EU agrárium és piacszabályozás

Földművelésügyi Minisztérium az FM-EU integrációs sorozatának 18. füzetében kiadta a reform teljes szövegét. Az anyag az érdeklődők rendelkezésére áll. Lapunkban csupán kivonatot készítettünk a reform lényegét érintő legfontosabb határozatokról. Az alábbi cikkben ismertettek az AGENDA 2000-nek az 1997. július 16-án megjelent változatán alapulnak. A brüsszeli Bizottság 1998. március 18-án megjelentetett egy újabb változatot, amely azonban csak néhány helyen módosult. A javaslatnak az EU Miniszteri Tanácsa általi jóváhagyása 1999. I. felében várható.

Az európai mezőgazdaság jövője

A Közös Agrárpolitika (KAP) igyekezett a mindenkori változásokhoz rugalmasan alkalmazkodni. Kezdetben a Római Szerződés 39. cikkelye került a figyelem középpontjába, később bizonyos mennyiségi korlátozásokat kellett bevezetni a túltermelés megakadályozása végett. Ennek fejében mérsékelték az intézményes árakat és kárpótló (kompenzációs) összegeket fizettek ki. Lényegében ez volt a KAP (Common Agricultural Policy = Közös Agrárpolitika) reform, amelyet legújabban az AGENDA 2000 összeállításban foglaltak össze.

A reform szükségessége

A nemzetközi előjelzések szerint kereslet- és árnövekedés várható a mezőgazdasági termékek piacain. Az EU jelenlegi árszintje azonban magas ahhoz, hogy alkalmazkodjék a kedvező világjelenségekhez. Az ellentéteket a KAP sem tudta kiküszöbölni. A támogatások egyenlőtlen elosztása révén egyes, gyengébb tájegységek nem győzték a versenyt, más területek viszont túlzottan belterjes módszerekre tértek át. Ezek azonban már a környezetet is károsították, egyúttal hozzájárultak bizonyos állatbetegségek terjedéséhez.

A KAP reformja - több okból - felújításra szorul. Az egyik ok, hogy az eredetileg 6, majd 15 állam viszonyai rendkívül eltérők. Az eltérések tovább erősödnek, amint újabb tagokkal bővül a közösség. Ezért elkerülhetetlen a piacszabályozási és egyszerűsítési intézkedések meghozatala.

Ugyancsak fel kell készülnie az Uniónak a nemzetközi megállapodások (elsősorban a WTO, a világkereskedelmi szervezet) határozatainak érvényesítésére.

Ennek megfelelően az EU Bizottsága elfogadta a következő irányelveket:

1. a folyamatos versenyképességet árcsökkentésekkel kell fenntartani,
2. a feladatok, funkciók megosztása a tagállamok és Brüsszel között elkerülhetetlenek.

mi a részleteket illeti, egyebek mellett a legeltetéses marhatartás fejlesztését szorgalmazzák, ugyancsak emelik a tejkvóták (keretek) engedélyezett mennyiségét, különösen a hegyvidéki és a kezdő állattartók részére.

Külön szabályozzák a borforgalmazást: az erről szóló javaslatot 1998 júniusáig terjesztik be.

• Ügyelni fognak arra, hogy a különböző támogatások csak a valóban gazdálkodó személyeknek, illetve üzemeknek jussanak; az eddigi visszásságokat megszüntetik, a "kis-kapukat" - lehetőség szerint - mindenütt becsukják. A tagállamok a vállalkozásoknak kifizetett összegek esetleges lefaragásából származó bevételeit kötelesek környezetvédelemre fordítani.

A cél, hogy az összeurópai viszonyoknak megfelelő körülményeket alakítsanak ki. A főbb elemek:

• a mezőgazdaság legyen versenyképes, túltámogatás nélkül is, de ne váltson ki ellenszenvet a nemzetközi piacon;
• környezetbarát termelési módszereket alkalmazzon;
• maradjon sokszínű, ápolja a hagyományokat, vigyen életet a vidéki településekbe;
• agrárpolitikája legyen egyszerű és közérthető;
• váljék világossá a társadalom egésze előtt, hogy a mezőgazdaság méltó a támogatásra.

