Az egyes EU-tagállamokban kialakult földjogi szabályok, normák nem az EU, illetve az Európai Gazdasági Közösség (EGK) termékei, hanem évszázadok során formálódott jogfejlődés eredményei. Ezeket igyekeznek összhangba hozni az EGK-t létrehozó római szerződés alapvető szabadságelveivel, a költözködési, a tulajdonszerzési, a vállalkozási, valamint a tőkeáramlási szabadsággal. E szabadságjogokkal összhangban a nyugat-európai földjogi szabályozás célja a hatékony gazdálkodáshoz szükséges maximális és minimális földterületi mértékek kialakításának elősegítése, a méretaprózódás elkerülése, a szakszerű földhasznosítás előmozdítása, valamint a termékenység megóvása. E célok együttes szem előtt tartásával rendezik a nyugat-európai agrárminimum-előírások a földtulajdon, a földhasználat és a földforgalom módját.
A nyugat-európai államok földjogi szabályozásából egyértelműen kitűnik, hogy az sehol sem liberalizált. Először is: szinte valamennyi ország mind a tulajdonváltozást, mind pedig a használati jog megváltoztatását eredményező jogügyletek szakigazgatási eljárásait ellenőrzi, és arra törekszik, hogy művelésre alkalmatlan, kis parcellákra szabdalt gazdaságok ne jöhessenek létre, és az egyes üzemek táblái ne egymástól távol, szétszórtan feküdjenek. Az is fontos szándék, hogy ne összpontosuljanak egy kézben olyan nagyméretű gazdaságok, amelyeket tulajdonosaik átlátni, így megfelelően vezetni nem tudnak. Családi munkaerővel pedig még a megfelelő gépesítettség mellett sem képesek megművelni. Az ilyen birtokszerzés célja általában nem is a termelés, hanem a telekspekuláció, amit a nyugati termőföld-szabályozás korlátok felállításával igyekszik meggátolni.
Mind a termőföldtulajdon-szerzést, mind a haszonbérletet a nyugat-európai állami termőingatlan-jog csak akkor támogatja, ha a szakszerű tényleges gazdálkodás és művelésben tartás reálisnak látszik. Ezért a legtöbb ország csak akkor engedélyezi mind a termőföld-tulajdonszerzést, mind a haszonbérletbe vételt, ha a szerző a gazdaság területén letelepedni és meghatározott időn keresztül gazdálkodni kész. A haszonbérlet és a haszonbérlő helyzetének rögzítését szolgálja az, hogy a haszonbérlőnek a földtulajdonossal szemben meghatározott jogai vannak, és ha a haszonbérlet ideje alatt a haszonbérlő elhalálozik, akkor örököse a helyébe léphet. Ezenkívül az egészséges méretű gazdaságkialakítás érdekében meghatározott határok között az államok többsége lehetőséget ad mind a szomszédos földtulajdonosnak és haszonbérlőnek a szomszédos föld eladásra kínálása vagy haszonbérbe adása esetén elővásárlási vagy elő-haszonbérleti jog gyakorlására. Úgyszintén elő-haszonbérleti joggal élhet a haszonbérlő a szerződés lejárta utáni újabb haszonbérbeadás esetén. Ha pedig a tulajdonos kívánja a haszonbérbe adott földjét eladni, a haszonbérlő vele szemben is elővásárlási joggal élhet. A magyar Tft. (Termőföldtörvény) csak ezt az egy lehetőséget ismeri, a haszonbérlő elővásárlási és elő-haszonbérleti jogának többi formáját azonban nem, itt kellene a szabályozást kiegészíteni.
Az vitatható, hogy a magyar Tft. csak fölfelé korlátozza a tulajdonban és használatban tartás mértékét, és hogy csak az e fölötti szerzést nem engedélyezi. Ez jó a megművelés biztonsága szempontjából, ugyanakkor a gazdasági társaságok szempontjából a rájuk vonatkozó határok túl szigorúnak tűnnek. Ott a mértékek bizonyos fokig tágíthatók volnának. Egyértelmű probléma viszont az, hogy lefelé nincsenek a méretek meghatározva, ami lehetővé teszi az ésszerűen nem üzemeltethető kis gazdaságok létrehozását. Az is súlyos fogyatékossága a Tft.-nek, hogy sem a földtulajdonszerzés, sem a haszonbérbevétel vonatkozásában nem ír elő egy tagban tartási és a földarabolás elkerülésére irányuló kötelezettséget. E tekintetben is jogszabály-kiegészítéssel kellene a hiányt pótolni. Erre sem a kárpótlásról szóló 1991. XXV. törvénynek a volt termőföld-tulajdonosok kárpótlásáról és a földárverésekről szóló II. fejezete, sem az első, sem a második magánosítási törvény nem gondolt. Mindezek hatására a kárpótlások és a földárverések, valamint az állami földárverések, földeladások során igen sok, hazai tulajdonban álló, életképtelen, szétszórt és kis alapterületű törpegazdaság jött létre. Ugyanakkor sok az olyan mamutbirtok – főleg külföldiek tulajdonában -, amelyek egy részét nem művelik, vagy csak rablógazdálkodást folytatnak (különösen az erdők esetében), mivel a fő cél az ingatlanspekuláció. A magyar Tft. erre sem tartalmaz megelőzést célzó előírásokat.
