A holland kormány egy új mezõgazdasági információs rendszer kidolgozását határozta el - különös tekintettel a képzésre, kutatásra és szaktanácsadásra. A jövõben az alapkutatásra, a hosszú távú kutatásra és a gyors tájékozódáshoz immár nélkülözhetetlen mûszaki fölszerelésre, az ún. információs infrastruktúrára az állam vállal egyetemes felelõsséget. A gyökeres szerkezeti átalakításokra a honi mezõgazdasági minisztériumnak kell a pénzt elõteremtenie. (Ausbildung-Beratung Agr. 1997:2)
Az EU belsõ élelmiszerpiacára vonatkozóan sikerült a 15 tagállam illetékes minisztereinek az élelmiszerek besugárzását illetõen egyezségre jutni. Az unióban a besugárzott élelmiszerek jegyzékét legkésõbb 2002-ig el kell készíteni. Csak azok az élelmiszerek részesíthetõk majd sugárkezelésben, amelyek ezen a listán szerepelnek. Jelenleg csak a fûszereket szabad ionizáló sugárzással a kártevõktõl és káros mikroorganizmusoktól mentesíteni. (AIZ 1997:9292)
Az EU-tagországok nincsenek egyértelmûen meggyõzõdve a termelt élelmiszerek "veszélytelenségérõl". Az EU Bizottság megbízásából készült felmérés szerint ugyanis a megkérdezettek mintegy harmadának véleménye szerint országukban nem minden élelmiszer tekinthetõ biztonságosnak.
A megkérdezetteknek csak a fele kicsinyelte le az élelmiszerekben rejlõ veszélyeket. A legaggályosabbak a németek voltak (57,5%-uk nyilatkozott fenntartással). A hollandok 85%-a viszont teljesen elégedett élelmiszeriparuk teljesítményével és megbízhatóságával. Az európai fogyasztók 58%-a szerint a friss húsok minõsége romlott. A német fogyasztók töbsége úgy véli, hogy a tejital és a sajt minõsége 40-46%-kal javult. (DLG-Mitt. 1997:7)
Mind többen teszik szóvá, hogy az EU-tagországokban a gabonatermesztõk túlságosan sok támogatásban részesülnek. Legutóbb pl. egy brit tanulmány kimutatta, hogy az elmúlt 4 évben a termesztõk 17 milliárd ECU-t - aránytalanul nagy összeget - vettek föl azért, mert a piaci ár az intervenciós ár felett volt. (Jelenleg a piaci ár 20%-kal haladja meg az intervenciós árat.) Az 1992-es agrárreform értelmében azért ígértek a gabonatermesztõknek "kiegyenlítést", mert 1993 és 1995 között az intervenciós árat 30%-kal csökkentették. Az intervenciós ár többnyire meghaladja a világpiaci árat. Lényegében olyan szavatolt minimális ár, amelyen az EU kötelezi magát a gabona fölvásárlására. A "túldíjazásban" a gabonatermés 80%-át elõállító üzemek tulajdonosai mintegy (az összes birtokosnak kereken) 20%-a részesült. Fischler agrárfõbiztos a gabonaprémiumok 1,4 milliárd ECU-val történõ megkurtítását javasolta. (Mber. Öst. Landw. 1997:5)
A Nemzetközi Gabonatanács (IGC) elõrejelzései szerint az 1997/98-as gazdasági évben a búza világtermelése 1,9 millió t-val (0,4%-kal) apadva 578 millió t-ra fog csökkenni. Különösen jelentõs lesz a termelés csökkenése az EU-ban és az USA-ban. Az idei évre vonatkozó becslések szerint az EU-ban 98,7 millió t-s termeléssel lehet számolni. Az USA-ban a legjelentõsebb búzatermesztõ tájakon bekövetkezett fagykárok miatt - 2,5 millió t-val kevesebb, azaz összesen 59 millió t-s termeléssel számolnak. (Agra-Europe 1997:19)
