Élelmiszergazdaság

Az EU készülõ élelmiszertörvényének általános irányelveit tartalmazó Zöld Könyvet a Bizottság nemrégiben állította össze és a május 14-16. között Hágában rendezett "Európai Élelmiszerpolitika" c. nemzetközi konferencián bocsátotta hivatalosan széles körû szakmai vitára.

Az EU élelmiszertörvényének általános irányelveit tartalmazó Zöld Könyv (Green Paper) szerint a közösségi élelmiszertörvény:

- védi a fogyasztók érdekeit és egészségét, valamint az élelmiszerek biztonságát;

- elõsegíti az áruk szabad áramlását a belsõ piacon belül;

- növeli az európai ipar versenyképességét és elõmozdítja az export lehetõségeit;

- az iparra, a termelõkre és a beszállítókra helyezi a biztonságos élelmiszer-ellátás felelõsségét a HACCP típusú rendszerek alkalmazásával, amit hatékony hatósági ellenõrzés és végrehajtás támogat;

- arra törekszik, hogy az élelmiszer-jogalkotás átlátható, ésszerû és felhasználóbarát legyen.

- A szabályozásnak ki kell terjednie a teljes élelmiszerláncra, az elsõdleges mezõgazdasági termeléstõl a fogyasztó asztaláig. Ezért a mezõgazdasági termelést és élelmiszer-feldolgozást azonos általános szabályok alá kell vonni.

- A közösségi élelmiszer-jogalkotást egyszerûsíteni és ésszerûsíteni kell. Tehát csak olyan intézkedéseket szabad hozni, amelyek a fogyasztók egészségének és érdekeinek védelmében szükségesek.

- Biztos egyensúlyt kell teremteni a törvénykezésben a horizontális és vertikális elõírások, a kötelezõ jellegû és az önkéntesen vállalt eszközök (pl. szabványok, helyes termelési gyakorlat) között.

- Meg kell õrizni a tudományos tanácsadók és tudományos bizottságok függetlenségét és tárgyilagosságát a jogalkotás minden szintjén.

- A tudományos érvek elsõdlegességének elismerése azonban nem zárja ki a fogyasztói érdekek figyelembevételét a döntéshozatal során.

- Olyan intézkedéseket kell hozni, amelyekkel erõsíthetõ a hatósági ellenõrzés függetlensége, objektivitása, egyenértékûsége és hatékonysága a biztonságos élelmiszer-ellátás és a fogyasztók védelmében.

1997. június 17-18-án Brüsszelben rendezték meg a 6. Európai Élelmiszertörvény Konferenciát. Egyik fõ témája volt a Zöld Könyvben rögzített irányelvek megvitatása, az élelmiszergazdaság szereplõinek bevonásával. A szakmai vita lezárása után várhatóan az õsz folyamán kerülhet sor az ajánlás véglegesítésére.

- Pallóné K. Imola -

Az Élelmiszer Állandó Bizottság munkáját jelenleg a DG III.-on keresztül az Élelmiszerek Tudományos Bizottsága (SCF) segíti. Az SCF-ben a tagok nem a tagállamokat képviselik, hanem szakmai hírnevük, elismertségük alapján a tagállamok ajánlásai szerint választják ki õket. Az SCF plenáris bizottsága, melynek feladata inkább az irányítás, a mérlegelés és véleményalkotás a beérkezett anyagok alapján, 8 munkacsoportot mûködtet. Bennük a tényleges szakmai munka, a kérdések megvitatása, a döntést elõkészítõ anyagok kidolgozása folyik. A munkacsoportok a következõk: adalékok, szennyezõ anyagok, ízesítõ anyagok (aromák), élelmiszerrel érintkezõ anyagok (csomagoló anyagok), élelmiszer-mikrobiológia és higiénia, bevitel és terhelés, új élelmiszerek és folyamatok, táplálkozás és diétás élelmiszerek.

A munkacsoportok átlagosan 2 havonta találkoznak és vitatják meg az irányelvekkel, javaslatokkal kapcsolatos észrevételeket, kifogásokat. A nagyobb ellentéteket jelzik az SCF-nek. Az angolok azt a gyakorlatot alakították ki, hogy a hivatalos résztvevõ mellett, akinek költségét az EU fizeti, szükség esetén további szakember részvételét fizetik saját forrásból, ha azt a téma összetettsége szükségessé teszi. A legújabb átszervezési tervek szerint az SCF munkájával kapcsolatos titkársági feladatok is átkerülnek a DG III./E/1-rõl a DG XXIV. (Fogyasztóvédelem) Fõigazgatóságra.