Néhány kivétellel valamennyi nyugat-európai állam szabályozza a termőföld-öröklést, és ez nem véletlen. A mezőgazdaság legnagyobb és a nemzedékváltással ismételten visszatérő veszélye a gazdaságoknak és a földterületeknek az örökösök közötti földarabolódása, ami szükségszerűen életképtelen kisgazdaságokat hoz létre. Ezt a föld- és gazdaságöröklési szabályok Nyugat-Európában – úgy tűnik – sikeresen megelőzik. A magyar Tft. ennek ellenére ilyen különleges öröklési szabályt egyáltalán nem ismer. Ezért helyes lenne a korszerűbb szabályozás.
A szövetkezetekkel annyiban más a helyzet, hogy ott az egy tag – egy szavazat elve érvényesül. Ennélfogva ott a szövetkezeti tagságon belül nem haladhatná meg a külföldi állampolgárok száma az össztaglétszám bizonyos (10-15) %-át. Gondolni kell viszont arra is, hogy Nyugat-Európában nem jellemző, hogy a szövetkezetek tulajdonában termőföld legyen, mivel a mezőgazdasági szövetkezetek túlnyomó része beszerző-értékesítő és termékfeldolgozó vagy gépkiszolgáló, továbbá a termelőket segítő mezőgazdasági hitelszövetkezet. De amelyik nem is ilyen, hanem mezőgazdasági munkaszövetkezet, ott is a közösen gazdálkodó tagok tulajdonában van a föld, és csak használatra bocsátják a közös gazdaság rendelkezésére a tagsági viszony fennállásáig. A szövetkezet tehát a tagok vállalkozása. Azaz nem magának termel nyereséget, hanem azt a tagjainak visszaosztja. Ugyanez a helyzet az erdőbirtokossági társulattal is, ahol a Termőföldtörvényhez hasonlóan az Erdőbirtokossági társulati törvény (Eb.t. = 1994: XLIX. tv.) sem ad lehetőséget az erdőbirtokossági erdőtulajdonra. Az Eb.t. 30. §-a ugyanis – ellentétben a korábbi erdőbirtokossági törvényekkel – nem az erdőbirtokosság tulajdonát és a tagok részesedési részarány-jogát állapítja meg, hanem azt szögezi le, hogy az erdők a tagok tulajdonában állnak. Kétségkívül kifejezetten nem tiltja, hogy az erdőbirtokosság tulajdonában legyen az erdő. Ilyen tilalom az Erdőtörvényben (E.t. = 1996:LIV. tv.) sem található. Ugyanakkor mind az Eb.t-nek, mind pedig az Et.-nek mögöttes jogterülete a Tft., mivelhogy az erdő is termőingatlan. Így a Tft.-nek a földtulajdon-szerzésre, a földtulajdoni mértékre, a földforgalomra és a földhaszonbérletre vonatkozó előírásai az erdőkre is kiterjednek. Ennélfogva a jelenlegi jogi szabályozás értelmében erdőgazdálkodó szövetkezet – amelynek alapítására az SZVZ és az Eb.t. alapján lehetőség van – szintén nem szerezhet erdőtulajdont.
Az olyan előírás, amely csak a tőkeegyesítő gazdasági társaságoknak engedélyezne – még korlátozások mellett is – termőföldtulajdont, a személyegyesítő gazdasági társaságoknak viszont nem, egyértelműen hátrányos megkülönböztetést jelentene. Ez pedig ellentétes lenne az Európai Unió normáival. Ezért itt két megoldás volna járható. Vagy valamennyi mezőgazdasági tevékenységet folytató, 10-15%-os külföldi érdekeltséget el nem érő belföldi jogi személynek, azaz jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságnak biztosítani kellene a tulajdonszerzés lehetőségét, ideértve a mező- és erdőgazdasági szövetkezetet, valamint az erdőbirtokossági társulatot is, vagy pedig a kifejezetten közcélú feladatokat ellátó köztestületek, tehát az önkormányzatok és a karitatív szervezetek (egyházak, magánkórházak, szociális otthonok és terápiás intézetek stb.) kivételével egyetlen szervezetnek sem. Ebben az esetben viszont szükséges lenne megadni a határozatlan időtartamra szóló haszonbérlet lehetőségét, a már kifejtett földhaszonbérleti liberalizáció útján. Ez, a már kifejtettek szerint, jelentős szociális könnyítéssel járna a földtulajdonnal rendelkező, földjét, erdejét azonban megművelni, ill. szakmai jártasság és induló tőke híján azon korszerűen gazdálkodni képtelen tömegek számára.
