban ellenőrizték először légi fényképről a gazdák területbevallását Alzey-Worms járás 120 üzemében. Az eredmények biztatóak voltak. A gazdák valószínűleg mentesíthetők a részletes helyi vizsgálatok alól. A távközléses ellenőrzés szélesebb körű bevezetése az EU reform miatt megnövekedett bürokratikus terhelést is mérsékelheti. A gazdák adatközlése megbízhatónak bizonyult; elenyésző volt a valótlan adatközlés.

Az olasz mezőgazdasági minisztérium több évre szóló (1997-2000) agrárprogramot dolgozott ki. A program céljai között szerepel: az élelmiszer-gazdaság versenyképességének fokozása, a vidéki foglalkoztatottság elősegítése, a környezetvédelem, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek külkereskedelmi deficitjének csökkentése. A program céljára 2,5 milliárd DM-t irányoztak elő.

Az előirányzott összegen felül az élelmiszer-gazdaságnak más források is rendelkezésére állnak. Például a rotációs alapok (ezekhez Brüsszel is hozzájárul és a támogatást a szerkezeti fejlesztésre adja), a kiegészítő intézkedések kerete (az agrárreform végrehajtásához nyújtott EU támogatás), valamint az éves költségvetés. A régiók pótlólagosan 1,1 milliárd DM-t kapnak a vidék és az élelmiszeripar fejlesztésére.

Herve de Charette úr az osztrák Kurier napilapnak arról adott tájékoztatást, hogy Franciaország az európai ügyekre vonatkozó szavazati jog új felosztása mellett áll ki. Javasolja, hogy töröljék el azt az alapelvet, amelynek alapján minden tagország legalább egy megbízottal képviselteti magát az Európai Bizottságban.

Bár Herve de Charette úr örömmel üdvözli az EU várható kibővülését, véleménye szerint a várható kibővülés teszi szükségessé - a működőképesség érdekében - az EU intézményrendszerének mélyreható reformját. Az EU eredetileg hat államra tervezett intézményrendszere ugyanis már a tizenötökkel elérte saját korlátait.

A külügyminiszter szerint az Európai Bizottságnak az általánosabb közösségi érdekeket kell képviselnie, az Európai Tanács feladata pedig a tagállamok képviseletének, minden egyes tagállam érdekének a biztosítása. A Bizottság csak úgy lehet az Unió intézményes "motorja", ha tagjai függetlenek az államtól és a nemzeti érdekektől, ha meg tudja őrizni összképviseleti jellegét és kezdeményező erejét. Úgy véli, hogy a Bizottság tagszámának növelése megbénítja annak működését, ezért javasolja a tagok számának tízre való korlátozását. Herve de Charette úr mindenképpen az uniós érdekeket támogatja. Ennek érdekében hajlandó lemondani két megbízottjáról egy váltásos rendszer keretében, amely lehetővé teszi, hogy a ráeső időszakban minden állam képviselve legyen.

A lap képviselője emlékeztette Charette urat Chirac elnök varsói látogatása alkalmával tett ígéretére, amely szerint 2000-ben Lengyelország az EU tagja lesz. Megkérdezte, hogy mint vélekedik arról, hogy a francia felelősök a kibővítés előzetes feltételeként az EU mélyreható reformját követelik.

Charette úr válaszul felidézte, hogy Klaus Kinkel német külügyminiszter a hónap elején a Kurier hasábjain részletezte "Agenda 2000" (Határidőnapló 2000) néven azt a tervet, amely az Unió nagy elérendő céljait taglalja: a kormányközi konferenciát, a kibővítést, az egységes pénzt, a közös politikák felülvizsgálatát és a finanszírozási rendszer összeegyeztetését. A zsúfolt programon belül annak fontosságát, hogy 1997 júniusában mindenképpen megrendezendő a Kormányközi Konferencia II., melynek eredményeit tekintve, annak lezárása után fél évvel kezdhetők meg a csatlakozási tárgyalások. Szerinte ez a mélyreható reform létfontosságú a kibővülés szempontjából.

Németországban a mezőgazdaságból élők jövedelmi hátránya más foglalkozási csoportokhoz képest elérheti a 40%-ot. Főként amiatt, hogy a marhahús- és tejpiacon rendkívül alacsonyak az árak. A mezőgazdaság további terhet már nem képes elviselni.