Az SCF különbözõ útmutatókat, irányelveket dolgoz ki, pl. a kockázatbecslés és az élelmiszerek mikrobiológiai követelményei témakörében. Az EU az irányelvekhez kapcsolódó kérdések tudományos vizsgálatára különbözõ szerveket (SCOOP) mûködtet, melyekben intézetek és intézmények vesznek részt általában egy, esetenként két összehangoló irányításával. Az idõszerû témákat 6 havonta felülvizsgálják. Ezek listáját a svéd partnerektõl megkaptuk, jelenleg 12 ilyen téma van folyamatban.

Egyes országok az SCF-ben és munkacsoportjaiban képviselendõ álláspont kidolgozására és szakmai alátámasztására, speciálisan az adott témára szervezett, nemzeti munkacsoportokat mûködtetnek (pl. Anglia az új élelmiszerek [Novel food] területén). Ez a gyakorlat Magyarországon is ajánlható.

Célszerû lenne, hogy a csatlakozásra való felkészülés során a magyar szakemberek már a közeljövõben legalább megfigyelõként részt vehessenek az SCF, illetve a munkacsoportok ülésein, illetve bekapcsolódhassanak a SCOOP munkájába. Ezáltal már a felkészülési idõ alatt megfelelõ tapasztalatokat szerezhetnénk, másrészt az új információk közvetlen úton jutnának el hazánk megfelelõ intézményeihez és szervezeteihez.

A SCOOP keretében már kaptunk felkérést adatgyûjtésben való részvételre. Érdemes lenne - a csatlakozást megelõzõen önkéntes alapon is - élni a kapcsolatfelvételnek és együttmûködésnek ezzel a módjával is.

- Bánáti Diána -

Hollandia kormánya, mint az Európai Unió soros elnöke 1997. május 14-16. között rendezte meg az Élelmiszer-politika az Európai Unióban címû konferenciát Hágában. A szervezésben részt vett a holland Mezõgazdasági és az Egészségügyi Minisztérium, valamint az Európai Bizottság. A meghívottak között voltak a tagállamok, a társult országok, a Bizottság, az Európai Parlament, az Unió Élelmiszer Tudományos Bizottsága (SCF), a FAO, az EFTA és az Egyesült Államok küldöttei, valamint az európai élelmiszer-politika alakításában részt vevõ szervezetek, az elõállítók, az ipar, a fogyasztók és a kereskedõk. Magyarországot dr. Rácz Endre, a Földmûvelés ügyi Minisztérium osztályvezetõje, az Élelmiszerek EU Harmonizációs Munkacsoport elnöke, valamint dr. Bánáti Diána, a Munkacsoport titkára képviselte.

A konferenciát az Egészségügyi Minisztérium államtitkára nyitotta meg, a záró elõadást a mezõgazdasági miniszter tartotta, ezzel is jelezve, hogy a holland kormány kiemelt jelentõséget tulajdonít az élelmiszer-szabályozásnak. A tanácskozás legfontosabb témája az Európai Unió élelmiszer-politikája, az élelmiszer-szabályozás alapelvei voltak. R. Hankin, a Bizottság III. Fõigazgatóságának (DG III.) E/1 számú, az Élelmiszer-Szabályozás Osztály helyettes vezetõje ismertette az ún. Zöld Könyvet (Green Paper), az EU élelmiszerekkel kapcsolatos törvénykezésének alapelveit rögzítõ adatgyûjteményt. A konferencia résztvevõi a Bizottság által április 30-án jóváhagyott, egyelõre hivatalosan közzé nem tett változatát ismerhették meg. A hivatalos közzététel az elkövetkezendõ napokban várható. Július végéig nyújthatják be észrevételeiket az érdekeltek az érintett Fõigazgatósághoz. Mivel a felkérés hazánkra is vonatkozik, ezért a FM Minõségpolitikai Osztálya, ill. az Élelmiszerek EU Harmonizációs Munkacsoport vállalta a tervezet rövid idõn belüli megvitatását és javaslatainak továbbítását.

