ledtével mind többen ismerik fel, hogy a jelenlegi alacsony árak mellett igencsak jó befektetés földeket vásárolni, netán speku-
lációs célokból felhalmozni. Az olcsó földszerzésben különösen osztrák szomszédaink sejtenek nagy lehetõséget (és persze busás hasznot remélnek), ezért "zsebszerzõdésekkel" igyekeznek minél nagyobb birtokoktestek jövõbeni megszerzésérõl már most gondoskodni. (Ez már eddig több esetben sikerült - pl. a gutorföldi tsz megvásárlásával.) Hogy mennyire alacsonyak földáraink, kitûnik az EU-tagországokban tapasztalt föld- (és bérleti) árak rövid áttekintésébõl.
Európában a II. világháborút követõ idõben a földárak állandó emelkedése volt jellemzõ. Ezt a javuló mezõgazdasági jövedelmezõség, a termelés ígéretes perspektívája és a gazdaságok méretének növelésére ösztönzõ mûszaki haladás motiválja. Így pl. Franciaországban a föld reálára 1950-1978 között a többszörösére nõtt. A 70-es évek végén ez az irányzat megfordult, s a föld reálára általában (Franciaországban pl. a felére) csökkent, ugyanakkor a földbérleti díjak hosszú távon is folyamatos fejlõdést jeleznek. A 80-as évek elsõ felében a földárak a legtöbb tagországban egyértelmûen csökkentek, 1995-ig pedig lassú tempóban estek. Belgiumban, Görögországban, Franciaországban, Írországban, Olaszországban, Luxemburgban és Finnországban 1996-ban a földárak már az 1990-es szintet sem érték el, egyedül Dániában emelkedtek 1990-hez képest.
Az elmúlt két évben Dániában 11,7%-kal, Németországban 4,9%-kal drágult a föld; Finnországban csupán 2%-kal. Belgiumban 1,5%-kal emelkedett a szántóterület ára, a gyepterületé 1,9%-kal csökkent. Franciaországban mindkét ágazat árai mérséklõdtek: az elõbbieké 1,7; az utóbbiaké 1%-kal.
Ha a földárak névértékeit hasonlítjuk össze, akkor Luxemburg állt az élen 46 690 ECU (91 401 DM) hektáronkénti földáraival, a sor végén pedig Svédország kullogott a feltûnõen alacsony (hektáronkénti 1179 ECU, azaz 2308 DM) értékeivel. Finnországban is igen olcsón (3011 ECU- ért, azaz 5894 DM-ért) juthattak a gazdák földhöz.
Németországban a földnek nagy értéke van, 1 ha-nyi terület átlagosan 17 173 ECU-ért (azaz 33 618 DM-ért) kelt el. A sûrûn lakott Hollandiában ugyancsak nagy becsben tartják a szûkében lévõ földet. 1 ha-nyi szántóért átlagosan 18 302 ECU-t (35 828 DM-et) fizettek 3 évvel ezelõtt. Franciaországban viszont meglepõ módon igencsak olcsó volt a föld, a szántóterület ha-ja 1995-ben 3080 ECU-ért (6029 DM-ért) kelt el. A további árcsökkenés velejárójaként múlt évben átlagosan 5634 DM-ért (azaz 19 000 frankért) cseréltek gazdát a földek, amikor is összesen 452 ezer ha-nyi földterületet adtak el. 94 ezren vásároltak, s az összforgalom 14,2 milliárd frankra (átszámítva: 4,21 milliárd DM-re) emelkedett. A földterületnek közel egynegyedét részben külföldiek, részben gazdálkodással nem foglalkozó hazaiak vásárolták meg. Ez utóbbiak közül sokan "második lakásnak" még rendbehozható parasztházakat vásároltak a nem drága földárú körzetekben. Mások gyakran a megvett föld egy részét azon nyomban felkínálták a szomszédjuknak bérletbe. Amennyire olcsónak számít - a többi tagországhoz képest - a szokványos földterület, annyira nagy értéket képviselnek a szõlõültetvények, melyekbõl 1 ha-nyi terület 283 000 frankba (83 921 DM-be) került.
Minket nyilvánvalóan legjobban osztrák szomszédaink földárai érdekelnek, minthogy részükrõl tapasztalható a legnagyobb érdeklõdés a számukra igen olcsónak tartott magyar földek iránt. Nos, Ausztriában 1 ha termõföld ára (a kereslettõl, a minõségtõl és az elhelyezkedéstõl függõen) 200 ezer-600 ezer schilling (azaz 16-47 ezer USD) között mozog.
Az 1974-tõl 1995-ig tartó idõszakot felölelõen a földárakhoz hasonlóan a bérleti díjak is egyenletesen nõttek. Két tagországban (Franciaországban és Belgiumban) ezzel szemben tetemes csökkenés következett be. Franciaországban pl. csupán 237 DM/ha volt az átlagos bérleti díj. Hollandiában (583 DM) és Dániában (611 DM) jelentõs mértékû növekedés következett be, az utóbbiban 1 év alatt 14% erejéig.
Németországban a hetvenes éves közepén tapasztalt szint alá (6%-kal) csökkentek (átlagosan 442 DM-re). Itt 1995-ben az elõzõ évihez képest az új bérletekhez 2,5%-kal, a régiek folytatásához 1,9%-kal kellett többet fizetni. A keleti tartományokban 1995-ben az új bérleti szerzõdéseket ha-onként átlagosan 181 DM áron kötötték (ezek a díjak a nyugati tartományokéban szokásos díjak nak csupán 40%-át érik el. A nyugati tartományokban a legmagasabb (528 DM/ha) földbérleti díjakat Észak-Rajna-Vesztfáliában fizették, a keleti tartományok közül Sachsen-Anhaltban volt a legmagasabb a bérleti díj (260 DM/ha).
Az EU-ban legjobban a svéd bérlõk jártak, minthogy 1 ha bérletéért csupán 172 DM-nek megfelelõ összeget kellett fizetniök. Hozzájuk képest az osztrák gazdáknak mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk a magas bérleti díjak kifizetésekor. Ráadásul minket magyarokat különösen az õ bérleti díjaik érdekelnek. Ugyanis nemcsak az elõbbiekben említett svédországiakhoz, de fõleg a mieinkhez képest rendkívül magas díjak miatt még kézenfekvõbb a szomszédaink részérõl szorgalmazott magyarországi mohó földvásárlás. Náluk 1995-ben egy hektárt átlagosan 3275 schillingért (463 DM-ért) lehetett bérelni, azaz csaknem a drágának tartott németországi szinten. Így aztán nem kell azon csodálkoznunk, hogy mind több osztrák gazda a magas hazai bérleti díjak helyett "kifizetõdõbbnek" tartja a számára igen olcsónak tekinthetõ magyar földek eltulajdonítását. Annál is inkább, mivel valószínûnek látszik, hogy a csatlakozás után a földárak a kiegyenlítõdés felé fognak elmozdulni.