A biológiai sokrétűség (diverzitás) állapotával foglalkozó kutatók szerint hazánk területén négy-ötezer évvel ezelőttig maradt meg az eredeti növénytakaró. A bronzkorból már kimutatható az ember környezetalakító tevékenysége.
Földünk bioszférája magában foglalja a levegőt, talajt, vizeket és mindazokat az élőlényeket, amelyek benépesítik. Igen sokrétű kölcsönhatások érvényesülnek környezetünkben, amelyeket az ember is nagymértékben befolyásol. Tevékenysége nagymértékben hat élő és élettelen környezetére. A kockázati tényezők, illetve a káros hatások között tartjuk számon a növekvő atomenergia-hasznosítás miatti környezeti háttérsugárzás növekedését; a klorofluorokarbon típusú vegyületek (hűtőipar, aeroszolok) ózonréteget romboló hatása miatt bekövetkezett emelkedő UV-sugárzást, amely többek között a bőrrákos megbetegedések számát növeli, valamint csökkenti az immunrendszer hatékonyságát, befolyásolja a növényi fotoszintézist és a tengeri planktonok tevékenységét. A hagyományos energiatermelés és így a széndioxid-kibocsátás miatt fellépő üvegházhatás további, előre nehezen felmérhető károkat okoz(hat). Az ipar és a mezőgazdaság (az utóbbi a híg- és műtrágyázás, vegyszerezés révén) szennyezi a vizeket; a környezetre szabadított kb. 4 millió szintetikus vegyület és melléktermékeik további károkat okoznak. Többen vitatják a felhasznált hatóanyagok "ártalmatlan" voltát is.
A kutatók és mezőgazdasági szakemberek jelentős része a biotechnológiai eredmények széles körű alkalmazásában látja a kisegítő megoldást. Nyomós érvként említik a Föld túlnépesedését, a várhatóan 12-14 milliárdra szaporodó lakosság élelmezését.
Genetikailag módosított szervezetek
A biotechnológia széles körben használt fogalom. Magában foglalja az élelmiszeriparban széles körben alkalmazott technológiákat, mint például a sör- és sajtgyártást, valamint minden olyan eljárást, amely élő szervezetek, így élesztőgombák és baktériumok felhasználásával foglalkozik. Ezért beszélhetünk hagyományos és modern biotechnológiáról. Az utóbbit gyakran azonosítják a génsebészet, génterápia fogalmakkal, valamint a genetikailag módosított és transzgénikus szervezetekkel folytatott munkával is. Egyesek szerint a biotechnológia a nemesítés új formája.
A génterápia az örökletesen hibás gén kijavítását jelenti. Ezzel szemben a genetikailag módosított élőlény vagy szervezet - amelyet angol mozaikszóval GMO-ként szoktak emlegetni (genetically modified organism = GMO, illetve genetically engineered organism = GEO) - módosítása az ivarsejtekre is kiterjed, így az élőlény öröklődő megváltozásáról van szó. Szintén más az ún. transzgénikus élőlény (transgenic organism), amely fajidegen örökítő anyagot is tartalmaz.
A génsebészet során az egyik fajból származó gént beültetik egy másik fogadó fajba, főként baktériumba vagy élesztősejtbe azért, hogy ott gyorsan és változatlan formában sokszorozódjék. Ezt nevezik klónozásnak. Ezzel a génsebészeti eljárással termeltetik ma pl. az inzulint, az interferont és a növekedési hormont.
A kutatások kiindulópontja az adott faj génkészletének a megismerése. A genom a fajra jellemző teljes génkészletet jelenti, amelyet néhány egyszerűbb élőlény esetében, egyes baktériumoknál (Escherichia coli), mikroszkopikus gombák (Saccharomyces cerevisiae) már feltérképeztek. Csaknem teljes pl. az ecetmuslinca és az egér genomjának ismerete, míg a szarvasmarha, a sertés és az ember teljes génkészletének megismerése kutatási szakaszban van.
Módosított élőlények és a környezet
A molekuláris genetikával foglalkozók szerint a környezet még nagyrészt feltáratlan, a baktériumfajok alig 1%-át ismerik a biotechnológusok. Így a transzgénikus baktériumok és a környezet kölcsönhatása is alapos vizsgálatokat igényel.