A Zöld Könyv megjelenését óriási várakozás elõzte meg a szakmán belül, hiszen eddig nem létezett hasonló összefoglaló, egységes élelmiszer-politika a közösségben. Az élelmiszer-szabályozás az unió jogalkotásának egyik legösszetettebb, igen szerteágazó, sokat vitatott területe. Az elõadók ismertették a Bizottság, a tudományos szakbizottság, az ipar, a fogyasztóvédelmi szervezetek álláspontját, a résztvevõk pedig megvitatták, hogy melyek az élelmiszer-szabályozás alapvetõ, mindannyiuk számára kiemelt területei, illetve mely kérdésekben szükséges további egyetértésre törekedni.

A Közös Mezõgazdasági Politika (CAP) részeként az EU Egységes Belsõ Piacán az elmúlt 35 évben egységesítették az élelmiszer-szabályozás túlnyomó részét. A még szabályozatlan területeken is érvényesíteni kell az alapszerzõdés elveit, különös tekintettel az áruk szabad mozgását akadályozó kereskedelmi korlátok lebontására. Az EU szabályozása rendkívül összetett és bonyolult. Ezért többször felmerült már az egyszerûsítés, a folyamatos bevezetés, a dereguláció igénye. Azonban egyes közelmúltbeli események, a BSE, a genetikailag módosított szervezetek, a biotechnológiai beavatkozással elõállított élelmiszerek kérdése felvetették a szigorúbb, a fogyasztók egészségének védelmét szem elõtt tartó szabályozás, ill. újraszabályozás igényét. Ezért döntött úgy a bizottság, hogy egységesíti élelmiszer-politikáját és a lehetõ legszélesebb körû egyeztetések után Zöld Könyv elnevezéssel közreadja azt. A kiadvány természetesen figyelembe veszi a nemzetközi szerzõdéseket, a WTO (World Trade Organization), a kereskedelmi akadályok lebontását célzó SPS (Sanitary and Phytosanitary Measures) és TBT (Technical Barriers to Trade) megállapodásokat is.

A Zöld Könyv fõbb fejezetei a következõk:

I. rész: Bevezetés

Általános megjegyzések
Közösségi intézkedések az élelmiszerágazatban (CAP és élelmiszer-szabályozás)
Fogyasztók, élelmiszer-biztonság és közegészségügy

II. rész: A közösségi élelmiszerjog egyszerûsítése és ésszerûsítése

Horizontális és vertikális szabályozás
Nemzeti szabályozás

III. rész: A hatályos jogszabályok felülvizsgálata

A döntéshozatali mechanizmus áttekintése
A szabályozás átláthatósága
Rendelet vagy irányelv?
Tudományos-technikai vívmányok
A fogalmak egységesítése
Élelmiszer-higiénia
Élelmiszer-minõség
Jelölés

IV. rész: Magas szintû fogyasztóvédelem

Élelmiszer-biztonság
A tudomány szerepe az élelmiszer-biztonság szabályozásában
Tudományos együttmûködés
Közegészségügyi veszély
Zoonózisok (emberre is átterjedõ állatbetegségek)
Fogyasztói elvárások

V. rész: Az Egységes Belsõ Piac hatékony mûködése

Élelmiszer-ellenõrzés
Állat-egészségügyi ellenõrzés
Szankciók

VI. rész: Külkapcsolatok

WTO egyezmények
Codex Alimentarium
Kétoldalú kapcsolatok

A tagállamokból és az érdekeltektõl érkezõ javaslatok, vélemények feldolgozása, megvitatása után az õsszel Brüszszelben kerül újra napirendre a Zöld Könyv.

A konferencia résztvevõi egyetértettek abban, hogy ez a tanácskozás fontos mérföldkõ volt az európai élelmiszer-politika, az élelmiszer-szabályozás történetében.

A Zöld Könyvrõl további információ kapható az FM Élelmiszerek EU Harmonizációs Munkacsoport titkárától, dr. Bánáti Diánától. Tel.: 301-46-94.

