Franz Fischler mezõgazdasági fõbiztos szilárdan kitart a szántóföldi támogatás csökkentése mellett, ami a költségvetési kiadást 1,4 milliárd ECU-val mérsékelné. A Bizottság korábbi számításaiban a közös agrárpolitika 1998. évi mûködésére 43,6 milliárd ECU-t irányzott elõ. Az EU költségvetésébõl azonban 2,6 milliárddal kevesebb, 41 milliárd ECU jut az agrárkiadásokra.
Fischler az agrárminisztereket választás elé állította: vagy a múlt évben már javasolt szántóföldi támogatás csökkentését fogadják el, vagy beleegyeznek az árak lefaragásába. Az 1996. októberi javaslat a gabonafélék támogatását 7,3%-kal, az olajos magvakét 4,2%-kal, az ugarolási támogatást 26,8%-kal kívánta mérsékelni. Akkor a miniszterek elutasították a javaslatot, mondván, hogy más megtakarítási módot kell keresni a költségvetésben.
F. J. Feiter német mezõgazdasági államtitkár az ágazat jövõjét bizakodóan ítélte meg. Az ipari államok számára a Föld 2010-ig 5,8-ról 7 milliárdra növekvõ népességének élelmezése új feladatokat szab meg. Ebben a versenyben a kereskedelmi korlátozások feloldásával kell Európa kereskedelmi esélyegyenlõségét megteremteni.
A kereskedelmi elõírásoknak sokoldalú agrártermelést kell lehetõvé tenniök Európában. Nemzetközi szabványoknak, környezetvédelmi és állatvédelmi jogszabályoknak kell érvényt szerezni. A soron következõ világkereskedelmi tárgyalásokon Európa és az EU érdekeit nem szabad háttérbe szorítani. Az EU agrárreform keretében szükségessé válik a marhahús piaci rendtartásának rendezése, az intenzív marhahizlalás visszafejlesztése, illetve leépítése. A tej kvótarendszerének fenntartásával egyben a támogatást is meg kell õrizni 2000-ig.
Az EU keleti bõvítése miatt javaslatot terjesztettek a kormányközi konferencia elé a Bizottság szervezeti rendjének megváltoztatásáról.
A Bizottság elnökét az állam- és kormányfõk egyhangú jelölése alapján az Európai Parlament hagyja jóvá. Az elnök munkáját 3 alelnök segíti. Az egyik alelnök a külügyi, a másik a gazdasági és pénzügyi, a harmadik az integrációs kérdésekkel foglalkozik. A nemzeti megbízottak létszáma legföljebb 20 lehet. Ha a tagországok száma meghaladná a 20-at, némely tagország már nem jelölhetne biztost. A biztosokat a tagországok jelölése alapján a Bizottság elnöke választja ki.
A Bizottság változatlanul a Parlamentnek tartozik felelõsséggel. A tárcák száma 12-re korlátozódik. Az úgynevezett szabad bizottsági tagok a mindenkori idõszerû külön feladatokkal foglalkoznak, de a Bizottság valamennyi döntésében és egyeztetésében is részt vesznek.
A német Weihenstephan mezõgazdasági fõiskoláján mezõgazdasági fórumot hoztak létre. A fórum munkájában részt vesznek a gazdák, a szakoktatók, a mezõgazdasági hatóságok képviselõi, tanárok, szaktanácsadók és mezõgazdasági vezetõ beosztású szakemberek. A fórum célja, hogy a tananyag jobban igazodjék a gyakorlati követelményekhez.
Németországban az utóbbi években borúlátás uralkodott el a parasztcsaládokban. Ennek oka mindenekelõtt a jövedelem csökkenésében keresendõ. Sok család számára egyre kevésbé vonzó a mezõgazdasági hivatás. Ahhoz, hogy a hangulat megváltozzék, a mezõgazdasági és vállalkozói szakismeretek kellõen hasznosuljanak, elsõsorban magas szintû, az elméletet és a gyakorlatot összekapcsoló szakképzésre van szükség. A fõiskolán létrehozott fórum további lépéssel visz a cél felé.
A bajor mezõgazdasági minisztérium államtitkára, Marianne Deml - egy nürnbergi tanácskozáson - a háztartás szerepét méltatta. A háztartások használják fel a bruttó társadalmi termék 55%-át. Nemcsak piacgazdasági, hanem társadalompolitikai feladatot is ellátnak, hiszen meghatározzák a családok életminõségét.