A biotechnológusok egyik leglátványosabb korai eredménye az volt, amikor a szentjánosbogár világító-enzimjét növénybe vitték át, majd az ily módon transzgénikussá vált növény megfelelő körülmények között fényleni kezdett. (Ezzel bizonyították a fajok közötti átjárhatóságot is.)
Ha a faj egyes populációi kihalnak, a faj genetikai sokszínűsége csökken, ún. génerózió (genetic erosion) következik be. A génerózió a változó környezethez való alkalmazkodásban hátrányos. A génerózió tipikus példáit hozták létre a növény- és az állatfajták nemesítésével. E nemesített fajták sok tekintetben fajuk genetikai változatosságának csak töredékével rendelkeznek és elveszítették alkalmazkodó képességük jó részét. Ennek nyomán kezdték el a kutatók a génbankok felállítását szorgalmazni.
Az eredmények alkalmazása
Az elmúlt évtizedben csaknem ezer transzgénikus növényfajtát bocsátottak ki. Jó részük ellenállt a növényvédelemben használatos gyomirtó szereknek. Legnagyobb számban burgonya, dohány, kukorica, lucerna, cikória, rizs, szója, cukorrépa, paradicsom, káposztafélék részesülnek ilyen kezelésben. Emellett más tulajdonságokat is ültetnek be, így pl. késleltetett érésű paradicsomot, továbbá jobb beltartalmi értékű sárgarépát, kukoricát, repcét, rizst, szóját, napraforgót, dohányt fejlesztettek ki.
A növénytermesztők nagy hozamú, jó tápanyag-hasznosító nehézfém-tartalmat és hideget tűrő, jól tárolható, egyre jobb beltartalmi értékű fajtákat keresnek. Az új technikák segítségével mindez könnyebbé válik.
Genetikailag manipulált élőlények először 1994-ben kerültek mezőgazdasági termesztésbe. Két évvel később már 15 transzgénikus növényre nyújtottak be engedélyezési kérelmet az USA-ban és Kanadában. Az elsők között alakította ki szabályozási rendszerét Nagy-Britannia, Svájc és Hollandia.
Az állattenyésztésben a nemesítés elsődleges célja a nagy termelésű, jó tápanyag-hasznosítású és betegségeknek ellenálló fajták előállítása. A bio-technológiai fejlesztések egyik eredménye a szarvasmarha-, sertés-, a juh- és csirke-szomatotropin előállítása. Az állattenyésztés speciális ága a humán egészségügyi szempontból fontos vegyületek (pl. humán hemoglobin, növekedési hormon, különleges vakcinák) termelése transzgénikus állatok vérében, tejében, ikrájában stb. A sajtóból széles körben ismertté vált a teljes élőlény előállítása testi sejtből (juh, szarvasmarha, rágcsálók stb.).
Az egészségügy területén - a korábbiakban említett növekedési hormon-, inzulin-, interferonvakcina termelésen túl - a genetikai eredetű betegségek leküzdésében lehet óriási szerepe a génterápiának.
A biotechnológia további fontos területe a környezetvédelem, ahol a környezetet szennyező olaj, növényvédő szerek, gázok lebontása valósulhatna meg genetikailag módosított mikroorganizmusok segítségével.
Élelmiszeripar
Az élelmiszeripar igen korán elkezdte alkalmazni a biotechnológiai kutatások eredményeit, elsősorban az erjesztés, valamint egyes adalékanyagok termeltetése területén. Sütéshez, ill. salátákhoz felhasználható repce- és szójaolajat, tejzsír- és kakaóvajpótlót, diétás zsírokat, színezékeket, illat- és ízanyagokat, tejalvadásban sze-repet játszó enzimet fejlesztettek ki.