Nemrégiben fejezõdött be egy átfogó vizsgálat az Egyesült Királyságban, amelyben különbözõ üdítõitalok koffeintartalmát hasonlították össze. A koffeint, amely természetes módon általában kávéban, teában, kakaóbabban és kólamagban fordul elõ, egyes élelmiszerek elõállításához is felhasználják. Elsõsorban üdítõitalokhoz, kólafélékhez, ún. energiaitalokhoz adják. Az üdítõitalok megengedett legnagyobb koffeintartalmát jelenleg nem szabályozzák. Az eddig közölt eredmények szerint a vizsgált üdítõitalok, kólák, energiaitalok, teák, kávék és csokoládéitalok koffeintartalma széles határok között mozgott. Diétás és hagyományos kólafélékben 33-213 mg/l, csekély koffeintartalmú megnevezéssel forgalomba hozott kólaitalokban 0,2 mg/l alatt, energiaitalokban 0,5-349 mg/l határok között mozgott. Ez utóbbi termékekben egy kivételével minden minta koffeintartalma nagyobb volt mint 110 mg/l. Hagyományos módon készült teákban a vizsgált érték 95/630 mg/l között mozgott. A "koffeinmentes" kávék 10-22 mg/l, az azonnal oldódó kávék pedig 210-340 mg/l koffeint tartal maztak.

Az eredmények megegyeznek a szakirodalomban fellelhetõ adatokkal. Igaz, az üdítõitalok, energiaitalok koffeintartalmának vizsgálatáról beszámoló közlemények sok esetben nem közlik a vizsgálati módszerek leírását, valamint a vizsgált mennyiségeket. A közelmúltban befejezett ellenõrzés kiküszöböli ezeket a hiányosságokat és jól kiegészíti az Angliában eddig végzett, az élelmiszerek összetételének meghatározására irányuló kutatásokat. Az angol Mezõgazdasági Minisztérium az adatok közzétételével isszeretne hozzájárulni az Európai Unió Élelmiszerek Tudományos Bizottsága (SCF) keretében az energiaitalokról várható vitákhoz.

Az Egyesült Királyságban vizsgálták, hogy a piacra kerülõ besugárzott élelmiszerek csomagolásán feltüntetik-e az alkalmazott fizikai tartósító eljárásra utaló jelölést. Angliában szigorú engedélyezési eljárás után lehet csak élelmiszereket ionizáló energiával kezelni az 1990- ben elfogadott rendelet (Control of Irradiation) értelmében. Az élelmiszereken a "besugárzott" ("irradiated") kifejezést valamiképpen fel kel tüntetni. Az elmúlt években elõtérbe került a fogyasztók széles körû tájékoztatás iránti igénye, ami a kevésbé ismert, de igen korszerû és biztonságos élelmiszer-besugárzás esetében is kívánatossá tette a kezelés módjának jelölését.

A vizsgálat eredménye szerint a besugárzott élelmiszerek 99%-án megfelelõnek találták a címkézést, a vizsgált 789 mintából csupán 4 esetben vétett az elõállító az elõírások ellen. Ezek mind fûszerek (csili, paprika és curry) voltak. Elsõsorban feldolgozó üzemekbõl, kereskedelmi és vendéglátóipari egységekbõl származó gyógynövényeket, fûszereket, zöldségeket, gyümölcsöket, továbbá rákot, csirkét és létojást vizsgáltak.

- Bánáti Diána -

Az elmúlt év szokásosnál gazdagabb cukortermése 1997 elsõ negyedévében nem járt áreséssel a világpiacon, sõt a nyerscukor ára a január végi 39,42 DM/100 kg-ról 40,53 DM-re nõtt. A tõzsdejegyzés New Yorkban 40,42 DM volt. A mintegy 49 millió t termés 41%-a az idény végéig forgalomba került. A további rész piacra jutását - a megfigyelõk szerint - szállítási nehézségek fékezik, a magas ár pedig a keresletet veti vissza. A vásárlók körében a jobb minõségû cukor a keresettebb. Ilyen árut az ázsiai térség termelõi korlátozott mennyiségben tudnak elõállítani. Az EU ennek hatására az 1996/97-es gazdasági évben 2,4 millió t exportot teljesíthet, 700 ezer t-val többet, mint a múlt évben.

Az EU termelése - elõzetes adatok szerint - 16,8 millió t volt, 1 millió t-val több, mint az elõzõ évben. A vetésterület mintegy 2 millió hektáron állandósult, atöbblet a répa nagyobb cukortartalmának volt köszönhetõ. Az olasz, finn, görög gyárak valamivel kevesebb, a többi ország répafeldolgozói a múlt évinél többet termeltek.

A cukorfelhasználás az EU-ban évek óta 12,6-12,9 millió t közötti. Az 1995/96-os évben az országok többségében nõtt a fogyasztás. Kevéssel csökkent a német, spanyol, osztrák felhasználás, jelentõsen a svéd fogyasztás (8,8%-kal).

EA9709