Végezetül: ami a külföldi jogi személyek és vállalkozó magánszemélyek, valamint jogi személyiség nélküli kereskedelmi társaságok termőföld-tulajdonszerzési lehetőségét illeti, a föld- és erdőprivatizációk tapasztalatai lehangolók. Bár a külföldiek tulajdont szerezni nem tudtak, de a Kárpótlási Törvény (Kpt. – 1991:XXV. tv.) kijátszásával – amihez a kárpótlási hivatalok munkatársai is szemhunyással nem egyszer segédkeztek – zsebszerződéses tartós használati jogot szereztek. Ezt most törvényesíteni akarják. Eddigi gazdasági tevékenységükből az erdők lepusztítása, rablógazdálkodásszerű kitermelése, valamint a maximális terméseredmények erőltetésére végzett túlkemizálással a termőtalaj tönkretétele, egyúttal talajvízszennyezés következett be. Mindezt az EU tagországainak – így Ausztria – környezetvédelmi és talaj-, valamint talajvízvédelmi szabályai kifejezetten tiltják. Itt mindezt a “kvázi tulajdonos” új földhasználók a hiányos magyar ellenőrzés következtében gátlástalanul megteszik! A nyugat-magyarországi megyék erdeit az új erdőhasználati jogot szerzett osztrák birtokosok kopasztják, míg a burgenlandi erdők sértetlenek. Az ottani erdeiket óvják, az ittenieket haszonszerzés végett gátlástalanul kitermelik. Ez is amellett szól, hogy mindaddig, amíg Magyarország nem válik az EU tagjává, és amíg az EU normái erre a területre nem vonatkoznak, és amíg az EU követelményeinek megfelelővé nem válik a mező- és erdőgazdasági szakfelügyelet, a külföldiek számára a tulajdonszerzés lehetőségét megadni nem szabad. Belépés után is azonban csak az EU tagországai előtt lenne szabad megnyitni a termőföld-tulajdonszerzés lehetőségét azokkal a korlátozásokkal (a gazdaság területén lakás, saját családi gazdálkodás, mezőgazdasági jártasság stb.), amelyek a talajminőség és az erdőállag megtartásának a biztosítékai. Az EU-n kívüli országok állampolgáraival szemben a tulajdonszerzési tilalmat továbbra is fenn kellene tartani, miként ezt Ausztria is tette. Ellenkező esetben ui. az EU határain kívülről folytatódnék tovább az az erdő- és szántóföld-állagrombolás, amely ma a nyugati országrészben tapasztalható.
Bizonyos feltételekkel lehetne az EU-n
kívüli országok magyar nemzetiségű állampolgáraival kivételt tenni,
aminek feltétele a kettős állampolgárság.
Magyar-lengyel “viszály”
A magyar kivitel megszorítása miatt a lengyelekkel szemben szintén különböző korlátozásokat léptettünk életbe. Többek között fékeztük a burgonya, cukor és sajt behozatalát, a kedvezményes vámtételek megemelésével. A hozott intézkedések mindaddig érvényben maradnak, amíg a lengyelek nem engednek a magyar árukra kivetett vámpótlékokból. A tárgyalások – a CEFTA közreműködésével – már megindultak.
Mindenekelőtt abban kell megegyezni, hogy a szokásos évi 100 000 tonnás kukoricakivitelt a lengyelek továbbra is fogadják – jelenleg ugyanis 70 000 tonnára adtak csak engedményt. A lengyelek kiváltképpen a sertés- és baromfihús tervezett exportját akarják gátolni, holott az a magyar mezőgazdaságot és élelmiszeripart súlyosan károsítaná. Ha ezt a vitát sikerül lezárni, a magyar fél is eltekint a hagyományos lengyel termékek kedvezőtlen vámolásától.
Szóba kerülhet például a cukorra jelenleg kivetett 90%-os vám mérséklése; ez egyébként a hazai fogyasztói árakat is hátrányosan érinti. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 1999-re lényegesen nagyobb részesedést kér a költségvetésből, mint az eddigi évek során. Ha a kormány a kívánt 413 milliárd Ft-os összeget elfogadja, a támogatások szintje emelkedhet. Tamás Károly államtitkár szerint erre okvetlenül szükség van, mert a gazdák túlnyomó részének föl kell újítania fölszerelését, termelési eszközeit. Mint kifejtette, a magyar termelők az európai átlag alig ötödrészét kapják támogatás gyanánt. Ilyen körülmények között képtelenség az EU mezőgazdaságába versenyképesen beilleszkedniök.