A biotechnológiai eredmények gyakorlati alkalmazását példázza a "vegetáriánus sajt" esete. A '80-as évek második felében a chymosin, egy nem állati eredetű enzim felhasználása a sajtkészítésben még igen nagy érdeklődést váltott ki, mára pedig természetessé vált. Az így készült sajt hamar népszerű lett, különösen az USA-ban és az Egyesült Királyságban, ahol igen népes a vegetáriánusok tábora, akik megteremtették a keresletet a hasonló termékek iránt. A BSE-eseteket követően tovább nőtt a nem állati eredetű oltóanyaggal előállított sajt népszerűsége.
Ma már számos olyan élelmiszer (pl. paradicsomsűrítmény) van forgalomban, amely transzgénikus összetevőket tartalmaz, vagy amelyet genetikailag módosított szervezetek segítségével állítottak elő. Ezt jelölik is az élelmiszer csomagolásán. A közelmúltban szakmai (és persze kereskedelempolitikai) vita alakult ki a genetikailag módosított szervezeteket tartalmazó vagy ilyen szervezetek segítségével előállított élelmiszerek jelölése körül.
A pontos, informatív jelölés rendkívül fontos lehet például egyes élelmiszer-allergiában szenvedő fogyasztók számára. Az allergia gyorsan terjed. A környezeti szennyezésen, virágporon kívül olyan fehérjék (glikoproteinek) okozzák, amelyek nem bomlanak le az adott szervezetben a főzés és emésztés során. Igen sokféle élelmiszer okozhatja, pl. a tehéntej, diófélék, pillangósok (szója és földimogyoró), tyúktojás, tengeri állatok (tőkehal és rákok).
Az ismert élelmiszerek esetében eddig csak az olyan transzgénikus szója allergiakiváltó hatását figyelték meg, amelybe a metionin és cisztin előállítását serkentő géneket ültették be brazil dióból.
A fogyasztók nagy része konzervatív az elfogyasztott ételeket tekintve. Ez sok esetben vallási szabályok követéséből (zsidó, mohamedán, hindu) ered. Ezek a fogyasztók feltétlenül elvárják, hogy az élelmiszereken feltüntessék a transzgénikus eredetet, az ilyen termékeket felismerhessék és visszaszoríthassák. Felvetődik a kérdés, hogy milyen mértékű, fokú manipulációt követően szükséges és egyáltalán lehetséges-e a jelölés. Szükséges és lehetséges-e pl. a génmanipulált silózott kukoricát fogyasztó szarvasmarha termékeit jelölni és ezáltal megkülönböztetni a piaci termékkínálatban? Vagy a GMO paradicsompüré felhasználásával előállított készételeken, a hasonló módon termelt szójából származó szójalecitin felhasználásával készülő csokoládétermékeken?
Napjainkban óriási vita dúl a "GMO élelmiszerek" jelöléséről az USA és az EU között, de az EU egyes tagállamai között is. 1998. II. félévé-ben az EU soros elnöki tisztét betöltő Ausztria például hevesen ellenzi a liberalizált szabályozást, szigorításra, a géntechnológia mezőgazdasági alkalmazásának korlátozására törekszik. Elnöksége alatt nemcsak befolyásolhatja a vitát, de szorgalmazhatja a ha-tályos irányelvek átdolgozását is. Piacát mindenesetre komolyan védi a ge-netikailag manipulált élelmiszerektől.
Ezzel szemben a brit fogyasztók több lehetőség között is választhatnak. A SAFEWAY "genetikailag módosított szervezetet (GMO) tartalmaz" felirattal látja el az általa forgalmazott paradicsompürét. Ugyanakkor pl. az ASDA határozottan állítja és jelöli egyes élelmiszereken, hogy azok nem tartalmaznak GMO-t.
Számos szakember azzal érvel, hogy az érzelmei által befolyásolt fogyasztókat elsősorban tájékoztatni kell, hogy bizalommal forduljanak az új, biotechnológiai úton előállított termékek felé. Továbbá a vita a hozzáértő kutatók, fejlesztők között dőljön el. Ezt tükrözze a tudományos eredményeket gyorsan követő szabályozás, és a fogyasztók ne válhassanak áldozatává a kereskedelmi érdekeiket mindenekelőtt érvényesíteni kívánó cégek és a túlzott, nem kellően megfontolt érveket felsorakoztató szélsőséges ellenzők háborújának.
