Az Európai Unió közös agrárpolitikája a mezőgazdasági termelés számos területén alkalmaz különböző mennyiségi korlátozásokat. Ezek jó része várhatóan EU-tagságunk idején is fennmarad. Mivel a mennyiségi korlátozások erősen befolyásolják a mezőgazdasági termelés alakulását, a csatlakozási tárgyalások során várható egyik kulcskérdés lesz a különböző kvóták mértékének megállapítása.
A következőkben bemutatjuk az EU-ban jelenleg alkalmazott kvótákat, azok jövőbeni alkalmazásának várható alakulását, a kvóták alakításának rendjét a legutóbbi csatlakozási tárgyalásokon és elemezzük mindezek hatását a magyar agrárgazdaságra.
A termelést befolyásoló kvóták bevezetésére a 80-as évektől került sor, amikor az EU-n belül a hatékonyság növekedésből fakadó túltermelés már olyan mértékűvé vált, hogy azt a "hagyományos" eszközökkel (pl. intervenciós készletek, támogatott export) már nem tudták ésszerűen levezetni.
1. A termésmennyiség behatárolása
Az egy-egy tagország által adott gazdasági évben előállítható termésmenynyiséget szigorúan korlátozzák [tej, cukor (beleértve az izocukrot is), dohány].
Ezekből a termékekből az országos kvótákat meghatározott szabályok szerint osztják le az egyes termelőkre. A kvóták betartását szigorúan ellenőrzik; túllépés esetén szankciókkal sújtják mind az egyes országokat, mind az egyes termelőket (pl. következő évi kvóta szűkítésével, pénzbüntetéssel). Az utóbbi években a kvóták egyre inkább átruházhatóvá, adás-vétel tárgyává váltak. A tejkvóta pl. egyre inkább beépül az eszközértékbe, akár a teljes farmérték 30%-a erejéig.
2. Területi mennyiségi korlátozás
A megengedett vetésterületet szigorúan korlátozzák az olajmagvaknál, az EU és az USA között kötött nemzetközi megállapodás alapján. Lazább (részleges) területi korlátok érvényesek a gabonatermelésre, a fehérjenövényekre (pl. bab, borsó, csillagfürt, olajlen), a szőlőre (pl. a kivágás és telepítés aránya, a minőségi bortermelés maximális hektáronkénti átlagtermése). Az ugaroltatási előírásokhoz kárpótló kifizetések kapcsolódnak.
3. A támogatott állatlétszám korlátozása
Ez a fajta korlátozás vonatkozik például a húsmarhára és anyajuhra (a támogatott országkvóta megállapítása, és egy-egy gazda esetében a legnagyobb támogatott állatlétszám meghatározása).
4. A sertés és baromfiágazatban,
továbbá gyakorlatilag a zöldség- és gyümölcs ágazatban mennyiségi korlátozás nem érvényesül, ezek a "szabadversenyes" termékkörök.
Az EU agrárpolitikájának határozott irányzata az állami beavatkozás, a központi támogatások csökkenése, a piaci tényezők szerepének növekedése. Ennek megfelelően fokozatosan lazulnak a mennyiségi korlátozások, szerepük lassan csökken. Ez az irányzat érvényesült az 1992-95. év során bevezetett CAP-reform intézkedéseiben is.
1996-ban a zöldség- és gyümölcspiacok újraszabályozása során jelentősen csökkentették a piacról túlkínálat esetén állami támogatással kivonható mennyiségeket. A tejpiaci szabályozás és a mar hahúspiac szabályozásának teljes körű áttekintése várható 1997-ben, egyes jelzések szerint a kvóták bizonyos oldásával. A cukorpiaci szabályozás újragondolása 1998 során várható, 2000-től történő érvénnyel.
A piaci beavatkozások, támogatások csökkentése irányában hatnak a nemzetközi megállapodások is, nevezetesen a WTO keretében. A jelenlegi WTO megállapodás mennyiségi előirányzatai 2000-ig szólnak, azt követő időszakra az irányzat folytatásában várható megállapodás.