A kötelező ugaroltatás megmarad, de hatásosságát javítani kell. A közösségi szántóterület 10%-ára terjedhet ki a kötelező ugaroltatás a tagállamok meghatározta feltételekkel. A hektáronkénti ellentételezés (kompenzáció) megegyezik a szántóföldi növényekre szánt közvetlen kifizetés összegével. (A közvetlen kifizetésből nem zárják ki a takarmányozásra szánt szilázs alapanyagát.) Az ugaroltatás alól a kistermelők alkalmasint mentesíthetők.

Ami az állattartást illeti, a hímivarú szarvasmarha és a borjas tehén után járó közvetlen támogatást emelik. Egy részét a közösségi alapból, más részét a nemzeti rendelkezések alapjából fizetik. (A támogatás mértéke a következők szerint nő: a bikáké: 135-ről 220 ECU-re, a tinóké: 108,7 ECU-ről 170 ECU-re több lépcsőben, 2002-ig. Az éves borjastehén-prémium 2002-ben 144,9 ECU-ről 180 ECU-re emelkedik.)

A prémiumra jogosultan nevelt állatokból 1 ha takarmányterületre vetítve 2 számosállatnál több nem tartható.

A tej versenyképességét árcsökkentéssel serkentik; a javaslat szerint a vaj és a sovány tejpor árának mérséklése 15%-os lesz. A Közösség 95% erejéig támogathatja az iskolatejet, tanulónként 0,25 liter határig.

Vidékfejlesztési tervek

• az 1992-es intézkedések (agrár-környezet, erdősítés, korai nyugdíjazás stb.) kiegészítése;
• a korszerűsítés és sokrétűség elősegítése (üzemi beruházások; a fiatal gazdák pályakezdése; a képzés; továbbá a feldolgozás és értékesítés támogatása; erdősítés, a helyi viszonyoknak megfelelő gazdálkodás stb.).

A rövidítések világában élünk. Nem árt, ha tudjuk, hogy az EU határain jócskán túllépő egyezség, az EMU (Economic & Monetary Union, azaz Gazdasági és Pénzügyi Unió) bizony befolyásolhatja az Európai Unió egyik-másik határozatát. Hiszen az EU kötelezettségei közé tartozik többek között, hogy teljesítse a világkereskedelmi, egyebek mellett az USA kezdeményezte megállapodásokat. Ez pedig az új, közös agrárpolitika, a KAP reformjának további megreformálását igényli, ami a Bizottságot nehézségekbe sodorja - jelentette ki Richard Wright.

A Bizottságnak a KAP-reformra tett javaslatai közül kiviláglik, hogy Franz Fischler mezőgazdasági megbízott nagy erőfeszítéseket tesz a bírálatok elhárítására a változtatások körüli engedmények érdekében.

Kétségkívül meglepő, hogy a legtöbb tagállam bírálata ellenére a támogatási árengedmény a mezőgazdaságban, részleges kárpótlás (kompenzáció) formájában fennmarad.

Igaz, már a tárgyalások megkezdése előtt világossá vált, hogy a Bizottságnak bizonyos esetekben engednie kell. Ennek tudatában néhány kívánságot a politikai egyezség kedvéért be kell sorolnia tervezett elgondolásai közé. Az viszont még nem egészen tisztázódott, hogy mennyi tennivaló van hátra.

A dolgok jelenlegi állása szerint a reformcsomagban olyan veszély rejlik, amely gondokat okozhat a Bizottságnak. A csomag célja, hogy a támogatás mértékét arra a szintre csökkentse, ahol az export már nem igényel külön támogatást. Így az EU kivezethető a GATT-megszorítások "karmai" közül. Ugyanakkor a tervek szerint az olajmag-termelés némileg csökken, s ezzel utat nyit az EU-nak a Blair House-egyezmény megkerülésére. (A mezőgazdasági jellegű Blair House-egyezményt az Egyesült Államok és az Európai Közösség 1992-ben kötötte; ezzel mintegy kikövezte az Uruguay Fordulót lezáró megállapodáshoz vezető utat. Szerk.) Így a KAP-reform és a világkereskedelem közti kapcsolat az, amely a Bizottságot két tűz közé szorítja.

Egy egyszeri besorolási hányad, amely eltér a fehérjenövényekre alkalmazottaktól, megnövelné a búzatermelést az olajmagvak rovására. Ha az EU kitart a javasolt árcsökkentés mellett, nem kerül ellentétbe a GATT-tal, mivel a támogatás nélküli export már nem vitatott kérdés.

Amennyiben a miniszterek erőltetik a változtatást - ami valószínűnek látszik -, akkor a támogatott export korlátozásának romboló hatása lesz. Ezt a problémát a Bizottság egyedül a készletek felhalmozásával vagy az ugaroltatás újbóli bevezetésével tudja megoldani. Az amerikaiak ezt viszont rejtett exporttámogatásnak tekintik, tehát a KAP költségvetési pénzzavara miatt akadály gördül a mezőgazdaság javára hozandó döntések elé.

A KAP reformjának tárgyalásai a következő évig bizonyosan eltartanak. Eközben mindenütt élénk érdeklődéssel figyelik, hogyan oldja meg a Bizottság a mezőgazdaságot érintő talányt.

Több megfigyelő szerint olyan megállapodások születnek, amelyek a földművelők érdekeit szolgálják. Manapság kockára lehet tenni egy emelkedő irányzatú piacot abban a reményben, hogy kivezetik a GATT-on belül okozott ellentmondásokból. A kockázat azonban nem csekély. Sok az igazság abban a tőzsdei szólásban, hogy "ha a Chicagói Kereskedelmi Kamara legényeivel akarsz pókerezni, tömött tárcával ülj asztalhoz".

Igaz, némely vélemény szerint csak az ilyen hazárdjáték adhat kivezető utat a Bizottság számára.

A másik nagy kérdés maga a változtatási folyamat. Ebben a dologban a Bizottság jókora lépést tett, hogy "megédesítse a keserű pirulát". A jelenlegi változtatási javaslatok bizonyára hatással lesznek az Egyesült Királyság gabonatermésére. Ha ugyanis a KAP 20-25%-kal csökkenti a kifizetéseket, ez 100 000 ECU támogatással rövidítené meg a gazdaságokat.

Az elfogadhatóbb ajánlatok érdekében a Bizottság engedmények szabályozását tervezi a tagállamokon belül. Ehhez kapcsolódik az Egyesült Királyság környezetvédelmi támogatása és a német álláspont megváltoztatása a foglalkoztatási szint tekintetében.

Az engedmények ellenére a változtatások távolról sem tűnnek népszerűnek. Dr. Jack Cunningham mezőgazdasági miniszer nemrég úgy nyilatkozott, hogy "ez képtelenség" és "egy további bürokratikus rendszer", amellyel becsapják a tagállamokat.

Az NFU (National Farmers Union), azaz a nemzeti gazdaszövetség véleménye szerint "gazdaságilag indokolatlan", hogy Európa versenyképesebbé kívánja tenni mezőgazdaságát.

A reform vitája számos terméket érint, így a dohányt, az olívaolajat és a bort is.

Egyedüli kivétel a cukor. David Roberts, a Bizottság mezőgazdasági igazgatóságának helyettes vezetője szerint nem vitás, miért hiányzik a Bizottság csomagjából. A cukorfinomítókat okolja, hogy "elaludtak" a vita során. Sürgeti őket, hogy mielőbb ébredjenek fel és gondolják át a jövőt. Mindaddig nem lesz a Bizottság tervében a cukorrendszerre vonatkozó változás, amíg nem születik olyan általános megegyezés az iparban, mely a változtatásokat igényli.

Minden olyan felvetést, amely a KAP-reform vitájára árnyat vet, felülmúl egy fenyegetőbb esemény, s az erősen csökkentheti a farmok jövedelmét. Május 1-től, az európai valutához történő csatlakozással az EMU-tarifa lépett életbe a tagállamok területén. (Kivétel ez alól az Egyesült Királyság és Svédország.) A csatlakozás több tagállam kereskedelmében bonyodalmakat okoz, főleg a font sterling magas árfolyama miatt.

Az elmúlt év körvonalazta a valuta névértékének hatását a mezőgazdasági jövedelmekre. Amíg ez kisebb feltűnést kelt mint a KAP-reform, addig a pénzügyi rendszer területén bekövetkező eseményeknek nagyobb, gyorsan érvényesülő befolyása lehet a brit gazdaságok anyagi körülményeire.

A briteket a csatorna nem csupán földrajzi értelemben választja el Európa többi részétől. Ahányszor át akarnak kelni - vízen, víz alatt, levegőben - a La Manche (ők következetesen angol csatornának nevezik!) hullámain, úgy fejezik ki: a kontinensre megyek. Csatlakozásuk az Európai Unióhoz hasonlóképpen "angol hullámokat" vert föl a közvéleményben, másokat, mint a többi tizennégy tagállamban.

A megosztottság - igaz - többé-kevésbé a politikai múlttal is magyarázható. Náluk ugyanis évszázadok óta sem következtek be olyan mélyreható változások, mint földrészünk egyéb tájain. Eltekintve az északír bonyodalmaktól, London nem került olyan ellentétbe a lakosság túlnyomó részével, mint a legtöbb európai főváros. A többi államban gyakran váltakoztak a rendszerek, olykor homlokegyenest ellentétes irányzatokkal, s a néha botcsinálta kormányok gyakran a közérdekkel merőben ellentétes rendeletekkel sújtották a népet. Példaképpen elég a két világháború közötti és utáni időszakra utalni - bizony tarka és gyatra a kép. Éppen ezért a betagozódás egy viszonylag kiegyensúlyozott brüsszeli központhoz megnyugvást hoz - oly sok viszály után. Sokkal inkább, mint a maradandóságot hívebben őrző szigetországban.

Tony Blair miniszterelnök Párizsban - a franciák őszinte csodálkozására - kifogástalan franciasággal tett hitet az EU előnyei mellett. Legföljebb akkor rezdült meg a hangja, amikor az EMU-ra, vagyis a valutaközösségre terelődött a szó. Csöppet sem hasonlított - írta egy bulvárlap - ahhoz a menyasszonyhoz, aki hanyatt-homlok költözik vőlegénye lakásába, mielőtt a körülményekről tájékozódnék. Nevezetesen arról, hogy mennyi a lakbér, milyenek az anyagi kilátások, mennyire értékelődik föl vagy le a saját hozománya.

Minden bizonnyal az EMU az a kényes pont, amely a legtöbb kételyt kelti az angol üzletemberekben és politikusokban. Blair nyilván kötelességének tartotta, hogy ennek a tekintélyes körnek az aggályait eloszlassa, illetve hogy a vendéglátók előtt őszintén föltárja választóinak vélekedését.

Ettől függetlenül a megfigyelők túlnyomó többsége nagy megkönnyebbüléssel fogadta az Egyesült Királyság miniszterelnökének nyilatkozatát, amelyben köntörfalazást még a rosszindulat sem találhatott.

Összehasonlításként: Magyarország gombatermesztése évenként 20 000-30 000 t. Nagy részét exportáljuk, zömmel az Unió országaiba, főleg Ausztriába és Németországba.