Dr. Vajda László főosztályvezető hangsúlyozta, hogy a magyar mezőgazdaságnak feltétlenül ismernie kell azokat az előírásokat, amelyeket a KAP ró rá. Az AGENDA 2000-ről kapott ismertetések szintén nem egyértelműek – mondotta. Magyarország rá van utalva arra, hogy a gabonaexport támogatását a 2000-ig megszabott “türelmi idő” után is folyósíthassák. Az agrártermékek árszintje Közép- és Kelet-Európában jóval alacsonyabb, mint a nyugati államokban – bár némi közelítés megfigyelhető. Az AGENDA 2000 hazánk számára nem minden szempontból előnyös – fogalmazott dr. Vajda László. Ha a támogatás mértékét nem szabhatjuk meg saját körülményeinknek megfelelően, termelőink hátrányos helyzetbe kerülnek, annál is inkább, mivel a szükséges eszközök, anyagok ára aránytalanul emelkedik. Véleménye szerint a KAP kidolgozásakor alaposan meg kell vizsgálni a világkereskedelmi viszonylatokat és azokhoz alkalmazni a szabályozást.
Tejtermelési gondok
Vita folyik azon, mérsékeljük-e a tejtermelést 5%-kal, hogy fölöslegek ne keletkezzenek. 1999-ben előreláthatólag 330 M literre nő a tavalyi 210 millió literes többlet. Az FVM, nemkülönben a mezőgazdasági kamarák arra törekszenek, hogy a tejtermelés színvonala elég magas legyen az EU-hoz csatlakozásunk idejére, mivel a kereteket az akkori állapot szerint állapítják majd meg. A Tejtermék Tanács azonban csak akkor tudja a termelést szabályozni, ha ehhez megfelelő támogatásban részesül. Egyébként a gazdák – jövedelmezőségi megfontolásokból – eleve csökkentik a tehénlétszámot.
A szakértők szerint ugyan ezúttal is nyílnék mód a 90-120 millió literes túltermelés értékesítésére, ha az intervenciós támogatás összegét 1,25 Ft/l-ről 2,75, illetve 2,25 Ft/literre emelnék.
A mezőgazdaság kiviteli mérlege amúgy is romlik ebben az esztendőben. Nem csupán az orosz, hanem a jugoszláv piac is összezsugorodott a magyar termékek felvétele szempontjából. Az ÉFOSZ főtitkára, Piros László véleménye szerint mintegy 5%-os visszaesésre lehet számítani; ebben közrejátszanak az EU és a CEFTA számunkra kedvezőtlen rendelkezései is.
Az ígéretesebb gabonakivitelt azért kell csökkenteni, mert a rendkívül kedvezőtlen időjárás, a bel- és árvizek, jégverések és egyéb elemi károk miatt a búzafölösleg megcsappant. A kukoricatermés kilátásai viszont még biztatóak.
Egyelőre még csak kísérleti szakaszban ígéretesnek látszik egy régóta feledésbe merült gabonafaj, a tönköly termesztése. A tönköly (Triticum spelta) a búzával rokon, de jóval több fehérjét tartalmaz. Külön előnye, hogy fehérjéje csaknem 100% erejéig emészthető, holott a búzáé csak 25-30%-ban.
A tönkölyt a lisztérzékeny fogyasztókra tekintettel jelenleg osztrák szakértők is vizsgálják, hogy az EU elismerést előkészítsék.
Gazdák panasza
Nehézségek mutatkoznak a különböző élelmiszer-alapanyagok forgalmazása körül Magyarországon. Ami eddig igen ritkán fordult elő: a 9,5%-os általános infláción belül az élelmiszer-árak mindössze 9%-kal emelkedtek. Főleg a sertés- és a baromfiágazatot érintik súlyosan a több okra visszavezethető értékesítési nehézségek.
Egyes körzetekben a gazdák – amennyiben a támogatásért benyújtott követeléseik nem teljesülnek – útelzárásokkal és más jellegű tüntetésekkel fenyegetőznek.
Ugyancsak nehézségek mutatkoznak a tartósító ipar és a zöldség- vagy gyümölcstermelők kapcsolatában. Sürgős pénzügyi segítségre van szükség – nyilatkozott Raskó György egykori államtitkár -, különben 100 000-nyi kistermelő mehet tönkre. Termékeiket ugyanis a gyárak NEM vették át, különböző piaci zavarok miatt. Többek között azért sem, mivel az eddigi rendszeres orosz megrendelések elmaradtak, s a raktárakban kb. 70 000 tonna konzerv fekszik el eladatlanul.