GMO szabályozás az EU-ban
Az Európai Unióban 1990-ben létrejött egy géntechnológiai szakbizottság, amely előkészítette a laboratóriumi körülmények között előállított, genetikailag módosított élőlények felhasználásával, valamint ilyen élőlények laboratóriumon kívüli hasznosításáról szóló jogszabály-tervezeteket.
Az Európa Tanács 90/219/EGK és 90/220/EGK számon még 1990-ben el is fogadta, sőt az Európa Bizottság többször módosította ezeket a jogszabályokat.
Óriási viták kísérték a Bizottságban a genetikailag módosított szervezetet tartalmazó élelmiszerek jelölésére vonatkozó jogszabály-tervezet útját a végső szavazásig. Az EU bonyolult döntéshozatali mechanizmusából adódóan, különösen ebben a témakörben alkalmazandó szabályok szerint a Miniszterek Tanácsának egyhangú döntése szükséges ahhoz, hogy elfogadják az adott jogszabályt. Különösen így van ez, ha csupán néhány tagállam szeretne változtatni a tervezeten. Ha nem jutnak egyetértésre a többi állam képviselőivel, meghatározott idő elteltével a Bizottság javaslatát kell elfogadnia a Tanácsnak. Ekkor az egyes tagállamoknak csak a "nyomásgyakorlás" más eszközei maradnak, pl. ipari, iparági érdekképviseleti szervezeteiken keresztül. Hiszen az előállítóknak komoly érdeke fűződik ahhoz pl., hogy az új jogszabály ne 20, hanem 90 nap elteltével lépjen hatályba, vagy egyes rendelkezéseinek végrehajtására féléves haladékot kapjon az ipar.
A Bizottság tervezetének érdemi részével Dánia, Ausztria, Svédország és Olaszország is egyetértett, ellenben sokan ellenezték a "GMO-t tartalmazhat" felirat kötelezővé tételét.
A hasonló termékek piacra kerülését ellenző vagy legalábbis szigorú korlátok közé szorítani igyekvők által szorgalmazott "GMO-t tartalmazhat" felirat szakmailag nem elfogadható. Ilyen alapon - egyes becslések szerint - az élelmiszerek 60%-ára felírhatnánk, hogy GMO-t tartalmazhat. Egyébként a forgalomba kerülő termékeket rendszeresen, nagy tömegben vizsgálni kellene. Milyen költségekkel járna mindez? Egyáltalán vannak-e megfelelő, megbízható kimutatási módszereink? (Egy EU-ban végzett laboratóriumi körvizsgálat eredményei szerint a kimutathatóság ha-tára 0,1-2,0% között mozgott.) Fel-készültek-e az élelmiszervizsgáló laboratóriumok a tanúsításra? Ennek ellenére vagy mindezek mellett az európai fogyasztók igénylik a választási lehetőségetés ezt az élelmiszer-forgalmazóknak általában lehetővé kell tenniük. A piac ma már megköveteli, sőt kikényszeríti az általa igényelt termékeket és szolgáltatásokat. Várhatóan lesz egy vásárlói réteg, amely hosszú távon, minden megalapozott tudományos érv ismeretében is igényelni fogja a GMO-mentes élelmiszereket úgy, ahogyan napjainkban is jelen van az etnikai (pl. kóser, halal) vagy vegyszermentes, bio-élelmiszerek iránti igény. Elképzelhető, hogy a hitelesen GMO-mentes termékek csak a megfelelően fizetőképes piacon lesznek jelen. A transzgénikus növényekből származó feldolgozott termékek előállítása ugyanis gazdaságosabb lesz, ezáltal azok olcsóbbak, mint például a SAFEWAY említett paradicsom-sűrítménye.