Németországban a mezõ- és élelmiszer-gazdasági termékek kivitele (1996-ban) a korábbi évinél 3,7%-kal növekedve elérte a 39,5 milliárd DM-et. Ezzel szemben a mezõgazdasági import némi csökkenést mutatva 67,8 milliárd DM-re esett vissza. A behozatali többlet 28,3 milliárd DM-re csökkent. Az összkülkereskedelemben a mezõ- és élelmiszergazdasági termékek részesedését illetõen a behozatal mértéke 10,3%-ról 9,9%-ra, a kivitel mértéke 5,1%-ról 5%-ra csökkent. A német agrárkereskedelemben a kivitel 68%-a, a behozatal 65%-a az EU-tagországokkal folytatott kereskedelembõl származott. A behozatalban a legfontosabb termékek: gyümölcs, zöldség, hús, hústermékek, tej, tejtermékek, olajnövények és olajtermékek. A kivitelben a kiemelkedõen fontos cikkek a tej és a tejtermékek voltak, majd a hús, hústermékek és a gabona következett. (Mber. Öst. Landw. 1997:5)
Az 1995/96-os gazdasági évben Németországban a gazdálkodók termékeladásból származó bevételei országos szinten elérték az 57,8 milliárd DM értéket. Az állattenyésztésbõl 37, növénytermesztésbõl "csak" 21 milliárd DM-et kitevõ pénzösszegeket kerestek. Az állattenyésztés részesedésében a tejtermelés (15,9 milliárd DM) és a sertéstartás (9,5 milliárd DM) hajtotta a legnagyobb hasznot, majd a marha- és borjútartás (7,2 milliárd), a tojástermelés (2 milliárd), a baromfitartás (1,5 milliárd) következett. A növénytermesztési bevételforrások legjelentõsebb része a gabonatermesztésbõl (5,7 milliárd), a dísznövény-, díszcserje- és faiskolai termesztésbõl (4 milliárd), ay cukorrépa-termesztésbõl (2,5 milliárd), a szõlõtermesztésbõl (2,4 milliárd), burgonyatermesztésbõl (1,8 milliárd), a zöldség- és gyümölcstermesztésbõl (1,7 és 1,5 milliárd), olajnövények termesztésébõl (1 milliárd) származott. (Top Agrar 1997:6)
"Szavatolt minõségért árpótlék" jelszóval dolgozik a francia gabonatermesztõk egy része. Ennek a rendszernek az a lényege, hogy az elõírt minõséget szavatoló üzemek az ISO 9000 minõségbiztosítási rendszerhez hasonlóan kötelezettséget vállalnak a gabona minõségére. Az elõírt minõséget elérõ termesztõk 1,25-9% közötti "prémiumot" (bónuszt) kapnak. A gazdák szerzõdésben vállalják az elõírt termesztéstechnikai követelmények betartását, így a trágyázásban, növényvédelemben, tárolásban és szállításban a "jó gazda gondosságával" járnak el. Táblatörzskönyv vezetésére is kötelesek, amelybe ellenõrzésként bármikor be lehet tekinteni. A kedvezõ eredmények láttán a "prémiumért bizalom" termesztési rendszer kibõvítését tervezik a zöldség-, vetõmag- és szõlõtermesztõk körében is. (DLG-Mitt. 1997:7)
Franciaországban a biogazdálkodás országos szintû erõsítésére nemzeti támogatási programot dolgoztak ki. Elsõsorban az EU-tól várnak pénzügyi támogatást az átállás elõsegítésére. A programba erõteljesen be akarják vonni az oktatási és kutatási intézményeket. A kezdeményezésnek elsõsorban az az oka, hogy a biotermékek iránti hazai kereslet ugrásszerûen megnõtt. Az elkövetkezõ években a biotermesztés felkarolását fõleg a letelepedni szándékozó fiatal gazdáktól várják. Ezzel az intézkedési tervcsomaggal az ország európai "bionagyhatalommá" akar elõlépni. (Agra-Europe 1997:18)
A biológiai gazdálkodást folytató holland tejtermelõ gazdaságok (biotej-üzemek) gazdaságosabban termelnek, mint a hagyományos gazdaságok. Ez derült ki egy üzemgazdasági elemzés adataiból. Az 1995/96-os gazdasági évben 13 bioüzem adatait hasonlították össze 238 hagyományosan mûködõ üzemével. Mindegyik gazdaságban 50 tejhasznú tehenet tartottak. Az elõbbiekben a tehenenkénti tejhozam 6710 kg, az utóbbiakban 6980 kg volt. A siker kulcsát tehát nem a tejhozam alakulásában, hanem a tej eladási árában kell kereni. A biotejért a termelõk literenként 10 pfenniggel többet kaptak, ráadásul a bioüzemek a tejet közvetlenül tudták értékesíteni, ami tovább növelte jövedelmezõségét. Kétségtelen viszont, hogy ezekben az üzemekben a munka- és egyéb költségek nagyobbak voltak. (DLG-Mitt. 1997:7)