A gabona, olaj- és fehérjenövény ágazat meghatározása
A Gabona, Olaj- és Fehérjenövények (GOF termékek) a Közös Agrárpolitika 1992. évi reformja óta közös támogatási rendszerbe tartoznak. A rendszer az alábbiakat foglalja magában:
Az EU szántóterületének legnagyobb részét a gabonafélék foglalják el. A szántóterület 48%-án, 36 millió hektáron folyik gabonatermesztés. Hazánkhoz hasonlóan az olajnövények képviselik a második legfontosabb szántóföldi ágazatot. 4,8 millió hektáros termőterületük az EU szántóterületének 6%-a, szemben a hazai 12% körüli részesedéssel. Míg Magyarországon a napraforgó az első számú olajnövény, addig az EU-ban mind terület, mind termésmennyiség szempontjából a repce áll az élen.
Az olajnövények tekintetében az Uniót alacsony önellátottsági szint jellemzi. Magból 40%, míg darából 20% körüli az önellátottság. Közel 15 millió tonnás éves szójaimportjával az Unió a világ legnagyobb szójaimportőre.
A fehérjenövények viszonylag kisebb jelentőségűek, az 1,2 millió hektáron termelt mennyiség kb. 4,4 millió tonna, amelyből 3,7 millió tonna a takarmányborsó és 0,7 millió tonna a lóbab. Az import mennyisége 1,2 millió tonna, az exporté 0,1 millió tonna. Az önellátottsági szint 80%.
Az EU lenmag-felhasználása 0,7 millió tonna, a termelés kb. 0,2 millió tonna, az export elhanyagolható mértékű. A felhasználás és a termelés különbözetét (0,5 millió t) importból fedezik.
A GOF ágazatnak a Közösség mezőgazdaságában játszott kiemelt szerepét a termelési adatok mellett főként az bizonyítja, hogy ez az ágazat az EU agrár-költségvetésének jelenlegi legnagyobb fogyasztója is.
A közel 40 milliárd euro éves keret több mint 40%-át ezek az ágazatok használják fel, miközben az összes mezőgazdasági termelési értéknek csak 10%-át adják.
Az olajmagvak és fehérjenövények piaci rendtartásának alapjai
A szabályozási rendszer működésének megértéséhez a következő egymással összefüggő elemeket kell megismerni:
A kárpótló támogatás általános szabályozása
Azok a gazdálkodók, akik az ún. “általános szabályozásban” vesznek részt, gabona, fehérjenövények, olajmagvak vagy olajlen termelése esetén évente meghirdetett, termékre megállapított támogatásban részesülhetnek. Az ugarolt területekre külön kárpótlást fizet az Unió.
A támogatási rendszerben való részvétel egyik alapfeltétele, hogy a termelők ugaroltatásban vegyenek részt, és azok a területek, amelyeken a fentiekben megnevezett kultúrnövényeket termelik, kárpótlásra jogosultak legyenek.
A kárpótló támogatás egyszerűsített szabályozása (kistermelői szabályozás)
Azok a gazdálkodók, akik az “egyszerűsített szabályozásban” az úgynevezett “kistermelői szabályozás”-ban kívánnak részt venni, csak akkora vetésterület mértékéig részesülnek kárpótló támogatásban, amekkora 92 t gabona termeléséhez szükséges. (Ez Magyarországon kb. 18-20 hektárt jelentene.)
Az egyszerűsített szabályozásban részt vevő termelők a gabona, olajnövények, fehérjenövények vagy olajlen termeléséért egy egységes, nem termékre megállapított, hanem a gabonából “levezetett” kárpótló támogatást kapnak.
A szabályozás alapeleme, hogy a támogatás elnyeréséhez ebben az esetben nem kell ugarolni.
Jelentkezés a támogatási rendszerbe
Annak érdekében, hogy a termelő jogosult legyen a kárpótló támogatásra, támogatási kérelmet kell benyújtania az illetékes nemzeti hatóságokhoz. A kérelem beadási határideje tagállamonként kismértékben eltérhet, de az EU elvárásoknak megfelelően legkésőbb május 31-ig (például 1998. május 31-ig, ha az 1998/99. gazdasági évre kér támogatást) az összes kérelmet fel kell dolgozni és a szükséges adatokat bizonyos ellenőrzések után továbbítani kell az EU Bizottsághoz.
Általánosan elterjedt gyakorlat, hogy március vagy április végi határidővel begyűjtik a kérelmeket, amelyek a termeléssel kapcsolatos előzetes, nagy valószínűséggel megvalósuló tervszámokat tartalmazzák, majd ezután, ha szükséges, módosítanak.
A támogatásokra jelentkező tagországok úgynevezett területbejelentési adatlapot bocsátanak a termelők rendelkezésére, amely kérdőíveket és kitöltési tájékoztatókat tartalmaz. Ezeket kell a termelőnek kitöltenie és a megadott határidőig eljuttatnia az illetékes hatóságokhoz.
A kompenzációs támogatásra való jelentkezés fontos eleme a területigazolás. Mindazon területeket, amelyekre támogatást (kárpótló támogatást és ugarolási kárpótlást) igényelnek, fekvésük, hektárban mért nagyságuk (legalább két tizedesjegyig) és hasznosításuk szerint fel kell sorolni.