Mindezzel együtt feltételezhető, hogy az 1998-ban beinduló csatlakozási tárgyalások során a jelenlegi kvótarendszerből fogunk kiindulni és éles harc várható a magyar mezőgazdaságra vonatkozó kvóták megállapításánál.
Ausztriával, Svédországgal és Finnországgal (valamint Norvégiával) az 1992-93. években folytak a csatlakozási tárgyalások. Ezek során a mennyiségi kvótákat - az EU javaslatára, de közös egyetértéssel - a tárgyalásokat megelőző 5 év átlagos termés-, terület-, állatlétszám adatai alapján állapították meg. A két szélső értéket azonban figyelmen kívül hagyták és így gyakorlatilag három év adatából indultak ki. Amennyiben valamelyik csatlakozni szándékozó országban saját belső szabályozásként kvóta volt érvényben, úgy függetlenül a tényleges termelés alakulásától ezt vették a majdani EU kvóta megállapításának alapjául.
Megjegyzendő, hogy a legutóbb csatlakozott 3 ország esetében az agrártermelés belföldi alakulása a csatlakozást megelőző 5-10 évben alapvetően kiegyenlített volt.
"A tárgyalásokat megelőző évek" elvének alkalmazásához az alapok a mi esetünkben, 1998-99. évi tárgyalásokat feltételezve, nagyjából az 1993-97 közötti évekből választott 3 év adatai lennének. Ez a vetésterülettel szabályozott termékek körében számottevő problémát nem okozna, megrendítő hatással lenne azonban a magyar mezőgazdaság fejlődési lehetőségeire a növényi termékek (20-30%-os visszaesés a 80-as évek végéhez képest), az állatlétszám és az állatitermék-termelés (40-50%-os visszaesés) vonatkozásában.
Ez azt jelentené, hogy a gazdasági fellendüléssel joggal várható fogyasztásnövekedést nem tudnánk hazai termelésből, csak importból fedezni, vagy hogy az 1998-2001-ben várható termelésnövekedést a csatlakozás után mesterségesen vissza kellene fogni.
Érdemes megjegyezni, hogy a tárgyalási alapok tekintetében ehhez nagymértékben hasonló helyzet jellemző a többi csatlakozni szándékozó közép- és kelet-európai országra is.
A magyar tárgyalási pozíciót javítaná, ha a következő években a kvótával szabályozott termékekből a termelés növekednék, akár az intervenciós készletek átmeneti bővülése árán is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy akár a csatlakozási tárgyalások kezdetében is lehet kisebb késedelem, illetve azok a vártnál jobban is elhúzódhatnak.
Még fontosabbnak látszik azonban vagylagos (alternatív) javaslatok kidolgozása a "bázisképzés" módszertanára. A megelőző évek elve Magyarország esetén aligha fogadható el. Hivatkozni kell a termelés nagyfokú csökkenésére a 90-es évek elején-közepén, valamint a kereslet hasonló mértékű visszaesésére és a várható újabb fellendülésre. Vagy korábbi éveket, vagy hosszabb időszakot kell alapul venni, vagy helyesbítéshez kell folyamodni a fogyasztás várható alakulását figyelembe véve. Egyéb változatok kidolgozása is célszerű.
Legkésőbb a csatlakozás időpontjára, de lehetőleg minél hamarabb szükségesnek látszik egy intervenciós ügynökség felállítása. Ez a szervezet minden tagállamban megtalálható, legfőbb feladata a CAP gyakorlati alkalmazása, pl. a termelési kvóták betartatása, intervenciós felvásárlások stb. Egy ilyen költségvetési hivatal létesítése jelentős kiadással jár, de elkerülhetetlennek tűnik a csatlakozás fontossága miatt.
A mennyiségi korlátozásokkal, a bázisképzéssel kapcsolatos tárgyalások sikerének fontos feltétele, hogy ehhez megfelelő adatok, információk álljanak rendelkezésre. A jól kiépülő statisztikai és információs rendszernek lényeges szerepe lehet a piaci zavarok megelőzésében, de az egyéb nemzetközi szervezetek (pl. WTO, OECD) tájékoztatásában is.