Nõ a háztartások jelentõsége a munkaerõpiacon is. Emelkedik a munkát vállaló nõk létszáma, továbbá azoké a háztartásoké, amelyekben egyedülállók vagy öregek élnek. Emiatt egyre több háztartás foglalkoztat idegen munkaerõt. Igen sok a háztartásokban az alkalmilag foglalkoztatott idegen munkaerõ. Társadalombiztosításra kötelezett munkahelyet azonban 1000 háztartás közül csupán egy nyújt.
Tudományosan megalapozott elõjelzések szerint Németországban 2010-re 1,35 millió fõ dolgozik majd a háztartásokban.
Az EU belsõ piaci elõírásai lehetõvé teszik a tagországok számára, hogy környezetvédelmi adót vessenek ki. Az adóztatás és az EU jogszabályainak összhangja érdekében a Bizottság irányelveket adott ki. A jövõben a Bizottság a tagországok vonatkozó rendelkezéseit az irányelvek alapján bírálja el. A Bizottság támogatja ezt az adóztatást, mivel hatékonyabbá teszi a környezetvédelmet.
Nem vethetõk ki olyan környezetvédelmi adók, amelyek más tagországok termékeit célzatosan sújtják és ezáltal zavarják a szabad áruforgalmat. A Bizottság azt is megvizsgálja, hogy egyes ágazatok vagy vállalatok milyen címen kapnak adómentességet. Ugyanígy vizsgálja a befolyt adók felhasználását.
Németországban az árusüldõt elõállító gazdák 1996-ban jó évet zártak. A süldõk átlagára 102,3 DM volt (1995-ben csak 89 DM). Továbbra is kelendõ a 25 kg-os süldõ. A sikeres értékesítésnek azonban az a feltétele, hogy egységes állományt, egészséges állatokat nagy tételben kell piacra vinni. 1997-ben az árak némileg mérséklõdnek; az elõzõ év magas árait ugyanis a kergemarhakór következtében megnõtt sertéshús-fogyasztás okozta. (Kérdés, hogy a távol-keleti (fõleg Tajvanon) roppant károkat (kb. 10 milliós elhullást) okozó száj- és körömfájás milyen hatással lesz a világpiaci árakra. Szerk.)
Az üzemgazdászok szerint csak 100 kocánál nagyobb állománnyal lehet eredményesen gazdálkodni. Az eredményesség feltétele továbbá a folyamatos beruházás és a kellõ termelési tapasztalat. Baden-Württembergben 100 ezer tenyészkocát tartanak. Ennek egyharmada a 100 kocánál többet tartó gazdaságokban található. Az utóbbi idõkben Baden-Württembergben és Bajorországban a marhahizlalásról sokan sertéshizlalásra álltak át. Ez újabb értékesítési lehetõséget jelent az árusüldõ-termelõk számára.
Az EU 32%-kal csökkentette az anyajuhok utáni prémiumot a juhhús árának 1996. évi jelentõs emelkedése miatt. A juhhús utáni kereslet megnõtt 1996-ban (a kergemarhakór miatt), és részben ennek hatására 9,9%-kal emelkedtek az árak.
Az anyajuhok utáni prémiumot az alapár (504,70 ECU 1996-ban) és a tényleges piaci ár (363,35 ECU) közötti árrés alapján számították. Ha a piaci árak emelkednek, akkor csökken az árrés és a prémium is.
A GATT által elõírt mennyiségi keret betartása céljából a Bizottság a friss tejtermékek exportját 30%-kal csökkentette. 1997. január közepéig a GATT-kvóta 65%-át használták ki. Hasonló intézkedésekre lehet számítani a sajtra vonatkozóan is.
Rövidesen meghatározzák, hogy 1997-ben milyen mértékû lesz a magán vajkészletezés támogatása. Az elõzetes hírek szerint az állandó költségek és a raktározás támogatása változatlan marad, a kamatláb viszont 6%-ról 5%-ra mérséklõdik.
A Bizottság jóváhagyta az olasz tejtermelõk támogatását. Róma intézkedési csomagja olcsó hiteleket kínál a tejtermelõ gazdák számára. Az olasz hatóságok továbbá arra is engedélyt kértek Brüsszeltõl, hogy a termelõk 2 hónapos haladékot kapjanak a tejkvóta túllépéséért kirótt különadó elsõ részletének fizetésére. A Bizottság megvizsgálja a kérelmet.
Az olasz gazdák a kormányzatot hibáztatják a túltermelési gondokért. A jelenlegi kvótarendszerben ugyanis a gazdák 9,9 millió t tejet termelhetnek, holott a belsõ fogyasztás 18 millió t. Michele Pinto mezõgazdasági miniszter az ország kvótájának 10,5 millió t-ra való emelését kérte.
Németországnak az 1996-os termésbõl megmaradt burgonyakészleteket 2 millió t-ra becsülik. Az EU többi tagországában is nagyok a készletek az 1996. évi rekordtermés miatt. Az árak 1997 elején stabilizálódtak, az étkezési burgonyáért 8,65 DM-et, a takarmányburgonyáért 5,65 DM-et kérnek 100 kg-onként.
A hõmérséklet emelkedése miatt sok termelõnek gondot okoz a burgonya tárolása. A vetõburgonyát termelõk étkezési burgonyaként próbálják készleteiket értékesíteni. A kínálat egyre erõsödik.
Az újburgonya importja még nem jelentõs. Sem árban, sem minõségben nem tud versenyezni az elõzõ évi terméssel.
A szövetség Oppenheimben tartott tanácskozásán az elnök tiltakozott az ellen a terv ellen, hogy az EU jogrendjében 7 szõlõtermelõ övezetet jelöljenek ki, amelyekben a minimális alkohol- és szárazanyag-tartalmat és a minõségi borok egyéb jellemzõit is elõírják. Az intézkedés a termékek sokszínûségének álladóan hangoztatott megõrzése és a GATT-egyezményekben vállalt kötelezettségek ellenében kíván hatni. Mivel az EU-ba szállító külsõ országokat ugyanilyen elõírások nem terhelik, könnyebb lesz számukra az export.
Az agrárkamara egyben javaslatot tett a történelmi borvidékeken az ültetvénytelepítéseket megkönnyítõ intézkedésekre, az odaillõ fajták meghatározására.
Az EU Mezõgazdasági Fõigazgatóságának vezetõje ismertette a vidéki körzetekre vonatkozó ágazati, részcélokon felülemelkedõ, összehangolt fejlesztési elképzeléseket. Az EU-szerkezeti alapot 1997-ben már az összehangolt ágazatfejlesztés jegyében bontják le.
Az agrárszociális társaság immár 10. alkalommal megrendezett tanácskozásán a német agrártárca részérõl dr. Theodor Bühner egyetértõ véleménye mellett felhívta a figyelmet a kapcsolódó piac- és árpolitika összehangolásának fontosságára. A szövetségi államok szemléje nevû rendezvényen a tervezetrõl 8 tartományból vagy az illetékes szaktárca vezetõje, vagy a tárgykör jeles szakértõje fejtette ki véleményét.
Az osztrák mezõgazdasági minisztérium bejelentette, hogy 1997-ben és 1998-ban a hegyipatak- és lavinaveszély-elhárítás, valamint a katasztrófavédelem a vidéki régiókban új munkahelyeket teremt. 1996-ban a katasztrófavédelmi programra elõirányzott összeg 2,7 milliárd ATS volt. Ezt az összeget 1997-re 3,1 milliárd ATS-re, 1998-ra 3,2 milliárdra növelték. A programban 1 milliárd ATS-re vetítve 1450 munkahellyel lehet számolni.
A vidéki régiók beruházásai elsõsorban a kis- és középüzemekre lesznek kedvezõ hatással. A hegyipatak- és lavinaveszély helyi elhárítását szervezik meg, az illetékességet és a felelõsséget a helyi szervezetekre ruházzák át. A beruházási sorrend eldöntésekor nemcsak a védelmi célokat veszik figyelembe, hanem költségmegtérülési számításokat is végeznek. Az elkövetkezõ évekre 3 célt tûztek ki: az elvándorlás által veszélyeztetett régiókban új munkahelyeket teremtenek; a körzeti vállalatok foglalkoztatásáról gondoskodnak; az alpesi régiókban az infrastruktúrát bõvítik.