A kárpótló támogatások kiszámítása
Az 1992. évi Agrárreform során a korábban érvényben lévő intézményes árak csökkentésének, illetve eltörlésének ellentételezésére a GOF termelők számára termékre megállapított hektáronkénti támogatást vezettek be. Ebből származik a kárpótló (kompenzációs) támogatás elnevezés. A támogatás egy korábbi időszak termelési adatai alapján meghatározott tájegységi hozamon alapul.
Az olajnövények támogatásának meghatározása
A három fő olajnövény esetében az éves támogatás összege a piaci árak alakulásának függvényében módosulhat.
A támogatás értékét az alábbiak szerint számítják: az EU évente meghatározza és közzéteszi az előre várható referenciaárat. Ezt a várható referenciaárat, valamint az EU termésátlagát (4,6 tonna gabona/hektár) figyelembe véve határozták meg a hektáronkénti EU támogatási referenciaösszeget, így 433,50 euro/ha-t. Ezt számították át minden termelési térségben a tényleges körzeti termésátlag és az EU termésátlagának figyelembevételével.
Magyarország esetében 5 tonna gabona referenciahozammal számolva 433,5· (5/4,6)=kb. 470 euro volna az olajnövény hektáronkénti kárpótló támogatásának alapösszege.
Ez az összeg azonban a tényleges világpiaci árak és az esetleges területtúllépések függvényében egy összetett számítási mód alapján módosulhat. Ha a világpiaci árak a tervezettnél alacsonyabbak, a támogatás nő, ha pedig magasabbak, a támogatás csökken. A területtúllépés értelemszerűen szintén csökkenti a támogatást.
A fehérjenövények és az olajlen támogatásának meghatározása
Ennél a két csoportnál a támogatás kiszámításának alapja minden esetben
a körzeti gabona-termésátlag. Az adott körzetre meghatározott referenciahozamot
szorozzák be az évente meghatározott támogatási összeggel.
| Földhasználat módja |
|
A támogatás mértéke |
| Gabona (szemes és szilázs) |
|
A fajlagos támogatás a területi gabona referenciahozamokkal szorozva. Különbséget lehet tenni a kukorica és/vagy öntözött területek hozamai között. |
| Olajmagvak |
|
A fajlagos támogatás a területi gabona vagy olajnövény referenciahozamokhoz hozzáigazítva. |
| Fehérjenövények |
|
A fajlagos támogatás a területi gabona referencia-hozamokkal szorozva. |
| Olajlen |
|
A fajlagos támogatás a területi gabona referenciahozamokkal szorozva. |
| Ugarterület |
|
A fajlagos támogatás a területi gabona referenciahozamokkal szorozva. |
A támogatások kifizetésének ideje
A gabonára, fehérjenövényekre és olajlenre vonatkozó kárpótló támogatást, valamint az ugarolási kompenzációt az adott piaci év október 16. és december 31. között fizetik ki.
Az olajmagvak kompenzációs támogatásának kifizetése az előzetes referenciaösszeg 50%-ának megfelelő előlegből (legkésőbb szeptember 30-ig) és az előbb bemutatott végelszámolás után fennmaradó rész kifizetéséből (következő év tavaszán) áll majd. Ez a végelszámolás figyelembe veszi a referenciaár-megállapítást és a bázisterület esetleges túllépését, valamint a nemzeti és EU-garanciaterület esetleges túllépését.
Terület szerinti termelésszabályozás
Kárpótlásra jogosult területek
A kompenzációs támogatásokat a tagországok csak meghatározott területnagyságra vehetik igénybe. Ez a területi korlát a jelenlegi szabályozás szerint az úgynevezett bázisterület, amely tagországonként az 1989-91. évek közötti gabona-, olaj- és fehérjenövény-termesztésre használt, vagy tagországi ugaroltatási programban részt vevő átlagos földterülettel egyenlő.
Amennyiben a gazdálkodók által igényelt, kompenzációra jogosult területek összege meghaladja az országos szinten meghatározott bázisterületet, akkor a túllépéssel arányosan csökkentik a támogatást és növelik a következő évi ugarolás mértékét.
Fontos megjegyezni, hogy gabona, olajmagvak, fehérjenövények vagy olajlen termelésére lehetőség nyílik a kompenzációs támogatásra nem jogosult területeken is. Az ilyen esetben azonban a gazdálkodó nem igényelhet kompenzációs támogatást. Amennyiben mégis igényel, úgy a jogosult területeire járó kompenzációs támogatás részleges vagy teljes elvesztését kockáztatja.
