földművelésügyi miniszter megalapította az országos illetékességű, önállóan gazdálkodó központi költségvetési, közigazgatási szervként működő Agrárintervenciós Központot (AIK) 1998. január 1-jével.
Az Agrárrendtartási Hivatal mellett régóta hiányzott egy, a döntések közvetlen végrehajtására alkalmas szervezet. Az Agrárrendtartási Hivatal megszervezésekor a jogalkotók a végrehajtást is a hivatalon belül képzelték el. A gyakorlat mára bebizonyította, hogy kell egy szervezet, amely kidolgozza az agrárpiaci szabályozást, ez az Agrárrendtartási Hivatal, és kell egy másik, piacszemléletű, szigorú végrehajtó-ellenőrző közeg, a döntések megvalósítója. Ez az Agrárintervenciós Központ. Más szavakkal: az Agrárrendtartási Hivatal a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szervezetén belül a jogalkotó,míg az Agrárintervenciós Központ önállóan a jogalkalmazó intézmény. A két szervezet együttműködik. Az Agrárintervenciós Központ a gyakorlati végrehajtás mellett vissza is hat az agrárpiaci szabályozási döntésekre, jelezve a döntések hatását, a támogatási források felhasználásának mértékét, termékcsoportonként, vállalatonként, régiónként, időszakonként. A jelzések mellett az Agrárintervenciós Központ a következetes ellenőrzési tevékenységével sokat javíthat a piaci magatartáson, valamint a piaci fegyelem megszilárdításán.
Intézményi szempontból az Agrárintervenciós Központ, végrehajtói feladatai során, áthidaló szerepet tölt be a VPOP és az APEH között. A külkereskedelmi forgalom adatbázisának segítségével ki tudja szűrni a támogatás igénylésével kapcsolatos visszaéléseket, amelyek korábban nagyon sértették a becsületes piaci szereplők érdekeit.
z Agrárintervenciós Központ egyúttal alkalmassá tehető a Brüsszelből származó egyéb támogatások kifizetésére is. Az Európai Unió tagállamai ugyanis a központilag folyósított agrártámogatást önálló, más támo-gatások kifizetésével nem foglalkozó szervezeteken keresztül utalják át.
A miniszteri rendeletben megfogalmazott feladatok közül az AIK indulásakor még nem látja el az agrártermékek importjával és az agrártermékeket érintő állami intervenciós feladatokkal kapcsolatos tevékenységeket. Ezek átvételére előzetes elképzelések szerint 1999-ben kerülne sor. Jelenleg az export területén a következő tevékenységeket végzi:
Az Agrárintervenciós Központhoz már az első két és fél hónap alatt beérkezett pályázatok feldolgozása, illetve az egyéb tevékenységek alapján a központ napi működésével kapcsolatos, általánosítható tapasztalatok gyűltek össze. Ilyenek:
Gondot okoz, hogy az AIK piaci tevékenységét szabályozó rendeletek és közlemények sok esetben a végrehajtás során kiderülő ellentmondások miatt utólagos módosításra szorulnak. Ez nehezíti a munkát. Sok időt kötnek le az elégedetlen piaci szereplők és azok érdekvédelmi szervezetei (terméktanácsok) személyes megkeresései. (Ezek száma több mint 600 volt másfél hónap folyamán.)
Sajnos a piaci szereplők által beküldött pályázati anyagok gyakran hiányosak, az ügyfelek nem ismerik a vonatkozó joszabályokat. Emiatt egy üggyel gyakran többször kell foglalkozni.
redetileg az Agrárintervenciós Központ szervezete és a szükséges létszám meghatározása arra épült, hogy a pályázatokat a VPOP feldolgozott adatainak felhasználásával ellenőrzik. Az induláshoz szükséges alapprogramokat a KOPINT-DATORG elkészítette. Egyes fontos munkafázisokra - pl. az iktatásra és a postázásra azonban ez még nem készült el, tehát a feladatokat jelentős többletráfordítással, kézi vezérléssel kell végezni
Ugyancsak gondot okoz, hogy az egyes számítógépes alrendszerek, adatbázisok (APEH, VPOP, terméktanácsok, Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) között a kapcsolat csak a későbbiek során teremthető meg a KOPINT-DATORG rendszerfejlesztése segítségével. Ennek elkészültéig az engedélyezés, a pályázatok elbírálása és az exportigazolások kiadása még körülményes.