A bajor parasztszövetség piac- és árpolitikai intézkedéseket követel a termelői árak és a jövedelem növelése céljából. Véleménye szerint a tej jelenlegi szabályozását 2000 után is fenn kell tartani. Az árkiegészítési rendszert nem szabad veszélyeztetni.

Az EU keleti bővítését körültekintően, megfelelően hosszú átmeneti időszak után lehet végrehajtani. Így a csatlakozó országok megfelelhetnek az EU agrárpolitikai követelményeinek. Mind a GATT keretében kötendő új szerződés, mind a keleti bővítés esetében gondoskodni kell az európai mezőgazdaság külső védelméről.

A marhahús-piac stabilizálása érdekében a termelői és az értékesítési szektorban egyaránt sürgős és hatékony intézkedéseket kell tenni. A szarvasmarhatartók részére nyújtott EU támogatásokat - más EU országokhoz hasonlóan - ki kell egészíteni a nemzeti eszközökből. A tejpiac stabilizálása érdekében növelni kell a támogatásokat és a visszatérítéseket, nem szabad korlátozni az exportot és ellenőrizni kell az importkontingensek betartását.

Az osztrák jégkárbiztosítás helyzetéről rendezett tanácskozáson rámutattak arra, hogy az európai mezőgazdaság versenyképességét az USA-val szemben a biztosítási rendszer javításával és kiépítésével is fokozni lehet. A ritkán előforduló káresetek egyedi biztosítási díja magas, ezért az általános termésbiztosítás létrehozása lenne kívánatos.

Az USA-ban 1948 óta ez a rendszer működik a legtöbb agrártermékre vonatkozóan. Az állam a díjak felét, a biztosítás működési költségeinek 30%-át állja. A gazda választhat a módozatok közül, és a kártérítés általában a körzetben szokásos termés 60%-ára szól.

Franciaországban az állami rendszer 420 körzetre állapít meg hozamszinteket. A nagy károkat megyei testület minősíti. Ezt követően 18-24 hónapon belül jut a gazda pénzhez.

Spanyolországban egymással versengő biztosítók működnek, amelyek jég, tűz, aszály, fagy, áradás, vihar kártételére kötnek szerződést. A biztosítás módját és összegét a gazda választja meg. Az állam a díj felét fedezi és a viszontbiztosítás költségeiből is részt vállal.

Az 1990-es években az EU 15 országában a vágósertés-kínálat meglehetősen kiegyenlítetten, 170-192 millió egyed között mozgott. A legkisebb az 1991/92-es évben volt (178 millió), a legnagyobb az ezt követő második évben (192 millió).

* Becsült.

A nagy, 20 millió hízónál többet termelő országok közül csupán a németek kibocsátása csökkent, a többi 4 ország (Dánia, Spanyolország, Franciaország, Hollandia) növelte termelését. 1997 márciusára a kínálatot 187 millió egyedre becsülik, az egy évvel korábbinál 0,4%-kal többre.

Az USA körülbelül feleannyi vágósertést állít elő, mint a közösség 15 állama. Kibocsátása az 1990-es években 92 és 99 millió db közötti volt.

Németországban 1996 augusztusában 24,4 millió db sertést számláltak, ebből 1,7 millió vemhes kocát. A sertéstartó gazdaságok száma - az 1996-os állatszámláláskor - 1,9 millió volt; 7,3%-kal kevesebb az egy évvel korábbinál. A vágósertések ára egy év alatt jelentősen, 1996 októberében 30%-kal emelkedett.

Az elmúlt évben a német központi vágóhidakon levágott sertések 90%-a a legjobb minőségi osztályba tartozott. A javulást a tenyésztő munka, a kedvező tartási viszonyok és a takarmányozás együttes fejlesztése eredményezte. A gazdaszövetség tájékoztatóján rámutattak arra, hogy az ország egészében is 60%-os volt a legjobb minőségű sertések aránya és csupán 6% a leggyengébb minősítésű. A nyugati tartományokban 62, a keletiekben pedig 51%-os volt az első osztály aránya.

A földértékesítési társaság eddig 20 000 ha erdőt adott el, ebből 1500 ha-t kárpótlás címén. 1996-1997-ben elsősorban a kárpótlási törvény alapján adják el az erdőket. Forgalmi értéken történő eladásokra csak kivételes esetekben kerül sor. A kárpótlási törvény szerint a régi tulajdonosok, továbbá az egykori, 1990 októbere előtti NDK polgárai jogosultak - mérsékelt áron - erdő vásárlására.

Valószínűleg nem sikerül 1996 végéig további 40 000 ha erdőt magánosítani. A földhivatalok ugyanis létszámhiány miatt túlterheltek. Egy-egy földterület eladásakor a korábbi tulajdonosokat 1933-ig visszamenőleg ki kell mutatni.

A versenyeztetésnél két szempontot vesznek figyelembe. Az egyik az üzemeltetési terv, a másik az anyagi háttér. Előnyt élveznek azok a pályázók, akik a vételárat készpénzben (hitel igénybevétele nélkül) fizetik ki. A vételárat a törvényben előírt módon állapítják meg. Az eddigi eladások során az erdők átlagosan 2000 DM/ha áron keltek el.

Németországban a mezőgazdasági vadtartás jelentős üzemággá vált: 4300 üzemben 75 ezer tenyészállatot tartanak. Az állomány 90%-a dámszarvas, egytizede szarvas. Évente 1400 t húst termelnek. A vadászatból származó kb. 30 ezer t-nyi vadhússal együtt alakult az önellátottság 60% körül. A főleg Új-Zélandból és Lengyelországból érkező import alacsony ára lenyomja az árakat.

A bajor tartományban a minőségi és származási címkét már több mint 100 mezőgazdasági vadtartó használhatja. A címke szavatolja, hogy nem alkalmaznak sem növényvédő szereket, sem teljesítményserkentőket, továbbá azt is, hogy az állatgyógyászati szereket kellő gondossággal alkalmazzák.

Németországban az egy főre jutó 0,6 kg évi vadhús-fogyasztás emelkedő irányzatra mutat. A mezőgazdasági vadtartásban az állatokat 15-20 hónapos korban vágják le. A hús igen finom rostozatú.

1995-ben Németország nyugati részében - az adás-vételi szerződések szerint -átlagosan 32 000 DM-et fizettek 1 ha termőterületért. Ez az ár 7%-kal felülmúlta az 1994. évit. Az áremelkedést azzal magyarázzák, hogy kisebb területű birtokok cseréltek gazdát, s azok aránylag drágábbak, mint a nagy táblák. Az új keleti tartományokban az 1995. évi eladások átlagára csak 7060 DM/ha-t ért el, így 6%-kal alacsonyabb volt az előző évi árnál.

A nyugati tartományok közül Bajorországban voltak a legmagasabbak az árak; átlagosan 56 542 DM/ha fizettek a vevők. A középmezőnyben helyezkedett el Hessen tartomány 29 289 DM/ha átlagárával. Utolsó volt a sorban Schleswig-Holstein, ahol csak 15 639 DM-et adtak 1 ha termőföldért.

A keleti tartományok közül Sachsen-Anhalt vezetett: 11 622 DM/ha árral. Középen foglalt helyet Szászország 8425 DM/ha árral. A sereghajtó Mecklenburg-Előpomeránia volt, ahol átlagosan csak 5446 DM-be került.

A szakma érdekképviseleti szervének és a bécsi székhelyű zöldségértékesítő szövetkezet elnökének egybehangzó véleménye szerint az osztrák termelés jövőjét a magas energiaköltségek ellenére is a hajtatásra, a növényházi felületek növelésére lehet alapozni. Innen az áru 24 órán belül a fogyasztóhoz kerülhet. Az uborka, a paradicsom, a paprika a fogyasztók számára már nem idénytermék, hanem évszaktól függetlenül keresik. A biotermelés többletkiadásai megtérülnek az értékes zöldségfélékben.

A zöldségértékesítő szövetkezet 1992 óta a szakmában az ország egyik vezető cége. A szövetkezetek, egyéni vállalkozások termelését hangolja össze és forgalmazza, főként Bécs, Tullnerfeld és Burgenland körzetéből. Az osztrák termékek az egész európai piacon kelendők, amit a szövetkezeti nagybani értékesítés segít elő. A szervezetet ennek érdekében átalakítják; Simmeringben fejlesztik a felvásárló központot, a Kagranban működőt eladják, és Bécs mellett 1997-ig nagybani piacot nyitnak meg.

Vissza a tartalomhoz