Felkészülésünk

A változás egyik alapvető lényege, hogy a korábbi vizsgálati- és termékszabványok helyére az élelmiszeripari ágazatokban az ún. Élelmiszerkönyv lépett.

Ennek I. kötete a kötelező törvényi rendelkezéseket, II. kötete az ugyancsak kötelező érvényű minőségellenőrzési módszereket tartalmazza, III. kötete pedig az egyes termékek gyártási eljárására és tulajdonságaira vonatkozó ajánlásokat. Mindezek működéséhez az EU valamennyi élelmiszer-iparágra vonatkozóan a tagállamokra, avagy az oda szállító országokra kötelező előírásokat adott ki és működtet a gyakorlatban. Az előírások a korszerű, fejlett feltételekhez igazodnak. A harmadik "lába" az új rendszernek a Nemzetközi Szabványosítási Szervezet (ISO) által kiadott 9000-es szabványsorozat, amelynek előírásait a termelő üzemekben kell érvényesíteni a minőségbiztosítás érdekében. Ennek része a vizsgálat (HACCP) a kritikus gyártási pontokon, amihez a jó gyártási gyakorlatot (GMP) kell társítani, a vezetés pedig átfogja az egész folyamatot (TQM). Az ISO 9000 szerinti üzemeltetésre való felkészültséget pedig az állam által felhatalmazott (akkreditált) független szervezetek hivatalosan tanúsítják, a tanúsítás szerinti működést pedig évente ellenőrzik.

Az élelmiszeriparban a vázolt átfogó rendszer alapvető célja, hogy a lakosság a forgalomba került élelmiszereket biztonságosan, minden veszély nélkül fogyaszthassa.

Számunkra fontos, sőt izgalmas kérdés, hogy a magyar tejgazdaság egésze, benne a tejtermelés és a tejfeldolgozás mennyiben felel meg az EU által foganatosított, ma már nemzetközi követelményeknek.

A magyar tejgazdaság a nyers tej mikrobiológiai-higiéniai minőségének átlagadataiban már 1989-ben teljesítette az enyhébb, 1994-ben pedig a legszigorúbb EU-előírásokat. Ez megnyugtató nagy eredmény! Csakhogy az átlagok mögött pozitív és negatív irányú eltérések húzódhatnak meg. Így kiderült, hogy a különböző előírásokat a nagygazdaságok 91-98%-ban már ma teljesítik, viszont a kisgazdaságokban a teljesítési szint 35-75% között mozog. A teljesítés a szerényebb felkészültségű gazdaságokban is megvalósulhat az EU-ba való belépésünkig, avagy a nem teljesítők megszűnnek létezni. A mai kedvező helyzet kialakulásában meghatározó szerepet játszott a Magyarországon kereken másfél évtizede működő ún. árkonzekvens nyerstej-minősítő rendszer, amely tartalmában maradéktalanul megfelel az EU-előírásoknak, tehát EU-konform.

Ami a tejgazdaság másik felét, a tejfeldolgozást, ill. a tejtermékeket illeti, ezen a területen a feladatok ugyancsak igen sokrétűek. Egy 1994-ben elvégzett átfogó felmérés szerint a tejipari termékek mintegy fele, 100%-ban folyamatosan megfelel az EU valamennyi szigorú előírásának. A másik felénél kisebb-nagyobb arányban előfordul valamelyik tulajdonságra (pl. kóli-tartalomra) kifogásolás. Az ez év júliusától induló ún. monitoring (felmérő) tejtermék-felülellenőrzés a teljesítési folyamatot képes felgyorsítani. Figyelemreméltó, hogy a patogén (betegségokozó) baktériumtartalomtól valamennyi tejtermék már 1994-ben mentesnek bizonyult. Ez azért lényeges, mert a legfejlettebb országokban (pl. USA) is előfordulnak ételfertőzések.

Összességében az is megállapítható, hogy a jól felkészült, szervezett, a termelést teljesen átfogó minőségügyi rendszert működtető üzemek fognak csak talpon maradni a jövőben.

A gyümölcságazat hanyatlása hozzájárult a munkanélküliség erős (pl. 1998-ban Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben egyaránt 19,6%-os) növekedéséhez.

Csatlakozásunk az EU-hoz sürgetően veti fel a gyümölcságazat korszerűsítését, ugyanakkor a termesztés színvonalának emelése nemcsak a versenyképességet javítja, hanem munkalehetőséget is teremt. Hiszen 1 ha termő almaültetvény kézimunka-igénye az értékesítési irányok függvényében 80-120 munkanap, ami egy fő 4,5 havi foglalkoztatását teszi lehetővé. Ugyanakkor az ágazat fejlesztése az EU keretein belül is javítja versenyképességünket.
 

A fejlesztés irányai

Vizsgálatunkat a tanulmány keretében a hét fő gyümölcstermesztő megyére korlátozzuk. Részben azért, mert ezek a megyék adták 1996-ban az országos termés 75%-át, részben pedig azért, mert itt a legnagyobb a munkanélküliség. Éppen ezért ezekre a térségekre kell - véleményünk szerint - összpontosítani a fejlesztési törekvéseket.

A hét megye átlagában az összes gyümölcstermés az 1996-os 737 ezertonnáról 2005-re 1,1 millió tonnára nőne (kerekítve), ami megfelel mintegy 47%-os gyarapodásnak. Ezen belül az alma részaránya a korábbi (1996-os) 63%-ról 57%-ra mérséklődne, ugyanakkor a termésmennyiség az 1996-os 464 ezer tonnáról 615 ezer tonnára, vagyis 32%-kal növekedne. Az almatermés növelését - a jelenlegi szinthez viszonyítva - indokolja, hogy az EU-ba lépéssel a frissalma-exportunkkal kapcsolatos jelenlegi kiviteli akadályok megszűnnek. Emellett a feldolgozó üzemek (lé- és sűrítőüzemek) teljesítményének kihasználása sürgetően veti fel az ültetvénylétesítést. Ha ugyanis ez nem valósulna meg, kénytelenek volnánk (máris ez történik) a szükséges alapanyagot, az almát külföldről beszerezni.

A málna termelése a szóban forgó hét megyében a korábbi 0,7%-ról 2,4%-ra emelkedne, az egyéb bogyósok termése a többi gyümölccsel együtt 4,1%-ot tenne ki.

A csonthéjas gyümölcstermés szerkezetváltozása

A csonthéjasok termésének részaránya az összes termésen belül 12%-kal nőne, vagyis az 1996-os 23%-ról 34%-ra. Ezt indokolja részben az, hogy friss kivitelünk megkétszereződött az utóbbi években, és az EU-hoz való csatlakozás után a kivitel további növekedésével számolunk. Indokolja továbbá a feldolgozóipar - a gyümölcslé gyártás - egyre növekvő kereslete; főként a meggy, a kajszi, de nem utolsó sorban az őszibarack iránt is.

Indokolja az is, hogy mind a belföldi fogyasztás, mind pedig a mintegy 15 millió turista jó minőségű gyümölccsel való ellátása érdekében fejleszteni kell a termesztést és korszerűsíteni a forgalmazást.

A csonthéjasok termése a vizsgált időszakban 52%-kal nőne. Ezen belül az őszibaracké 105%-kal, a szilváé 59%-kal, a meggyé 46%-kal, a cseresznyéé 38%-kal. A kajszi részaránya nem változna, bár a várható termés mennyisége 1996-hoz viszonyítva 41%-kal lenne több.
 

Az árugyümölcs-termelés hatása a foglalkoztatásra

Az általunk számított 2005-re várható gyümölcstermés tartalmazza a háztáji, házikerti termést is, amiből csak ritkán, vagy egyáltalán nem lesz áru. Ennek arányát rendkívül nehéz meghatározni, holott nem elhanyagolható, hiszen az önellátásban fontos szerepet játszik. A továbbiakban az áru-gyümölcsösök arányát próbáljuk meghatározni, ebből pedig következtetni lehet a várható foglalkoztatásra is, figyelembe véve a kézimunka szükségletet. A gyümölcsültetvények területének várható alakulását a 3. táblázat szemlélteti.

Amíg az árugyümölcsösök területéből az alma 34%-kal részesedik, addig az összes termésből már 45%-kal, a többi gyümölcsfajénál nagyobb átlagtermése következtében.

Az 1 ha termő árugyümölcsös - az összes faj átlagában számolva - kézimunka - szükséglete 83 munkanap/ha. Összesen pedig több mint 3 millió munkanap. Ehhez hozzáadva a nem termő ültetvények átlagosan mintegy 20 munkanap/ha kézimunka igényét 3,14 millió munkanapot kapunk. Figyelembe véve, hogy a gyümölcsös munkaerő-igénye a tenyészidő alatt a legtöbb, célszerű 6 hónapot mint idénymunkát figyelembe venni. Eszerint mintegy 20 ezer főt foglalkoztat a hét megyében az árugyümölcs termesztés.

Azzal számolva, hogy az ültetvénylétesítés évi 4000 ha körüli, és hogy a telepítés átlagosan mintegy 30 munkanap/ha kézimunkát igényel, további 120 ezer munkanap szükséges.

Mindezen túl a tárolás, áruvá készítés, forgalmazás további mintegy 20%-kal növeli a foglalkoztatást.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a hét megye gyümölcságazata - csak az árugyümölcs-termelést véve figyelembe - 30-35 ezer embernek ad hat hónapon keresztül munkát. Ugyanakkor ez a munkalehetőség főként azokban az összefüggő térségekben valósul meg, ahol a munkanélküliség messze az országos átlag fölött van.

A fejlesztés feltételei

A hét megyében a fejlesztés feltételei adottak az emberi erőforrás oldaláról. Ehhez megvannak a magas szakmai tudással felvértezett szakemberek, a kézimunkát elvégző szakmunkások és a segédmunkások.

Hiányzik azonban az intenzív ültetvénylétesítéssel kapcsolatos szaktudás az árutermelő kisgazdaságokban. Ehhez társulnak az értékesítés bizonytalanságai, ami korlátja lehet a versenyképes gyümölcstermesztésnek. Az ültetvénylétesítéssel kapcsolatos szakmai kérdésekben a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem illetékes tanszékei (Gyümölcstermesztési, Menedzsment és Marketing), a kutatóintézetek, a szövetkezetek, a terméktanácsok szakemberei szaktanáccsal segíthetnek.

A sikeres értékesítéshez azonban arra van szükség, hogy a kisgazdaságok összefogva - vagy a meglevő szövetkezetekhez, gazdasági társaságokhoz kapcsolódva - együttesen lépjenek fel a kereskedelemmel szemben. Csak így tudják kiszolgáltatottságukat mérsékelni, és a színvonalas áruforgalmazást (értékesítés-beszerzés) megvalósítani.

Következő feltétel az ültetvénylétesítés pénzügyi alapjainak megteremtése. Egy hektár gyümölcsös be-ruházás költsége gyümölcsfaj és kor-szerűség függvényében 1,2-2,5 millió forint/ha között mozog. Nyilvánvaló, hogy alig van olyan gazdaság, amely képes intenzív ültetvényt létrehozni állami támogatás nélkül. Következésképpen: az ültetvénylétesítés állami támogatását továbbra is meg kell tartani és az intenzív ültetvényeket nagyobb összeggel szükséges támogatni. Ugyanakkor a tárolás, áruvá készítés beruházásait az értékesítés szervezését, valamint a szaktanácsadást is támogatni kell. Mindezen állami beavatkozások teszik lehetővé, hogy - optimista számítás szerint leghamarabb 2002-ben, amikor belépünk az EU-ba - a gyümölcságazat sikerrel veheti fel a versenyt az olasz, holland stb. erőteljesen támogatott termékekkel. Emellett a vizsgálatba vont hét megyében - amelyek közül négyben a munkanélküliség csaknem kétszerese az országos átlagnak - a munkanélküliséget a gyümölcstermesztés fejlesztésével mérsékelni tudjuk. Ehhez az EU-tól is segítséget kaphatunk, hiszen a körvonalazott fejlesztési elképzelés összefügg az elmaradt térségeknek az Unió által is támogatott fejlesztésével.

A fajtát az EU Közösségi Fajtahivatalánál kell bejelenteni. A hivatal alaki és tárgyi ellenőrzést végez. A gyümölcs fajtakísérleti vizsgálata több évig tart. Szigorúan ellenőrzik a szaporítás menetét és a fajtanevet. A fajtavédelemből a nemesítőn kívül a termesztők és a kereskedők is hasznot húznak.

(Megjegyzés: A magyar gyakorlatban a fajtavizsgálat és elismerés módszertana sokban közelít az EU előírásaihoz. A fajtavédelem, ellenőrzés és a szaporítás még kívánnivalót hagy maga után.)

A fokozott érdeklődés a jó minőségnek és a kézimunkaigényes nyersanyag viszonylagos nyugat-európai hiányának volt köszönhető.

Az elmúlt gazdasági évben a hazai élelmiszeripar csemege-, apró uborkából 48 000 t készterméket exportált 7 milliárd forint értékben! A rekord kiszállítások ellenére a gyárakban még számottevő készletek maradtak, ami az új idényre is hatással lehet.

Konzervkészletekről tudósítanak a német élelmiszeripari szaklapok is, miközben az ígéretes keleti piacokon a német savanyúságokkal nem lehet versenyezni.

A hagyományos 6-9 és 9-12 cm méretekre osztályozott nyersanyagból általában csak kommersz konzervek készíthetők, ezekben kivétel lehet az egyedi ízesítés.

Az igényes piacra szánt ún. "cornichon" méretek iránt, frissen és feldolgozva, egyaránt tartós a kereslet. Az apró, 1-től 8 cm-ig, osztályozott áruból 8000 t termést takarítottak be az előző évben a Kisalföldön, melyet feldolgozva és friss áruként exportáltak. (A cornichon méretekből az éves termelői ár 112 Ft volt kilógrammonként).

Az általános túltermeléssel küzdő nyugat-európai mezőgazdaság szakemberei is felfigyeltek a konzervuborka-nyersanyag iránt tapasztalható gyári keresletekre. Németországban a gépi-kézi szedéssel kombinált termesztés évről-évre növekedett, olyannyira, hogy az elmúlt évben már alacsony árakat kínáló nyersanyag-exportőrök is jelentkeztek a magyar gyárakban.

A tapasztalható éles versenyben a magyar feldolgozóipar csak akkor képes fenntartani exportpiacait, ha az eddigi jó minőségben és versenyképes áron állít elő uborkakonzervet.

A termelők érdekében a nyers-anyagforgalmazásban mielőbb egységes, méretek szerint rögzített átvételi árakat szükséges alkalmazni. Be kell látnunk, hogy a termelői árak kereslet-kínálat szerinti, évközi változtatása tovább már nem tartható. Éves állandó árakon (fix árakon) számolva tud a feldolgozó számolni, s a termelő gazdálkodni.

Midőn változtatást sürgetünk az árképzésben, örömmel tapasztaljuk, hogy tovább nőtt a termelői bizalom a szakma iránt.

Méréseink szerint a termőterület konzervuborkából eléri a 4000 ha-t, ennek 55-60%-a igényes technológiájú, támrendszeres terület.

További fejlődést ígér a magvetés helyett a tápkockákban előnevelt, palántás termesztés lehetősége. Az elő-nevelt, lombleveles palánták megoldást ígérnek a korai termesztéshez. A korai áru elsősorban a nyersexportnál hoz előnyt.

Nem változott az EU-s belépési árküszöb, mely 100 kg friss uborkára vetítve 35 ECU, azaz 68,9 DM.

A magas küszöbárral az EU belső termelését védi, melyhez igazán jól alkalmazkodtunk. Az 1-től 8 cm-ig osztályozott, magyar cornichonuborka ár-érték arányát a fenntartott küszöbár nem befolyásolja.

Nyers uborkát elsősorban a német és a francia konzervgyárakba szállítunk. A beviteli vám az EU-ba 17,3%, amely szerényen csökkenő mértéke mellett is kedvezőbb, mint a CEFTA országok vám átlaga. Kivétel a vámuniót alkotó cseh és szlovák piac, ahol egységesen 15,3% a friss uborkára kivetett vám.

Bár a termesztés nagyobb részt kisgazdaságokban folyik, az ültetvényeket mégis magas üzemi szinten tartják. A szedésidő száz nap, melynek eredményét a konzervipar csak hosszabb távon látja.