A kezdeti problémák ellenére elmondható, hogy az Agrárintervenciós Központ jelentős változást fog hozni az agrárpiaci szabályozás végrehajtása területén.
Az Agrárintervenciós Központ megalapítása előtt a piaci beavatkozások összehangolása, a döntések nyomon követése, ellenőrzése és értékelése sokszor meghiúsult a más alapon kialakított termékkódok, valamint a hiányos vállalati azonosítók miatt. Ma már az áttérés az egysé-
ges termékkód-rendszerszemléletre a gyakorlatban is megoldott, így a külpiaci és belpiaci forgalommal kapcsolatos nyilvántartások zárt, egységes rendszert képezhetnek. Ez megteremti a teljes, egyértelmű ellenőrzés lehetőségét. Az AIK számára a különböző intézmények birtokában lévő adatbázisok összegyűjtése és egységes rendszer szerinti lekérdezése okoz már csak nehézséget, szakmai kihívást, mivel sokszor jogszabályi akadályok is nehezítik az előrehaladást. Az AIK összehangolt felállításával első lépésként az exporttámogatási területen megoldódik a hosszú évek óta várt egységes, összehangolt ellenőrzés.
Az exporttevékenység felügyelete mellett igen sürgető az intervenció technikai végrehajtási rendszerének jogi, közgazdasági áttekintése, amit időben meghirdetett, egységes, betartható és nyomon követhető informatikai elvekre, eljárási szabályokra kell felépíteni.
Az Agrárintervenciós Központ szakembergárdájának ki kell építeni a piackövető és az Európai Unióval egyeztetett agrárintervenciós rendszereket, meg kell alkotni azokat a szabályokat, amelyek segítségével az állam képes jelenlétét az agrárpiac szereplőihez közvetíteni.
színvonalas, hatékony agrárintervenció fokozatos, a szervezeti, jogi, pénzügyi, informatikai intézmények rendszerszemléletű kiépítésével, a szükséges források rendelkezésre állásával, valamint a közreműködők anyagi megbecsülésével együtt képzelhető el.
A növényvédelem veszélyes üzem. A nem megfelelő védőfelszerelés, a kijuttatás helytelen időzítése, a rosszul beállított gép megannyi buktató és egyben veszélyforrás a környezetre, a talajra, a növény- és állatvilágra. Mindezek alapján veszélyt hozhat a benne közreműködő emberekre, és nem utolsósorban a - szermaradványok révén - a terméket megvásárló, gyanútlan fogyasztókra. Az EU országaival szemben van egy, hátrányos helyzetünkből viszonylagos előnyünk, amely olykor közvetlen gazdasági érdekeinkkel ütközik: nálunk kevésbé terjedtek el az igazán "totális technológiák", s emiatt a mi talajaink vegyszerterhelése jóval kisebb az uniós átlagnál.
Dr. Biber Károlyt, az FVM Agrárkörnyezet-gazdálkodási Főosztályának helyettes vezetőjét arról kérdeztem, hogy a felkészülés az EU-csatlakozásra milyen állapotban éri el napjainkban a növényvédelemben dolgozókat; milyen feladatokat rónak ezek az évek a hatóságokra; milyen többletterheket kell vállalniuk a növényvédelemben és minőségellenőrzésben közvetlenül érdekelteknek.
- Az Európai Unióban az egész kérdéskör kapcsán a legfontosabb alapelv, hogy mindent, ami az emberi egészséget veszélyeztetheti, törvényi úton szabályozni kell. Ha jól belegondolunk, Magyarországnak nincs szégyellni valója. A környező országoknál jóval korábban kialakítottunk egy igen hatékony és jól működő növény- és talajvédelmi szervezetet, amelyet a FAO modell értékűnek minősített. 1960-1989-ig mintegy 1500 termelőszövetkezetben és állami gazdaságban a 2500 növényvédő szakmérnök, 3700 középfokú végzettségű növényvédő technikus és szakmunkás kitűnően ellátta a feladatát.
- Igen, ez a múlt egyre inkább a megszépítő messzeséget idézi. A jelen sajnos nem ennyire rózsás, ugye?