Az EU-ban csak Ausztria, Finnország, Portugália és Svédország tartotta be a megszabott tejkvótát. Az EU Bizottság vizsgálatai kimutatták, hogy 1995-1996 között mely országok lépték túl a keretet és ennek megfelelõen mennyi bírságot kell fizetniök. A súlyos bírságok kilátásba helyezése ellen fõleg az olasz parasztok tiltakoztak. Három ország (Olaszország, Spanyolország, Görögország) haladékot kapott a "büntetések" fizetésére, a többi "kvótavétkes" már fizetett. A keretek betartásának nehézségei láttán sem gondoltak a kvóták teljes eltörlésére, viszont szóba került azok rugalmasabb alkalmazása. A jelenlegi kvótarendszer ugyanis egyre jobban gátolja az egészséges verseny kialakulását, miközben a világpiacon a növekvõ keresletbõl nem az EU, hanem Ausztrália vagy Új-Zéland húz hasznot. Az utóbbiakban a termelési költségek és a piac támogatás szintje egyaránt alacsony, a gazdák gyorsan tudnak új forgalmazási lehetõségekhez alkalmazkodni. (DLG-Mitt. 1997:6 és Agra-Europe 1997:6)
Hollandiában a vágósertések többségét közepes állományú gazdaságokban tartják. Az ezer egyednél többet tartó gazdaságok száma 1990 és 1996 között egynegyeddel nõtt. A sertéstartó üzemeknek 8,5%-ában, összesen 1600 üzemben hizlalják fel a sertésállomány 38%-át. Átlagosan egy üzemben 1717 vágósertést tartanak. A nagy sertéstelepek jobbára az ország déli részein lévõ Limburg és Észak-Brabant tartományokban találhatók. (DLG-Mitt. 1997:7) (A kérdésrõl bõvebb tájékoztatás a 20. oldalon található. Szerk.)
A növekedési hormonokkal kezelt állatok húsának EU által elrendelt importtilalma ellen az amerikaiak mind hevesebben tiltakoznak. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) Genfben hozott határozata szerint tudományosan megalapozatlan az EU által kifogásolt egészségkockázatok hangoztatása. A WTO szerint a nemzetközi szabványtól szokatlan a hormonkezelt és kezeletlen hús "önkényes és jogtalan megkülönböztetése". Az EU-ban sokan kifogásolják a kétes értékû határozatot, mely - szerintük - pontosan tudományos oldalról cáfolható. Azzal is érvelnek, hogy a növekedési hormonokkal kezelt alapanyagból származó élelmiszerek fogyasztása sok kockázattal, fõleg a mellrákos megbetegedések számának növekedésével járhat. Az EU mezõgazdasági miniszterei szerint a hormonügyben az egészségügy szempontjait a kereskedelmi érdekek elé kell helyezni, mert a fogyasztónak elemi joga az egészségvédelem. Az ilyen okfejtés természetesen nem nyugtatja meg az USA állattenyésztõit, akiket az EU-importtilalma évente 100 millió dolláros kárral sújt. (AIZ 1997:9292)
Az Internetet szemmel tartó böngészõk igencsak elámulhatnak, amikor a hálózatban Franz Fischler EU-agrárfõbiztos kõemelõ Herkulesként jelenik meg. Felvetõdik a kérdés, hogy mit is jelképezhet a különleges póz. Netán arrautal, hogy az erõtõl duzzadó fõbiztos a nehéz köveket (=problémákat) biztos kézzel eltakarítja útjából, avagy a kép a Brüsszelben munkálkodó derék osztrák fõtisztviselõ sziszifuszi erõlködéseire* céloz. Kétségtelen, Fischlernek óriási erõfeszítéseket kell tennie, hiszen az EU keleti kibõvítése, az unió agrárreformja, a tejpiac újraszabályozása herkulesi erõt, netán sziszifuszi erõlködéseket követel. Akinek ezek után megjött a kedve az Interneten a "kõemelõ" mezõgazdasági fõbiztos megtekintésére, itt a lehetõ ség a következõ címen:
* Az utóbbi hasonlat két lábra sántít: a sziszifuszi munka ui. a haszontalan és sikertelen tevékenység kifejezõje. Erre pedig - Fischler esetében - aligha gondolhatnak az Interneten böngészõk. (Szerk.)
(Top Agrar 1997:6)