A szakértők egyetértenek abban, hogy csak akkor van értelme "GMO-mentes" felirattal ellátni az élelmiszereket, ha meghatározzák azt a küszöbértéket, amelynél több GMO bizonyosan nem fordul elő a termékben. Eszerint a közelmúltbeli viták nyomán az alábbi értékeket tartják ésszerűen elfogadhatónak:
A vita nem dőlt el
Az élelmiszeripar képviselői igen kedvezően fogadták a döntést, miszerint az élelmiszereken nem kell feltüntetni a "GMO-t tartalmazhat" jelölést. Viszont világosan szeretnék látni, hogy mely termékek kerülnek fel az ún. "negatív listára", azaz hol nem kell feltüntetni a GMO tartalmat, annak elenyésző mennyisége miatt. A "tartalmazhat" jelölési kötelezettség eltörlését 12 tagállam támogatta a Bizottság, valamint Dánia, Olaszország és Svédország ellenében.
A Mezőgazdasági Miniszterek Tanácsának 1998. május 26-ai döntése szerint az új jelölési szabályokat 90
nap elteltével, 1998. szeptember 1-tőlkell alkalmazni. Az Élelmiszer- és Italfeldolgozók Európai Szövetségének képviselője szerint ez túlságosan rövid határidő, azonban még mindig jobb, mint a Bizottságban eredetileg javasolt 20 nap. További engedmény, hogy az 1813/97/EK számú rendelet alapján termékeiket eddig is jelölő vállalatoknak 6 hónap áll rendelkezésükre az átállásra. Az Európa Bizottság Ipar (III.) Főigazgatósága szerint az új jogszabály által kitűzött határidők elegendőek lesznek, mert az ipar már tavaly november óta ismerte az új jelölési jogszabály-tervezetet. Egyes szakmai részletek pontosítása még várat magára, így pl. a negatív lista, a küszöbérték és a kimutatási módszerek pontos meghatározása.
Az ipar sürgeti a jelölésre nem kötelezett élelmiszerek listáját, a jogalkotásért felelős III. Főigazgatóság vi-szont ehhez a tagállamok javaslatát várja szeptemberre. Sokat vitatják a szójaolaj és a kukoricaolaj jelölésének szükségességét. Az ipar képviselői szerint a mártásokhoz és a nagy fruktóztartalmú termékekhez (pl. kukoricaszörphöz) felhasznált hidrolizált növényi fehérjének, keményítő hidro-lizátumnak (pl. maltodextrin, dextróz és glükózszörp) a negatív listára kellene kerülnie.
A küszöbérték kérdésében, azaz hogy mekkora szint felett kellene "GMO-t tartalmaz" felirattal ellátni az adott élelmiszert, nem alakult ki egységes álláspont. A javaslatok 0,5-5,0% között mozognak. Egy biztos, hogy a "zero limit" elfogadhatatlan. A határértéket tudományos kutatóknak, szakértőknek kell majd meghatározniuk. A Bizottság képviselői még várják a tagállamok javaslatait, hogy a döntést az Európa Bizottság tudományos bizottságaira, a tagállamok kormányszerveinek szakértőire, a szakterület képviselőire vagy tudományos műhelyek kutatóira bízzák-e.
A jelenleg rendelkezésre álló kimutatási módszerek közül Hollandia, Franciaország, az Egyesült Királyság, egyes iparági szervezetek is a protein-módszert támogatják a DNS tesztek ellenében. Fogyasztó- és környezetvédelmi szervezetek, köztük az Európai Fogyasztók Szervezete (BEUC) és a Greenpeace szerint a DNS- és proteintesztek egyaránt alkalmatlanok az élelmiszerek jelölését megelőző GMO-tartalom vizsgálatára. Olyan tanúsítási rendszer bevezetését támogatják, amelyben minden előállítónak nyilatkoznia kell, hogy termékei tartalmaznak-e GMO-t.
Különböző forrásokból származó hírek szerint 1996-ban csaknem 3 millió ha területen termesztettek GMO növényeket a világon. Részarányuk 13 millió ha-ra nőtt 1997-ben, 1998-ra pedig 33 millió ha területtel számolnak. A fajok többségét Észak-Amerikában kezelték, ahol pl. a GMO szója egyharmadát teszi ki az USA összes szója vetésterületének; Kanadában pedig a GMO olajrepce egy-ötödét tette ki a múlt évi összes termésnek.