- Tény, hogy a rendszerváltást követően az előbb említett kerekded számok erősen megváltoztak. Ma 44 ezer főhivatású és mintegy másfél millió, legkülönfélébb képzettségű, "kétlaki", csak mellékfoglalkozásként gazdálkodó folytat mezőgazdasági árutermelést. Sajnos ez utóbbiak jó része nem szerezte meg a szükséges növényvédelmi ismereteket. A hatóság belátta e helyzet tarthatatlanságát, ezért indítottuk az úgynevezett 80 órás tanfolyamokat, sok ezer résztvevővel.
- És mi volt a tapasztalatuk, érdemes volt-e országos szinten végig-vinni a tanfolyamokat? Mennyire váltották be a hozzájuk fűzött reményeket?
- A tanfolyamok nem voltak kötelezőek, mégis igen sokan önként beültek, nem egyszer ősz fejjel a padokba... Aki az ilyen tanfolyamot becsülettel elvégezte, megtanulta a bánásmódot a növényvédő szerekkel és berendezésekkel. A tanfolyam gyorstalpaló jellege ellenére, sokat adott annak, aki valóban tanulni akart. Az is igaz, hogy igen keményen meg kellett küzdenünk azért, hogy ezeket az embereket vizsgaképes szintre hozzuk. Nem egy közülük még az általános iskolát sem végezte el, így pl. a permetlé töménységének meghatározásá-hoz nélkülözhetetlen százalékszámítást is meg kellett tanítani, arról nem is beszélve, hogy egyik-másik külföldi résztvevő még magyarul sem tudott elég jól. Az oktatók - valamennyien jól felkészült növényvédő szak-mérnökök - bizony vért izzadtak, amíg minden hallgatót előkészítettek a vizsgaszintre. A honvédségtől átvett alapelvünk az volt, hogy a katonaságnál minden újoncot megtanítanak a kézigránát használatára. Ámde csak azokat az alapismereteket tanítják meg, amelyek a kézigránát biztonságos eldobásához szükségesek. Nem terhelik őket fölösleges elméleti alapokkal. Elég ha annyit tudnak, hogyan kell kioldani, kibiztosítani, és mikor, milyen messzire kell eldobni a gránátot. Mi is elsősorban a gyakorlati ismeretekre helyeztük a hangsúlyt.
- A magánosítás során a növényvédelmi gépek, eszközök is magántulajdonba kerültek; jó esetben növényvédő szakmérnökök kezébe jutottak, akik anyagi ellenszolgáltatás fejében végzik, végeztetik a növényvédelmi munkát. S ez nem is a legrosszabb megoldás. Mégis fontos kérdés, milyen állapotban van a hazai növényvédelmi géppark és főleg milyen összetételű?
- Tény, hogy a kevésbé alkalmas növényvédelmi eszközök kerültek a volt szövetkezeti tagság tulajdonába. Sőt idővel számos olyan gépet is behoztak, elsősorban bizonyos balkáni országokból, amelyek részben gyatra műszaki színvonaluk, részben rossz szerkezeti megoldásuk folytán még csak alkalmassá sem tehetők növényvédelemre, vagyis hogy a szert a kívánt mennyiségben a cézott helyre juttassák.
Így elkerülhetetlen az, hogy az új növényvédelmi törvény szellemében bevezessük a növényvédelmi gépek műszaki alkalmassági vizsgáztatását csakúgy, mint a gépkocsikét. Azt is el fogjuk érni, hogy már eleve nem is kerülhet kereskedelmi forgalomba alkalmatlan, rossz szerkezetű gép.
A már használatba került gépeket időszaki műszaki ellenőrzésre kell vinni. Ez lesz az ún. sárgakártyás rendszer. A termelő meghatározott időközönként köteles ellenőriztetni az eszközeit. Amennyiben mégis a meg nem felelő géppel folytat bárki növényvédelmi munkát, s ezen az ellenőrök rajtakapják, akkor a jelenleginél jóval nagyobb bírságot szabnak ki.
- Másfél millió kistermelővel, 44 ezer árutermelővel számolva mekkora létszám volna szükséges a hatékony ellenőrzésre Ön szerint? A törvény csak annyit ér, amennyi abból betartható és betartatható.
- A helyzet nem ennyire riasztó. Az uniós piacokon már eleve csakis nyilvántartásba vett termelő értékesíthet. Így érthetően ügyel majd arra, hogy minden szabályt betartson, hogy a hatóságokhoz bejelentkezzék, hogy a termelési adatain kívül a gépeit és eszközeit is felülvizsgáltassa. Sőt egy másik oldalról is ellenőrizhető: ha növényvédő szert szerez be, igazolnia kell, hogy milyen készítmény vásárlására jogosult. A növényvédő szerek forgalmazóinak ugyanis szintén nyilvántartást kell vezetniük eladásaikról, valamint vevőikről. Az új növényvédelmi törvény várhatóan 1999. január 1-től lép hatályba; jelenleg a kormány asztalán várakozik. Ebben az EU-követelményeknek megfelelő törvényben - a növényvédelmi bírságok díjtételei is tetemesen megnőnek, 20 ezer forinttól 1 millió forintig. Sőt végső esetben sor kerülhet a kereskedelmi tevékenység felfüggesztésére, illetve végleges visszavonására.
- A jól működő szaktanácsadó hálózat - amely közös érdektelenségen alapszik, termelőközpontú és sohasem kioktató jellegű - jócskán lendíthetné előre az ügyet, különös tekintettel a magabiztos, öntudatos gazdálko-dókra.
Nyitott kapukat dönget. A szaktanácsadás ügyét sokan felvállalják, az egyetemektől az agrárkamaráig, sőt magáncégekig. Ennek a kérdésnek is két oldala van: az egyik részről, hogy legyenek kiépítve a szaktanácsadási hálózatok - ez lényegében megvan, a másik részről, amely legalább ilyen fontos, a fogadókészség. Tény az, hogy a rátartiság és büszkeség oltárán néhol még el kell fújnunk néhány gyertyát...
Tarthatatlan az a helyzet, hogy adott esetben egy 40-50 hektáros, 115 tulajdonos által birtokolt tábla szélén kuporog egy termékpálya-integrátor szaktanácsadója reggeltől estig. Elmondja szépen, hogy szerinte mit, hogyan lenne érdemes és hogyan kellene elvégezni; az emberek meghallgatják, majd azt és úgy csinálják, ahogy Józsi bácsitól a kocsmában
hallották. Ezek az úgynevezett "majd csak lesz valahogy" gazdák, akik magukat mindenkinél okosabbnak tartják és legszívesebben nagyapáikra hivatkoznak. S a rátartiság mellett az sem győzi meg őket, hogy a felét sem termelik meg annak, amire futná lehetőségeikből.
Hadd mondjak erre egy példát. Az egyik legjobb paprikatermő tájunkon 50 százalékkal csökkent a termés. Bebizonyosodott, hogy az ottani termelők jó része évről évre ugyanazokat a hibákat követi el.
A magyar növényvédelmi szervezet nem akarja elvenni az agrárkamarák szerepét azzal, hogy maga köré gyűjti a termelőket a szaktanácsadásban. De ha valaki hozzánk, mint államigazgatási szervhez fordul, nem küldhetjük el útbaigazítás nélkül. Meggyőződésem, hogy az olyan specializált szaktanácsadó szervezeteké a jövő, amelyek saját tőkével szállnak be a termelésbe. Együtt viselik a kockázatot a termelővel, tehát a haszonból is részesednek. Ezen keresztül válhat a termelő fegyelmezett, a technológiát betartó, sikeres emberré. És a szaktanácsadás így, a saját és közös kockázatvállaláson keresztül lesz hiteles és meggyőző. Ilyen helyzetben nem lehet azt mondani, hogy "a kibicnek semmi sem drága..."
- Köszönöm az interjút.