Termelési körzetek, körzetesítés
A támogatások kiszámításához úgynevezett referenciahozamokat állapítanak meg. Az 1992. évi reform és a jelenlegi támogatási rendszer bevezetésekor minden tagállamban (egyes tagállamokban külön termelési körzetenként) körzeti átlaghozamot számítottak ki az 1986/87. és az 1990/91. közötti ötéves időszak termelési eredményei alapján, kihagyva az átlagszámításból a legjobb és a legrosszabb év eredményeit. Ennek a számításnak az eredménye az úgynevezett referenciahozam, amelyet a támogatások összegének kiszámításánál használnak.
Természetesen azok az országok, illetve termelési területek, amelyeknek a referenciahozam-értékei magasabbak, mint az EU-átlag (gabona=4,6 t/ha, olajnövény=2,36 t/ha), több támogatást kapnak, míg a gyengébb termőhelyi adottságok csökkentik a támogatást.
A mi esetünkben az országos hozam, a fenti számítást elvégezve, gabonából kb. 5 t/ha (EU-átlag fölötti), olajnövényekből 2 t/ha (EU-átlag alatti) szinten volna beszámítható.
A tagállamok szabad kezet kaptak abban, hogy országuk sajátosságainak figyelembevételével, az eltérő termőhelyi adottságú területeket milyen mértékben kezelik külön termelési körzetként.
A legkisebb területigény
Az a legkisebb terület, amelyre kompenzációs támogatás igényelhető gabonánál, olajmagvaknál, fehérjenövényeknél és olajlennél 0,3 hektár. Ez azt jelenti, hogy legalább 0,3 ha gabona vagy 0,3 ha fehérjenövény, vagy 0,3 ha olajmag vagy 0,3 ha olajlen vetésterület után igényelhető kompenzációs támogatás. A kistermelők számára ez a minimális területigény nem külön-külön érvényes gabonára, olajmagvakra, fehérjenövényekre és olajlenre, hanem az említettekre együttesen.
Szabályozott gazdálkodás
Azokat a területeket, amelyekre kompenzációs támogatást igényelnek, legkésőbb a betakarítást megelőző május 15-ig a helyi normáknak megfelelően a kompenzációs támogatásra jogosult növényekkel teljesen be kell vetni (a határidő betartása alól bizonyos esetekben felmentést lehet kérni).
Kompenzációs támogatásokat ezen felül csak olyan területekre fizetnek, amelyeken a növényeket, az elfogadott helyi szabályoknak megfelelően, legalább virágzásukig gondozzák. Az olaj- és fehérjenövényeket, valamint az olajlent a helyi szabályoknak megfelelően legalább június 30-ig művelni kell, feltéve, hogy már be nem takarították.
A fehérjenövényeket csak a teljes érés időpontját követően szabad betakarítani.
Az adott termelési körzetek hatóságai rendeletben határozhatják meg a kompenzációs térítésre jogosult növényekkel bevetett területek helyi viszonyoknak megfelelő termelésére és művelésére vonatkozó tudnivalókat.
Az olajnövények termesztésének korlátozása
A GOF ágazatra jellemző általános támogatható területkorlátozásokon túl (bázisterület), az EU-ban a támogatható olajnövény-területek nagyságát az 1992. évi USA/EU Olajnövény GATT Panel Megállapodás, az úgynevezett Blair House megállapodás is korlátozza.
Az egyezmény értelmében jelenleg az EU-15 összes támogatható repce-, napraforgó- és szójaterülete legföljebb 5,482 millió hektár lehet. Ez a korlátozás magában foglalja az évente meghirdetett ugarolási kötelezettséget is. Az olajnövények ugarolási kötelezettsége alapvetően megegyezik a GOF ágazat egészére vonatkozó értékkel, a megállapodás értelmében azonban nem lehet 10%-nál kevesebb.
Az EU egészére vonatkozó területi korlátozást tovább bontották nemzeti referenciaterületekre (területi kvótákra), az 1989-91. évek átlagos területnagyságai alapján.
Ha a területi korlátot túllépik, az olajnövények kompenzációs támogatása és a következő gazdasági évben támogatható terület nagysága is csökken.
A Blair House megállapodás szerint új tagállamok felvétele esetén az újonnan csatlakozó országok, így Magyarország számára is a csatlakozást közvetlenül megelőző 3 év átlagos olajnövény-termőterülete képezi a támogatható területnagyságot.
Ugarolás
A szántóföldi növények szabályozási rendszerének nagyon fontos alapeleme az ugaroltatás. A kompenzációs támogatás elnyerésének alapfeltétele, hogy a gazdák (a kistermelők kivételével) termőterületük egy részét minden évben ugaroltassák.
Az ugarterület nagyságáról – a készletek és a szükségletek függvényében – a Tanács évente dönt. Az 1998/99-es gazdasági évre az ugaroltatás mértéke a termőterület 10%-a (olajnövényekre minden évben legalább 10%).
A gazdálkodók az előírt ugaroltatási kötelezettségükön felül önkéntes alapon további területeket is kivonhatnak a termelésből. A járulékos ugarra is megkapják a teljes kompenzációt, ha területe nem haladja meg annak a területnek a 33%-át, amelyre támogatást igényeltek.
Az ugarolási kötelezettség be nem tartása vétségnek számít. Enyhébb esetekben csökkentik a támogatást, súlyosabb esetekben a vétkest kizárják a támogatási rendszerből, illetve büntetőeljárást indítanak ellene.
Az ugaroltatás minden részletére kiterjedő szabályozás van érvényben. Meghatározzák a legkisebb ugarolható terület méretét (0,3 ha), az ugarolás időtartamát (január 15-augusztus 31.), az ugaron végezhető mezőgazdasági munkákat (talajelőkészítés az új vetésre), az ugarolási kötelezettség átruházhatóságát stb.
A kiszabott időszakban a fekete ugar ökológiai okokból nem megengedhető. Legalább egy természetes kizöldülést lehetővé kell tenni, a talajerózió vagy a nitrátok kimosódásának megakadályozása végett. Megengedett a gyepesítés, még tavasszal is. Tilos azonban gabonát, olajmagvat, fehérjenövényeket vagy olajlent vetni.
Az ugaron a trágyázás, a növényvédő szerek használata, a terület gazdasági hasznosítása (az újratermelődő nyersanyagok termesztését kivéve) tilos.
Az ugarterületek támogatásának az adott termelési körzet gabonareferencia-hozamát szorozzák az évenként meghatározott ugaroltatási támogatás összegével.
Újratermelődő nyersanyagok az ugaron
Az 1992/93-as gazdasági évtől kezdődően a gazdálkodóknak lehetőségük van az ugarterület egészén vagy annak egyes részein ipari felhasználásra szánt növények (pl. bio-üzemanyag, bioenergia céljára termelt növény, gyógynövény) termesztésére.
Ilyenkor a termelő csak abban az esetben tarthat kárpótlásra igényt, ha igazolja, hogy a betakarított terményeket az ipar hasznosítja. Legkésőbb az adott gazdasági év végéig termelési és átvételi szerződést kell kötni egy felvásárlóval vagy elsődleges feldolgozóval.
Alapvető kikötés, hogy az ilyen területeken termelt növények nem használhatók fel emberi fogyasztásra vagy állatok takarmányozására, valamint a végtermék értékének meg kell haladnia a feldolgozás során nyert bármely melléktermék értékét.
Ellenőrzés
A szabályok előírják, hogy a beérkezett kérelmek legalább 5%-át részletes ellenőrzésnek kell alávetni. Ez magában foglalja a helyszíni szemlét is, ahol az ellenőrzést végző szakemberek a 100 m2-es pontosságú területigazolások alapján mérőeszközökkel ellenőrzik a bejelentések pontosságát.
Ezen felül szúrópróbaszerűen mind az adott tagország illetékes hivatalának emberei, mind az EU ellenőrei bármikor kiszállhatnak ellenőrzést végezni.
Büntető előírások
Ha késik a kérelembenyújtás, munkanaponként 1%-kal csökkentik a térítésre való jogosultságot. Ha pedig a határidő túllépése a 25 naptári napot meghaladja, a kérelmet eleve elutasítják.
Ha a közölt adatok eltérnek a valóságtól, szankciót alkalmaznak. Aki szándékosan vagy súlyos gondatlanságból közöl valótlan adatokat, azt kizárhatják a támogatási rendszerből, esetleg még a következő évre is.
A jogszabályok bizonyos minőségi elvárásokat is közölnek, így például repcéből csak a meghatározott minőségű (duplanullás), jogszabályban felsorolt fajtákat szabad termeszteni. A minőségi előírások megszegőit kizárják a támogatásból.
Egyéb hüvelyesek
A GOF ágazatoktól elkülönítve, bázisterület és ugarolási kötelezettség nélkül, az EU 1996-tól egyes hüvelyesek, így a lencse, csicseriborsó, egyes bükkönyfajok (Vicia sativa, ervilla) termelőit támogatásban részesíti.
A támogatást jelenleg hektáronként 181 euróban határozták meg, de ez évenként változhat.
A támogatás elnyerését nem kötik különösebb feltételekhez. Az egyetlen korlátozó tényező, hogy EU szinten az összes támogatható terület nem lehet több 400 000 hektárnál. A területi korlát túllépése esetén a támogatás összegét arányosan csökkentik.
Az AGENDA 2000 reformterv GOF ágazatot érintő javaslatai
Az EU mezőgazdasági miniszterei 1999 márciusában elfogadták az AGENDA 2000 reformcsomagnak a Közös Agrárpolitikát érintő reformjavaslatait. Az Európai Parlament májusban esedékes formális jóváhagyása után a következő, az olaj- és fehérjenövényeket érintő reformintézkedéseket fogják végrehajtani: