Könyvespolc

Tömörségében is sokat mondó áttekintést ad az osztrák mezőgazdaság helyzetéről az EU-csatlakozás előtt, majd behatóan elemzi azt a fejlettségi állapotot, amelyet "integrációérettségnek" nevez. Ismerteti a csatlakozás céljait, egyúttal az eredményekre is rámutat - amennyiben az eltelt idő tapasztalatai erre módot adnak.

Igen érdekesek az Európai Unióban eltöltött első évekből leszűrhető tanulságok. Szó esik a termelés számszerű adatairól - mennyiségek, árak, jövedelmek oldaláról egyaránt. Ahogyan az manapság meglehetősen általános törekvés, igyekszik a mezőgazdasági termelés értékét a bruttó nemzeti össztermékhez (GDP) viszonyítani. A jó szándék egy pillanatra sem vonható kétségbe ebben a kurta összehasonlításban sem, de ezúttal bizonytalanság óhatatlanul érződik. (Semmiképpen sem szabad ezt a bizonytalanságot az igazán buzgó szerző rovására írni - a kérdéskör, már mint a GDP értelmezése és meghatározó szerepe mostanában sokféle vita kereszttüzébe került. Emiatt is nehéz volna szabatosan kimutatni, mennyivel járul hozzá az "agrárium" a GDP, GNP és egyéb általános jelzőszámok összegéhez.)

Ennél sokkal biztatóbbak azok az értékarányok, amelyek a mezőgazdaságnak juttatható támogatások mértékét fejezik ki. Ausztria - viszonylag kisebb összes és még kisebb mezőgazdasági területén belül is igen számottevők a földrajzi, éghajlati, domborzati eltérések. Ennek a körülménynek természetesen a támogatásban is helyet kell kapnia - meg is kapja. Ugyancsak megszívlelhető, milyen gyorsan fogadta el az osztrák agrárirányítás azt az egyetemes EU-elvet, hogy a mezőgazdaságnak nem kizárólagos célja a termelés. Ugyanekkora fontosságot tulajdonítanak a vidék arculatának, a lakosságmegtartó képességnek, a paraszti életforma megőrzésének - magasabb szinten.

Szerencsésen tagozódik az élelmiszeripar az elsődleges termék-előállításhoz, úgyszintén kedvező a kapcsolat az élelmiszer-kereskedelemmel.

Megítélésünk szerint éppen ezek a fejezetek érdemelnek alapos tanulmányozást, hiszen a mi szakembereink nem kevés nehézségbe, sőt olykor értetlenségbe ütköznek az átalakulás, átalakítás folyamán. (Ezúttal igazán nem érvényes a mondás, amely szerint "a szomszéd rétje mindig zöldebb", még akkor sem, ha ez a mienknél jóval több csapadéknak köszönhető.)

Az intézményrendszer - érthetően - sokkal több egyedi vonást jelez, mint amilyet hazai viszonylatban tervezünk. Többé-kevésbé ugyanez érvényes az ún. "integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (INVEKOS)" működésére. Figyelemre méltóak az AGENDA 2000-rel kapcsolatos osztrák álláspontok; ugyanígy érdeklődésre tarthat igényt az eddigiekhez képest is tovább kibontakozó marketing tevékenység. Örvendetes megállapítás, hogy a csatlakozás minden bizonnyal javítani fogja országaink között az együttműködést, az egymásra utaltság jegyében is.

Törzsök Éva sokkal ígéretesebb könyvet írt, mint amilyenre előszavában utal. Elismerést érdemel a kötet kiállítása, a szöveg és a (sohasem öncélú) szemléltetés összehangolása. A lektor Varga Gyula professzor szintén derekasan rajtahagyta a keze nyomát az okfejtésen, amely valós segítséget nyújthat a tárgykör iránt érdeklődő, illetve az abban közvetlenül is érdekelt olvasónak. A kiadónak, a Vas Megyei Agrár Közhasznú Társaságnak szintén köszönet jár a közreműködésért; valóban jó ügyet szolgáltak valamennyien.

Szórakoztató, könnyed stílusú, mégis magvas olvasmány Pintér Emil könyve, amely az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Ne hagyományos értelemben vett illemtan könyvre gondoljon az olvasó, hanem egy olyan könyvre, amelyet egy csaknem negyven éven át Svájcban élő, ott elmeorvosként dolgozó, hír-nevet, megbecsülést szerzett magyar ember írt országunk jelenlegi helyzetéről, állapotáról, megőrzendő értékeiről, nehézségeiről, az európai csatlakozásra való felkészülés jegyében. A könyv nagy értéke, hogy írója friss szemmel nézi az eseményeket kritikusan, mégis a segíteni akarás őszinte szándékával. Sok mindent észrevett a visszatelepülő 2-3 év alatt.

Megosztja velünk Nyugat-Európában szerzett tapasztalatait, közeli példákon mutatja be, hogy a bizalom, a szolidaritás és főleg az adott szó betartása miként kamatozik az üzleti életben. Mely pontokon ütköznek ki - főleg a múltból örökölt - fogyatékosságaink, kisebb-nagyobb lelki torzulásaink. A tükör, amelyet elénk tart, nem mindig hízelgő, de minden esetben őszinte és az esetek túlnyomó többségében találó.

Pintér Emil szerint mi magyarok - lelki alkatunkat, életstílusunkat tekintve - leginkább a közép-olaszokhoz hasonlítunk.

Néhány fejezetcím a könyvből: Az EU turistaperspektivából - Munka vagy spekuláció - Régi és új szegénység - Pénzügyek, bankügyek - Adók, adófizetési morál - Egészségügy - Pusztuló nép vagyunk? Korrupció - Irodalom, kultúra - NATO-tagság - Magyarok és idegenek

Mit nyújthatunk az Európai Uniónak?

"Pillanatnyilag még "olcsó országnak" számítunk. Az egyszerű nyugati ember szívesen jön hozzánk nyaralni, fogorvosi kezelésre, hajat vágatni, bevásárolni, benzint tankolni, fürdőkúrát venni. Népünk általában barátságos és vendégszerető. A nyugati vállalkozó szempontjából eszményi hely vagyunk befektetésre, új termelőüzemek létesítésére. Olcsó az ingatlan, az építkezés és az emberi munkaerő. Ugyanakkor megvan a szükséges infrastruktúra és a munkaerő képzettsége sem rossz. Az olcsón előállított árun jó nyereséggel lehet túladni Nyugaton. A nyugati tőkére ható vonzóerőnk töretlen, ha már nem is vagyunk abszolút elsők, de még mindig az elsők közé tartozunk."

Mit kapunk majd mi az EU-tól?

"Az EU idővel meghozná a viszonyok stabilitását, az élet tervezhetőségét. A stabilitás azt is jelenti, hogy a magyar polgár is megtanulhatná azt a jogrendszert, amelyben él és világosabban látna olyan dolgokat, melyek ma csak a szakemberek elitje számára áttekinthetők. Több figyelem jutna a környezetvédelemre, a levegő, a víz tisztán tartására.

Begyűrűznének persze az országba az EU vadhajtásai is; a kommercializálódás, a társadalom további atomizálódása, a hagyományos közösségek gyengülése, a konzervatív, főleg a közösségi értékek elhalványulása. Kevesebb lenne a romantika, több az ésszerűség. Mindezzel együtt járhat a nyomasztó unalom, s ennek ellenszerei, a szex, az erőszak, a kábítószerezés. Családi szinten még kevesebbet törődnénk az öregekkel és a rokkantakkal. Tovább terjedne az igénytelen, pusztán szórakoztató (de jól eladható) irodalom. Megnőne a kereslet a pszichiátriai-pszichoterápiás szolgáltatások iránt: terápiás csoportoknak kellene helyettesíteniük a felbomló családokat és egyéb közösségeket"- vélekedik Pintér Emil.

(Egy szó, mint száz: az éremnek két oldala van. Szerk.)

Szerkesztette: dr. Tassy Sándor
A német szakanyagot fordította: Tassyné dr. Györgyi Zsuzsa
Közreműködött: Czárlné Ivanics Mária és Ősz Csabáné
Lektorálta: Schütz Nándor

1. a német nyelvű agrárgazdasági anyagok leggyakoribb rövidítései; 2. az agrárgazdaságokhoz kapcsolódó fontosabb hazai statisztikák és kategóriák; 3. a gazdasági szervezetek gazdálkodási forma és nagyság szerinti osztályozása; 4. a mezőgazdaságban használt hazai statisztikai fogalmak; 5. a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó fogalmak; 6. a területfejlesztés és területrendezés hazai fogalmai; 7. a gazdálkodói kör fontosabb gazdasági és pénzügyi fogalmai; 8-9. az élelmiszer-előállítással kapcsolatos egyes magyar fogalmak.

A kétségkívül hasznos kötet összeállításában közreműködő jeles szakemberek eleve hangsúlyozzák, hogy teljességre nem törekedhettek. Azt is kifejezésre juttatják, hogy a mű elsősorban a német szakirodalommal foglalkozóknak nyújthat segítséget; az államigazgatásban, a termelésben, az élelmiszeriparban, a szaktanácsadásban, valamint az oktatásban.

Őszinte megnyilvánulásként jegyzik meg: számos területen pontosításra, a gyűjtemény időszerűsítésére, egyes fogalmak "honosítására" lesz szükség a jövőben. Szerénységük valóban méltánylást érdemel, hiszen igazán nehéz feladatra vállalkoztak ezzel az inkább enciklopédikus jellegű munkával, egy folyvást, gyorsan változó környezetben.

Ami vitatható volna: nem lenne-e célszerűbb a címszavakat idegen nyelven fölsorolni? Hiszen aligha valószínű, hogy bárki is magyarról kívánná az EU-közleményekben előforduló kifejezéseket más nyelvre lefordítani. Ha tehát az előszóban közzétett javaslatokat megszívleljük, csak azt tanácsolhatjuk a szerkesztőnek és kiadónak, hogy ilyen értelemben "fordítson köpönyeget", azaz szedje sorba az EU-ról szóló hivatalos írásokban tömegével előforduló (főleg angol) szakkifejezéseket, s azoknak magyar magyarázatát közölje egy - várhatóan fölújított - kiadásban.

A Fogalomtár kétségkívül hasznos kezdeményezés; indulás egy olyan úton, ahol nem ártana mielőbb tovább lépni.

ACE: Action for Cooperation in the Field of Economics = gazdasági együttműködési program