A norvég gazdák 7%-kal több vegyszert használtak fel az elmúlt évben a szántóföldi növénytermesztésben. A Lantbrukstilsynet-ben lévő országos felügyeleti szolgálat szerint minden csoportban számottevő volt a növekedés, amit állítólag nagymértékben befolyásolt a számos norvég szaklapban folytatott erőteljes tanácsadás. A felügyeleti szolgálat arról számol be, hogy a növekedés ellenére a vegyszermaradványok csupán 0,6%-a mutatható ki a hazai termelé-
sű élelmiszerekben, beleértve a burgonyát is. Ez meg sem közelíti az import áruk 2,4%-os vegyszermaradvány-értékét! A norvég mezőgazdasági miniszter azonban sajnálatosnak tartja a növekvő vegyszerfüggőséget. Éppen most tervezik a vegyszerek adójának emelését 700-ról 800%-ra. A megnövelt bevételt többféle hasznos célra fordítják.
A holland burgonyatermesztők elpártolnak az egyfajta burgonya termesztésétől. 1992-ben a termelők 65%-a csak egyetlen fajtát, a Bintje-t termesztette. Ez az arány 1996-ra folyamatosan 48%-ra csökkent. A Holland Agrárgazdasági Intézet szerint a termelők őrizkednek attól a kockázattól, amely az egyetlen fajta termelésének velejárója.
társadalmi és gazdasági változások következtében szükségessé válik Magyarországon is az oktatás mennyiségi és minőségi fejlesztése. Sok új szakma születik, nő a kereslet irántuk. A hagyományos szakképzés nem tud minden egyéni igényt kielégíteni, különösen nem képes megfelelni a már munkában álló felnőttek folyamatos átképzési feladatainak.
Versenyben és a munkanélküliség nyomása alatt élünk. Össze kell gyűjteni minden emberi teljesítőképességet, minden emberi erőforrást mozgásba kell hozni, hogy megfeleljünk a mindennapi gazdasági kihívásoknak, valamint a munkaerőpiac különböző követelményeinek. Naprakész, gyorsan átváltható ismereteket és tudást kell nyújtani a termelés érdekében a képzést vállalóknak, akik előképzettségüket tekintve nagy eltéréseket mutatnak és gyakran földrajzilag is szétszórtan élnek.
A jelenlegi technikai változások növelik a lehetőségeket, hogy mindenki hozzájusson az információhoz és a tudáshoz. Az ember társadalmi helyzetét egyre inkább azok az ismeretek fogják meghatározni, amelyeket meg tud magának szerezni. A jövő társadalma olyan lesz, ahol a tudás jó befektetés, olyan társadalom, amelyben tanítanak és tanulnak, ahol minden ember maga tervezi meg saját képzését.
urópában kialakult egy általános szemlélet, amely a tanulmányi idő megtoldását és az uniós országokban egymás okleveleinek elismerését szorgalmazza. Ennek elfogadása az egész életen át tartó folyamatos tanulásra, a többszöri szakmaváltásra, a sokszor túlzott szakosításra való törekvést eredményezi. Az OECD előrejelzése szerint a századfordulóra a szakmaváltás gyakorisága a mai 1,5-ről 6-ra emelkedik, ami hazai viszonylatban azt jelzi, hogy a 4 millió munkavállaló 15%-át, tehát 600 ezer főt kell évente átképezni. A folyamat a társadalom tagjától átváltási készség kialakulását igényli. Ennek megteremtését addig is meg kell előznie az Európai Unión belül a tudás valódi elismerésének: nemcsak az oklevelek, hanem a mögöttük levő tudásanyag elismerésének is. Egy másik elgondolás a képzéshez való jog egész életre történő kiterjedésének fontosságát hangsúlyozza. Az ehhez szükséges feltételek azonban nagyon szerény ütemben alakulnak ki. Fel kell gyorsítani a folyamatot, hiszen az információs technológiák bevezetése és egyre nagyobb térhódítása a különböző munkaterületeken sürgetővé teszik a felkészítést az új eszközök használatára. (Ennek tudatosítására lett az 1996 az egész életen át tartó oktatás és képzés éve.)
z információs társadalom azonban nemcsak megváltoztatja a gazdaság működését, hanem új távlatokat is kínál az oktatás és képzés számára. A minőségi szakemberek iránti kereslet megnövekedése, az egész életen át tartó tanulás igénye miatt új oktatási formákat és módszereket kell kialakítani, hogy a megnövekedett képzési igényeknek meg lehessen felelni. Ennek egyik lehetséges megoldása a távoktatás kiterjesztése és társadalmi elismertségének megteremtése lehet. A társadalmi és kulturális hagyományok és a sokféleség miatt nem lehet és nem szabad kötelező modellként előírni semmilyen oktatási formát. A távoktatás kizárólag egy változatot adhat a jövő képzési céljainak megvalósításához.
A távoktatás kiemelt helyen szerepel az európai tervekben, a nyitott és távoktatás az Európai Unió politikájának egyik központi eleme. Jól tükrözi ezt, például a Socrates et Leonardo program, amely a hagyományos oktatási formák mellett a korszerű informatikai technológia alkalmazását is támogatja.
Az Európa Parlament és a Tanács, a Közösség Socrates-akcióprog-ramjának létrehozásáról szóló 1995. március 14-i, 95/819 (EK) határozatának 2. akciópontja szerint a minőségi oktatás és képzés fejlesztéséhez az országok közötti együttműködésre van szükség.
“A nyitott és távoktatás fejlesztése – akár az információs és kommunikációs technológiák használatával, akár anélkül – kulcselem annak eléréséhez, hogy az Európai Unió állampolgárai előnyökre tegyenek szert az oktatási együttműködéshez szükséges európai nyitott térből.
program célja, hogy az új oktatási módszerek használatával hozzájáruljon az oktatás minőségéhez, és emelje a színvonalat az oktatás minden szintjén, különösen azok számára, akik földrajzi elhelyezkedésük vagy személyes helyzetük miatt semmilyen más lehetőséggel nem élhetnek.
Az EU-csatlakozásra történő felkészülési időszakban fontos, hogy mi is időben felkészüljünk ezekre a változásokra.
apjainkban Európa minden tagállamában számos erőfeszítést tesznek annak érdekében, hogy emelkedjék a szakképzés színvonala. A kitűzött cél megvalósítására helyi, nemzeti és európai szinten megszervezett, valamint az Európai Unió és a tagállamok együttműködése és támogatása révén megvalósuló akciók keretében kerülhet csak sor. Minden szereplőnek ki kell vennie a részét a kezdeményezésekből, csak így felelhet meg a jövő kihívásának, csak így tud az információs társadalom aktív tagjává válni. A tudás növelése elsőrendű feladat. Ennek segítésére minden új technológiát és minden új, hatékony módszert az oktatás és a képzés szolgálatába kell állítani, az ebben rejlő lehetőségeket szükséges minél jobban kiaknázni. Az elkövetkező években mindenkit fel kell készíteni arra, hogy zökkenők nélkül átjusson egy olyan
társadalomba, amely az ismeretszerzésen alapul, másként szólva: eljutni a gondolkodásra alapozott, ún. kognitív társadalomba.
A francia Szakácsművészetek Nemzeti Tanácsa (CNAC) 1989-ben kapott felkérést a francia kormánytól a hagyományos, tájjellegű termékek jegyzékének elkészítésére. A francia különleges élelmiszerek fölkutatásával elért sikeres tevékenységük alapján 1992-ben az EU Bizottság VI. Mezőgazdasági Főigazgatósága - az eredetvédelmi és hagyományosan sajátos tanúsítási (2081/92 és 2082/92 számú) rendeleteinek megjelenése után - a CNAC-ot bízta meg egy európai szervezet létrehozásával, az Európa-szerte föllelhető hagyományos termékek számbavételével. Az EUROTERROIRS tehát egy európai szervezet, amely az EU tagállamainak programirányító nemzeti szervezeteit foglalja magában, pl. az Egyesült Királyságban ez a "Food from Britain" (Élelmiszer Britanniából) elnevezéssel. Most Magyarországnak is lehetősége nyílik - a nem EU-tagállamok közül elsőként - ehhez a szervezethez csatlakozni és a programba bekapcsolódni.
Az FM 1998. április 30-i Vezetői Értekezletének döntése értelmében csatlakozunk a programhoz és annak pénzügyi támogatását a kormány 20%-ban vállalja. A költségeknek 60%-át a PHARE-hoz benyújtott pályázatból tudjuk finanszírozni. A további 20%-ot a francia kormány fedezi. A tervek szerint ősszel, a Francia Íz Napokon kerülne sor a programot irányító Nemzeti Tanács felállítására.
A program filozófiája és gazdasági vetületei:
A program keretében 1998-ban a feladatok a következők: