Környezetvédelem

A szabad piac nem öncél, csupán eszköz olyan célok elérésére, mint az életszínvonal emelése, a munkanélküliség csökkentése és a gazdaság fejlesztése. De a jólét növelésének együtt kell járnia a környezet megóvásával. A jövőben tehát a nemzetközi kereskedelmet úgy kell fejleszteni, hogy megálljon a környezet romlása - ez tömören az Institut für Wirtschaftsforschung (ifo) nevű német gazdaságkutató intézetben készített, A nemzetközi kereskedelem és a környezet c. tanulmány fő mondanivalója. A tanulmány hangsúlyozza, hogy a nemzetközi kereskedelem és a fokozatosan megnyíló piac óhatatlanul kárt tehet a környezetben, de a túlzott kereskedelmi korlátozás még az ökológia rovására sem helyeselhető. A nemzetközi kereskedelemnek összhangban kell állnia a környezetvédelemmel. Ezért szigorú korlátozások is szükségessé válhatnak a visszaélések megakadályozására. Mindehhez nincs szükség a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) vonatkozó szabályzatának módosítására, az eleve érvényre juttatja az ökológiai szempontokat a kereskedelemkorlátozó XX. fejezetben. Eszerint a környezetvédelmi követelmények a különleges kereskedelmi szempontok részét képezhetik. További előny, hogy a szabad világkereskedelemmel kapcsolatban egyszer már rögzített elvek nem módosulnak, s a tagországok kötelezhetők azok betartására. Az új, környezeti igényeket kielégítő szabályok figyelembevétele ugyanakkor azzal a veszéllyel járhat, hogy az eredeti követelményrendszer fellazul.

A jelentés szerint a gyakran emlegetett ún. ökodömping nem fog lényeges szerephez jutni. A vizsgálatok tanúsága szerint a különböző környezetvédelmi szabványok alig befolyásolják a nemzetközi versenyképességet - kölönösen, ha azonos gazdasági fejlettségű országok közti kereskedelemről van szó. Ennek oka egyrészt, hogy a környezetvédelmi költségek egy-egy vállalat teljes költségeinek csak kis részét képezik, másrészt, hogy az OECD tagországainak környezetvédelmi szabványai alig térnek el egymástól. A fejlődő és a fejlett országok közti kereskedelemben azonban az eltérő környezetvédelmi szabványok - különösen az erősebben érintett gazdasági ágazatokban - már befolyásolhatják a versenyképességet. Ennek ellenére nem kell tartani attól, hogy a lazább kereskedelmi előírások miatt a fejlett országok jelentős mértékben élnek a telephely áthelyezési lehetőségekkel. Ezeket ui. több tényező befolyásolja, amelyeknek a környezeti előírások csak elenyésző részét alkotják. Ugyanakkor tartani kell az ún. öko-protekcionizmustól, vagyis attól, hogy a szigorú importkorlátozást környezetvédelmi előírásokkal igyekeznek igazolni. Ennek károsultjai főképp a fejlődő országok lehetnek. Nem volna méltányos pl. egy-egy termék importját a csomagolóanyag rosszabb minőségére vagy a hulladék elhelyezés megoldatlanságára hivatkozva meggátolni. Ehelyett lehetővé kell tenni, hogy az importőr használhassa az exportőr hulladékelhelyező vagy -feldolgozó berendezéseit. Az ökocímke általánossá tétele pedig az importőr és az exportőr közti minőségjavító együttműködést mozdíthatja elő.

A német parasztszövetség közreműködésével számítógépes program készül, hogy a trágyázással kapcsolatos törvény jobb végrehajtását tegye lehetővé. A program alkalmazásával csökken a számolási munka, a gazdák időt takarítanak meg. A megfelelő adatok betáplálása után automatikusan készül el a tápanyagmérleg. Ebből a gazdák meggyőződhetnek róla, hogy elegendő-e a kijuttatott trágya a kívánt hozamokhoz mérten. Túltrágyázás esetén a program kimutatja a megtakarítás lehetőségeit.

A kivont tápanyagot a gyep, a szántó termése és az értékesített trágya alapján; a mérleg forrásoldalát pedig az állattartás adataiból, a trágyavásárlásból, a műtrágyabeszerzésből és a hüvelyesek nitrogén-megkötéséből számítják. 1997 végéig az új törvény értelmében a kivont és pótolt tápanyagnak egyensúlyba kell kerülnie.

Németországban az 1995/96-os gazdasági évben az előző időszakénál 1,9%-kal kevesebb nitrogénműtrágyát (hatóanyagban számítva 1,752 millió t-t) használtak fel. Nyugaton 2,8%-kal kevesebbet, a keleti tartományokban 0,4%-kal több műtrágyát szállított az ipar a kereskedelemnek. A talajjavításra használt mész mennyisége 1,2%-kal nőtt. A kálium mennyisége 3,7, a foszforé közel 14%-kal visszaesett.

Az ipar jelzésein alapuló hivatalos statisztikai adatokat az átmenő készletekkel helyesbítve az 1995/96-os gazdasági évben - becslések szerint - 5%-kal csökkent a felhasználás. A területegységre jutó adag az összmennyiségnél nagyobb arányban mérséklődött, mert az ugarolást a brüsszeli előírások mintegy 100 ezer ha-ral mérsékelték, azaz a trágyázott terület nőtt. Az ajánlott mennyiségnél foszforból már kevesebbet szórtak ki, ami a termés minőségét és mennyiségét is veszélyezteti, különösen a keleti tartományokban.

A német gazdaszövetség a Bizottság javasolta intézkedéseket helytelenítette, azokat bürokratikusnak, parancsjellegűnek minősítette. A talaj, az élővizek, egyáltalán a környezet védelme szorosan összefügg a szakszerű növényvédelemmel. Azt pedig nem lehet a helyi körülmények pontos ismerete nélkül, központi normákban előírni. A megfelelő növényvédelmi eszközök és szerek alkalmazását szintén nem lehet olyan rendeletekkel kikényszeríteni, amelyek betartása amúgy sem ellenőrizhető. A gazdálkodók a megfelelő termékminőség elérésében maguk is érdekeltek, saját érdekük tehát a talajvíz tisztaságának megóvása. A mezőgazdaság természeténél fogva őrzi a vizek tisztaságát, ugyanakkor az ipari övezetekben gyakran szennyeződik a talajvíz.

(Megjegyzés: A szakértői vélemények az utóbbi megállapításokat illetően megoszlanak. Az erősen kemizált mezőgazdaság szintén lehet szennyező hatású. Szerk.)

A hajdani Tanne robbanóanyag gyár szennyezett földterületének biotechnikai módszerű megtisztítására 2 év alatt 4 millió DM-et irányoztak elő. A másutt már kipróbált módszer szerint baktérium- és gombatörzsek telepítésével - amelyeket 4 egyetem tudósai tenyésztettek ki - megtisztul a közeg, mert a mikroorganizmusok számára a robbanóanyag (például a TNT) kedvező táptalaj. Az eljárás során különféle törzseket próbálnak ki és a kapott eredményeket összehasonlítják.

Az országban 70 településen a gyártó üzemek telepein, 400 helyen pedig lőszerrel erősen szennyezett térségekben szükséges a talaj megtisztítása. Ezt követően a terület jó áron lesz értékesíthető, mert a föld újra termékennyé válik.

Vissza a tartalomhoz