1995 és 1996-ban 35 génkezelt fajtát fogadtak el kereskedelmi forgalombahozatalra. Ezek 80%-a származott az USA-ból, ill. Kanadából, de csupán egyetlen Európából.
Az arány minden bizonnyal változni fog, noha az elmúlt 11 évben végzett 25 000 GMO szántóföldi kísérlet közül 17 900 az USA-ban és Kanadában folyt. A főbb növények a kukorica, a repce, a szója, a gyapot, a burgonya, a dohány és a paradicsom voltak. Leginkább a következő jellegeket fejlesztették: gyomirtószer-tűrés, a termésminőség javítása és a rovarellenállóság.
A GMO termékek felhasználásának üteme, amelyet az USA, Kanada, Japán, majd Ausztrália, Argentína, Mexikó és Kína elfogadtak, merőben eltér a lelassult európai szabályozó folyamatoktól.
A vizsgálódásokból az a határozott következtetés vonható le, hogy a jelenlegi politikai légkör Európában hátrányos helyzetet teremthet a génkezelés hasznosításához a mezőgazdaságban. Az USA és Kanada előnye 5-10 évre tehető Európához viszonyítva. Az Egyesült Államokban, ahol ma a szója termőterülete 10 millió ha körüli, 5%-os termésnövekedés és a gyomirtószer-felhasználás 10-40%-os csökkenése a jellemző. Kanadában az 5 millió ha területen termelt GMO repce termése 10%-os növekedést mutatott.
Arra van szükség, hogy ez az eljárás eleget tegyen a GATT kötelezettségeknek és a jövőben versenyképes legyen a világpiacon. Mindez azon múlik, hogy mikor értékelik kellőképpen Európa mezőgazdaságában a biotechnológia előnyeit.
Kanadában a herbicidtűrő, ún. canola egyesíti az erukasav-mentes olajrepce és a réparepce előnyeit. Az elmúlt évben 1 millió hektáron termesztett repce mintegy 80%-a glufozinát- és 20%-a glifozát-tűrő - közölte a küldöttség tagjaival Graham Jellis, a Cambridge-i Növénynemesítő Intézet professzora.
A kapható fajták között volt néhány hibrid, és remélhető, hogy az elkövetkező néhány éven belül elterjednek.
A másik fő fejlődési irány Kanadában a növények zsírsav-összetételének módosítása. Nagy (40%) laurinsav tartalmú növények előállítása volt a fő cél.
A másik zsírsav-módosítás a fejlődés menete alatt történt úgy, hogy az erősen sztearinátos olajok szobahőmérsékleten megkeményedtek és ezzel elkerülték a margarin előállításához szükséges hidrogénezést. Ráadásul értékesebb olajat szolgáltattak mind élelmezési, mind egyéb célra.
Jelenleg a Növénynemesító Intézet (PBI, Plant Breeding Institute) "formatervezett repce" nemesítésén dolgozik. Így alkalmassá teszik egész sor, nem élelmezési célú hasznosításra, a polimerek, a kozmetika, továbbá a festékanyagok és gyógyszerek előállításának területén.
GMO burgonya
Jellis professzor bejelentette, hogy a Növénynemesítő Intézetben (a PBI-nél) nyolc éve foglalkoznak vírus-ellenálló GMO fajtákkal. A Maris-Piperből transzgénikusan előállított fajtánál célul tűzték ki a rezisztencia kialakítását levéltetűvel átörökített vírusok, így a burgonyalevélsodró- és az Y-vírus ellen.
Az Észak-Amerikában népszerű burgonyafajták, mint a Russet Burbank és az Atlantic GMO útján ellenállóvá váltak a burgonyabogárral szemben.
A jövőben bemutatásra kerülő burgonyafajták közül a vírusnak és az alternáriás levélfoltosságnak ellenálló fajták állnak majd a brit termelők figyelmének középpontjában.
Kutató munkáról számol be az Öko-Test német magazin, mely szerint
az ország négy legkedveltebb fogyasztó hatású itala GMO (genetikailag módosított)
szóját tartalmaz. A magazin szerint a terméken nincs feltüntetve olyan
címke, amely jelölné a felhasznált alkotóelemeket.