A termékszármazás fogalmának, az igazolás ismérveinek pontos meghatározása és a kifejezések egységesítése a kereskedelem további bõvítése érdekében elengedhetetlen. Erre vonatkozóan olyan átfogó megállapodás született az EU-val és az EFTA-val folytatott kereskedelemben, amely már 1997. július 1-jén érvénybe lép.
Az eredeti szabadkereskedelmi megállapodások elõkészítõ tárgyalásain a felek még gyakran saját elképzeléseiket, gazdasági érdekeiket igyekeztek a lehetõ legjobban érvényesíteni. Így a származási szabályokban is eltérések voltak és vannak.
Magyarország külkereskedelmében - a CEFTA tagországok kivételével - ún. bilaterális kumuláció (kétoldalú halmazati elv) van érvényben. Ez azt jelenti, hogy amennyiben kétoldalú megállapodást aláíró államok egyikébõl "származó terméket" a másik aláíró államba importálják és ott új termék elõállításához felhasználják, illetve abba beépítik, majd az új terméket exportálják az elsõ aláíró országba, akkor azt származó terméknek kell tekinteni, így jogosult a megállapo-dásban szereplõ kedvezmények igénybevételére.
A diagonális kumuláció (átfogó halmazati elv) ezt a lehetõséget kiterjeszti mindazon közösségekre, országokra, amelyek az EU által kidolgozott új származási szabályok jegyében azonos feltételekkel kötnek szabadkereskedelmi megállapodásokat.
Az Európában létrejött két- és többoldalú szabadkereskedelmi megállapodások mind a résztvevõk, mind a kívülállók számára egyértelmûen elõnyösnek bizonyultak. A kölcsönösen elõnyös kereskedelmi kapcsolatok erõsítése és fejlesztése érdekében azonban a szabályokat folyamatosan a változó körülményekhez kell igazítani. Ezért az EU részérõl két-három éve szorgalmazzák a származási szabályok egységesítését, az átfogó együttmûködésre az említett dia gonális kumuláció kialakítását.
Az EU szakértõi ki is dolgozták az új szabályok tervezetét. Az egyeztetõ tárgyalások azonban két évig húzódtak, mert a vámkedvezményekkel kapcsolatban érdekellentétek is mutatkoztak. Az ere deti megállapodásokhoz képest az új szabályozás nagymértékben kibõvíti a lehetõségeket, mert az együttmûködõ országok bármilyikébõl származó árut a feldolgozás szempontjából "hazainak" lehet tekinteni, így a kedvezményt élvezõ árukörök bõvülhetnek és mennyiségük növekedhet.
Ha az EU, az EFTA, a CEFTA és az EU-val szabadkereskedelmi megállapodást kötött többi ország (Lettország, Litvánia, Észtország, Bulgária és Románia) is csatlakozik az új szabályozáshoz és mindegyik társulás, illetve csatlakozó ország ennek megfelelõ szabadkereskedelmi megállapodást köt egymással, létrejöhet az új össz-európai kereskedelmi hálózat.
A származási szabályok újragondolása során fõ szempont volt az egyértelmûség, a világos szerkezet, de olyan módosítások is bekerültek, amelyeket a gyakorlati tapasztalatok tettek szükségessé. Legfontosabb módosítás a vámvisszatérítés tilalmára vonatkozó rendelkezés. Egyúttal szûkítették az egyszerûsített származási igazolásokat igénybevevõk körét is.
A CEFTA-országok elsõként állapodtak meg abban, hogy az egymás közötti megállapodás 7. számú jegyzõkönyve (a származó termék fogalmának meghatározásáról és az adminisztratív együttmûködés módszereirõl) helyett az EU javasolta új szabályt fogadják el és alkalmazzák.
Errõl egyetértési jegyzõkönyvet csatoltak az EU javaslathoz. Az egyetértési jegyzõkönyv alapján 1997. január 1-tõl a CEFTA-tagországok közötti kereskedelemben már az új szabályokat alkal mazzák. (Megjelent a MK 1996/115. számában a "4. sz. Kiegészítõ Jegyzõkönyv a Közép- Európai Szabadkereskedelmi megállapodáshoz...")
Az EU-val társult tagsági viszonyban lévõ egyéb országoknál ezek a szabályok csak akkor lépnek életbe, ha minden CEFTA-tagország minden érintett tagországgal megkötötte az azonos származási szabályokat tartalmazó szabadkereskedelmi megállapodást.
A kiegészítõ megállapodás elsõ cikkelye pontosan meghatározza az alapfogalmakat, mint: az "elõállítás", az "anyag", a "termék", az "áru", a "vámérték", a "gyártelepi ár", a "számazó anyagok értéke", a "hozzáadott érték", a "szállítmány" stb. Ezek zömét az eredeti megállapodások is tartalmazzák, azonban nehezebben áttekinthetõ formában (lábjegyzet, hivatkozás stb.).
A második cikkely jól áttekinthetõen, egységes szerkezetben határozza meg a származó termék fogalmát. Ennek keretében a harmadik cikkely az eddig is érvényes kétoldalú kapcsolat (kumuláció) feltételeit tartalmazza, a negyedik cikkely pedig a minõségi elõrelépésre nyújt lehetõséget.
Az új lehetõség, az ún. diagonális kumuláció értelmében a megállapodásban részt vevõ valamennyi tagországból exportált, illetve importált árut hazai terméknek kell tekinteni, ha beépítik az ott elõállított termékbe. Több aláíró országból származó felhasznált anyagokból készült terméket abból az országból származónak kell tekinteni, amelyik a felhasznált származó anyag legnagyobb értékét adja.
A tizenegyedik cikkelyben a semleges elemeket határozzák meg, melyek korábban csak megjegyzésben szerepeltek. Ugyanez a helyzet a teljes egészében elõállított termékek, a területi elv, a közvetlen szállítás fogalmaival is.
Az új szabályozás az EUR 2 okmány alkalmazását törli. Ugyancsak törli az "LT" bizonyítványt, melyet a régi szabályozás bizonyos feltételek teljesülése esetén megenged.
Az egyszerûsített származásigazolások és azokat igénybevevõk körének szûkítése a gyakorlatban mégsem jelent korlátozó intézkedést, csak ezeket a lehetõségeket a nagyobb biztonságot szavatoló, elfogadott exportõr jogkörére korlátozza. Így az "LT" bizonyítványok is csak névleg szûnnek meg. A származást igazoló okmányokat mind az exportõrnek, mind a vámhatóságnak, a korábbi két évvel szemben három évig kell megõriznie.
Az új szabályok kialakításánál a legtöbb országnak, így Magyarországnak is gondot jelentett a tizenötödik cikkely, amely a vámvisszatérítés vagy a vám megfizetése alóli kivétel tilalmáról ren delkezik. Az EU ezt a gazdaságpolitikai javaslatát azzal az érvvel támasztotta alá, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokból fakadó elõny, pontosabban a vámkedvezményes árubemenetel a résztvevõk áruira, s nem a termékbe beépített, harmadik országokból származó anyagokra érvényes.
Az eredeti szabadkereskedelmi megállapodásaink közül a CEFTA Megállapodás 7. számú jegyzõkönyvének 23. pontja a vámvisszatérítés vagy vámmentesség igénybevételét viszonylag széles körben megengedte, de az EU-val kötött megállapodás sem tiltja.
Magyarország esetében a viszonylag magas árszint, valamint az össz-európai övezeten kívüli befektetõk nagy száma következtében gazdasági veszteséget jelenthet az érintett gazdálkodók számára a vámsemlegesítési és vámvisszatérítési tilalom.
Eszerint ugyanis, ha valamely termék elõállításához a megállapodást aláírókon kívüli országokból származó terméket használtak fel vagy terméket abból állítottak elõ és ezekre önállóan szabályozott vagy exporthoz kötött vámkedvezményt, illetve vámvisszatérítést vettek igénybe, akkor a péneurópai régió országaiba történõ export esetén EUR 1 okmányt nem állíthatnak ki. Ezért elvesztik jogosultságukat a megállapodásban meghatározott kedvezményes vámtételek, kvóták, illetve ezek kombinációi által nyújtott más kedvezmények igénybevételére.
Ebbõl következik, hogy ha a termék bár önmagában a származási feltételeknek meg is felel (százalékos mennyiség vagy értékarány alapján), de az elõállítás során felhasznált importtermékek mindegyike után nem fizette meg az összes vámot vagy az azonos kihatású költségeket, úgy az EUR 1 okmány nem tölthetõ ki!
A vámvisszatérítés tilalmára vonatkozó rendelkezések 1998. december 31-ig érvényesek és közös megállapodással felülvizsgálhatóak.
Egyes ipari termékek esetében 1998. december 31-ig az új szabályozás lehetõséget ad bizonyos mértékû fokozatosságra, részleges átmeneti igénybevételére. Nem biztosít átmenetet a vámtarifa 1-24. árucsoportjaiba tartozó termékek (agrárgazdaság) esetében, viszont megengedi az export-refinanszírozási rendszer alkalmazását.
Ez a rendelkezés az ipari termékek elõállítóinak súlyosabb gondokat okozhat (pl. autó-összeszerelõipar, vámszabadterületi termelés stb.), de hátrányosan érintheti az élelmiszeripar olyan szakágazatait is (pl. dohányipar, édesipar), amelyek nagy importhányaddal termelnek exportra.
A szabályozás a hazai ellátásra nem lehet érzékelhetõ hatással, mert a tilalom a belföldi fogyasztásra termelt termékekre nem vonatkozik.
Az 1997. január 1. óta alkalmazott CEFTA megállapodásban a vámvisszatérítés, illetve vámsemlegesítések igénybevételére vonatkozó tilalmat mindaddig felfüggesztették, amíg az a tagországok és az EU között nem lép hatályba.
A folyamatos külkereskedelmi tevékenység fenntartása végett a CEFTA megállapodás jegyzõkönyve - átmeneti idõre - két évig az elfogadott exportõr jogaként megengedi az EUR 2 okmány, ill. az "LT" bizonyítvány alkalmazását.
Az új szabályozás kereskedelemélénkítõ hatásából származó elõnyök messze felülmúlhatják az egyes szakágazatok jelenlegihez viszonyított "veszteségeit", ha a gazdálkodók kihasználják az egységes szabályozók eredményezte, könnyebb, egyszerûbb, átjárhatóbb lehetõségeket, a páneurópai kumulációhoz, vagyis az össz-európai kapcsolatrendszerhez csatlakozó országok között egyre akadálytalanabb kereskedelmet.
Természetesen ehhez olyan kormányintézkedésekre is szükség lesz, amelyek az új szabályozáshoz történõ alkalmazkodást ösztönzik és az átlagosnál hátrányosabb helyzetbe kerülõ szakágazatokat - ha csak átmenetileg is - kárpótlásban részesítik.